Gyilkos
Nagy üres szoba. Csak én vagyok benne,
Meg egy fekete ruhás nő, kötéllel a kezében.
Arca rohadt, zöld, ruhája szakadt, piszkos,
S hathatvanhat szerepel a nevében.
A nő csak fekszik. Élettelen. Rideg.
Ha csak ránézek a kezem remeg.
Odamegyek hozzá, fölé hajolok,
S csak egy 'jajj' mit szám még elrebeg.
Hirtelen nekem esett a kötéllel.
Nyakamhoz szorította nagy hévvel.
Nem szóltam semmit, csak néztem
Hogy hogy vet véget az életemnek.
S csak szorította, ahogy bírta,
A kötél nyakamat teljesen átvágta
Vér csordult ki fehér számból,
S tudtam, nem kelek már fel a földről.
Kileheltem az utolsó cseppig életem,
De tudtam, többé már nem vétkezem.
A fekete ruhás nő felállt mellőlem,
S csak állt némán felettem.
Majd lerántotta magáról a csuklyát,
S azzal együtt levette az álcát.
Egy szőke hajú kékszemű lány állt felettem...
Én voltam az, ki saját magam megöltem.