Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.
Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára,hogy ezzel
megmozgassa a szervezetét.
Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt.
A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségrol, gyerekekrol, a katonakorukról, a
nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal
töltötte az idot, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon
át a kinti világból. A másik ágyon fekvo embert egy ido után szinte csak
ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta oket, ez volt
minden változatosság az életében.
Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett.
Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós
játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások
mellett órákig, egymásba felejtkezve.
Miközben az ablak melletti beteg kimeríto részletességgel írta le a kinti
világot , a másik, folyton fekvo behunyta a szemét és maga elé képzelte a
látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló
karneváli
menetrol beszélt. Bár a folyton fekvo ember nem hallotta a zenészeket,maga
elé képzelte oket a másik érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülo novér az
ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel
csendben
elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az
elhunytat.
Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belso ágyon fekvo beteg kérte,
hogy a másik ágyban fekhessen. A novér szívesen segített, kényelembe
helyezte ot azon az ágyon, majd magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és
megdöbbenve
látta: az ablak egy tuzfalra néz. Megkérdezte a novért, mi történhetett az
eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli
világot.
A novér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem..
Valószínuleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.
Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törodve saját
helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük oket, de ha derünket és
boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt.
Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az
életedben,melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.
Minden nap ajándék az élettol, így becsüld meg a napjaidat,melyek
száma-bármilyen sok is jusson - véges. Ennek a kis történetnek nem ismerjük
az íróját, de szerencsét hoz Rád, ha továbbítod azoknak, akiket kedvelsz és
szeretsz - minél több embernek küldd el. Ne tartsd meg magadnak ezt a
levelet, inkább küldd tovább. Egyszeruen csak küldd el azoknak,akiknek
szerencsét kívánsz.
Meglátod, hamarosan valami jó történik Veled néhány napon belül.