Manapság talán az Inter rendelkezik a legkeményebb hátvédsorral az olasz pontvadászatban, Samuel, Cordoba és Materazzi is valóságos rémálom a támadók számára, utóbbit az ellenfelek szurkolói Killerazzinak gúnyolják, utalva arra, hogy gyakran nem a labdát, hanem inkább az ellenfelet rúgja odébb.

Maradonával másnak is meggyűlt a baja, Andoni Goikoetxea, az Athletic Bilbao játékosa olyan durván szabálytalankodott az akkoriban a Barcelonát erősítő argentinnal szemben, hogy Maradonának eltört a bokája, ekkor ragasztották Goikoetxeára a bilbaói mészáros gúnynevet.

DunDiegót sem kellett félteni, néha neki is elborult az agya a sok rugástól, a 82-es vébén a brazilok ellen annyira felment nála a pumpa, hogy hasba talpalta ellenfelét, amiért a kiállítás sorsára jutott, a későbbiekben a pályán már higgadtabb volt, de a botrányok (kábítószer-ügyek, elveszített apasági perek, lövöldözés az újságírókra) sötét foltként telepednek a valaha volt egyik legnagyobb futballista pályafutására.

A nagy klasszisok közül nem mindenki tudja, tudta elviselni az állandó faragást, elég csak felhozni Zinédine Zidane példáját, aki a 98-as vébén két mérkőzést volt kénytelen kihagyni, mert a szaúdiak elleni találkozón megtaposta ellenfelét, de később a Juventus játékosaként is előfordult nála egy-egy "rövidzárlat", a 2000/2001-es Bajnokok Ligája Hamburg elleni mérkőzésen például nem remek passzaival tűnt ki, hanem azzal, hogy lefejelte Jochen Kientzet.

Dennis Bergkamp sem szabálytalanságairól híres, de a 98-as világbajnokságon neki is volt egy brutális megmozdulása, a jugoszlávok elleni nyolcaddöntőn Szinisa Mihajloviccsal csatázott a labdáért, aztán amikor ellenfele a földre került, beletaposott a gyomrába, valósággal átgyalogolt rajta, szerencséjére a bíró nem látta az esetet. Mihajlovicnak is van a rovásán, a Lazio játékosaként az Arsenal elleni BL-meccsen rassziszta beszólásokkal inzultálta Patrick Vieirát, amiért egy mérkőzésre eltiltotta az UEFA, a 2003/2004-es kiírásban nyolcszor ekkora büntetést kapott, amikor egy ütközés után arcon köpte Adrian Mutut, aki akkoriban a Chelsea-t erősítette.

Francesco Totti a 2004-es Eb-n vett hasonlóképpen elégtételt a dán Poulsenen, aki az olasz szerint végig provokálta őt, az azzurrik irányítóját egy dán internetes újság képei buktatták le, Mejuto González játékvezető ugyanis nem látta az esetet, "az itáliai lámát" három meccsre meszelte el az UEFA fegyelmi bizottsága, nem is lépett már pályára a kontinensviadalon, mivel csapata elvérzett a csoportkörben.

A köpködéses affér klasszikus esete az 1990-es az olaszországi vébén esett meg, ekkor a holland-német negyeddöntőn Frank Rijkaard küldött egy adagot Rudi Völler dús hajkoronájába, a játékvezető páros kiállítással oldotta meg a helyzetet, holott a németnek maxiumum annyi lehetett a bűne, hogy nem mosolyogva, hanem reklamálva fogadta a holland nedves gesztusát.

A szenegáli El-Hadji Diouf 2004 novemberében annyira zokon vette, hogy edzője lecserélte, hogy dühében vízzel leköpött egy szurkolót, ezer fontot kellett fizetnie büntetésből. Diouf amúgy sem unalmas figura, korábban verekedés, részeg duhajkodás és ittas vezetés miatt is meggyűlt már a baja a törvénnyel. Patrick Kluivertnek is voltak nagy visszhangot kiváltó ügyei, egy ízben azzal vádolták, hogy holland válogatott társaival szexbotrányba keveredett, milánói időszakában pedig halálra gázolt egy embert. Robin Van Persie-t nemi erőszakkal vádolták, az Arsenal légiósát őrizetbe is vette a rotterdami rendőrség, de nem sokkal később szabadon engedték.

Az Állat becenevű brazil Edmundo 1995-ben ittasan vezetve közlekedési baleset okozott, amelyben három személy életét vesztette. Ő a gépkocsijába szerelt légzsáknak köszönhette, hogy könnyebb sérüléssel megúszta az ütközést, csupán a homlokát kellett tíz öltéssel összevarrni.

A futballista hosszabb börtönbüntetést kapott, de a bíróság ítélete szerint napközben elhagyhatta az intézményt, így együtt edzhetett és játszhatott társaival, ám estére mindig vissza kellett térnie cellájába. Egy másik alkalommal autójával veszélyesen közlekedett, majd nem állt az intézkedő rendőr rendelkezésére. Edmundo egy éjszakai szórakozóhelyről tartott hazafelé, és miután a rendőrök alkoholos befolyásoltság alapos gyanújával megállították, nem szállt ki a kocsijából, és "viccnek" nevezte az eljárást. A futballista szabadlábon védekezhetett, miután 1270 dolláros óvadék ellenében elengedték.

Edmundo nem véletlenül érdemelte ki az Állat becenevet

Ha valaki azt a nevet hallja, hogy Schumacher, nyilván a Forma-1-es testvérpár jut eszébe, de ha hozzátesszük, hogy Toni Schumacherről van szó, akkor szinte biztos, hogy mindenki az 1982-es világbajnokság német-francia elődöntőjére gondol. A második félidőben az öt perccel korábban becserélt Patrick Battiston került helyzetbe Michel Platini passza után, a francia játékos előbb érte el a labdát, mint Schumacher, a nyugatnémetek kapusa pedig egy különösen durva bodicsekkel leterítette a csatárt.

Igaz, az eset még a tizenhatoson kívül történt, de mindenki a piros lap villanására várt - Charles Corver, a holland sípmester azonban kirúgást ítélt. A mérkőzésre felügyelő spanyol rendőrök nem akarták a pályára engedni az orvosi személyzetet, így Battiston három teljes percig feküdt eszméletlenül a gyepen.

Később Schumacher felajánlotta, hogy kifizeti a francia fogászati költségeit (a védőnek két foga bánta az ütközést), de ez sem használt különösebben a hálóőr imázsának. Mint ahogy az sem, hogy 1987-ben megjelent életrajzi könyvében doppingolással vádolt német játékosokat, amiért kizárták a válogatottból, és a klubcsapatában, a Kölnben is eltiltották.

2002 áprilisában egy 18 éves diák testi sértés miatt jelentette fel Schumachert, aki ekkoriban a Bayer Leverkusen kapusedzője volt. A korábbi válogatott hálóőr a Werder Bremen elleni bajnoki mérkőzés előtt verekedésbe keveredett a vendégszurkolókkal, akik nem akarták beengedni a stadionba a hazaiak buszát. A sértett szerint Schumacher ököllel az arcába csapott, aminek következtében járom- és szemüregcsonttörést szenvedett.

Az angol labdarúgás utóbbi másfél évtizedének egyik legnagyobb egyénisége Paul Gascoigne, a bohém Gazza nem futotta be a tehetségének megfelelő pályát, alkoholproblémák és depresszió is gyötörte, 1998-ban pedig egy lakberendezőnek is becsületére vált volna, amikor mérgében, amiért nem nevezte a vb keretbe Glenn Hoddle, kissé átrendezte a kapitány irodáját. Hasonlóan járt el akkor is, amikor társaival egy ázsiai mérkőzésről hazatérve a repülőgép VIP-részlegét zúzta le, miután a kelleténél több alkoholt fogyasztott.

Stefan Effenberg ott volt a 94-es Mundialon, de nem sokáig, a Dél-Korea elleni csoportmérkőzésen ugyanis kikezdte az Amerikába rándult német szurkolótábor, amit Effe mutogatással díjazott, Berti Vogts kapitány meg azzal, hogy hazaküldte a középpályást.

David Beckham kis híján lemaradt a 2002-es seregszemléről, a Manchester United játékosa volt még, amikor a Bajnokok Ligájában Aldo Duscher olyan keményen csúszott be neki, hogy eltört a lábközépcsontja. Beckham végül ott volt a vébén, meg is büntette Duscher honfitársait egy tizenegyesgóllal a csoportkörben az angol-argentin rangadón.

A sor még hosszan folytatható, és látva a játék felgyorsulását, az utóbbi idők tendenciáját, valószínűleg ugyanúgy megtelik majd jópár oldal az ismert focisták ügyeivel, mint most, amikor igyekeztünk pár emlékezetes esetet feleleveníteni.