Szelektív amur horgászat

Az amuroknak és a pontyoknak sok közös vonásuk van. Kétségtelen, hogy e két halfaj van a legnagyobb üldöztetésnek kitéve. Legalább is a hazai vizeken biztosan, és emellett a táplálkozási szokásaik is hasonlóak. Éppen ezért a teljes szelektálásuk szinte lehetetlen. Mégis vannak olyan horgászok akik szinte kizárólagosan az amurokat veszik célba, és az esetek nagy részében azt is fognak. A szelektálás tehát – habár nem 100%-os biztonsággal – de azért lehetséges.

Hol szeret az amur?

Ez az első kérdés, amelyre mindenképen választ kell kapnunk az eredményes amurhorgászat érdekében. Ezek a sportos és egyben félénk halak imádják a növényzettel, elsősorban náddal, hínárral tarkított vízrészeket. A sűrű, összefüggő nádfüggönyök előtt mindig számíthatunk az amurok jelenlétére, hiszen a nád, amellett hogy menedéket nyújt számukra még bő táplálékforrásként is szolgál.

A tárgyalt halunk köztudottan növényevő, így a természetes élővizekben a fő táplálékát a vízre hajló növények friss hajtásai (elsősorban nádhajtás) alkotják.

Az amurok étlapján természetesen megtalálható a hínár, valamint a vízbe hulló gyümölcsfélék is. Kulcsfontosságú információ, hogy e halak elsősorban az édes ízeket kedvelik.

A fent leírtakat figyelembe véve etetőanyagként szóba jöhet tehát,
- kukorica
- csicseriborsó, tigrismogyoró
- borsó
- apróbb, édeskés gyümölcsök
- édes alapú gyümölcsös bojlik és a nádhajtás

 A horgászat módja

Első lépéként válasszunk ki egy náddal sűrűn benőtt horgászhelyet. Néhány nádszálat hajtogassunk a víz fölé, majd ezután 1-2 maréknyi kukoricát (vagy más szóba jöhető etetőanyagot) szórjunk a part közelébe.

E művelet több egymástól független helyen is célszerű elvégezni. Másnap vizsgáljuk meg az etetéseket. Ahol a nád le van csonkolva, és a kukorica is eltűnt ott érdemes lesz horgászni.

Az etetések többszöri ellenőrzésével meghatározhatjuk azt az időintervallumot, amikor az amurok táplálkoznak. Ezzel rengeteg várakozástól szabadulhatunk meg!

A felszerelésről

A partközelben megakasztott amur sokszor, szinte kardhal módjára ugrik ki a vízből. Egy nagyobb példány heves kirohanásait csak megfelelően lágy bottal és finomra hangolt fékkel lehet kivédeni. Botunk tehát kellő rugalmassággal kell, hogy rendelkezzen. Az orsóval szemben alapvető követelmény, hogy annak fékrendszere soha még véletlenül se tapadjon le, hiszen ez könnyen a megakasztott hal elvesztéséhez vezethet. A főzsinór és az előke vastagságát mindig a terepviszonyoknak megfelelően válasszuk meg, de mindig ügyeljünk a teljes felszerelésünk összhangjára. A horog hegye természetesen kifogástalan kell, hogy legyen. Ami pedig a méretét illeti, én leginkább az 1-es, vagy 2-es nagyságút használom.