Angel szemébe nap süt, ez kelti fel álmából, s máris eszébe jut hol is van, hiszen Dean erős karjai ölelik őt körül akár egy satu. Lassan veszi a levegőt, mélyen beszívja, aztán kifújja. Hangosan szuszog. Angel óvatosan megfordul és az arcába néz. Itt van ez a jóképű srác, akiről csak annyit tud, hogy vadász, a legjobb és lehet, hogy Wandall gyilkosa… és lefeküdt vele… Ez nem sok. Főleg az utóbbi dolog elég kínos… vagyis nem az, de tény hogy talán nem kellett volna. Fogja fel annak, hogy volt egy jó éjszakája? Na igen, de minek? És most itt fekszik mellette. Ha tudná, hogy ő volt a tettes, valóban megtenné. Csak egy nyisszantás és kész. Igaz, valóban kár volna érte! Jóképű. Szép szemek, telt ajkak, amikkel… hm… milyen jól csókol. Óh, de elég ebből. Megingatja fejét aztán lefejti a fiú karjait magáról, majd felül és körbenéz. Jade? Az ágya érintetlen. Hol lehet? Ez nem igaz.

-Dean! -megrángatja a Winchester fiú karját. –Ébresztő! Dean! –ám hatástalan. –Kellj már fel! –meglöki oldalát erősen.

-M… Mi az? –nyitja ki szemeit álmosan. –Kiscsaj? Óh! Elaludtam.

-Már régen reggel van és Jade sehol! –kiált az ágyra mutatva.

-Nyugi. Nagylány már! Ha nem jött vissza… a kávé helyett talált valami mást! –kiált, s mintha elsöpörték volna az álmot a szeméből felpattan. Kinyitja az ajtót, s átrohan a szobájukba. Szinte berúgja az ajtót.

-Dean? Jól vagy? –néz rá öccse az asztal mellől kávét kortyolva.

-Hol a francba voltál ember? –kérdezi és Jadere néz, aki nem szól semmit, csak int kezével. –És… és ő? –mutat a lányra.

-Ok Sam, jobb ha én most megyek! –áll fel Jade és lassan kisétál Dean mellett aki rácsukja az ajtót.

-Szia Dean! Jó hogy látlak. –ingatja fejét Sam. –Jó volt Angellel?

-Fogd be! –kiált s testvére mellé huppan, kikapja a kávét a kezéből, aztán belekortyol. –Ah… ez most jó! De mi a francot keresett itt a boszi? Mégis összeakadtál vele?

-Ahogyan te Angellel.

-Csak félt… én meg…

-Megmentetted a vihartól? –nevet Sam. –Óh haver, hirtelen mekkora lovag lettél! Istenem! Te vagy az Dean?

-Pofa be hapsikám!

-Akkor vége? Fegyverszünet van?

-Nem! Csak félt, ennyi! De te? Mi volt ez? Kávézgatunk Jadel?

-Jade itt aludt.

-Na ne! –széles vigyort vág. –A kis boszorkány. Na és? Mi volt? Megwoodoozott és belementél a dologba?

-Figyelj ember, visszajöttünk, láttunk titeket, Jade ki akart venni egy szobát, én nem engedtem. Semmi sem történt. Aludtunk.

-Aha. Kihagysz egy ilyen numerát? Még ha boszi is. Marha!

-Befejezted? –kérdezi idegesen. –Történtek dolgok Dean az éjjel. Amik eddig sohasem!

-Új figura? –vigyorog, de Sam dühösen néz rá. –Ok! Nyugi tigris!

-Megint álmodtam Dean! De nem a tisztásról vagy Mooseról, hanem itt voltam, ebben a szobában és Jade is itt volt. Beszélt hozzám, hogy emlékezzek arra mi történt, aztán megváltozott és azt kiáltotta, hogy meneküljek. A szeme sárga volt ismét… Majd megint csak hívogatott, hogy menjek vele! Fura volt, mert úgy éreztem, hogy ketten szólnak hozzám, az egyik blokkolja a másikat. Aztán… fogtam a pisztolyomat és a homlokához emeltem, hogy megölöm, de felriadtam és… -sóhajt. –És ott lebegett a 9mmes Jade homlokánál, aki riadtan ült fel arra a hangra, hogy „felhúzom” a fegyvert. Érted Dean? Álmomban tettem, de… de valóban megtörtént. Majdnem megöltem őt. Mozgattam tárgyakat… és csak a szerencsén múlt, hogy nem lőttem le! –kiált megfogva fejét. –Ez már egyáltalán nem vicces! Dean! Tudnom kell mi folyik itt! Én hiszek Jadenek, hogy nem tudja mi történt ott! Ő is olyan mint én. És a démon akar tőlünk valamit, így üzen talán… vagy fogalmam sincs… De nekem tudnom kell mi történik velem. Egyszer volt az az eset, mikor Max majdnem megölt… És most… álmomban simán megcsináltam… Bár, most nem tudnám… vagy… én nem akarom azt amit a démon kezdeni szeretne velünk… Mi a terv? Apa tudta! Apa biztosan tudta. És ha ez az egész folytatódik… ha történnek majd dolgok… ha olyan leszek mint egy gyilkos… vagy őrült… Meg kell ölnöd és ne mondd azt, hogy képtelen lennél rá, vagy hogy előbb halsz meg te, mint hogy megölj. Meg kell tenned Dean! A  fenébe is! Muszáj! Én nem leszek a sárgaszemű csatlósa… vagy a jó ég tudja mi! –kiált és felpattan. –Hallod mit mondok ember? –figyeli testvérét aki a hosszú monológja alatt meg sem próbált beleszólni a mondandójába. Az arcáról pedig semmit sem lehet leolvasni, csak Samre mereszti zöld szemét és hallgat a papír kávéspoharat szorongatva. –Dean? Válaszolnál haver! –csípőre teszi kezét. –Lehet, hogy eljöttünk idáig, hogy távol legyünk a lányoktól, de feleslegesen. És tudod mit? Megfejtem ezt az ügyet. Én és Jade. Mi van bennünk, mi a közös… Ő más! Igen, használja  a képességeit de nem gyakorolja, vagy nem tesz vele rosszat… Azt mondja, már kicsi kora óta így van ez, de felerősödött mostanában, aztán jöttek a látomások és most borzasztóbb mint eddig… Mindent tud, minden érzelmet, előle nem lehet elbújni! De képtelen megfékezni. Szabályozni. Míg mások gyakorolják, kipróbálják másokon… Dean, valamiért mi összetartozunk! Jade és én! Akárhová is menekülünk, megtaláljuk egymást. Tudjuk hol a másik. Valamit jelent… Az is amit mondtál, hogy mikor eltűntünk Ash jelekről beszélt… Történt valami… Nekem tudnom kell! És nem érdekel egy hülye szellem aki megöl pár stúdiómunkást!

-Munkatársak… -sóhajt fel Dean.

-Tök mindegy! Jade és az én ügyem a fontos! –kiált. –Ok, a melónk, hogy embereket mentsünk meg… vágom… De… -sóhajt. –Rendben, megcsináljuk a munkát itt, de aztán…

-Nincs aztán Sammy! Húzunk innen! –pattan fel Dean.

-Nem!

-De igen! Veszélyesek ezek a csajok, főleg Jade!

-Én lőttem le… majdnem! Ki a veszélyes?

-Az a csaj, álmodban beszél hozzád… honnan tudod, hogy nem direkt mászik be az agyadba? Lehet, hogy így van Sam! Megbízol benne, csak azt tudnám, hogy miért, amikor nincs rá okod.

-Mert Jade…

-Nincs mert Sam! Amióta a csajt látod, főleg, hogy találkoztatok, fura dolgok történnek…

-Talán mert meg kell történniük Dean!

-Elmegyünk!

-Nem! Maradunk, ahogy Jade is! –kiált mérgesen.

-Sam, lásd be hogy…

-A dolgok megtörténnek, te is tudod és nem lehet megállítani! Talán attól félsz, hogy egyre durvábbak lesznek és a végén…

-Attól félek, hogy bekattansz Sam!

-Gondolod, hogy ha elmegyünk akkor minden megváltozik? Mi az, csak nem elmenekülni akarsz? Úgy mint a múltkor? Nem Dean! Maradunk és kész! –csípőre teszi kezét. –Bár felőlem te mehetsz! Én itt maradok! Megoldom ezt a New Orleansi ügyet miközben a magamét is! Ügynek tartottad a két csajt is… De mostanra elszállta a lelkesedésed!

-De a tiéd hogy megjött apafej!

-Mintha arról beszéltünk volna, hogy… igen talán kitaláljuk mi folyik itt… velem… nem emlékszel?

-De… emlékszem! Ám most változott a terv! Ez túl veszélyes!

-Micsoda? Cccc…  Ne már Dean! „Túl veszélyes” ? Magadnál vagy? Te beszélsz erről?

-Én csak aggódom Sam!

-Nem kell!

-De kell! –és az asztalra csap. –Kell Sammy!

-Ha menekülünk semmit sem érünk el! Sorsom van Dean!

-És ezzel minden el van intézve? Várod a sorsod? Én nem hagyom! Nem fogsz nekem itt mártírkodni ezzel a dumával! –jelenti ki. –Megvédelek, mert ez a feladatom!

-Vagy az, hogy megölj, ha durvul a helyzet. És hová menekülnénk? Hm? Mondd! Hallgatlak! –széttárja karját. –Nincs ötleted? Oh! Sejtettem. Akkor nincs más, mint maradni haver! Ez van.

-Te… te leütöttél! –mondja Sam.

-Nagyon untalak már! –beszél testvére, de nem figyel rá. Inkább csak bekapcsolja a magnót. Led Zeppelin. Dean csak elmosolyodik, ám öccse kikapcsolja.

-Dean! Te leütöttél!

-Ezt már egyszer kitaláltad! Tudod milyen fárasztó volt kihozni onnan… Sajnálj inkább!

-Hol vagyunk? –pislog ki az ablakon,

-Kb. 200 mérföldre New Orleanstól.

-Azonnal fordulj vissza!

-Nem! Eszembe sincs!

-És ezzel most azt hiszed mindent megoldottál?

-Egy ideig. –mondja.

-Gondolod, hogy az álmaimat is irányíthatod? Nem fogod! Dean! Ez egy rossz ötlet volt.

-Igazán?

-Azt hiszed, hogy megállíthatod?

-Nem hiszek semmit, csak hogy jó messzire viszlek ezektől a… a… csajoktól! Főleg a boszitól! –kiált amikor csörög Sam telefonja. A fiú nehezen veszi elő zsebéből és Dean alighogy megtalálja kikapja kezéből. A kijelzőn meglátja Jade nevét.

-Dean! Add ide! –nyúl felé Sam, ám testvére csak felveszi.

-Halló? Jade? Sam most nem ér rá! Sőt sohasem fog ráérni neked! Hagyd békén! Töröld ki a számát MOST!

-Elég már Dean! –elveszi a telefont és beleszól, miközben bátya fintorogva néz rá. –Jade?

-Szia Sam!

-Öh… szia… Én meg Dean…

-Elmenetetek! Ok! Csak azt akartam mondani, hogy… hogy jó utat… De tudod, hogy nincs vége még…

-Tudom Jade! –bólogat. –Sajnálom! Tényleg!

-Nem akartad ezt az egészet!

-Nem… Csak Dean… Ő mást tervezett… New Orleans lefújva!

-Tudom! Hát Sam… légy jó!

-Te is Jade! De biztosan találkozunk még! Öh… hát… még látlak…

-Tudom jól… akkor viszlát!

-Szia! –s leteszi a telefont, majd az ölébe dobja s megfogja arcát.

-Ez annyira megható volt, hogy mindjárt sírnom kell! –jelenti ki Dean. –Nincs egy zsepid?

-Kuss! –kiált rá Sam.

-Nyugi Sammy! Inkább örülj, hogy megszabadultál a boszitól.

-Marhára örülök, nem látod?

-Itt más van! Figyelj Sam, annyira cuki voltál most, hogy még én is beindulnék tőled… Ha jól megdöngetted volna az éjjel, most nem lenne hányingerem tőled.

-Tényleg nem akarsz bekussolni?

-Gondoltál rá, ne tagadd!

-Nem gondoltam rá!

-Nem? Én igen! –mosolyog. –Angel után a kis nővérke…

-Dean, te beteg vagy!

-Ugyan miért? Megyünk a nagy semmibe cél nélkül, akkor miért ne beszélgessünk?

-Ha így gondoltad miért nem tetted meg?
-Meghagytam neked!

-Ja! Köszi, csak nem érdekel.

-És én vagyok beteg? –néz rá Dean. –Nem húzod meg a kiscsajt, csak merengő boci szemekkel búcsúzol tőle… nyálas! És nem érdekel? Pfff… -ingatja fejét. –Milyen kár, hogy Angellel nem búcsúzkodtunk… azért azt a pipit sajnálom! Jó bőr! És még el is dumcsiztunk az éjjel! Akkor legalább nem félt!

-Megható… -jelenti ki Sam, hangjában semmi érzelem, csak fejét az ablaknak dönti.

-A nagy vadász, kislány lesz egy apró kis vihartól!

-Nem volt olyan kicsi.

-Mindegy! –legyint Dean. –Dumáltunk, aztán bealudtam, pedig baromi éhes voltam! Te meg nem jöttél… sejtem miért! Lefoglalt Jade! Jó hogy elmondod nekem…

-Kérdezted? Nem!

-Jól van Sam! –és megint bekapcsolja a magnót. –Mindenesetre miattad elszalasztottam Angel showját. Tuti, hogy New Orleansban is beáll egy bárba! Kár!

-Hová megyünk?

-Csak megyünk, aztán majd lesz valami öcsi. Van ezer meló, amibe belebotolhatunk! Nézz körül a neten!

-Majd!

-Most bevágtad a durcit? A szívem megszakad!

-Jobb a menekülés, mint… mint szembenézni azzal, hogy valami történik? Nem ezeket a dolgokat oldjuk meg? Talán eljuthatunk anya és Jess gyilkosához is… De te elrohansz! Menekülsz! Gondolod, hogy apa ezt akarná?

-Apa már nincs velünk… -sóhajt. –Hallgass Sam! Mit akarsz ezzel elérni, hogy visszafordulok és vígan végignézem ahogyan az a csaj kicsinál?

-Nem Dean! Hogy utánajárunk! Jade ugyanolyan mint én…

-Elég már! –kiált és a kormányra csap, aztán mindketten hallgatnak. Éjszakára egy út menti motelban szállnak meg. Nem szólnak egymáshoz, csak fekszenek ágyukban és a sötétet bámulják. Dean, bár unja a szótlanságot, hallgat. Gondolkozott eleget. Igen, lehet, hogy a testvérének igaza van… de most először fontosabb Sam mint a sárgaszemű démon. Fél abba belegondolni, hogy mi történik, ha elveszíti őt és teljesen egyedül marad. Eszébe jutnak Angel szavai is a meggyilkolt vadászról, és ez még nagyobb félelemmel tölti el öccse miatt, hiszen tudja, hogy ő a gyilkos. Érzi, hogy a lányok tudnak valamit. Behunyja szemét és akár hogyan is tiltakozna ellene az agya, mégis elnyomja az álom. Bőven éjszaka van még . amikor hangokra lesz figyelmes, furcsa, érdekes hangokra. Felül, de beveri a fejét valamibe. Összeráncolja homlokát. Nem érti mi volt ez. Felkapcsolja a lámpát az éjjeliszekrényen és elborzad attól amit lát. A csomagjaik, a berendezés a szobában lebeg. Felugrik, aztán Samre néz, aki verejtékben úszik az ágyában, orrából vér folyik, és a feje a párnán hánykolódik piros foltokat hagyva az ágyneműn. Dean rémülten ér hozzá, de Sam csak felnyöszörög és a tárgyak össze-vissza „szédelegnek” a szobában. A fiúnak néha le kell húznia  a fejét, hogy a csomagja ne vegye célba.

-SAM! -kiált testvérére, megrántja karját. –SAMMY! Elég már! Ez nem jó játék! –leveszi pólóját és azzal próbálja a vért és az izzadtságot letörölni öccse arcáról, aki nyögdösve, dideregve a láztól hánykolódik az ágyban.

-Sam, ne csináld ezt! Sammy! –kiált majd lehajtja fejét és megfogja öccse kezét, megszorítja, s tudja nem segíthet most, de beleőrül abba, hogy így látja őt. Mély levegőt vesz, de tehetetlen dühében és fájdalmában sírni kezd. Nagy kövér könnycsepp siklik végig arcán, s elérve száját összekulcsolt ujjaikra pottyan.

-Sam! –suttog és ismét megtörli testvére arcát. –Ne tedd ezt öcsi… én csak megvédeni szeretnélek! Tudod… én vagyok a nagy és erős báty, aki megvédi a kisöccsét… Mindig is ez volt a feladatom… -megtörli szemét és szipog aztán a szobára néz. –Miért csinálod ezt? Mi történik? Nem tudom megállítani Sam… én is tudom… csak… csak azt hittem időt nyerünk! –mondja és ismét elsírja magát. Szorítja Sam kezét, mely ernyedt az ujjai között. Hallja ahogyan testvére nyög és szuszog. És most az egész világot meg tudná ölni, ha az kell, hogy megmentse öccsét, akármi is vár rá. Hosszú órák telnek így el, amikor a dolgok hirtelen leesnek a földre csörömpölve, széttörve. Dean felkapja fejét és elengedi Sam kezét, aki fulladozva tér magához és levegőért kapkod. Dean magához öleli hirtelen.

-A francba Sam! Ne csináld ezt! –kiált majd kezébe fogja testvére fejét. –Lássalak!… Most már rendben van minden! –mosolyog. –Jaj Sammy! Egy kicsit izgultam! A frászt hoztad rám öcskös! –mondja, miközben Sam fáradtan pislog rá. Arcához nyúl, melyre rászáradt a vér és az izzadtság. Elfehéredve néz Deanre, aki bíztatóan mosolyog rá, aztán meglátja a felfordulást.

-Dean?  -kérdezi bágyadtan és tekintetével a szobára mutat.

-Amíg rohamod volt, gondoltam takarítok… tudod… kupival jár az elején.

-Én voltam, igaz?

-Hé öcsi, ez bárkivel megesik. –mosolyog. –Oda se neki! –legyint.

-Tényleg? Akkor gondolom te is képes vagy rá. –kiált fel, aztán kiszabadítja Dean karjaiból magát és a fürdőbe megy.

-Azt hiszem már egész jól vagy,

-Nem… -sóhajt és megmossa arcát. –Azt hiszem, hogy mennünk kell!

-Hová?

-Láttam ahogy Angel meghal.

-Woohoo! Állj! Miről beszélsz? Még a frászt hozod rám! –szívére teszi kezét. –Micsoda? Ne szórakozz!

-Megint ugyanolyan volt, mint mindig is… -elgondolkozik egy pillanatra. –Bár ott volt Jade is… igen… mintha két álom lett volna egyszerre… Miközben Jade hívott, láttam egy… egy szobát… Angel a földön feküdt… rángatózott… aztán vér folyt ki a száján és… és… Jade átlépte őt… Nem is érdekelte, de aztán… megint megváltozott és ott zokogott… Nem értem!

-Talán csak egy hülye álom volt megint…

-Nem Dean! –rázza meg fejét. –Angel meg fog halni. És nekünk mennünk kell! Talán megmenthetjük még.

-Mégis hogyan képzeled?

-Hogy hogyan? Fogjuk magunkat és megkeressük Angelt.

-Várj Sam… nem akarunk megdumálni valamit? Látod ezt a szobát kockafej! –mutat körbe Dean. –Megmagyaráznád mi történt?

-Nem… mert… mert… nincs rá magyarázat…

-Aha… és ezzel el is van intézve? Lebegteted a fél szobát, aztán csak úgy felpattansz és azt mondod Angel meg fog halni, ez egy kicsit gyors Sam!

-Ez van Dean! Én… én mondtam neked… a pisztoly… majdnem megöltem Jadet is.

-De most nem volt itt a kiscsaj! Nem volt kellemes arra kelnem, hogy beverem a fejem a saját zsákomba ember!

-Azt éreztem mikor Jade hozzámért, hogy minden olyan jó és békés, de mégis ez csak álca, düh, félelem, halál vett körül és már fájt az érintés… aztán Angel… -sóhajt. –Valami zene szólt… hallgatta, miközben a lakásban nézelődött… Kinézett az ablakon… volt ott egy hatalmas hirdetőtábla! Valami banda lép fel! A plakát alatt hirdetés futott és… a dátum is megjelent! Holnap! Dean! Éjjel… 11! Mennünk kell! MOST!

-Angel meghal? –kérdezi Dean és testvérére néz. –Az a lány? Olyan erős.

-Dean, ha nem indulunk… azonnal… meg fog halni!

-Talán… Jade végez vele?

-Nem, nem Jade… érzem, hogy ő tiszta… -sóhajt. –Nincs vele… nincs ott a szobában… -behunyja szemét. –Lent ül a kocsiban… Ahogy Angel kinéz látja őt! Dean! Menjünk már! –s meglöki bátyját. –Mozogj! Az a Jade aki a kocsiban ült és aki ott volt a szobában velem… nem volt ugyanaz… a két látomás keresztezte egymást… Nem tudom hogyan… Dean!

-Csak… csak… leblokkoltam…

-Azt látom! –kiált Sam idegesen.

-Nem értem miért látod Angel halálát… -megvakarja fejét. –Jó lány ő… igaz, kis fúria, de jó lány… -suttog. –Nem engedem, hogy egy idióta szellem vagy a tesója kicsinálja! Gyerünk!