jogok:Rowlingéi és az enyémek
megjegyzés1:aki szimpatizál Harry Potterrel v. bármely más pozitív figurával,
annak NEM ajánlom!
megjegyzés2:\"kichit\" kezdő író vok és a mű talán túl hosszúra
sikeredett(bochsz!).
megjegyzés3:alkotásom nem mindíg könyvhű.
megjegyzés4:vannak benne utalások a hp könyvekre, ezért, ha nem olvastad őket,
egyes részeket nem fogsz érteni.
Északa volt.Teljes sötétség borult a temetőre.
Két szempár kacholodott össze a zöldböl kisugárzó félelem öszefonodott a
vörösböl áradó gyűlőletel.
-Hát ujra szemtöl-szemben Potter! A helyszín ugyanaz de most nem menekülsz!
Harry nem szolt. A fejében lázasan keringtek a gondolatok. Igen ő is tudta hogy
most nem szökhet meg.
-Igen Voldemort! Vagy te vagy én!-gondolta a fiú és a megfelelő bűbájt kereste.
Aztán a lefegyverezés mellet döntöt. -Caput...!-kiáltotta, de a Sötét Nagyur közbevágott.
-Crucio!
Harry teste megvonaglott, majd a fiú összeesett. A földön feküdt és ordítani
tudott volna a fájdalontol, úgy érezte felroban a teste. Minden porcikája égett
és szurt egyszere. Ordítani akart de úgy érezte már nem képes semire. A halált
látta mint egyetlen kiutat szenvedéseiböl. Ekkor hirtelen megszünt minden kín és
Voldemort sátáni kacaja térítete magához. Harry feltápázkodott. Erőt vett magán.
Nem akarta hogy a Sötét Nagyur gyengének lása. Had nézen rá Harry Pottere úgy
mint a méltó ellenségére. A pálcáját ujra Voldemortra szegezte és érezte a dühöt
és a gyűlöletet ami eláraztota testét.Elég sok indulatot érzett magába ahoz hogy
meidéze a következő varázlatot. Emlékezet rá mi történt tavaly a Minisztériumban
hogy mi mondott neki Bellatrix , Sirius gyilkosa.
-Crukio!-kiáltotta, de , még mindig nem volt bene elég gyűlőlet mert elenfele
még csak meg sem érezte.
Chak egyszerűen kiröhögte.
-Ügyes próbálkozás! De nem emlékszel mit mondott az én Bellám? Élvezned kell a
másik kínját ahoz hogy megkínozhasd. De minek is tanítgatlak?! Hiszen elvileg te
vagy a halálos ellenségem. Egyébként meg úgysem éled meg a holnapot, Potter! -az
utolsó szót szinte köpte.
És ekkor Voldemort arcán gonosz vigyor terült szét -Adava Kedavra!-sziszegte
mire pálcájábol zöld fénnyaláb áradt ki belefúródva Harry szivébe. A fiú
összeeset és soha töbé nem kelt fel.
-Talán lejárt a szavatossága anyád szeretetének?-kérdezte az életelen testöl
Voldemort.-Hah! A fiú aki túlélte!? Eddig.
Ekkor jelent meg a színen Peter Pettigrew.
v-Hívtál Nagyúr?
-Igen. Még szerenche, hogy mióta megvan az új kezed, bármikor kapcholatba
léphetek veled. Nyújtsd ki a karod! Ide kell hívni a többieket is.
Féregfark engedelmesen húzta föl tallárja újját és odanyújtotta karját
Mesterének, hogy az megérinthesse a karjába égetett Sötét Jegyet. És ezt az
érintést a valahavolt összes halálfaló megérezte és akik még mindig hűségesek
voltak hozzá és nem akadályozta őket semmi (pl:Azkaban v. ilyesmi) pár percen
belül dehoppanáltak a temetőbe.
Voldemort elégedetten nézett körül. A halálfalók tágas körbe rendeződtek,
kihagyva a helyet a nem megjelenteknek.
-Most, hogy ez a kis Potterféreg-állával Harry felé bökött-nem zavar több vizet,
Bella menj és hozd ki Azkabanból hűséges szolgáimat, akik vállalták értem a
börtönt!
Lucuius, te menj és intézd el a minisztériumot! Remélem megbirkózol a
feladattal.
A Sötét Nagyú még kiosztott pár feladatot, aztán elküldte a halálfalókat, de
figyelmeztette őket, nem szabad túl nagy feltűnést kelteniük amíg nem végez
Dumbledorral. A fekete mágusok halk pukkanások kíséretében tűntek el a temetőből
és fél pec múlva nem maradt más, chak Voldemort és a halottak. De e megmaradt
élő személy is sietve távozott Harry Potter élettelen teszének
\"kíséretében\".
*
Pálcájának egyelen lendítésével áttörte Dumbledore irodájának ajtaját és a
chigalépchőn felmenve egy újabb pálcalendítés és már bent is volt az ig.
irodájában. Dumbledore megrőkönyödve nézett fel (épp az asztalánál ült és
levelet írt). Szemében döbbenet chillant, de nem volt ideje chelekedni. Az átok
túl gyors volt és túl halálos. Voldemort a Potter fiú élettelen testét az
igazgalóé mellé dobta és elindult a földszint felé, hogy a Főnix Rendjének a
Roxfortban tartózkodó tagjait is az igazgató sorsárajuttassa. Kivéve persze
Pitont, aki, mivel áruló volt különleges bánásmódban fg részesülni.
Amikor \"beszabadult\" a tanáriba és a Rend összes tagjával végzett,
még ott volt az a pár ártatlan tanár, akik kigúvadt szemmel bámolták a
mészárlást.
-Nem kellenek tanuk. Bár nem lesz, aki kihallgathassa őket.-mondta a Nagyú chak
úgy magának. Még pár jól irányzott halálos átokkal az egész tanári kart
kitörölte az élők sorából. Aztán, mint aki jól végezte dolgát (mert ez így is
volt) visszatért a temetőbe, ahol a halálfalók már várták. De Voldemort
szolgáinak körén belül volt egy kisebb choportosulás, amihez Piton is
chatlakozott (persze nem önszántából).
-Igen híveim! Elérkezett a bosszú és az elégtétel pillanata! Ezek a mochkos kis
árulók valaha közénk tartoztak, de elpártoltak a sötét oldaltól és ezért meg
kell bűnhődniük!
-Kegyelmes Uram!-hallatszott Karkarov hangja a középen álló choportból-én
megbántam amit tettem és kész vagyok újra melléd állni!
-Ó igen?-chendült fel Voldemort hangja-sajnos késő bánat! Adava Kedavra!-Igor
Karkarov holtan esett össze.
-Hirtelen minden halálfaló felemelte pálcáját és kimonda:
-Adava Kedavra!
-Eddig tart hát annak az élete, aki elárulja a Nagyurat!-kiáltott Bellatrix
kárörvendően.
-Halálfalók! Szólította meg ismét a Sötét Nagyúr a híveit.-most, hogy kiiktattuk
ellenségeinket, menjetek és mutassátok ki mindazt a gonoszságot, amit 16 hosszú
évig magatokba kellett folytanotok! Knozzátok meg a muglikat és sárvérűeket,
aztán gyilkoljátok meg őket! Tegyetek amit akartok (chak ne jót) és mindezt az
Én nevemben! Nekem még van egy kis elintéznivalóm, aztán chatlakozom
hozzátok.-ennek az utasításnak mindenki örömmel engedelmeskedett, így Voldemort
rövidesen újra egyedü maradt a temetőben (a hullákat most hagyjuk!).
*
Nevill halk pukkanást hallott és amikor a hang irányába fordul, magát a Sötét
Nagyurat látta az ágya mellett állni. Pálcával a kezében. Az ereiben megfagyott
a vér, de még kiálltani se volt idelye ellenfele máris kiejtette a száján azt a
két szót, amelyeket utoljára hallott életében:
-Adava Kedavra!-a zöld sugár a szívén találta el és holtan esett össze.
*
Nevill Longbottom halálával beteljesedett a jóslat és mivel ez megtörtént,
Voldemort Nagyúr elnyerte méltó jutalmáz: az örök életet. Rémuralmának sohasem
lett vége.
irta : hesztike13@freemail.hu Hetényi Eszter |
AJÁNLOM AZ OLDALT
