Droblyen Zsolt helyzete a társdalomban

Születésem pillanatában mintha megnyíltak volna a pokolfolyam zsilipjei! Kisgyermekként, amint megszülettek elsõ önálló gondolataim, egy kóros elfajzásban tenyészõ élet szennyes hordaléka lettem! A széria társadalom egyik után gyártott darabja! Már gyermekként tudatosították bennem, hogy minden ami elmémben születik hülyeség, haszontalan, semmirekellõ hulladék melyet azonnal semmisé kell tenni. Az évek alatt így sajátítottam el a szocializáció alapszabályainak többségét. Széria ember lettem! A másolat másolatának a másolata! Elõször kb. 8 évesen fogalmazódott meg bennem egy bizonyos kérdés: Miért élek? Azért hogy a társadalom hierarchiájának egyik legalsóbb alapköve legyek!?
Próbáltam sokkolni a rendszert melyben élünk, de ennek csak az lett az eredménye, hogy úgy érzem mintha a rothadó iszap felbugyogna elmém eltömött csatornáiból! Nem tudom feldolgozni a tényeket melyek sorra világosulnak meg bennem! Gyermeki fejjel még biztosan menne ha elmémet nem fertõzte volna meg a tömeg gyártott társadalom iszonytató betegsége! Mára ezeket a dolgokat teljesen irracionális lehetetlenségekként tudom csak felfogni! Ez olyan, mint ahogy a vegetáriánusok szervezete nem fogadja el a húst, vagy ahogy a hegymászók sem tudnák sokáig elviselni a magasban lévõ oxigénben szegény levegõt a fent élõkkel szemben!
A mosoly az arcomon csak egy álarc, mely mögé mindig elbújhatok, így becsaphatok bárkit! Elhitethetem akárkivel, hogy jó kedvem van, jól érzem magam, szeretem és élvezem az életet!
Mosolyogva mondom mindenkinek amit csak hallani szeretnének! "Áldásos tudatlanság!" Nem mondom meg a saját véleményemet senkinek!
De ez így nem jó!!!
A tévé elhiteti velünk, hogy rock sztárok leszünk, közismert TV személyiségek, híres emberek! De nem leszünk!!! Én legalábbis nem! Nem azért mert nem szeretnék. Valószínûleg egy komolykodó szarkupac leszek egész életemben. Ilyenkor jövök rá, hogy mekkora senki vagyok! Egy széria ember! Érzékeim teljesen eltompultak. Nem érzem a fájdalmat, a szenvedést, a kínt, az életet és a gyötrelmet. Mintha lélekként bolyonganék az emberek között melyet senki sem vesz észre! Bármit is teszek, nem befolyásolja az élet jól bejáratott fogaskerekeinek mûködését. Tipikusan az az ember vagyok, akit mások megverhetnek, belerúghatnak, gyûlölhetnek, megalázhatnak, leköphetnek és legyalázhatnak! És én hagyom! Nem vagyok jó semmire! Most idézném amivel édesapám szokta jellemezni egész énemet: "Semmi ambíciód nincs!"
Általában másokra szoktam mondani, de rájöttem, hogy ez a kijelentés rám illik a legjobban: Halálra születtem! Minden embernek van lelkiismerete! Ez biztos! De én azon kevés emberek közé tartozom, akiknek sikerült ezt a belsõ hangot teljesen elnyomni! TELJESEN!!! Ezekbõl az emberekbõl lesznek a rablók, gyilkosok, egy gyûjtõfogalommal élve: Bûnözõk! Nem akarok olyan "Nagy Ember" lenni, aki milliókat keres szegény emberek zsebeibõl! Nincs semmi ambícióm! Széria ember vagyok! Én, aki fekszik a porban, aki nem hisz a sorsban, akinek vérzik a szíve, aki felüvölt az égbe, aki mindig sírni szeretne nem vagyok képes semmire! Undorodom a fizikai erõszaktól, még a látványától is! Nem vagyok képes harcolni! Az ilyen egyedeket amilyen én vagyok, az állatvilág azonnal szelektálja! Bennem már nem táplálja semmi az élni akarás halvány szikráját, mely mára már olyan gyenge és halovány, mint egy haldokló csillag fénye, ami a következõ éjre eltûnik örökre az égboltról! Most csak egy pióca vagyok aki szívja az emberek vérét! Egy parazita! Az én haldokló, pislákoló lángom fekete selyembe burkolja egy gyönyörû lány sugárzó vakító fényeit!
Viszont egyszer mindennek vége szakad! És ezért nem minden esetben a pár a felelõs. Itt nem!!! Mindig van egy másik ember! Aki még tõlem is nagyobb féreg, csupán õ nem ismeri be és nem tartja magát annak. Beleszól az életembe! Viszonylag elviselhetõ lenne az "életem", de mindig van EGY, aki megkavarja gyengéden fodrozódó életem iszapos, dagonyás vizét! Az örök kulcskérdés: Miért jó ez neki?
Semmit nem ártottam neki, mégis nyomorba dönti, gyötri lelkem! Egy pióca szívja a pióca vérét! Az amúgy is a felismerhetetlenségig eltorzult, rothadt lelki világomba még õ is beledöf egy kést! Olyan dolgok gyötrik elmém, melyek egy normális széria embernek teljesen jelentéktelenek! Ez a jelentéktelen dolog megbontja és leigázza gondolataim rozsdás mûködését! Nem tehetek ellene! Megpróbáltam közömbös lenni a problémák iránt, de nem jártan túl sok sikerrel! A sok szenny eltompítja, lebutítja gondolkodásom és érzékeim! Ezeket a dolgokat valószínûleg soha nem hozom tudtára senkinek, mert úgysem tudnának velük mit kezdeni! Fölösleges!!! Néha elgondolkodom, hogy vajon miféle iszonytató, lidércnyomásos világba tévedtem!? Ha valóban létezik a reinkarnáció és úgy mûködik, hogy minden embernek mindent meg kell tapasztalnia az életei során, akkor nekem már nem kell félnem a bûnhõdéstõl, szorongástól, gyûlölettõl és megvetéstõl, ugyanis ezeket már pár generációra elõre ledolgoztam! Most már elég!!! Nem értem azokat az embereket akik elfújják saját életük lángját és kiontják saját életüket! Hátralévõ életem során akármennyit is kell kínlódnom, tapasztalni akarom az érzést! Érezni akarom a szenvedést, a kínt és ha Fortuna dobókockája úgy kívánja, akkor a boldogságot is! A jelenlegi állás szerint erre nincs túl sok esély!
Kb. 10 éves korom óta foglalkoztat az a gondolat, hogy: Mi van akkor ha az egész élet egy nagy játékprogram!? Algoritmusok és geometriai számítások tömkelege! Ezt a játékot valószínûleg egy isten játssza. Irányítja az életemet. Elvesz belõle valamit, hozzá tesz valamit. Ha nem tetszenek neki az érzéseim, ír ellene egy for ciklust! Õ nyom egy entert, és én szenvedek! Vajon ez a magyarázat arra, hogy miért viselkedik mindenki ily gépiesen?
A régi szép, boldog és felhõtlen idõk elérhetetlen, távoli, ködös emlékekké halványodtak.
És ez az egész eltorzult valóság szemlélet EGY ember miatt jött létre!
Egy féreg miatt!
Egy patkány miatt!
Egy rothadó szemétkupac miatt!
Aki szívja a vérem...
Gyûlölöm mert van, mert lélegzik, mert mozog!
Gyûlölöm mindenért amit tesz, amit elkövet! Gyûlöletemet az arcomra fagyó borzadály jellemzi ha rá gondolok! Ha módomban állna, megidézném Marduk vagy Gaya szörnyûséges démonát a feketekönyv szerint, a sátán bibliája szerint, melynek eredeti neve a Necronomicon! Az üvöltõ démonok éjszakája, melyet az õrült arab Abdul Alhazred írt! Démoni dögökkel zabáltatnám fel hitvány lelkét!
Gyûlölöm az istent aki ilyen programot írt!
Gyûlölöm az egész társadalmat!
Gyûlölöm a széria embereket!
Gyûlölöm azt a férget!
Gyûlölöm magam!
Miért jó ez neki? Miért teszi?
Széria ember vagyok... Semmi ambícióm nincs... Után gyártott hulladék...