Daven zihálva ébredt. Keze remegett és homlokán hideg izzadtság gyöngyözött. Hat éve, minden hónapban kétszer ugyan ez volt. Morogva ült fel és nézett végig magán. Farmere tépett volt, fehér ingét vérfoltok tarkították. A fotel nagyot reccsent és összedőlt. A fiú átkozódva kászálódott ki az ülőalkalmatosság romjai közül, miközben a fejét fogta.

-         Aauucs! A francba ezekkel. az átváltozásokkal! Úgy látszik tegnap neki esetem a fotelnek…

 Ez a mondat arra sarkallja, hogy a körmeire nézzen. Elborzadva látta, hogy mind törött, repedezett és volt olyan, ami tövig betört.

 Daven sűrű átkozódás és néhány kifejezetten undorító szidás közepette kiment a szobából és benyitott a fürdőszobába. Szembe találta magát a tükörrel. Haja csapzott volt, szintén vérfoltos és tépett. Eredeti nagyon szőkés barna haja, most fekete volt a beleszáradt vértől.

-         Ha már választani lehetne, inkább lennék vámpír! – morgott tovább és vicsorítani kezdett.

 Szemfogai még mindig egy kicsit nagyobbak voltak a normálisnál, de szerencsére, minden foga ép volt. Ezt örömmel állapította meg, bár nem egészen akarta elhinni, hogy ilyen régen borotválkozott volna. Borosta helyett már elég hosszú szálak lógtak az állán, de örömmel vette észre, hogy egyre rövidebbek. Néhány perc múlva, már normális hosszúságúak voltak.

 Daven odalépett a kádhoz és megnyitotta a melegvizes csapot. A dugót beletette a lefolyóba, és amíg a víz gyűlt, addig az ingét és a farmerét próbálta levakarni magáról, hogy fürödhessen. A kád már félig megtelt gőzölgő vízzel, amikor beleülhetett. A srác dühödten nyomta meg a csap közepén a gombot, mire a zuhanyrózsából ömleni kezdett a forró víz, egyenesen a fejére.

 Az egész tizenkét éves korában kezdődött. Miután apja közölte vele, hogy miért is kezdett néhány hónapja nőni a szőre és a szemfoga körülbelül olyan tizenöt percig néma csendben ült, majd özönleni kezdtek belőle a kérdések. Apja mindenre válaszolt és ezzel majdnem az őrületbe kergette. Legszívesebben ordított volna vele, de ezt a luxust nem engedhette meg magának, mert nagyjából egy hétig meg sem tudott szólalni ezek után. Mikor végre szóhoz jutott apja elkezdte tanítani. Néhány nap múlva farkasemberré változott. Hogy ne tegyen kárt senkiben az apja egy ketrecbe zárta és kapott egy adag húst is, amin elcsámcsoghatott. Az volt élete legrosszabb átváltozása. Ahogy nőtt, egyre jobban kordában tudta magát tartani és már nem volt veszélyes senkire. Ekkor kezdte az apja tanítgatni neki a fegyverhasználatot. Gyorsan tanult és ügyes is volt.  Sok idő telt el azóta, és már részt vett több akcióban. Utálta őket, de nem volt más választása.

 Daven arra lett figyelmes, hogy a fürdőszobában bokáig érő rózsaszínes víz van. A kád túlcsordult, miközben gondolkodott. Újabb cifra és nem kevéssé undorító káromkodás közepette kilépett a kádból és felvette a padlóról a szőnyeget. Mikor a víz lefolyt kivette a kádból a dugót és elzárta a csapot. Magára terítette fürdőköntösét, majd belépett a gardrób szobába. Megszárította a haját, mely visszanyerte eredeti nagyon világos, szőkés barna színét, majd fekete nadrágot húzott, fekete rövid ujjú pólóval és fekete műbőr dzsekivel. Lábára kényelmes edzőcipőt vett, majd kisétált a lakásból, mely egy hatalmas társasházban volt. Végig haladt a folyosón és megállt egy kép előtt. Daven mindig csodálta apja zsenialitását. A házban csak a Dark Monn tagjai laktak. A pincében volt a főhadiszállás. Ez a kép rejtette a titkos átjárót oda. Annyira nyilvánvaló volt és mégis olyan felismerhetetlen.

-         A Vámpírok Vacsorája. – morogta a fiú maga elé.

 Megnyomott néhány pontot a képen, mire az felnyílt szabad bejárást adva. Fekete márványlépcső vezetett lefelé. Daven lassan megindult. Az edzőcipője ütemesen csattogott, visszhangot verve. Mogorva képpel érkezett meg a fém ajtóhoz. Benyitott, az ajtó nyikorogva engedett. Daven belépett és nagy pechjére megszólalt mellette egy női hang, ami kicsit behízelgő és rámenős volt.

-         Óóóóóóó Daven! Hát megjöttél? Úgy örülök! Hogy vagy?

-         Egyre rosszabbul. – morogta a srác.

-         Látom morcos vagy. Nem baj, majd felvidítalak! – a lány idétlenül nevetgélt.

-         Eza…tudod, kezdesz az idegeimre menni. Eddig tűrtelek, de most már nagyon idegesít, hogy rajtam csimpaszkodsz. Elegem van belőled!

 A lány arcán látszott, hogy meglepődött és elengedte Daven karját, amit eddig szorított.

-          Ezt most komolyan mondod? – nagy barna szemeiben könnyek gyűltek. – De én…

-         Nincs de én! Látni sem akarlak! – bukott ki Daven.

 A lány szipogva és sértődötten elvonult. Daven felsóhajtott megkönnyebbülésében. Végig haladt több kisebb folyosón, majd belépett az egyik szobába. Egy fekete szantálfa asztal mögött, egy magas fekete bőrfotelben, fiatalnak látszó férfi ült. Rövid fekete haja volt, mely két oldalt egy-egy csíkban őszülni kezdett, uras eleganciát kölcsönözve a nyúlánk arcnak. A férfi cseppet sem hasonlított fiára, akinek haja világos volt és a füle aljáig ért. A fiú arcvonásai is inkább az édesanyjához tették hasonlóvá. Leült az apjával szembe és belenézett a szemeibe, melyek az egyetlen hasonlóságot adták köztük.

-         Örülök, hogy eljöttél, Daven! Milyen volt a mostani átváltozásod?

-         Pocsék. – fintorodott el a srác.

 Apja felnevetett.

-         Soha nem fogsz felnőni, fiam! Pedig már tizennyolc éves vagy. Hallom csúnyán elutasítottad Ezát…

-         Látom gyorsan terjednek a hírek. Amúgy te sem bírnád két percnél tovább. Részemről lezártnak tekintem a témát. Halljam! Miért kellett ma idejönnöm?

 Daven látta, hogy apja gúnyos mosolyra húzza a száját, de nem szólt semmit. Néhány perc múlva az apja törte meg a csendet.

-         Szemtelen vagy és makacs. Ezt szeretem benned. – egy kicsit elhallgatott. Daven felkönyökölt az asztalra. Már tudta, hogy mi lesz a folytatás. – Újabb akcióra készülünk. Két hét múlva a kongresszus épületében támadjuk meg a belügyminisztert. Szükségünk van rá. Az akció pontos részleteit majd holnap ismertetem. Kérlek, most ne hibázz!

-         Csak pisztolyt vigyek?

-         A kardodra is szükség lehet. Ezúttal mindenre felkészülünk.

-         Csak rám nem.

-         Remélem, nem fogod elszúrni.

-         Szerintem ne engem küldj. Én nem vagyok elég szófogadó ehhez.

-         Akkor is téged vinnélek, ha meg se tudnál állni a lábadon.

-         Ez most biztatás akart lenni?

-         Nevezd, aminek akarod. Most menj! Rendeltem néhány dolgot az akcióhoz. Neked kell őket átvenned. – Daven elé csúsztatott egy köteg pénzt. – Magadnak is vehetsz egy-két dolgot.

-         Még csak ez hiányzott! – Daven elvette a pénzt és a dzsekije belső zsebébe tette. – Még valamit, uram? Pizzát ne hozzak véletlenül?

-         Köszönöm, nem tartok rá igényt.

-         Remek! És mégis, hogy gondoltad ezt? Masírozzak át a városon tíz puskával a hónom alatt?

-         Külön bejáratunk van oda, mindjárt megmutatom. Jó kis titkos alagút. – ennél a pontnál elmosolyodott. – Ott hozd át őket. Így nem fognak észrevenni.