"A családi síremléknél beleestem  egy titokzatos kútba. Én csupán egy egyszerű gimnazista lány vagyok, még soha nem történt velem ilyesmi. Találtam egy fiút, aki nyilvesszővel egy fához volt  szegezve, a varázslatnak örökké kellett volna tartania, de én valahogy megtörtem... Szörnyetegek vannak a nyomomban, a Négy lélek ékkövét keresik, a Szent ékkövet, és ráadásul a középkori Japánba csöppentem." Az előző részben: Vasromboló lélekrabló! De vajon, hogy került a testembe az ékkő, mért tartanám meg ha szellemek üldöznek majd érte? Kagome nem akarta megtartani az ékkőt, de ami ezután következett az sokkal jobban meglepte. Ha most röktön ide adod nekem elkerülheted a megismerkedést az éles fogaimmal. InuYasha mit cselekszik valyon ezután? 

2. A szent kő nyomában 

A falusiak megpróbálták csapdába szorítani InuYasha-t, de mind hiába, Kaede óva intette Kagome-t. Kagome légy óvatos, vigyázz az ékkőre!   

"A Szent ékkő ménagyobb hatalmat ad a szörnyetegeknek, biztosan átok ül rajta." Na mi lesz? Utálok várni. És nem akarom tovább érezni a szagodat! InuYasha minnél hamarabb a magáénak akarta tudni az ékkövet.

Szerencsére Kagome-t elkerülte a szellem csaapása, de itt még koránt sem voilt vége semminek. Megcirógassalak a karmommal? Ez hihhetetlen! Te valóban bántani akartál!?

Lőjétek le!

Mégis mit képzeltek magatokról!? Azt hiszitek ilyen egyszerűen elbánhattok velem!? A falusiak már nem reménykedtek. Kaede anyó lehet, hogy könyebb dolgonk lenne, ha inkább a százlábúval kellene harcolnunk.   

Számítottam erre. Tudtam, hogy nem bízhatunk InuYasha-ban.  

Készülj fel! Készüljek fel? De mire készüljek fel? Kagome szaladt, ahogy csak tudott, Inuyasha pedig lecsapott rá.

Haha! Mostmár az enyém! Az ékkő a földre esett, de Kaede rávarázsolta Inuyasha-ra a láncot.

Hát ez meg micsoda!? Kagome! Mond ki gyorsan a leigázás szavát! Kaede sürgette a lányt, de annak nem jutott eszébe semmi. mi? Milyen szót? Gyermekem a szavad képes megfékezni InuYasha erejét.   

  Hahaha! Hogy tudna megfékezni!? Lábra se tud állni.  

Egy szó amivel megfékezhetem, de milyen szó? Ajajj! FEKSZIK!!! 

Nahát ez működött. Lepődött meg Kagome. 

Ah! Mi ez a nyakam körül!? ÁÁÁ!!! Nem jön le! Kaede megnyugodott. Sajnálom InuYasha, nincs elég erőd levenni a gyöngysort. Azt majd meglátjuk! Mindjárt felmegyek oda, és mindanyiótokat elintézlek, de ezúttal örökre! Kaede kiadta az utasítását Kagome-nek: Gyermekem a szót. 

Fekszik!

InuYasha ennek hatására a vízbe esett. Kaede indulásra intett mindenkit. Jólvan, mostmár hazamehetünk! Kagome még mindig meg volt rémülve. Ez könnyű volt. Bárcsak előbb eszembe jutott volna!   

Lássuk csak! Gyógyfüvekből készült kenőcsöt kenek rá. Kagome-nek ez egy kicsit fájt, de mással foglalkozott. Látom újjáépítik a házakat, amiket a százlábú tönkretett. Kár értük! Kaede helyeselte. Kár bizony! És ez még csupán a kezdet, most, hogy a Négy lélek ékköve a Szent ékkő újra a faluban van a százlábúnál sokkal gonoszabb teremtmények jönnek majd érte. A százlábúnál gonpszabbak? Kaede folytatta. És nem csupáűn szellemek. Vannak emberek, akiknek lelkében sokkal több gonoszság lakozik, mint a szellemekében, és a Szent ékkővel beteljesülnének aljas vágyaik. Kagome meglepődött. 

Nahát! Ha már aljasságról van szó: te mit keresel itt?  

Csak a Szent ékkőre várok. Kaede megnyugtatta Kagome-t. Ne aggódj a gyöngysorral a nyakában teljesen ártalmatlan, csakis így engedhetjük meg neki, hogy a Szent ékkő közelében legyen. Tulajdonképpen mért van szügséged az ékkőre?  Szerintem néküle is elég erős vagy. Mifféle hatalmat adhat neked a kő ha megszerzed? Kaede rávilágított a tényekre. Tudod lányom, ő csak félig szellem. 

Na jó. Mostmár igazán elegem van abból, hogy egy vén boszorkány halgassak, aki azt hiszi, hogy ismer engem! Nem emlékszel rám? Gondoltam. Annak a Kikyou-nak a húga vagyok, aki a fához szögezett. A nevem Kaede. Te vagy Kaede? 

Nahát! Az a kisgyerek? Eltelt 50 év. Időközben megöregedtem.  

Ha te ilyen öreg lettél, akkor Kikyou legalább 100 éves lehet. Még jó, hogy nem kell aggódnom az öregség miatt! Legalábbis egyenlőre. 

Kikyou sem aggódik miatta. Ugyanis meghalt, még aznap, amikor eltalált téged a nyilvesszővel. Nahát ezt sajnálattal hallom! Nem mintha nagyon érdekelne. Haha, a legkevésbé sem érdekel. InuYasha leplezte a fájdalmát. A hejedben én nem venném ilyen félválról ezt a dolgot! Ugyanis biztosra veszem, hogy Kagome-ban a nővérem született újjá. Mi!? Kagome alig akart hinni a fülének. És nem csupán azért, mert  hasonlít rá...

... a Szent ékkő a Négy lélek ékköve a testedben volt és ez egymagában is elég bizonyíték. Kagome mostmár a te dolgod, hogy védelmedbe vedd a Szent ékkövet! "Védelmembe kell vennem a Szent ékkövet."  

Dehát ki vagyok én? A fakusiak is kitárgyalták ezt a témát: Meg kell hagyni nyagyon hasonlít rá. Lehetséges lenne, hogy az úrnő visszatért a másvilágról? Kiről van szó? Azt beszélik, hogy azaz idegen lány maga Kikyou. Kikyou úrnő, beszélj róla tisztelettel! Én az első perctől tudtam, hogy ez kikyou úrnő. Ugyanolyan hirtelen jött vissza, ahogy elment.  

A falusiak meghajoltak Kagome elött. Ez nekem sok!  

Meghalt, és nem tudtam róla.  

Ha? Nem akarsz enni valamit. Próbált közeledni Kagome a szellemhez. Honnan van az a a sok ennivaló? A falusiaktól kaptam alyándékba. Gyere le a fáról és ebédelj velem együtt!  

Bármire is készülsz, úgysem tudsz átverni! InuYasha nem bízott Kagome-ben. Átverni? Na figyelj! Ugye azt mondtad, hogy nem kedvelsz engem? De még mennyire, hogy nem kedvellek! Undok vagy! De tulajdonképpen nem engen nem kedvelsz, hanem azt a bizonyos Kikyou-t.

InuYasha duzzogva felurott a fára. De én nem Kikyou vagyok, hanem Kagome! Gyere le, kössünk békét! Ha! Még csak az kéne! Nem bírod felfogni, hogy én csak az ékkövet akarom? Ne próbálj meg levenni a lábamról!  Ez mókás! Nem áll szándékomban hízelegni neked, bőven elég ha csak annyit mondok, hogy fekszik. 

Hoppá! Ne haragudj! Sajnálom!

Megőrülök! Beesteledett, Kagome csak a családjára bírt gondolni. 

Már két napja itt vagyok ezen a furcsa helyen. Nagypapa, Souta, anya, biztosan aggódnak értem.   

Vissza kell jutnom... valahogy. 

Ezek is az ékkő miatt  gyűltek ide.  

Kabzsi keselyűk. 

"A kiszáradt kút, InuYasha erdejében, azon át... jutottam el ide. Biztos létezik egy út... amin haza találok." 

Kagome!? Kagome!? Már mindenhol kerestük, de sehol sincs. Jelentette be egy felusi. Vajon saját akaratából ment el innen? Beszéltem neki azokról, akik az ékkövet keresik, de talán nem meséltem róluk elég részletesen.   

Ott van! Abból a kútból másztam ki! 

Ekkor banditátk támadták meg és elvitték a tanyájukra. 

Eresszenek el! Hé főnök elhoztuk a lányt, ahogyan tegnap megparancsoltad. Jelentette ki az egyik bandita. Kagome közben azt kiabálta: Nem halják!?

Hehehehehe! Milyen rövid kimonot visel! Megfázol ha nem öltözöl fel rendesen. Ne!! Még elszakítják! Hercegnő, a mi kezünket talán túl koszosnak találod? Ha hozzám jössz veszek neked új ruhát. Gúnyolódtak a banditák. Ne gúnyolódjanak!

Azonnal add át nekem a Szent ékkövet te lány! És a főnök utána csak nevetett, majd kirántotta a kardját.

Eresszenek! Hé főnök egyetlen csapással levágod, mint a pitypangot. Eresszenek! Ne nyavajogj! 

ÁÁÁJJ!!! Ezt miért csináltad? ÁÁÁÁ!!!! Nahát milyen ostoba voltam. Majd töbször is lecsapott.

Főnök miért bennünket akarsz lekaszabolni, hiszen ő kell neked nem mi!? Várjatok! Mondta Kagome. Mért engeditek, hogy megfélemlítsen benneteket? A főnökötöknek elment az esze és ha nem intézitek el, akkor ti következtek. OÓ!! A főnök ekkor ismént lecsapott.  

"Itt vagyok a középkori Japánban és fogócskázom egy 4 méteres zombival!" 

Nem érdekel, mibe keveredett az az ostoba lány, de nála van az ékkő! 

Jól vagy? Kagome segített a banditának. Egy másik meg kijelentette: Erre nem jutunk ki a házból. 

Támaszkodj rám! A Szent ékkövet akarom! Add át nekem most röktön! A főnök egyre idegesebb lett.  

"Ő is az ékkövet akarja, bárcsak ne lenne nálam!" Visszaemlékezett Kaede szavaira: "És nem csupán szellemek, vannak emberek, akiknek lelkében sokkal több gonoszság lakozik, mint a szellemekben." Erről beszélt Kaede! Mostmár értem, valahogy ki kell jutnunk! A banditák követték mindenhova Kagome-t. Nagyon bátrak vagytok! 

Várjatok. mondta Kagome. Tartsd meg! és elhajította az ékkövet. Az ékkő, az ékkövet akarom. Mondta a főnök.

A falhoz! Döntsétek ki gyorsan a falat! Igenis! Engedelmeskedtek a banditák. Sajnálom főnök nem megy. Miket beszélsz!? Én nem vagyok a főnököd. Ellenkezett Kagome, ekkor megjelent InuYasha.

InuYasha! Lelkesedett Kagome magában. Tünjünk innen! El kell tünnünk innen! Köszönöm, hogy segítettél. És a banditák elmenekültek.

 El se hiszem, hogy itt vagy. Csodálkozott a lány. És a Szent Ékkő, biztonságban van? Kérdezte InuYasha. Hát ő... Te ostoba lány, nehogy azt merd mondani nekem, hogy... Micsodát? A főnök megzavarta a beszélgetést. Mi ez a szag? Tette orrára a kezét InuYasha. Mintha rothadó hús szagát érezném.

  Mi ez? Rémült meg Kagome. Lefogadom, hogy ez a rondaság kitépte a főnök szívét és befészkelte magát a helyére. Magyarázta a félszellem. Tudtam, hogy valami nincs rendjén, végig ez a madár irányította. Vonta le a következtetést a lány. A dögmadarak nem harcolnak, megelégszenek azzal, ha felzabálhatják a hullákat, alattomosak és gyávák. InuYasha megtámadta a dögmadarat.

Hah! Elmenekül, nem akarsz a nyomába eredni? Lepődött meg Kagome. Ha még nem vetted volna észre, ez a világ tele van gonosz szörnyekkel, nem üldözhetem mindegyiket. Jó, de... Rebegte Kagome. Semmi de! Ha utána akarsz menni csak rajta, eredj!

Még nem mondtad, hol van a... Ha!? Kiáltott fel InuYasha. Az az ostoba varjú elrepült az ékkővel, te meg hagytad! Veszekedett Kagome-val. Én!? Te nem akartál utána menni! Gyere! Ragadta meg a lányt InuYasha.

Mire vársz te ostoba?

 Rajta lődd már le azt a ronda madarat! Micsoda? Ugye csak viccelsz? Én még sosem használtam íjat. Ellenkezett Kagome. Ez a varjú emberhússal táplálkozik, erre gondolj mielőtt megvárod, hogy lenyelje az ékkövet. Jajj! Éppen most nyelte le! Kiáltozott Kagome.

 Várj, megpróbálom. Igyekezz! Közben tervezgetett magában a félszellem: Hahaha miután lelövi a varjút enyém az ékkő. Igyekezz már! Parancsolt a lányra. Kikyou ijászbajnok volt.

 Hányszor mondjam, hogy én Kagome vagyok! "Imátkozni" kezdett: Kérlek Kikyou adja erőt nekem!

 Lelövöm!!!

 De a nyíl még csak meg sem közelítette a madarat. 

 Figyelj, ha jól emlékszem azt mondtad az imént, hogy Kikyou íjjászbajnok volt. A kutyaszellem válaszolt: Igen az volt, te rontottad el.

 Most nézd meg mekkora lett. Lőjj már! Parancsolt InuYasha, de Kagome ismételten elhibázta a lövést. 

 Au! Ez fájt! InuYasha kioktatta a lányt: Na idefigyelj, nem érdekel, hogy mit beszél az öregasszony te nem vagy Kikyou. Úgyhogy én elmentem. Á! InuYasha! Ekkor a madár nyomába eredtek, de már külön. 

   ÁÁÁÁÁÁ!!!! A fiam! Segítség! Kiáltott egy asszony.

Látom megszerezted az uzsonnádat, na várj csak, ez nem lesz olyan egyszerű, mint hiszed. Velem nem számoltál. Kagome ekkor érkezett meg a hídhoz: Vigyázz! Nehogy megsérüljön a  gyerek! Megállj!!! Vasromboló lélekrabló!  Ekkor darabokraszakította a madarat.

ÁÁÁÁÁÁ!!!!

Segítség! Segítség! InuYasha nem törődött a fiúval: Az ékkő, valyon hol lehet? Segítség! Megfullad a kisfiam!

 Kagome a vízbe ugrott. Segítség! ÁÁ! Milyen jó, hogy megtanultam úszni. A falusiak csodálkozva bámultak: Vajon hogy tud mozogni a vízben?

 Ajjaj! Ez csak egy viziördög lehet én mondom ez nem ember, hanem egy viziördög. ÁÁÁ!!! Kiáltozott a fiú. Semmi baj, elkaptalak. Most hátrafelé mozog, én megbololndulok, micsoda lány, micsoda viziördög! Még azt mondják, hogy a tini lányok hisztiznek. Ekkor megjelent InuYasha: Te ostoba lány, inkább az ékkővet keresd, hallod!!!??? 

 Kisfiam! Anya nagyon féltem. Mire vár még!? Idegeskedett a szellem. Köszönöm, hogy megmentettél! Köszönjük! Nagyon szépen köszönjük! Nincs mit.

Tudtam!Látod, életre kelt. Hogy? Ne aggódj kisfiú már nem vagy veszéjben.

 Remek. "Örvendezett" Kagome. Kölcsönadná az íjját? Hát persze. A falusiak kételkedtek Kagome sikerében: Túl messze van. És InuYasha is: soha nem találja el. 

 Sikerülni fog, érzem. Már értem, kilőtte a lábat.

 Gondolta Kagome: Az ékkő vanzza a lábat, úgyhogy a nyilam most egészen biztos, hogy a célba talál. 

  Sikerült!!! Eltalálta. Lepődött meg InuYasha. De... honnan jön ez a furcsa fény? Lepődött meg a lány.

 Kaede anyó, nézze a fényeket! Egy biztos: ez semmi jó nem jelenthet. Rémült meg az anyó.

 Biztos, vagy benne, hogy itt esett le? Igen, valahová ide eshetett, de azok az iménti fények még mindig nagyon aggasztanak. Válaszolt Kagome.

 Halj már meg végre!! Csak nem az amire gondolok? Mondta Kagome. Miért, mire gondolsz? Arra, hogy ez egy szilánk a szent ékkőből. Ne!! Ne mond, hogy 1000 szilánkra törött!!