- Ez meg mi? Valami játék?

A többiek is lassacskán felkeltek a földről, és döbbenten tapasztalták, hogy a csoport fele hiányzik.

- Lehet hogy megette őket a szörny!- kiabálta Misato.

- Milyen szörny? – kérdezte Ízisz.

- Vagy a mikulás házában vannak!- ujjongott Kori.

- Hogy? Mi?

Egyikük bizarabb történeteket talált ki mint a másik. Ízisz legyintett és lekuporodott Iriya mellé.

- Azt hiszem te vagy itt az egyetlen normális.

- Szerinted jól van a nővérem?

- Kiriko? Ó hát persze. Biztos. Sőt szerintem éppen interjút ad.

- Már hogy adna? Hát nem érted? Senki sincs otthon! – förmedt rá az egyébként visszahúzódó Iriya és elfutott.

- Hé Iriya! Várj! Nem túl biztonságos csak úgy elcsavarogni! – kiabált utána Seria. – Várj! Mindenki a lány után futott.

- Tévedtem. Csak én vagyok normális. – sóhajtott fel Izisz.

Iriya elég hamar feladta, majd térdre rogyott. Waleri kedvesen vállon veregette.

- Minden rendben lesz. Megtaláljuk a nővéred, és mindenkit.

- Ez a beszéd! Utánam! – kiáltotta el magát Misato, majd bohóckodva elindult az ellenkező irányba. – Elvégre az én butus testvérkém is odavan!

Kori elnevette magát.

- Hogy lehet valaki ennyire magabiztos?

- Úgy hogy Misatonak hívják. – felelt neki Jack.

- Na ja… ingyen belépőt kapna a diliházba…- mondta Waleri.

Erre mindenki furcsán nézett rá, aztán gyorsan témát váltott.í/p>

- Na és van elképzelésetek hol a francban vagyunk?

- Halvány sejtelmem sincs. – suttogta Seria.

Shougo távolabb állt tőlük és gondolataiba merült. Talán tudott is valamit…de hallgatott. Ahogy ott állt, mindenkit a hideg rázott. A holdfény szőke hajára sütött és hagyta kirajzolódni sötét sziluettjét. Először Kori szedte össze a bátorságát.

- Öhm.. beléd meg mi ütött? – kérdezte félve, hogy bármelyik percben megölheti.

A fiú zavartan felnézett.

- Hogy? Tessék?

- Csak azt kérdeztem mi bajod?

- Mi lenne? Hisz itt vagyunk az Isten háta mögött egy idegesítőc ronda félholddal a fejünk felett, ami ebben a világban teljesen normális. De azért te csak megkérdezed mi bajom! Szerinted?

- Jól van na! Nem kell leharapni a fejem! – sértődött meg a lány.

Kori épp indult hogy megint magára hagyja Shougo-t, de a fiú halkan megszólalt.

- Asa.

- Huh? Attól tartok nem értem.

- Asa meg akarta akadályozni… lehet hogy tudta…és most biztos bajban van…

- Miket zagyválsz itt össze Shougo?! Nézd a dolgok pozitív oldalát! Asa él és virull. És most szépen megkeressük, úgyhogy nem bánnám, ha velünk tartanál.

- Rendben. – bólintott a fiú.

Az idejük vészesen fogyott, és még csak nem is sejtették mi vár rájuk az ösvény végén…

Iriya meg- megbotlott egy-egy faágban, és az eséstől általában Seria mentette meg. Sokáig csak meneteltek némám élen Misatoval, de a táj mindenütt ugyanaz volt. Kihalt táj, pusztaság, barátságtalan, kietlen vidék.

- Lehet hogy eltévedtünk? – tette fel félénken a kérdést Iriya.

- Hát persze! Ezen a helyen nem lehet nem eltévedni te kis butus!- nevette el magát Misato, de nem állt meg.

- Azt akarod mondani, hogy csak úgy megyünk körbe- körbe? – torpant meg Jack.

- Dehogy!

- Hát?

- Csak azt mondom, hogy gőzöm sincs merre megyünk, merre van észak stb… de kilométer-hiányom van, tehát Utánam! – felelt a lány lelkesen.

Waleri elsírta magát.

- Miért a hülyék mennek az élen?

- Misato nem hülye…hidd el megvan a magához való esze. Csak éppen elrejti. Ne feledd, ő is keresi a testvérét, és nem hiszem hogy csak úgy szórakozásból ide – oda rángatna minket.- mondta Ízisz.

A két lány Misato-ra nézett, aki vidáman beszélgetett Seriával és Korival.

- Lehet, hogy igazad van. – adta meg magát Waleri és elmosolyodott.

Nem is gondolták, hogy a távolból egy karmazsinvörös szempár figyeli őket. Az idegen ajkáról vér folyt, majd kivillantotta tűhegyes fogait. Éles karmaival saját húsába vájt, és megízlelte saját vérét.