-Szerinted itt találunk valamit? Mit tegyünk?

-Maradj itt Jade, én felmegyek és körbenézek.

-Biztosan ne menjek veled? –kérdezi Jade, de Angel határozottan nemet int fejével, majd kiszáll a kocsiból és besurran a házba, vigyázva a sárga rendőrségi szalagokra. A lakás ajtaján felhasítja a pecsétet és belép. Ma már jártak egy másik meggyilkolt család házában, de semmit sem találtak. Egy műszer sem jelzett. Mintha a szellem ott sem lett volna. Érthetetlen számukra. Talán itt ráakadnak valamire ami fontos lehet.

Angel minden helységbe bekukkant. EMF mérője azonban semmit sem jelez. Látja a hullák körberajzolt helyét a padlón. Hárman voltak, szülők és egy gyerek. Nagyot sóhajt. Azt sohasem tudja elfogadni, ha egy gyerek is meghal az ilyen támadásokkor… Letérdel, és megérinti a kicsi körberajzolt alak közepét. Odaszáradt a vér. Megingatja fejét. Semmi értelme nincs annak amit lát. Egy egész családdal végzett, de hogyan? És a kicsinek miért kellett meghalnia? Látta őt a hullaházban. Kis szőke, copfos, 4 éves szőke kislány volt. Élnie kellene még most és ilyenkor már régen aludna. Búsan sóhajt fel és felegyenesedik. Benéz a gyerekszobába, a mérő itt sem mutat semmit sem. Rózsaszín falak, habos ágy, rengeteg baba és játékok. Hozzáér az egyik babához és eszébe jut, hogy neki is volt egy hasonló, de igazából sohasem babázott, mert a szomszéd kisfiúkkal biciklizett vagy rosszalkodott ha éppen nem Bobbynál voltak. Jade volt az aki folyton csak papás-mamást játszott, és az az igazság, hogy irigyelte őt ezért. Mert jó volt a kisfiúkkal játszani, de ők utálták ezt… Jade pedig magában szeretett játszani igazán. Aztán pedig neki kellett megvédenie nővérét a kisfiúk gúnyolódásától. És ez most is így van, persze nem a fiúktól kell most védeni… De valahogy felcserélődtek a szerepek, hiába nővére Jade mégis ő vigyáz rá…. S mikor Mooseban találkoztak a Winchesterekkel, nem kellett volna rá hallgatnia, de hagyta magát. Jade akármilyen is, sokszor túl naiv és sajnos nem látja be ezt a hibáját. Bár hallgatna megérzéseire ide vagy oda Angelt pedig jó érzéssel tölti el, hogy vigyázhat valakire. S most már csak ketten vannak, így még nagyobb a felelősége is. Megvédi Jadet, akárki is… még ha a Winchesterek is állják az útját. Halványan elmosolyodik a babát nézve , aztán körbenéz, s már meg is akadt a szeme azon amit keres. Egy rózsaszín gumi hever az asztalkán. Szépen összefonja a játék baba haját és begumizza, aztán visszaülteti oda ahonnan elvette. Talán lemaradt erről… De ki tudja, egyszer nagyon soká majd a lány haját gumizza így össze… Óh… ez nagyon, nagyon messze van még. Ennél a melónál nem is lehet gyereket vállalni… erre a világra ahol csak gonoszság van? Bár… ott van a kísérője is… ő csodálatos… de most még több a gonosz, mint a jó, akár itt van az angyala, akár nem… és egy angyal nem képes megbirkózni a világ összes mocskával. Körbenéz, de nem látja. Hol feltűni, hol nem… fura egy szerzet… s bár tudná miért is van vele… miért van a családdal… S miért nem mentette meg a szüleit? Vagy nekik ez volt megírva? Nem! Mindig lehet választás! Nem hisz ebben… Bár tudná, hogy miért nem segített. Nem azért vannak az angyalok, hogy segítsenek? Vagy csak az Urat szolgálják és lézengenek a világban? Az Urat… na igen… nem képes elhinni, hogy van egy magasabb erő is… ha lenne már régen megszűntette volna ezt… hogy gyerekek haljanak meg a semmiért… De ha van pokol, kell mennynek is léteznie! A rossz nem élhet a jó nélkül és ez fordítva is így van! Bólogat, aztán megrázza fejét. Képes most ezen rágódni mikor dolgozik? Bár semmit sem talált. Hátrafogja haját egy másik gumival amit talált, aztán visszamegy a nappaliba, kinéz az ablakon. Látja nővérét a kocsiban. Minden rendben vele… De ezzel az üggyel semmi nincs rendben! Nincs nyom! Nincs semmi! Körbejár a tágas szobában. Rengeteg könyv, a polcok roskadoznak alattuk és még több CD. Hiába aki egy zenestúdióban dolgozott, még szép, hogy rengeteg zenéje van. Odamegy a CD lejátszóhoz és bekapcsolja. Tetején egy banda lemeze, papírborító, egy szám… The Ohio Players… Rollercouster! Érdekes! Még sohasem hallott róluk. Valami régi banda lehet, mert elég oldies a stílus. Talán még az AC/DC -nél is régebbiek, de nem rossz! Hagyja hagy menjen a CD, úgyis csak ez az egy szám van rajta, közben pedig az üvegszekrényhez megy, benne pedig rengeteg emlék, porcelán, fényképek. De hirtelen egy arcra lesz figyelmes az üvegben, mely rászegeződik. Tágra nyitja szemeit és megfordul, de későn, a női alak elkapja, aztán megfogja nyakát és ellendíti a szekrénytől és a tv állványnak dobja. Angel alig kap levegőt. Koppanva ért földet és csak egy pillanat választotta el, hogy a súlyos tv rá ne zuhanjon. Megpróbál felállni, de a női alak fölé keveredik és vigyorogva néz szemébe. A szellem fejéből vér folyik, és a fél arca hiányzik. Hideg kezei pedig nyakára tapadnak most, aztán érzi ahogyan a fagyos érintés belülről támadja, sikítani próbál, de képtelen, a fegyvere után matat a földön kétségbeesve, de nem éri el akárhogyan is erőlködik. A szellemnő pedig egyenesen a szemébe néz és a megmaradt szájával csak gonosz mosolyt vág. Angel fájdalmában, mely belülről emészti felnyöszörög.

-Nézz csak ide, kis ribanc! –kiált ekkor egy nagyon is ismerős hang, a szellem odakapja tekintetét majd lövés dördül, és szertefoszlik. Angel felköhög és a nyakához, mellkasához kap. Végre kap levegőt is.

-Jól vagy? –térdel le mellé Dean és megfogja őt. –Angel?

-T… tessék? –pislog a lány, mert azt hiszi képzelődik, de belekapaszkodik a fiú karjába és fájdalmak közepette nagyon nehezen felegyenesedik. Dean rámosolyog a CD pedig lejár közben.

-Ez nem volt túl jó ötlet kislány. –és kezébe fogja Angel arcát. –Tűnjünk el! Majdnem kicsinált a kis kurva!

-De… ez volt az amit keresünk! –mondja, s megfogja vállát. –Áh! Ez fáj!

-Megütötted! A nyakad is elég csúnya… gyere! Segítek! –aztán felsóhajt. –Milyen furcsa… milyen jó a kősó! Hol a francban van ez a kis kurva? –körbenéz és az ablaknál meglát egy ismerőst. Egy pillanatra összeráncolja homlokát. A „valami” búsan figyeli őket. Dean kifújja a levegőt.

-Miért nem segített? –kérdezi az orra alá dörmögve, fejét ingatva. Angel nem szól. Tudja mire érti ezt a fiú, hiszen ő is látja angyalát, mely lassan eltűnik szemük elől.

-Dean… várj… -és sántítva megáll. –Nem jön vissza a szellem… talán.

-Nem… -ingatja fejét az idősebb Winchester fiú. –De te elég rossz helyen kutakodtál.

-Csak… csak ki akartam nyírni… de… -és felszisszen mert mindene fáj. –Hogy kerülsz ide?

-Ez egy baromi hosszú történet. Sam az ész! Tudod! –mosolyog. –Gondoltam nem köszöntem el és visszajövök. Igaz, nem így akartam elbúcsúzni!

-Megmentettél. –suttog a lány és lehajtja fejét.

-Ja! Ez a munkám, vagy mi a szösz! –megfogja Angel karját. –Gyere! Most elég volt ennyi! Ez a valami, cseles… Úgy látszik csak egyszer jelenik meg… de miért itt?

-Bár tudnám… de Dean… meghaltam volna ha nem jössz, nem volt esélyem! Nem értem el a fegyvert! Még… még sohasem sültem fel… így… hogy nem tudtam megvédeni magam, de olyan hirtelen jött! Óh! –kiált és sántán, fájdalmakkal teli, ismét az ablakhoz megy. Kinéz. Meglátja Jadet, Sam mellette áll és feszülten néznek felfelé, ám mikor meglátják őt az ablakban, Sam azonnal mobilt vesz elő. Csörög.

-Megvagy Dean? –kérdezi.

-Én meg… csak… csak… majdnem igazad lett okoska!

-Most már gyertek ki onnan!

-Mindjárt!

-Dean, ne szórakozz! Azonnal gyere ki Angellel! –kiált.

-Csak én is körbenézek.

-Ne csináld! Szegény lány! Meg kell néznünk a sebeit!

-Tudom! Mindjárt öcsi! –és leteszi a telefont. –Angel? Sam azt mondja menjük…

-De… te még körbe akarsz nézni. Hallottam! –és felszisszen fájdalmasan.

-Jól vagy? –odamegy a lányhoz. –Biztos? –elnézi, arcához ér.

-J… jól! –bólogat. –Bár lehetnék jobban is, de… azt hiszem jól! Nézd csak meg a helyet… de én nem találtam semmit… aztán hirtelen itt termett az a… Dean? Én… én… tényleg köszönöm. –mondja halkan. –Kics… kicsit megijedtem!

-Kicsit? –mosolyodik el a fiú, Angel csak felsóhajt. –Na és még mindig meg akarsz ölni? –de választ nem kap. –Jó ráér később is válaszolnod! –kiált. –Jó volt ez a zene ami ment!

-Csak bekapcsoltam… -és a falnak dől, megfogja hasát. –Ah… Jól nekem jött ez a ribanc!

-Hát… -sóhajt. –Ilyenkor bezzeg milyen jól jött volna a „barátod” nem? Aki nem létezik. Igaz? –pislog a lányra, aztán a CD lejátszóhoz megy, megfogja a borítót. –Bírom ezt a bandát! –s bekapcsolja. –Jó zene! Rollercouster! Igaz ez valami más felvétel lehet… kicsit fura… -megrántja vállát, amikor Angel kiált fel és felkapja a fegyverét a földről nagy nehezen. A szellem ismét megjelenik a fiú mögött, aki hirtelen megfordul és beletüzel, az alak pár pillanatra eltűnik, ám ismét megjelenik. Angel egy jól irányzott lövéssel belelő, ahogyan Dean is és a szellem azonnal köddé válik ismét. A fiú a sebzett lányhoz siet és a vállára rakja kezét. Segítve neki járni, a zenét most egyikük sem élvezi igazán. Az ajtó felé indulnak, de a női alak útjukba áll. Karjait azonnal Deanbe mélyeszti, aki fájdalmában felüvölt. Angel azonban ismét lő és a szellem eltűnik. Támogatva egymást lépnek ki a bejárati ajtón, miközben hallják, hogy a zene is elhallgatott. Nem szólnak, csak lebotorkálnak a lépcsőkön, ki a házból, ahol Sam és Jade meglátva őket hozzájuk rohan.

-Mi történt? –kérdezi Sam és megfogja bátyát, ám az eltolja magától. Angelt pedig megöleli Jade és aggódva nézi sebeit.

-Jól vagyok… csak az a kis szuka engem is megtalált! –mondja Dean. –De nyugi öcskös, megmaradok nagy bánatodra.

-Dean, hagyd már ezt! –mondja Sam.

-Tűnjünk el innen! –jelenti ki Dean és Angelre néz, aki bólogat. -Induljunk!

A lányok moteljének szobájában ülnek, igaz Dean fel-alá járkál és fejét vakargatja, miközben Jade húga sebeit látja el, Sam pedig komoran hallgat.

-Ez az egész nem fér a fejembe! –jelenti ki Dean megtörve a csendet.

-Nekem pedig az nem fér, hogy Sam látta ahogyan meghalok. –sóhajt fel Angel és a fiatalabb fiúra sandít, aki csak lehajtja fejét. –Amit elmondtatok, az hátborzongató.

-Angel… nem tudom szabályozni a látomásokat… elmondtam mindent, de szerencsére sikerült időben odaérnünk.

-Szerencsére! –mondja Jade, aztán feláll. –Készen vagy! Jobb leszel, mint újkorodban! –kiált és megpuszilja húgát, aki elmosolyodik erre.

-Remélem is! –mondja. –De azt hiszem ma kihagyom a pénzszerzést. –mosolyog, majd feláll és Deanhez megy, aki még mindig gondolkozva járkál. –És veled? Minden rendben?

-Rendben vagyok. –bólogat és felsóhajt. Jade pedig Samre néz és tekintete mindent elárul. Jobb, ha most eltűnnek kicsit.

-Akkor… mi lenne… ha… hoznánk kávét! –beszél Sam és a lánnyal szó nélkül kimennek az ajtón.

-Jól itt hagytak! –állapítja meg Dean és az ablakhoz sétál, kinéz és meglátja öccsét és a lányt amint egy üdítős automata előtt állnak és beszélnek. Gondolta, hogy nem kávét hoznak. Ideje lenne Samnek elmondania, hogy a Scarecrow lányok tudnak Wandallról és nem áll túl jól a szénájuk, ha sikerül rendbe szedni a fájlt, akkor… De erre nem gondolhat még! Most nem, pedig most, hogy kettesben maradt Angellel, talán ismét felhozza a lány, célozgatva arra, hogy talán benne vannak a dologban, de honnan is sejtheti… Jade? A kis boszi? Nem túl jó ötlet Samet vele hagyni…. Hiszen…

-Nem is tudom mit mondjak… Ilyen helyzetbe, még nem kerültem Dean!

-Ez is benne van a pakliban. –jelenti ki a fiú és felé fordul. –De köszönd meg Samnek! Ő a médium. Én csak… -sóhajt. –Figyelj kislány, nem lehetne befejezni az utálkodást? Van elég gondunk így is! Mindig nálatok lyukadunk ki… azt hiszem feleslegesen próbálnánk titeket lerázni magunkról. Jól gondolom? –kérdezi, de Angel nem felel. –Igen, igazam van. –állapítja meg és leül az egyik ágyra. –Ha ezt Sam hallaná… látom a fejét magam előtt „ugye megmondtam Dean” –utánozza öcsét.  –Lehet… talán… és most? –néz a lányra, aki leül mellé.

-Jade is pontosan olyan mint Sam, de azt hiszem tényleg nem tudunk szabadulni egymástól.

-Ja! –helyesel Dean. –Bár még nem tudom mi fog kisülni ebből. Kissé furák vagytok, hazudoztok…

-Ahogyan ti is.

-Letagadod Mr. Brad Pittet is.

-Micsoda? –mosolyodik el a lány. –Brad Pitt?

-Ha mosolyogsz, már nem is vagy olyan rémisztő.

-Dean! Kapd be! Mi az, hogy rémisztő?

-Ha pufogsz, meg keménykedsz, azt hiszed, hogy megijedek. Le akarsz lőni? Megölni? Lásd be, ez elég gyenge!

-Hm… -sóhajt fel Angel. –Te veszélyes vagy… vagyis ti veszélyesek vagytok!

-És? Azt hiszed, hogy megijedek? –elmosolyodik.

-Meg akarom védeni tőletek a családom!

-Hidd el, én is így vagyok ezzel, de… szóval kiscsaj?

-Még meglátom a fegyverszünetet! –jelenti ki.

-Biztosan remek vadász vagy… Jézus, ezt mondom egy szoknyás vadásznak? Ez már… nem is én vagyok!

-Jó vadászok vagyunk a nővéremmel, ez tény! –állapítja meg és megveregeti Dean vállát, aztán halványan elmosolyodik. –Hogy mi lesz később, a kettőnk dolgával, majd kialakul… egyelőre jobb ha erre az ügyre koncentrálunk… aztán meg…

-Itt nem csak ez az ügy van, hanem sok más! Kissé összekeveredett most az utunk, és míg Sammy a te nővérkédet látja addig az is ügy, ahogyan a te „fickód” is… bár ő… -elhallgat.

-Láttad őt a szobában igaz? Amikor a szellem majdnem…

-Láttam! Te is, igaz? Miért nem mondod el? Tudom jól mi az.

-Honnan tudnád Dean? –kérdezi, de a fiú nem felel. –Ő csak rám tartozik. Mindig is velem, velünk volt… Ő nem ügy! Nem lehet az!

-Pedig… oh, de erre még visszatérünk! –mondja Dean. –Azt hiszem most egy ideig össze leszünk zárva…

-Igen, én is azt hiszem. –bólogat Angel.

-Ezért… -és kaján mosolyt vág. –Mi lenne, ha gyakorolnád a munkád? Én elleszek itt ameddig az öcsi és Jade vissza nem jön és tudom, hogy nincs itt rúd, de…

-Komolyan? Milyen kedves, de kihagyom! Nem vagyok jó formában!

-Szerintem remek formában vagy! Szegény vendégek ott a bárban lemaradnak rólad, de én… hamár itt vagyok!

-Dean, te mindig ilyen vagy?

-Milyen? Csak hangosan gondolkodtam! –mosolyog. –Nincs igazam?

-Hát… nincs igazad, de… -és maga felé fordítja a fiú fejét, aztán megcsókolja lágyan. –Talán ma nem dolgozom… -és a fiú ölébe mászik, majd átfogja lábaival derekát. –Sokkal jobbat tudok. –suttog a fiú szájába évődve és forró csókban forrnak össze, ám az ajtó nyílik és Sam jelenik meg benne, kávéval a kezében.

-Öh… -hümmög, mert hirtelen nem tudja mit is tegyen. –Öh… én…

-Sam? –ocsúdik fel Dean és még egy aprót csókol Angel ajkaiba. –Mindig a legjobbkor haver! –suttog, Angel pedig elmosolyodik erre és finoman felegyenesedik a fiú öléből, aztán a lemerevedett Samhez sétál és elveszi az egyik kávét a kezéből.

-Életmentő vagy Sammy! Már meghalok egy kávéért!

-Én…ahm… -megrázza fejét és becsukja az ajtót maga mögött. –Szóval… -és végigméri bátyát, aki rávigyorog. –Jade még elszaladt valami kajáért!

-Oh, milyen jó ötlet kockafej. –kiált Dean. –Bár, igazán vele mehettél volna! –erre Sam csak „megöllek” pillantást lövell felé. Dean széles mosolyt vág, aztán ő is kikapja a kávét a kezéből. –Addig ez is jól jön.

-Ok.- bólogat Sam. –Talán… meg kellene beszélnünk mi is történt abban a házban. Hiszen Angel majdnem meghalt. –azzal a laptopjához megy és felnyitja. Babrálni kezdi zavartan. Testvére nagyot kortyol a kávéból, aztán az asztalhoz ül, Angel pedig visszaül az ágyra. Jó messze egymástól. Hallgatás, csak Sam ujjainak pötyögése hallatszik, aztán az is abbamarad. Felnéz, majd lehajtja a laptop fedelét és érzi, hogy mindketten őt bámulják.

-Rendben… megszólalnátok? –kérdezi és hajába túr.

-Mondd ki Sammy! Tudom, hogy szeretnéd! –kiált testvére.

-Én csak… -idegesen kifújja a levegőt. –Csak nem értem ezt!

-Mit?

-Mindegy, hagyjuk! –legyint. –Kivettem egy szobát Dean, majd átcuccolhatunk! De jó volna, ha megfejtenénk az ügyet! Szóval… Mi is történt ott Angel? –pislog a lányra, aki ráfigyel és elmosolyodik, aztán belekortyol a kávéba. –Most mi történik?

-Kicsit ideges vagy öcskös! –mondja Dean. –Nekem kéne annak lennem!

-Talán menjek el?

-Nem akartam ezt mondani, de ha már rákérdeztél… igen!

-Nem! Maradok! –jelenti ki Sam. –Angel… Kérlek meséld el!

-Én azt hiszem tudom mi történt! –jelenti ki Dean hirtelen. –Gondolkoztam egy kicsit… ez a banda… az Ohio Players! Megvan az összes kazettájuk és amikor hallgattam, nekem egyszer sem jelent meg az a ribanc.

-És? Ez hogy jön ide? –kérdezi Sam.

-Arra akarok kilyukadni, hogy Angel a Cd-jüket hallgatta és megjelent, aztán én is bekapcsoltam és megjelent… Szerinted ez nem fura?

-Talán véletlen.

-Aha, persze nagyokos. Mi van ha itt a megoldás?

-Hallgatták azt a CD-t és meghaltak? –ráncolja homlokát.

-Az a felvétel más volt mint az eredeti dal.

-És gondolod, hogy a szellem erre a dalra jön elő?

-Valami ilyesmi.

-De mi köze van a számhoz a szellemnek? –vakarja meg fejét Sam.

-Fogalmam sincs, de kiderítjük. Holnap bemegyünk a stúdióba és megszerezzük az eredeti felvételt.

-És mi mit csinálunk addig? –kérdezi Angel.

-Jobb, ha itt maradtok… a mai nap után. –mondja Sam, ám a lány megingatja fejét. –Akkor… talán… nézzétek meg, hogy minden meggyilkolt családnál ott van-e a CD.

-Ez tényleg jó ötlet. –bólogat Dean. –Csak még azt nem értem, hogy ha ez így van… mi köze van a szellemnek a dalhoz… Hallgattad és megjelent… aztán megint… De miért? És nekem miért nem, ha hallgatom a kocsiban? –megvakarja fejét. –Talán a stúdió alkalmazottjaihoz kötődik… nem is a CD-hez?

-Lehet. –bólogat Sam. –Bár ilyet még nem hallottam. Hm… érdekes! –állapítja meg, amikor Jade is megérkezik. Leteszi a csomagokat az asztalra és Dean rögtön enni kezd jóízűen, egymás után nyelve a hatalmas falatokat. Mindhárman őt bámulják fintorral a szájukon, aztán Sam tér magához először.

-Ok! Akkor… szerintem menjünk Dean!

-Csak még megeszem! –beszél teli szájjal. –Addig meséld el Jadenek, hogy mire jöttünk rá. –kiált és míg testvére elmondja a lánynak mire jutottak, majdnem az egész zacskóval felfalja a gyorskaját, aztán megtörli száját, megsimogatja hasát, feláll.

-Ok, Sam! Most már mehetünk. Ha már nem itt alszunk… Sajnos!

-Megyünk is. –mondja Sam és összepakolja cuccait aztán Jadere mosolyog egy pillanatra, aki viszonozza, s bátya látva ezt csak vigyorog és hol a lányt, hol testvérét fürkészi nagy szemekkel.

-Akkor… szia Jade.

-Jó éjt Sam!

-Megyünk… jót beszéltünk… lent…

-Igen!

-Holnap találkozunk!

-Igen… holnap.

-Jó éjszakát. –mondja aztán Angelre néz. –Neked is! És örülök, hogy nem esett bajod. –kisétál az ajtón Dean mellett, aki megpaskolja a hátát. Sam úgy tesz, mint aki meg sem érezte ezt.

-Hát akkor… Hölgyeim, mi elmentünk… Angel, sajnálom, hogy nem láthattam a… műsort. Valahonnan még rudat is tudtam volna szerezni. –vigyorog. –De hát… majd máskor! Szia boszi! Jó volna, ha ma este békén hagynád az öcsköst! –kiált, aztán sarkon fordul és Sam után megy a szobájukba.

-Mi volt ez a dolog? –kérdezi öccse, miközben pakolászik.

-Milyen dolog? –mosolyodik el Dean és lerúgja cipőjét.

-Angel meg te?

-Csak megköszönte, hogy megmentettem az életét! Semmi több.

-Aha. –bólogat Sam. –Szép… oh, Dean látom békét kötöttetek.

-Lehet… figyelj Sammy! Valamiről beszélnünk kell! Mielőtt még belevetjük magunkat a közös munkába a csajokkal!

-És mi az?

-Wandall!

-Wandall? –kérdez vissza és elfehéredik az arca. –Dean… ez… ez… most hogy jön ide?

-Úgy, hogy a két lány a barátja volt… és miközben vadászgatnak a barátjuk gyilkosa után is nyomoznak. Vetted Sam?

-Dean… -és egészen elsápad.

-Tudom Sammy, ne mondd ki! Megvan a gép is amit azt hittem, sikerült megsemmisítenem… Ha meglátják a felvételt akkor…

-Akkor ki fognak nyírni. –fejezi be Sam halkan.

-Pontosan. –bólogat Dean. –Jobb volna a békesség… valahogyan le kell őket állítanunk…

-Mégis hogyan?

-Még nem tudom, de Angel úgy adta elő nekem ezt a kis történetet, mintha tudná, hogy valami közünk van hozzá… Lehet, hogy már késő?

-Nem tudom Dean… -összeszorítja száját.

-Öcskös… benned volt az a szuka… Nem te voltál, de azt hiszem ez nem érdekli őket.

-Angel célozgatott?

-Pontosan… szóval… A mi kedves boszink szerintem belenézett a fejedbe és…

-Jade nem gondolatolvasó!

-Lehet, de megérzései vannak, vagy mi a nyavalya…

-Dean… -egy pillanatra elgondolkozik. –Volt egy fura beszélgetésem vele… Azt kérdezte kit öltem meg még… Madieről tudott, de nem rá gondolt… érezte… -és lerogy az ágyra. –Tudja!

-Nagy szarban vagyunk haver!

-Csak én Dean! Én voltam az.

-Nem Sam, nem te voltál, hanem az a démon.

-De… emlékszem amikor elvágtam a torkát… a vér… a szemei…

-Nyugodj meg! Kitalálunk valamit!

-Ha tudják… akkor most?

-Nem tudom… -megrázza fejét. –Talán… még várnak!

-De mire?

-Passzolok Sammy! Mindenesetre jobb, ha résen leszünk! Mivel Jade elől nem lehet elbújni… Figyelj Sam, te kedveled őt, talán húzd ki belőle!

-Mégis hogyan? –pislog.

-Neked kell tudni öcsi! Láttam, hogy ő is egészen megkedvelt, bár nem örülök ennek, ahogyan annak sem, hogy boszikkal haverkodsz, főleg hogy… a történtek után!

-Nem boszi Dean, ezt már megbeszéltük!

-Mindegy! –legyint. –Tudd meg, hogy igazam van-e! Aztán… kitalálunk valamit! De most… fáradt vagyok! –ásít. –Megyek és vízszintesbe helyezem magam.

Sam egész éjjel fent van, képtelen aludni, pedig olyan fáradt, hogy alig bírja nyitva tartani szemét. Egyre csak Wandall, a lányok és ez a New Orleansi ügy jár a fejében. Dean hangosan szuszogva mélyen alszik a másik ágyban, legalább valaki kipiheni magát. Reggel Dean arra ébred, hogy testvére a laptopjába mélyedve ül az ágyán, kávé illata csapja meg az orrát, s bár most roppant jól esne neki egy pohárral, mégsem ez jut rögtön az eszébe.

-Öcskös… -sóhajt. Fejét vakargatva álmosan. –Fogadni mernék, hogy nem aludtál.

-De… -bólogat Sam és a kávéba kortyol, ám bátya összehúzott szemöldökkel pislog rá. –Ok… nem… nagyon…

-Már megint kezded?

-Nem… csak nem voltam álmos. Gondolkoztam. –mondja és laposan pislog, látszik rajta, hogy néhány pillanat és eldől a fáradtságtól.

-Sam, ugyanaz lesz mint múltkor?

-N…Nem… csak… mindegy…eszembe jutott valami az éjjel és gondoltam utána járok.

-Aha! Ne hazudj Sam! –és megdörzsölve szemét felkel. –Wandall? Rajta járt az agyad?

-Rajta is… meg ezen az ügyön és kicsit utána néztem a te együttesednek! Ennek az Ohio Playersnek a neten. Régi banda, ahogyan az a stúdió is, amiben felvették azt a bizonyos dalt, amire azt mondtad a szellem megjelent… és… találtam valamit! –mondja fáradt hangon, de annál magabiztosabban a fiú.

-Igazán? Mondd öcskös!

-Amin az a dal hallható, a Honey című album amit 1978-ban vettek fel. Akkoriban nem igazán csináltak kislemezt, de ők bakeliten mégis kiadták ezt a Rollercoaster című dalt. Slágerlistán volt és semmi ilyen fura haláleset nem történt… De… éppen ’78-ban abban a stúdióban meggyilkoltak egy nőt… és ha jól látom az adatokat…-és a laptopjába pillant. –Alma Maisont pont akkor ölték meg, amikor az Ohio Players az albumát vette fel. Rengeteg régi riport, újságcikk a zenekarral akik teljesen kétségbeestek… és… Alma gyilkosát azóta sem kapták el! Óh, és a lényeg, fejbe lőtték nem is egyszer! A fél arca megroncsolódott…

-Őt láttam!

-Pontosan! –bólogat Sam.

-Tehát megölték a nőt, miközben a zenekar éppen dolgozott… Lehet, hogy az egyik tag tette?

-Lehet… De… akkor miért nem őket gyilkolja meg? Egyszerű és érthető lenne… És miért csak most kezd el ölni? Számára teljesen érdektelen embereket. Mert azok akik meghaltak 1978-ban vagy meg sem születtek még, vagy kicsik voltak… és utánajártam a családjaiknak is… Sem az együttessel, sem a stúdióval semmilyen kapcsolatuk sem volt.

-Miért ők? –gondolkodik el Dean. –Egy mérges szellem, aki csak gyilkolászik… értelmetlenül… -sóhajt fel. –És a zene Sam! Mi van, ha pont akkor ölték meg, amikor ezt vették fel a srácok? Ezt hallotta utoljára… és ha meghallja, megjelenik…

-Ez sem rossz gondolat… -és hirtelen a laptopjából elindul a Rollercoaster. Dean a fegyveréért kap, ám eltelnek a percek, de nem történik semmi sem.

-Sam, ezt ne csináld mégegyszer! –kiált. –Barom!

-Gondoltam, hogy nem történik semmi sem, mert több ezerszer játszották a számot a rádiók, meg a tv és akkor sem történt semmi sem.

-Akkor is!

-És neked is megvan! –elmosolyodik, aztán megdörzsöli szemét.

-És engem sem kapott el a kocsiban… igaz… tehát mégis a stúdióhoz van valami köze, ha az alkalmazottakat öli meg. De miért? És hogyan? Ha nem a zene érdekli, de mégis akkor jelenik meg, ha ez a dal szól!? Sammy, bemegyünk a stúdióba és meghallgatjuk az eredeti felvételt! Hátha az ér valamit… és körbe is nézünk… felegyenesedik és a fürdőbe megy. –Ja és Sam, ne hazudj, hogy nem vagy fáradt! –néz ki az ajtón. –Ez így nem lesz jó!

-Ok Dean! Tudok vigyázni magamra!

-Bla-bla-bla! Aha! Mikor is volt ez? Nem mostanában… ugye még emlékszel az elmúlt napokra? Nem lettél amnéziás öreg?

-Dean! Hagyd ezt! –és a poharát szájához emeli.

-Még mindig én vigyázok arra a nagy seggedre, ha tetszik, ha nem… és ez még sokáig így lesz! –s bevágja az ajtót. Sam csak búsan felsóhajt, majd elmosolyodik, mikor meghallja, ahogy Dean hangosan énekelni kezd a zuhany alatt.