Az emberi lét és a szellemek világa közt örlődve a félig szellem InuYasha

 abban reménykedik, hogy a négy lélek ékköve segítségével

 egészen szellemmé tud változni. Bátyja a szívtelen Sesshoumaru, aki mélységesen

 megveti félig ember öccsét,

 gonosz tervet eszel ki ellene.

 Régen meghalt anyját látva láncraverve egy égi hintón, InuYasha szíve

 megtelik haraggal és keserűséggel, nem tűri, hogy anyjának

  fájdalmat okozzanak.

 Ez nem jött be! Mindketten tudjuk, hogy évekkel ezelőtt meghalt, ugye nem azt képzelted, hogy bedőlök egy ilyen olcsó trükknek? Szerinted ez trükk? Kérdezte bátyja.

  Ostoba vagy InuYasha, Sesshoumaru nagyúrnak akkora hatalma van, hogy könnyedén visszahozhatja bárkinek a szellemét az alvilágból, még arra is képes, hogy életet leheljen bele. Szegény asszony, megtagadja a saját fia, milyen fájdalom egy anyának, hogy ilyen gyereke van.

 InuYasha visszajöttem, visszajöttem az alvilágból.

 Vasromboló lélekrabló!

   Rajta, dolgozz!

 Anya! InuYasha!

 A szent kard 

Kagome úrnő! Kagome úrnő! Merre vagy!? Ide emberek! Kiáltoztak a falusiak, majd rátaláltak Kagome bicikliére.

 Hogy hogy te még nem feküdtél le anya? Kérdezte Souta. Ó, felébresztettelek? Sajnálom, csak le akartam engedni a biciklim ülését a nővérednek.

 Tudod, ő átvitte a saját bicikliét abba a másik világba. Azt szeretném, hogy amikor hazajön használhassa az enyémet.

 De anya, ezúttal néhány napig ott marad, nagyon tele volt a hátizsákja. Igen, tudom. De amikor hazajön máris használhatja az enyémet, így nem kell gyalog járnia. Milyen szerencséh, hogy így aggódsz miatta. Örülök, hogy miattam nem kell ennyire aggódnod. Ugyan, érted is uyganúgy aggódom, hisz az anyád vagyok. Ideje ágybabújnod végre! Jaj anya ne viselkedj úgy velem, mitha még óvodás lennék én már nagy fiú vagyok! Az anya mosolygott. Én csak azt szeretném, ha mindketten boldogok lennétek. Tudom. Kívánj valamit!

 Legyünk boldogok, és bárcsak nyernék a lottón!

 "Az arca! Nem tükröződik! InuYasha! InuYa... Nincs hangom. Nem tudok beszélni. Menj onnan InuYasha! nem tükröződik az arca a vízben! Akárki is az, biztosan nem a mamád!"

InuYasha, mostmár vissza kell térnem az alvilágba. Máris? Muszálj?

InuYasha, nézd a szirmokat!

Ez én vagyok, régen, míg gyermekkoromban. Örülök, hogy még emlékszel. Amikor kisgyerek voltál, nagyon sokszor tartottalak így a karomban.

 A szívemhez szorítottalak, pontosan úgy, ahogy most. 

 Nem engedlek el, soha többé, igérem! Ó anya. 

 "InuYasha, itt vagyok, de nem tudok megmozdulni."

"Csak káprázat. Ez a hely, a mamája, minden."

Kagome! Kelj már fel! Én vagyok az: Myouga a bolha. Ki gondolta volna, hogy éppen InuYasha bátyja Sesshoumaru keresi az apjuk sírhelyét, és milyen ellenségesen viselkedik az öccsével. Meg ezt a szegény kislányt Kagome-t is jól elintézte, mozdulni sme tud a képzelt láncoktól. Hacsak... Hm, véér.

Köszönöm, rájöttem, hogy mégiscsak tudok mozogni. Ezt örömmel hallom. Válaszolt vissza a lapos Myouga.

Kisfiam, édes kisfiam! Mit művelsz te szerencsétlen!? Nem szívhatos magadba, míg nem szólok! Bocsáss meg! Kért bocsánatot Yakentől a szellem.

Később azt csinálhatsz vele, amit csak akarsz, de előbb el kell árulnia Sesshoumaru nagyúrnak, hogy hol van az apjuk sírja. Világos?

 Szóval ez Yaken, Sesshoumaru gonosz csatlósa ugye? Úgyvan. Ne téveszd szem elől a botját! Ugrált Myouga. Kagome bólintott. 

 InuYasha, InuYasha!

 Mond meg nekem InuYasha, hol van apád sírja? Hol van? Kérdezte a szellem. Nem tudom. Kérlek szépen gondolkozz!  

 Engedd, hogy a szívedbe lássak!

 Mi ez!?  

 A fekete gyöngy. Válaszolt. Mifféle fekete gyöngyről beszélsz!? Ennél többre van szügségünk! Menj mélyebbre!! De Jaken, ha ennél mélyebbre megyek, megtörhet a lelke. Nem érdekel! Csináld! A szellem bólintott. Jajj InuYasha.

Nem kapok levegőt anya. Az arca, hiszen...

 Nem értem, mi tart ilyen sokáig. Meg kell tudnod a titkot még mielőtt Sesshoumaru nagyúr... Undorító kis varangy! Ütötte fejbe Kagome Yaken-t. 

 Várj! Engedd el InuYasha-t! Nem!

 InuYasha! Megábaszívja egészen. Mitévő legyek!?

 Kagome! Fel kell ébresztenünk InuYasha lelkét! A lelkét!?  

 Az anyaszellem, a gyermek elvesztése feletti fájdalom szülötte.Úgy akarja betölteni a benne keletkezett űrt, hogy mások lelkét magábaszívja. Magyarázta Myouga. Igen ezt értem, de... de hogyan lehet...? Igen ez az! Hamarosan Örökre együtt leszünk. Inuyasha-nek márcsak a keze volt a való világban. Fogy az időnk! Ha? Kagome észrevett valamit.

 Az a gyermek, InuYasha? Igen. Csak káprázat ugyan, de működik. Mondta Myouga. És ha eltűnik a káprázat? Majd futásnak eredt.

 InuYasha! Térj magadhoz! 

InuYasha, jól vagy? Hoyg merészeltél, becsapni engem!?

 Én meg elhittem neked, hogy te vagy az anyám. Sesshoumaru és Yaken kényszerítették rá. Micsoda? InuYasha! Szólt Sesshoumaru. Mostmár tudom, hol van.

 Sesshoumaru! Te nyomorult! Számtalan helyen megfordultunk már. És képzeld rájöttem, hogy itt van az orrunk előtt. Sőt azt mondanám, hogy gyakorlatilag az orrunk felett, egész pntosan felettem. Apánk titokban akarta tartani, ezért döntött úgy, hogy itt rejti el. Hadj békén! Amit mondasz annak nincs semmi értelme!  Nézd öcsikém, mivel bizonyára titokban tartotta és neked nyilván valóan nem szólt róla, mindjárt megtudod, hol kell keresni.

InuYasha úrfiii!!!!! Kiáltott Myouga.

InuYasha!

Nem csoda, hogy annyi ideig hiába kerestük a föld alatt. Szem sohasem láthatja, végső nyughelyét ki őrzi, titkát soha fel nem fedi. Apánk sírja egy fekete gyöngyszemben volt elrejtve a szemed mélyén öcsikém.

És volt képedelhitetni, hogy az a valami az anyám!? Nem élvezted? Mit képzelsz!? Te nyomorult!