meghűlés tünetei: a szem váladékának szaporodása s ennek szem körüli megjelenése kéreg formájában, gyakori tüsszentés, orrváladék szaporodása, az orr nyálkahártyájának duzzadása, nehéz, sípoló légzés, légcsőhurut. Könnyen összetéveszthető az allergiával, melynek tünetei hasonlók. Azonnal forduljunk orvoshoz! Az alapos kivizsgálás feltétlenül szükséges, egyedül az orvos állapíthatja meg, hogy e tüneteket légúti fertőzés okozza, vagy allergia áll fenn. Meghűlés esetén a tengerimalac állapota gyorsan (!) romlik, és a betegség végzetessé válhat számára. Egyes esetekben a hirtelen halál beállhat anélkül, hogy a betegséget előzmények, tünetek jeleznék. A stressz, az egyoldalú/hiányos táplálkozás, a hőmérséklet hirtelen változása, az idejében le nem cserélt alom, a nedves fekvőhely/környezet, a zsúfoltság mind olyan tényezők, melyek a tengerimalac szervezetének ellenállóképességét csökkentik, s a kisállatot a betegségre fogékonnyá teszik. A tengerimalacnál fellépő légzési zavarokat legtöbbször baktériumok okozzák (leggyakrabban a Streptococcus pneumoniae és Bordetella bronchiseptica törzsek). Megtörténhet az is, hogy a szimptómák kezelés hatására megszűnnek, de a tüneteket okozó baktériumok továbbra is jelen vannak. A B. bronchiseptica kórokozó egyes fajoknál** tünetmentesen is jelen lehet, esetleg enyhe klinikai tünetekkel jár.

** A nyúl és a patkány e baktérium potenciális hordozója lehet. Ha ilyen állataink vannak, ezeket nem tanácsos a tengerimalacok közvetlen (!) közelébe vinni, ketrecüket a tengerimalacok ketrecének közvetlen közelébe helyezni, mert egy lehetséges fertőzés a tengerimalacra (!) nézve végzetes lehet (a kórokozó tüdőgyulladást vagy egyéb szövődményeket - pl. középfülgyulladást - okozhat, vemhes nőstényeknél koraszülést, vetélést idézhet elő, gyengébb kölyköknél pedig különösen veszélyesnek bizonyulhat).

Ha betegek vagyunk, a kisállattal való kontaktust csökkentsük minimálisra, és etetés előtt mossunk kezet.