A LÓ PATKOLÁSA A ló patkolása arra szolgál, hogy a vasból készült patkó alkalmazásával megvédjük a patát az elhasználódástól. A patkó egy vasból, rézből, alumíniumból vagy más anyagból készült ívelt eszköz, mely az ívelt rész felől vastagodik, és a pata falának rajzát követi.
VII. ÁBRA
A PATKÓ RÉSZEI
- A patkó villák vagy ágak a patkó két felét alkotják, az egyik a külső, a másik a belső; - az alsó felület az, amely a talajjal érintkezik, a felső pedig a patával, úgy is hívjuk, hogy patkóagy; - a külső és belső szegélyek egyben a patkó külső és belső határai is.
VIII. ÁBRA
PATA FELÉPÍTÉSE
- A pata hegye egyes szerv, elől középen helyezkedik el (a pata lenyomatának 1/13-részének felel meg); - az ujjak a hegy két oldalán helyezkednek el, oldalt (egyenként 1/13 rész); - negyedek (egyenként 1/13 rész); - a sarkokból egy van minden oldalon, a negyedek mögött (egyenként 1/13 rész); - a patabevágás árkai (egyenként 2/13 rész)
A lópatkónak szinte teljesen kör alakúnak kell lennie az első lábon, és oválisnak a hátsó lábon, valamint a pata méretéhez és formájához, illetve test tömegéhez kell igazítani. Az alábbi patkókat különböztetjük meg:
	- normál: normál pata esetén használjuk, megelőzhető vele a pata szegélyének kopása; - javító: olyan alanyoknál alkalmazzuk, melyeknél rendellenesség tapasztalható a terhelt végtagok állásában, izületek   mozgásában, a pata formájában, mozgásban és viselkedésben; - terápiás: beteg patánál használjuk, ezzel is védve a patát és elősegítve a gyógyulást.
Patkolás szakaszai:
1)	a patkolandó ló megvizsgálása, hogy kiderüljenek esetleges hibák a végtagok állásában, az izületek mozgásában, illetve ellenőrizni kell a pata formáját és jellemzői, a vizsgálatot álló és mozgásban lévő állaton egyaránt el kell végezni;
2)	ló rögzítése többé (zabla vagy kötél) vagy kevésbé (gyűrűvel a falhoz rögzített lánc, mely másik végén a kötőfékhez vagy a fej szíjakhoz illetve a szemellenzőhöz kapcsolódik) energikus módszerrel, majd felemeljük a patkolandó lábat;
3)	patkó eltávolítása: a kovács leemeli az elvert szögfejeket kalapáccsal és feszítő ékkel, majd a sarkok felől a patkó hegye felé gyengéden leemeli a patkót, miután az összes szöget kihúzta;
4)	pata rendbetétele: a két patkolás között keletkezett köröm túlnövéseinek eltávolítása, kialakítva a pata megfelelő arányát és előkészítettségét az új patkó felhelyezésére. A művelet során sorban a pata minden részén elvégezzük a tisztogatást: fal, bevágások és talp kiegyenlítése;
5)	patkó felhelyezése: a kovács felhelyezi a már előkészített és megfelelő méretű patkót, először behelyez két szöget, az ujjak mindegyikébe egyet, aztán a földre engedi a ló lábát, hogy ellenőrizze a patkó fekvését, majd beveri a többi szöget, melyeket levág és a falak felé elver;
6)	a négy patkolt láb együttes ellenőrzése: megvizsgáljuk az állat mozgása közben, hogy a patkó tökéletesen illeszkedik-e mindenhol.
A patkolás végezhető:
-	melegen: ilyenkor a még izzó patkót néhány pillanatra a patára helyezzük, ezzel is megkönnyítjük a pata tökéletes illeszkedését a patkó vájatába. Elonyök: a patkó olyan mértéku hozzáidomulása a patához, hogy annak meghosszabbított profiljának tunik. Hátrányok: nem alkalmazható túl puha vagy vékony körmű alanyok esetén.
-	hidegen: az előzetesen a patkolandó alany pata méretére legyártott patkó felhelyezése, kizárólag a pata formálása révén, nem égetve meg a forró patkóval a patákat. Előnyök: a kovács végezheti a patkolást a tenyészetben, nincs szüksége a műhelyének a teljes felszerelésére, előre gyártott patkók kerülnek alkalmazásra. Hátrányok: nagy szakértelmet és gyakorlatot igényel a patkolókovács részéről, mivel nehéz olyan patkót készíteni, ami tökéletesen illeszkedik a patához, a patkolás esetleg kevésbé lesz erős.
Néhány patkolási szisztéma:
-	olasz patkolás: a patkó ágai azonos vastagságúak, vízszintesek, mindkét felületük teljesen sík, a külső szegély függőleges, enyhén lekerekített. A sarkok csonkoltak a hátsó patákon, lekerekítettek az elsőkön. A nyomatoknak nevezett lyukakból 7 van, négy a külső ágon és három a belsőn, négyszögletűek, szimmetrikusan helyezkednek el, az ujjaktól egészen az első patkó negyedeinek feléig; a hátsó patkókon kicsit hátrább helyezkednek el.
IX. ÁBRA
	A nyelvek (a patkó vastagságából kinyúló meghosszabbítások, melyek visszahajlanak a pata falára), háromszögletűek, lekerekített a hegyük, az első és a hátsó patkókon egyaránt. Viszonylag nehéz patkó, de praktikus és szilárd, amely ténylegesen támasztékot biztosít a patának: az olasz patkó egyszerű és robosztus, nem csak praktikus.
-	angol patkolás: az angol patkó ágai vízszintesek, keskenyek, meglehetősen vastagok, egyforma vastagsággal a patkó hegyétől a sarkokig. Az első paták patkói kivájtak, a hátsók nem; az első patkók nyelve lekerekített hegyű, a hátsó patkókon két nyelv van az ujjak mögött, a negyedek elején; a sarkok lekerekítettek, rézsűt dőlnek. A hátsó patkó gyakran kisebb heggyel rendelkezik, hogy elkerülhető legyen annak veszélye, hogy eléri az első patkók sarkait, valamint rendelkezik egy gomb alakú dudorral a külső saroknál. Mind a négy patkó esetén bevágás látható az elejükön, és a nyomatok ebben a vájatban találhatók. Ez a fajta vasalás elsosorban versenylovak esetén alkalmazott.
X. ÁBRA
Tanácsok:
-	A rosszul végzett vagy elhanyagolt patkolás gyakran okozója különböző lábbetegségeknek és elváltozásoknak.
-	Nagyon fontos meghatározni a patkolások gyakoriságát, melyet a körmök növekedése és a patkó elhasználtsága határoz meg. Nincs szabály a gyakoriságra, az átlag azonban 40 nap.
A túl gyakori patkolás azért káros, mert a körmöt alkotó szaru szerkezete sínyli meg, de sokkal nagyobb károkat okoz, ha túl sok idő telik el két patkolás között, mert egyrészt megváltozik a végtagok állása, összeszűkül a láb mérete, mivel a régi köröm, amely keményebb és rugalmatlanabb, akadályozza a láb dilatációját.
-	Az első patkolás csak az állat teljes kifejlődése után végezhető el, semmiképpen sem korábban, mint három éves korban.
-	A láb épségének megőrzése érdekében gondoskodni kell az állat rendszeres mozgásáról, a hosszú pihenés miatt a szaru termelődése a patákon lelassul, ezáltal a pata összeszárad, és elveszti rugalmasságát.
-	Zsírok használata a pata ápolásában azért javasolt, mert pótolja a reszeléssel és a patkolással elvesztett természetes vitriolos réteget, illetve megakadályozza a paták felpuhulását, amikor a lovak vizes terepen vannak vagy dolgoznak. Száraz helyen, száraz, meleg klímában tartott lovak esetén zsírok helyett elegendő bő vízben lemosni időnként a patákat, ezzel felfrissítjük a lábakat és felpuhítjuk a körmöket.