- Hol vagyok?

- Ezt szeretnénk tudni mi is…- szólalt meg egy fiú hang. Kék szemeit fáradtan hunyta le, majd hátrasimította szintén kék haját. John nem az a fajta srác volt, akit könnyen meg lehet győzni. Mindig tudta mit akar de most teljesen tanácstalanul állt a romok előtt.

- Na jó srácok nekem ebből elegem van. Én hazamegyek. – jelentette ki Billy és elindult az „otthona” irányába. A többiek némán néztek utána.

- Na jó. Ki kéne találnunk vmit. A tétlenség nem vezet sehova. – törte meg a csendet Asa.

- Igazad van. – bólintott Saskya.

Bővebben a dologról már nem esett szó, mert Billy közeledett feléjük könnyes szemekkel. Rei és John ledöbbent. Még sose látták sírni! A rocker nem tudott megszólalni, leült és arcát kezébe temette. A többiek úgy döntöttek megnézik mitől borult ki úgy barátjuk. Sétáltak egy darabig, majd hirtelen megtorpantak. Egy szakadék állta útjukat, alattuk pedig egy hatalmas dzsungel. A végtelenségig zöldellő fákat lehetett látni, háznak nyoma sem volt. Chitose a szája elé kapta a kezét, Kiriko pedig elájult.

- Nincs hova mennünk. Nincs otthonunk se. Minden eltűnt!!!

- Vagy nem is létezett. – suttogta titokzatosan Sae.

- Mit akarsz ezzel mondani? – nézett rá Daena riadtan.

Sae erre megrántotta a vállát és odébbállt. Ő volt az egyetlen akit különösebben nem zavart a dolog.

John a fejét rázta.

- Mindig is furcsa volt…

Saskya helyeslően bólogatott. Amikor Kiriko végre magához tért, újabb gondokkal kellett szembenézniük hőseinknek. A csapat fele ugyanis hiányzott.

- Te jó ég!!! Hol van az én kishúgom?!! Iriya!!! Iriya!!! – kiáltozta ész nélkül a sztár.

- És Misato? Az én drága Misatom!!!- követte Kiri példáját Chitose.

- Nincs itt Iriya, Misato, Kori, Shougo, Waleri, Seria, Amber, Ízisz és Jack..- mondta a tényeket szemrebbenés nélkül John.

- Lehet hogy ők a mi világunkban maradtak….úgy értem, az iskolánál. – folytatta gyorsan az értetlen pillantások láttán Chitose.

- Az meglehet… de nem tartom olyan valószínűnek mégsem…

- Aha. Hiszen ennyi erőből minekünk se kéne itt lenni. – növelte a pesszimizmust Billy.

- Jól van na! Reménykedni azért csak lehet nem? – szólalt meg a tanár, bár nem igazán figyeltek rá.

- Keressük meg a többieket. – jelentette ki Asa, majd az erdő felé indult.

- És mégis merre??? Fogalmunk sincs, hogy hol vannak!!! – szólalt meg John.

Asa egy pillanatra megtorpant. Még soha senki nem emelte fel a hangját vele szemben. Mindenki John-t nézte. A fiú egy kicsit megijedt a mérges pillantásoktól és odébbállt.

- Rám számíthatsz. – fogta meg a lány kezét Rei.

Asa bólintott, majd lefejtette a fiú ujjait magáról és nekivágott az erdőnek. Saskya és Sae azonnal utánasiettek, akárcsak Rei. A többiek még nem igazán fogták fel, mi is történik.

Szép lassacskán már az egész csapat az erdőben baktatott, abban a reményben hogy megtalálják társaikat. Daena aggódva pillantott az égre, majd megállította Billy-t.

- Szerinted ez normális?- mutatott a nagy kerek teliholdra.

- Nem. De szerintem tök cool. Nap nélkül olyan mintha a vámpírok világában lennénk. – vigyorgott a

fiú.

- Aha. Pontosan ettől tartottam én is. – sóhajtott fel Daena, majd tovább követte a többieket.

Chitose és Kiriko voltak a sereghajtók, a sztár még mindig nem érezte túl jól magát. Nagyon szédült és Chitosére támaszkodott.

- Remélem Iriya jól van.

- Semmi bajuk. Érzem. – mosolygott rá biztatóan a tanár. – Misato pedig könnyen feltalálja magát és biztos vagyok benne, hogy ők is keresnek minket.

Kiriko bólintott, majd elmosolyodott.

- Köszi.

- Mit? – nézett rá értetlenül Chitose.

- Hogy tartod bennem a lelket.

- Ja, nincs mit. – mosolygott vissza, majd igyekeztek behozni a lemaradást.

Az erdő nagyon ijesztő volt, ugyanis a hold egymaga képtelen volt nappali világosságot varázsolni. Ezt

Daena nem díjazta, ijedten pislogott körbe, amikor egy huhogó bagoly repült el a feje felett. Kicsit

közelebb húzódott Billy-hez.

- Na mi van félsz?

- Nem.

- Hát akkor?

- …félek. – vallotta be a lány és cipője orrát bámulta.

Saskya és Sae egész úton nem szóltak egymáshoz. Csak Asával kommunikáltak, aki kettejük között sétált.

- Eszméletlen. Ha egyszer hazajutok, biztos írok erről egy könyvet, mint igaz történet. – mondta Saskya.

- Háát… senki se hinne neked. – nevetett fel Asa.

- És mi lenne ha…