DEPRESSZIÓ

Itt benn

Új az erőm végre már
A boldogság egy szikrára vár
Csak tőled, hogy bent lángra gyúljon
A hosszú tél a porba hulljon...

A tűztől, amit adhat
Ha a tényt már elfogadtad
Hogy nincs még hibátlan lét
Mert ember vagy és nem gép
És felülemelkedhetsz
Ha az elmédbe szült ketrec
Nem zár be mint régen
A legtöbb nehézségen

Néha mát úgy érzem, hogy rámszakadt ez a világ
De mindig rájövök, hogy csak felfelé jó az irány

Itt benn tombol az életkedv érzem
És élvezem
Itt benn tombol az életkedv érzem
Ha elhiszem

Néha fenn és néha lenn
A túlélési ösztönöm mégsem
Gyengül, amíg át nem éltem
Mindent mit nagyon reméltem

És jut még nekem a jóból,
Egy boldog, igaz korból
Küzdök, amíg bírom
A sorsom én is írom
És van még merre mennem
Van még remény bennem
Van még kit szeretnem
És van, ki szeret engem

Itt bennem még tombol az élet
A sorsom majd hozza a véget
De addig nem adnám itt benn fel
Itt bennem még tombol az élet
A sorsom majd hozza a véget
De addig hadd kapjam meg ami kell

Én azt üvöltöm

Ránk szakad megin' a sok mocsok dolog
Rengeteg szív a rossz ügyért dobog
Látni sem bírom néha azt, hogy
Mennyi szar van, de most kapaszkodj!

Mindig majdnem nyakig ért és így is marad talán
Addig amíg nem jut át a világ saját falán
Bennem ettől nem hal meg a szeretet, a remény
Van még saját világomban fény

Mert a jót keresem, néha megkapom
Boldogít az is, ha jónak adhatom
Hallgatom, amit a szívem és eszem
Súg nekem, nyitva néz körül szemem

Minden ami vagyok az nem gép
S ez ne is legyen másképp
Mert ha műanyag lennék
Elvesznék...

Tudd meg, itt érző szív ver, a fontos a jó, a szeretet
Nem akarok látszani, játszani másnak egy ócska szerepet
Túl sok hazug dal van már, nem kell folytatás
Én azt üvöltöm neked, amit a lelkemből a dallam kiás

Rengeteg a bóvli, műanyag szemét
Átverik a trendi ostobák fejét
Zsarnokok nyernek egyre több teret,
Népbutítóké túl sok főszerep

Bassza meg a hatalom, nem hajtok neki fejet
Inkább egy rögösebb útra váltok megint jegyet
Megteszem, míg tehetem, míg nem túl nagy a kár
Ésszel élnem nekem is muszáj

Itt vagyok és remélem érted, amit neked
Mondok ezzel, amit én is élvezek
Többet ennél csak annak adhatok
önmagamból, akihez közel vagyok

Tudd meg hogy én
Azt üvöltöm neked, amit szívem akar

Rajtad áll

Megszülettél, nevelkedtél
Itt hagyod majd, ha elmentél
De az kérdés, hogyan éled
Helyesnek melyik utat véled

A tudás fontos, mert megtaníthat,
Hogy azt is átlásd, ami elvakíthat
Figyeld, hogy mit súg a szíved
Ha helyén van, majd megsegíthet

(ha) rajtad áll, merre mész, gyerünk válassz
benned és tetteidben a válasz
hogy a helyes úton érj célba
mondd mennyi harcot vállalsz?

Az akaratod szabad, ez néha nagy teher
De ajándék is, hogyha jót teszel
A boldog életért tedd, amit tudsz
Vigyáznod kell, merre indulsz
Ahogy az életed végigéled
Olyan lesz majd a végítélet
Mélybe hullhatsz, mennybe juthatsz
De csak magad felett uralkodhatsz

Mondd, mennyit?
Mondd mennyit?
Mennyit?

Az utadért!

Nem akarok elszakadni

Ami nem lehet a tiéd, mindig az kell
Neked ez a kereszted, a sorsod, ami hajt
De ha megkapod már nem érdekel
Ott rohad a szemétdombon majd

Hogyha börtön ez a lét, az elítélt
A szabad akaratnak rabja, de mégis
Kell, hogy nyugalomra leljen a szív
Keresi, mindig akarja

Attól aki fontos, attól ami jó
Nem akarok elszakadni
Teszem, amit tudok, kérem, aki dönt
Ha nem akarok elszakadni.. elszakadni..

Mint a hű öleb suttogom neked
Hogy mennyire imádlak éjjeleken át
Szereted az ilyet, az én szívem a tied
De indulok, ha érzem a vér szagát

De a póráz hosszú és a nyakörvön
A tüskék kifele állnak
A viadal után én visszatérek,
Hogy megpihenjek nálad

Legyen a Föld!

Mivé lettél ember?
Neved gyilkos fegyver
Merre tartunk innen:
Arra válasz nincsen

De eljöhet a változás,
Egy jó ügyért az áldozás
De az ébredés messze még
Amíg elhiszed, ez épp elég

Legyen a Föld jobb hely, mint volt
Hagyjuk el már ezt a kort
Ahol a béke túl kevés
Jöjjön el az ébredés

Épp elég bajt hordoz a sors
De gátat foltoz
A nagy folyón, aki képes
De minden erőnk véges

De kényszerít a helyzetünk
Ha majd végül elérezünk
A pontra hol felébredünk
Vagy ostobán elveszünk

Legyen a Föld
Legyen a Föld
Legyen egy jobb hely!

Múlnia muszáj

Nézd meg, hogy rohannak el
A röpke földi évek
És ha nem figyelsz,
A nagy lehetőségek
Így hát most azonnal
Lépned kell, amíg bírsz
Mert senki nem fog helyetted
Utólag már hiába sírsz

Nem baj, ha néha félsz
Vagy mástól is segítséget remélsz
De tönkremész
Ha mindig félve élsz

Annyi mindent veszthetsz még el
Ha a bentlakó félelmekkel
Nem tudsz mit kezdeni
Hát kezdd el őket leküzdeni

A benned élő félelem
Lehet óvó védelem
De lehet nagy kudarcot tápláló
Élelem
Csak úgy vallhatsz kudarcot
Ha nem is próbálsz tenni
Csak az nem fél semmitől
Akinek nincs mit veszteni.

Minden ami fáj
Múlnia muszáj

Két kezünkben

Érzem, hogy
Látom, hogy
Újabb áldozatra les
A vég szörnye
Már kitörve
Talán majd minket is keres

Ott lohol a kezdet nyomában
Nagy trófeák otthonában
Üt, vág a lét ostorával
De elkerül még ostromával
A döntés itt a két kezünkben
Együtt vagy a szürkületben
A döntés itt a két kezünkben
Nem a végzetünkben

Ha elfáraszt
Elválaszt
Ez a világ, akkor is él
A kötelékünk
A múltunk miattunk beszél...

Az eltűnés kampánya ellen
Ne járjon át az a szellem
Amiben a vég fogant máshol
És így ott leszek veled bárhol

Ha a hited az én hitem
Majd veled építem
Az utat, amíg lehet
Vagy amíg engeded

Lázadj fel!

Mihez is kezdhetnél?
Minek is engednél?
A hatalomnak, ami sorba állít
Hogy így pitizzél a szolgasorsért
Az ostobáknak, a megvetésnek
A gondolkodásunkért

Lázadj fel sárba tiprott népem!
Egy dallal láncaid széjjel tépem

Igazi békét várunk
De tönkrezúzzák álmunk
A rosszindulat tengerével
Az igazságtalanság hadával
A szívünk és az ész a fegyver
Indulj hát szavával!

Mindkét énem

Átok, vagy égi jel?Néha nem is tudom
Egyszer az égbe visz, máskor kibaszottul unom
Hogy mindig megtalál mind a két énem
De mégis így vagyok teljes, úgy érzem.

Még él, mindig itt van mindkét énem
Széttép, de egyben is tart , amíg érzem

Adni is tud, ha kell ez a kettős állapot
Zenémben hallhatod és rajtam láthatod
Talán majd jobb leszek, de addig ilyen vagyok
Persze, hogy változom, mégis önmagam maradok

Ha kérdeznéd miért él (széttárnám karom)
A rosszabbik énem, de mégis a jót
AKAROM
AKAROM

Éjszaka, egyedül

Egy újabb éjszaka vár
És megnyugszik a határ
Testem a várt kényelem
De elmém száguld velem
Játszom az őrültet
Vagy igazi őrült lett
Minden ember már,
Hol van a határ?

Ismét rendbe teszem
A lelkem és az eszem
De ha nem megy, indul a harc
Amíg jobb nem lesz az az arc
Aki itt van a tükrömben
Börtönőr a bőrömben
De elmém felszabadul
Békül és vadul

Ahogy egy új nap a végéhez ér
Talán rájössz majd, hogy miért
Teszed a dolgod az úton jársz
Egy boldog élet ízére vágysz

Vársz
Vársz
Egy boldog élet ízére te is úgy vágysz

Tűzön és vízen át

Minden újabb percben
Amiben magány vár engem
Erős vágy él bennem
Hogy újra átélhessem
Azt a szépséges csodát
A gyönyör édes mámorát
Amit lényed adni tud
És ami a szívemhez jut

Minden álmod érdekes
Érted, érzem érdemes
Magam jobbá tenni
És ha kell, megküzdeni
A nagyvilág szemetével
Amitől te rejtettél el
Amikor elfáradtam
De tőled erőt kaptam

Te vagy a vágy és érzelem
Te vagy a szívnek értelem
Amikor eggyé válunk
És egy álmot látunk

Add, amit csak te tudsz, mert kell aki vagy
És ezt nekem hidd el
Itt, ahol ipari közhely
A "szeretlek", de én erős hittel

Hiszek a hatalmas erőben
Amit a szerelem adhat itt benn
Hogy tűzön és vízen át
Óvjam gyönyörű angyalát

Hullák és fegyverek

Mikor a motorházba a bombát rakja
Tudja, hogy kicsi lesz a jussa
A főnök nőjét még megkapja
De a fizetségét azt, baszhatja

Pedig kell neki a pénz a drogra
Vagy valamilyen csinos lányra
Húsz rugó egy éjszakára
A valós kép, inkább legyen kába
Ha neked tényleg tetszik ez
Az egész szar a tied lehet

A csomagtartóban hullák
A hátsó ülésen fegyverek
Az utcasarkon kurvák
Az étteremben gengszterek

Nézd meg azt a rohadt górét,
Hogy nyomja a süket szövegét
Majd rád csörgök, és hozd a lóvét
Nekem a sokszázezer kp-ét

Kinyírlak ha nem teszed meg
Tudod a maffiában ez így megy
Ha a nődet adod neki egy hétre
Akkor talán megkímél végre