Magyar összefogás, magyar igazság és egy nemzetben gondolkodás honlapja
Magyar összefogás, magyar igazság és egy nemzetben gondolkodás honlapja
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Honlap menü
 
Fórumok
 
Partner oldalak
 
Hasznos linkek
 
Trianon árnyékában
 
Tudatos asszimiláció

 
Mit adtunk a világnak?

 
Irodalom és Trianon

 
Összetartozunk
 
Szent Korona eszme és tan
 
Linkek
 
Aktuális és kiemelt fontosságú hírek
 
Egy nemzetben gondolkodás honlapja - Ajánljon minket !

  

 
Autonómiát a felvidéki magyarságnak is !

  

 
Testvéroldal

      

 

 
Rablóbéke (kattintson a képekre)

           

 

 
 
 
 
 
Látogatók

free counters

 
Történelem
 
Horthy Miklós
 
The Threaty Of Trianon In English
 
A magyar nyelv ősnyelv
 
Magyarellenesség
 
Dél-Tiroli Autonóm Tartomány II.


logobgr.jpg (8218 bytes)


KISEBBSÉGI JOGOK DÉL-TIROLBAN
Gondolatok egy európai autonómiához

Beszélgetés Ludwig Steinerrel

Ludwig Steiner, az Osztrák Néppárt (ÖVP) egyik legmarkánsabb politikusa 1922-ben született Innsbruckban. A második világháború alatt részt vett az osztrák ellenállási mozgalomban, a háború befejezése után pedig a Néppárt tiroli vezető politikusai mellett dolgozott. 1948-ban szerzett közgazdaság-tudományi doktorátust, majd ezt követően diplomáciai szolgálatba lépett. Raab kancellár titkáraként 1955-ben Moszkvában részt vett az államszerződés kidolgozásában. Az évek során különböző külügyi tisztségeket töltött be, többek között vezette a szófiai és az athéni osztrák külképviseleteket, és betöltötte a külügyminisztérium helyettes főtitkárának tisztségét is. 1979-től 1990-ig Tirol egyik képviselőjeként tagja volt az osztrák parlamentnek. Politikai tevékenységében kiemelkedő helyet foglalt el a dél-tiroliak jogainak és általában az emberi jogoknak a védelme. Alelnöke volt az Európai Kereszténydemokrata Uniónak (UECD), tagja az Európa Parlamentnek és küldötte az Európai Demokratikus Uniónak (EDU). 1991-ig az Osztrák Néppárt külpolitikai szóvivőjeként, 1989-től 1996-ig a párt politikai akadémiájának elnökeként tevékenykedett. Három évvel ezelőtt vonult vissza az aktív politikai munkától.

– A második világháború befejezése után létrejött egy megállapodás Róma és Bécs között, amelyet 1945. szeptember 5-én az akkori osztrák külügyminiszter, Karl Gruber és olasz kollégája, Alcide De Gasperi – mindketten dél-tiroli származásúak voltak – a béketárgyalások során írt alá. Milyen eredményeket hozott ez az úgynevezett „párizsi szerződés" a dél-tiroli lakosság számára?

– A nagy kérdés 1945 után az volt, hogy a dél-tiroli németül beszélő kisebbség helyzetét hogyan lehet szilárd alapokra helyezni, stabilizálni. Ausztria arra törekedett, hogy a Dél-Tirolban élő kisebbség önrendelkezési jogot kapjon, ami azonban nem volt elérhető. Abban az időben, közvetlenül a háború után a politikai hangulat Európában nem éppen a német nyelvű kisebbségnek kedvezett. A Gruber–De Gasperi-egyezmény azonban mint melléklet az olaszokkal kötött békeszerződés részévé vált. Ebben ki van mondva, hogy Ausztriának joga van a Dél-Tirolban élő kisebbséggel törődni, mintegy „védőhatalomként" fellépni.

Mi elsősorban a túlélési lehetőséget akartuk biztosítani, esélyt a Dél-Tirolban élő német népcsoportnak. Másodszor tisztességes módon akartuk szabályozni a különböző népcsoportok együttélését; és harmadszor a lehetőségek maximális kihasználásával „érzékelhetetlenné" tenni az államhatárt. Az államhatár szerepének minimalizálása természetesen érdekeltté tette Ausztriát az európai egyesülésben is. Szeretném még hangsúlyozni, hogy a Gruber–De Gasperi-szerződésen érezhető volt az idő sürgetése. Ha a tárgyalások túlságosan elhúzódnak, akkor ezt a megállapodást nem lehetett volna becsatolni az Olaszországgal kötött békeszerződésbe, és Ausztriának kevesebb esélye marad arra, hogy a dél-tiroli népcsoport jogaival törődhessen. Az idő szorítása miatt a megállapodás több kérdést bizonyos fokig ködös, bizonytalan állapotban hagyott, amit az olasz központi hatóságok a későbbiekben igyekeztek is kihasználni. Az autonómiát úgy valósították meg, hogy az a Bolzano (Bozen) vidékének német ajkú többségét és a 100 százalékig olaszlakta Trento (Trient) megyét együtt illette meg. Így a saját megyéjében többséget alkotó német nyelvű népcsoport a közös autonómia következtében az egész körzetben kisebbségbe került. Ez a helyzet az évek során komoly feszültségekhez vezetett. A túlnyomóan német ajkú terület lakossága politikai akcióba kezdett, amelynek a fő jelszava a Trento megyétől való elszakadás és a saját autonómia kikiáltása volt. Az egész problémakör 1960-ban és 1961-ben az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése elé került, amely 1960-ban és 1961-ben egy-egy határozatot hozott. Ezek felhívták a feleket, hogy az autonómia problémáit békésen, tárgyalásos úton oldják meg. Ez közvetlen tárgyalásokat és végső soron a Hágai Nemzetközi Bíróság bevonásának lehetőségét jelentette. A tárgyalássorozat 1960–61-ben kezdődött, és véglegesen csak 1992-ben vezetett eredményre.

– Mi volt a helyzet a hatvanas évek vége felé? Milyen mértékben valósultak meg a párizsi szerződésben foglalt elvek?

– Az olasz kormány a megállapodásokat csak részben tartotta be, emellett az egyezmény sok pontját önkényesen, kénye-kedve szerint, a saját érdekeinek megfelelően értelmezte. Akkoriban az olasz állam teljesen centralista felépítésű volt. Az így felépített adminisztrációnak természetesen hosszú évekre volt szüksége, hogy politikai váltóját átállítsa, és felfogja, hogy a kisebbség jogainak védelme az elsőrendű célok közé tartozik, az állandó konfrontáció nem vezet sehová, csak a problémák megoldását nehezíti. A dél-tiroli lakosságnak mindig is nagyon erős politikai érdekképviselete volt. Egyetlen pártba, egy úgynevezett gyűjtőpártba tömörültek, amely mindig tárgyalóképes partner volt Ausztria és Olaszország számára. Ez a párt mindig tudta a lakosság jogait képviselni, és képes volt keresztülvinni az autonómiával kapcsolatos elgondolásait. Ez értékes segítség volt Ausztriának, mert a kisebbség saját érdekképviselete a rendezésben nagyon lényeges szerepet játszott.

– Milyen okok vezették Olaszországot a hatvanas évek elején, hogy Ausztriával tárgyalóasztalhoz üljön?

– Az olasz kormány már 1956–57-ben folytatott tárgyalásokat Ausztriával, amelyek nem vezettek komoly eredményre. A hatvanas évek elején megszaporodtak a terrorcselekmények, ami Olaszország számára komoly nehézséget okozott. Az olasz kormány azonban a közvetlen tárgyalásokon mégsem volt hajlandó alapvető engedményeket tenni. Az osztrák kormány ezért fordult segítségért az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. Mindenki előtt világos volt, hogy az ENSZ közgyűlése nem hozhat egyoldalú, részrehajló határozatot. A maximum, ami elérhető volt, hogy az érdekelt felek tárgyalóasztalhoz üljenek, és minden lehetőséget kihasználva eredményre jussanak. A rákövetkező harminc év osztrák kormánypolitikáját ez a cél határozta meg. Az olaszokkal együtt kidolgoztuk az úgynevezett „csomagot" és „operatív időrendet", ami egy valós autonómia létrehozásához vezethetett. Az olasz kormány hosszú időn keresztül megtorpedózta az érdekelt felekkel folyó közvetlen tárgyalásokat. Mi mindig azt mondtuk, hogy az olasz kormánynak Dél-Tirol képviselőivel kell megbeszéléseket folytatnia. Ennek eredményeként megalakult az úgynevezett Tizenkilences Bizottság („Neunzehnter Kommission") amelyen keresztül a dél-tiroliak az olasz kormány képviselőivel közvetlen tárgyalásokat tudtak folytatni. Ebben a bizottságban nagyon fontos elveket szövegeztek meg a jövőre nézve, ami a későbbiekben megkönnyítette a politikai kívánságok gyakorlati, tételes jogi formába öntését. A „csomagban" és az „operatív időrendben" foglalt feladatok megvalósítása számos törvényi intézkedést és rendeletet eredményezett, amelyek mind a dél-tiroli Autonómia Statútum betűjének és szellemének feleltek meg. Lényegük az, hogy az Olasz Köztársaság saját kompetenciájának jelentős részét átruházza Bolzano megyére, vagyis Dél-Tirolra mint országrészre. Komoly probléma volt kezdettől fogva a kétnyelvűség. A hivatali ügyintézésnél mind a két népcsoportnak meg kellett adni a lehetőséget, hogy saját anyanyelvét használhassa, ez nagyon fontos eleme volt az autonómiaszerződésnek. Másik fontos része a megállapodásnak, hogy a helységek, tájegységek olaszosított nevét kétnyelvűre kell visszaállítani. Azokban a helységekben, ahol legalább háromszáz német ajkú lakos él, vissza kell helyezni a német nyelvű táblákat. De ez máig sem megoldott probléma.

A nagy kérdőjel az intézkedések végrehajtásának végére maradt. Hogy tehet az osztrák kormány egy olyan értelmű nemzetközi érvényű nyilatkozatot az ENSZ közgyűlése előtt, hogy az 1960–61-ben az ENSZ elé terjesztett konfliktus békésen megoldódott? Az olasz kormány vonakodott erre nézve kétoldalú egyezményt kötni az osztrák kormánnyal. Így kieszeltek egy harmadik utas megoldást. Az olasz kormány egy jegyzékben kinyilvánította, hogy az operatív időrend az autonómiatárgyalásokat illetően teljesült. A jegyzék mellékletként tartalmazza mindazokat a törvényeket és rendeleteket, amelyekről megállapodás született. Az osztrák kormány a jegyzék tartalmát szó szerint visszaigazolta, így egy kvázi nemzetközi érvényű konszenzus született, amely megadja a lehetőséget Ausztriának, hogy annak megsértése esetén az olasz kormánynál interveniáljon. Ez minden bizonnyal messzemenő biztosítéka a Dél-Tirolban élő népcsoport jogainak.

Szeretném még hangsúlyozni, hogy a népcsoportot élő, állandóan változó közegként kell kezelni, melynek problémáit nem lehet véglegesen megoldani, éppen ezért dinamikus autonómiáról beszélhetünk. A politikai klíma 1992 óta tartó pozitív fejlődése további előrelépést, sikereket hozott a dél-tiroli lakosság számára. Nagyon érdekelve vagyunk abban, hogy az európai integráció folyamatában, Ausztria európai uniós társulásával az államhatárok szerepe többé nem érezhető. Ez nagyon nagy lépést jelent, Tirol régi tájegységeinek, Észak- és Kelet-Tirol, Dél-Tirol és Trentino mind szorosabb együttműködésében.

– Említette, hogy az osztrák kormány a kisebbségek védelmében felléphet nemzetközi grémiumok előtt. Érthetjük ezt úgy, hogy ha bármely határozatot az olasz fél nem tart be, akkor Ausztriának lehetősége van az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt panasszal élni?

– Ausztria természetesen eljárhat az ENSZ-nél, és Olaszországnak nincs módja meggátolni. Ausztriának van még egy lehetősége: a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordulhat. Mi azonban ezt olyan eszköznek tartjuk, melyhez csak végső esetben nyúlunk. Ebből következik, hogy minden államközi tárgyalási lehetőséget ki kell használni a megoldások érdekében. A dél-tiroli autonómiának lényeges alkotóeleme, hogy a közszolgálatban és a testületi szervek összetételében kötelező etnikai részarányok (Proporzregelung) érvényesülnek. Ez érinti a belügyi biztonsági erőket is. Ez is egy fontos terület, mivel a fasizmus alatt Dél-Tirol a közigazgatásból teljesen ki volt zárva, magától értetődően az oktatásból is. Ma viszont Dél-Tirol hatáskörébe tartozik a tanárok kinevezése. Most három iskolaigazgatóság létezik: egy olasz, egy német és egy ladin nyelvű. ők felügyelik a tanterveket, és alkalmazzák a tanerőket. A tanárok ugyan az olasz állam alkalmazottai, de az iskolaigazgatóságok nevezik ki őket. Ezek tehát értékes eredmények. A kétnyelvűség kötelező az állami intézményekben is. Rendőri intézkedés során például minden dél-tiroli polgárnak joga van a saját anyanyelvét használni, és ha ez német, a jegyzőkönyvet is németül veszik fel. A kétnyelvűség a bírósági tárgyalásokon is érvényesül. A gyakorlatban természetesen eltart egy ideig, amíg a lakosság e jogokat teljes mértékben érvényesíti, de a legjobb úton haladunk ebben az irányban.

Talán még érdemes megemlíteni a következő példát. Mint említettem, az etnikai arányok betartása minden közhivatalban kötelező. Nos, néhány évvel ezelőtt az olasz államvasutat privatizálták. Felvetődött a kérdés, mi a helyzet az etnikai arányokkal az új, most már magánkézbe került vasutaknál? Az olasz kormánnyal folytatott tárgyalások során elértük, hogy az etnikai arány elvét az állami tulajdonból kikerült társaságokban is állami törvény garantálja.

Szeretnék még pár szót mondani az etnikai arányokról szóló törvény végrehajtásáról. A két népcsoport tagjainak tízévenként kell nyilatkozni hovatartozásukról. Ez úgy történik, hogy minden lakos jelentkezik az önkormányzatnál, feliratkozik a megfelelő listára, attól függően, melyik népcsoport tagjának vallja magát. Ez azért fontos, mert ha egy olasz vagy német nyelvű hivatali munkahelyet írnak ki, akkor csak az töltheti be az állást, aki a megfelelő népcsoporthoz tartozó listára van bejegyezve. Ez nem könnyű folyamat, de szükségszerű, hogy az egyensúly valamelyest biztosítva legyen. Úgy gondolom, hogy 10–15 év múlva az egyensúly kérdése nem fog már olyan nagy szerepet játszani, mint az első években.

Egy másik lényeges kérdés az egyetemi kérdés. A dél-tiroliak szándékosan nem ragaszkodtak ahhoz, hogy saját egyetemet alapítsanak, tudniillik fennállt annak a veszélye, hogy ez olasz állami egyetemmé alakulhat át. A dél-tiroliak saját egyeteme így gyakorlatilag az innsbrucki egyetem. Ide tartozik a posztgraduális képzés kérdése is. A jövőben Dél-Tirolban fogják a kurzusokat tartani, de ezeket is az innsbrucki egyetem vezetése alatt. Ennek érdekében már nagyon sokat tettünk.

Létfontosságú a népcsoport számára az autonómia pénzügyi biztonsága. Hosszú és nehéz tárgyalások előzték meg az olasz kormánnyal való megállapodást. A tárgyalásokon állandó, rögzített adóhányadot állapítottak meg az autonómia számára. Ez a forgalmi adó több mint 80 százaléka, a vámok 90 százaléka. A megyei önkormányzat a gazdasági helyzettől függően mindig tudja, hogy milyen pénzügyi forrásokkal rendelkezik. Az osztrák szövetségi tartományhoz, Tirolhoz képest Dél-Tirol autonóm megye a lakossága számát, a terület nagyságát tekintve körülbelül 30 százalékkal kap többet. Ez azt jelenti, hogy Dél-Tirol megye pénzügyileg biztos lábakon áll. A dél-tiroliak a maguk részéről rendezett közigazgatásról gondoskodnak. Ennek eredményeként az olasz megyék közt az olasz kormány által is elismert kiváló helyet foglalnak el.

Elmondható még, hogy Dél-Tirolnak három képviselője van az olasz parlamentben, és egy képviselője az Európa Parlamentben, aki szorosan együttműködik más észak-olasz pártok képviselőivel.

Az Európában élő más kisebbségek számára is fontos tanulság lehet az, hogy mi a történelmi tényeket elismertük. Ez nagyon fájdalmas lehet, de a realitások előtt meg kell hajolni. Biztos vagyok abban, ha a kisebbségek jogait sikerül megvédeni, akkor nagy szolgálatot teszünk ebben a feszültségekkel teli európai térségben.

– Mi lett a sorsa azoknak a dél-tiroli „aktivistáknak", akik szabotázsakciókkal próbálták felhívni a világközvélemény figyelmét a dél-tiroli problémára?

– Azok a dél-tiroliak, akik ezekben az akciókban részt vettek, kegyelemben részesültek. Ezek az emberek nagyon kemény büntetésüket az utolsó napig leülték, de szabadulásuk után korlátozott állampolgári jogokkal rendelkeztek, sőt magánvagyonukat is állami felügyelet alá vették, ami azt jelenti, hogy a tulajdonukat bármikor elvehették volna. Ez a probléma megoldódott, visszakapták teljes állampolgári jogaikat.

Újra és újra hangsúlyoznunk kell, hogy a jó viszony Olaszországgal megkönnyíti számunkra a dél-tiroli kérdés képviseletét. Az viszont nem fordulhat elő, hogy a kitűnő gazdasági kapcsolatok Olaszországgal a dél-tiroli lakosság terhére valósuljanak meg. Ez buta, együgyű politika lenne, ami semmiképpen nem fizetődnék ki. Kapcsolatunk Olaszországgal jelen pillanatban nagyon jó.

– El tudná képzelni, hogy Magyarország a szomszéd országokkal hasonló megállapodást tud elérni a többmilliós, határainkon kívül élő magyar kisebbségek érdekében?

– Ezt nemcsak elképzelni tudom, hanem abszolút szükségszerűnek tartom. Mindenfajta krízishelyzetet már a kezdeti stádiumban ki kell kapcsolni, mert ezek kiéleződése további kiszámíthatatlan konfliktusokhoz vezethet.

Ezek mind lényegbevágó problémák, amelyek különösen a közép- és kelet-európai országokban mindenképpen megoldásra várnak. Az etnikai kisebbségek jogait mindenképpen szabályozni kell. Ez nagyon rögös és nehéz út, de a tárgyalások életben tartása azt az érzést adja a kisebbségeknek, hogy foglalkoznak velük, nincsenek elfelejtve. Egy befogadó állam számára teljesen értelmetlen, rövidlátó politikára utaló jel, ha a kisebbségeket idegen testként kezeli. Nagyon fontos, hogy az állam a kisebbségnek lehetőséget adjon, hogy tagjai lojális polgáraivá váljanak. A dél-tiroliak mindig azt hangsúlyozzák: mi lojális olasz állampolgárok vagyunk, de Ausztria az anyaországunk, a hazánk. Ez nem imperialista vagy revizionista elképzelés, csak azt mondja ki, ami a tényeknek teljesen megfelel. Az a véleményem, hogy egy magyart Szlovákiában vagy Romániában nem lehet meggyőzni arról, hogy a magyarságát felejtse el. Ez, gondolom, teljesen világos, ezért nagyon fontos, hogy a magyarok Szlovákiában és Romániában az állampolgári jogokat a kisebbségi jogokkal összhangban élvezhessék. Az állampolgári jogok egyedül nem elegendőek, a kisebbség jogainak védelme legalább olyan fontos tényező. Természetesen ha ezek az intézkedések adva vannak, akkor az állam a kisebbségtől elvárhatja az állampolgári lojalitást. Különben az irredentizmus örökös harca várható, ami újabb és újabb ellentétekhez, konfrontációhoz vezet. Ez feszültségfeloldó megoldás. Ma olyan Európában élünk, amely előretekint, és nem csak lokális tűzoltással foglalkozik. A kisebbségek érdekei sem maradnak csak a határok között, ők is a határon túlra tekintenek, és ezt tiszteletben kell tartani. Az emberek előtt minden jövőbe mutató perspektívát meg kell nyitni. Az is szükségszerű, hogy a határrevízió gondolatától is eltávolodjunk. Ez nem jelenti, hogy a határokat természetesnek kell tekintenünk. Azt hiszem, alig van Európában olyan határ, amelyet az érintett népek helyeslésével húztak volna meg. Amit tehetünk, az az, hogy a határokat megpróbáljuk érzékelhetetlenné tenni.

– Úgy gondolom, hogy a dél-tiroli rendezés példaértékű lehet egész Európában. Ezt azonban sem Szlovákiában, sem Romániában nem tekintik jó megoldásnak. Így a románok az elzászi (francia–német) példát tartják a magyar kisebbség számára megvalósíthatónak Erdélyben.

– Biztos vagyok abban, hogy ez nagy tévedés. Ami Elzász-Lotharingiában megfigyelhető, az a német nyelvű lakosság franciává alakítása, ami olykor nevetséges formákat ölt. Például a helyi televízióban van egy olyan adás, amiben a munkanélkülieknek állást kínálnak. Azt mondják, hogy tájszólási ismeretekkel rendelkező, „dialektust beszélő" személyeket keresnek, ami azt jelenti, hogy német nyelvű munkaerőket keresnek, de ezt nincs bátorságuk kimondani. Az elzászi dialektus természetesen a német nyelv dialektusa. Egyszerűen nevetséges, ahogy megpróbálnak nem tudomást venni a német nyelvű lakosság jelenlétéről.

Ezt pedig előbb vagy utóbb tudomásul kell venni. Minél később teszik, annál nehezebbé válik a francia államnak a probléma megoldása. Én mindig azt a nézetet képviseltem, ha az olasz állam 1948–49-ben a dél-tiroli lakosság jogainak csak egyharmadát nagyvonalúan elismeri, akkor a német nyelvű lakosság szerencsésnek vallhatta volna magát. Az időhúzással a megoldás mind nehezebbé vált, de az olaszok számára is egyre bonyolultabb lett a megállapodások tálalása – „eladása". Kinyújtott kézzel, nyitott tenyérrel mindig többet lehet elérni, mint az államhatalom erőszakos beavatkozásával. Ezzel együtt reálisan nézve minden kisebbség más-más kiindulási alapot tart helyesnek. Ez pedig a lakosság számától és a településszerkezettől függ. A magyarok Szlovákiában, Romániában viszonylagosan zárt települési rendszerben élnek. Vannak más kisebbségek, amelyek egy országban egymástól messze, szétszórva élnek, ahol az egyeztetési folyamat sokkal nehezebb. Azon kisebbségek számára, amelyek viszonylag zárt egységben élnek, a dél-tiroli példa magától értetődően előremutató jellegű. Természetesen figyelembe kell venni az etnikai arányokat, az iskolarendszer hálózatát, a helyi önkormányzati rendszer felépítését, és nagyon fontos az önkormányzatok anyagi forrásainak biztosítása. Ha a pénzügyi források tartósan a központi kormányzattól függenek, akkor irányítási zavar jön létre, ami az autonómiák működését akár ellehetetlenítheti. Mindehhez azonban még egy lényeges elemet kell hozzátenni. A kisebbségeknek konstruktív, pozitív szerepet kell betölteniük a problémakezelésben. Nagyon káros lehet, ha céljaik elérése érdekében határrevízióval fenyegetőznek, ami a helyzetet csak elmérgesíti. A realitásokból kell kiindulni, hogy identitásukat, túlélési esélyüket biztosítani tudják.

Haas György


logobgr.jpg (8218 bytes)


 

Ifj. Korhecz Tamás

A KISEBBSÉGI AUTONÓMIÁRÓL CÍMSZAVAKBAN

A politikai és alkotmányjogi szótárban aligha van még egy olyan fogalom, amely annyi ellentétes politikai indulatot, érzelmes reakciót váltana ki Európában, mint a kisebbségi autonómia. Közép- és Kelet-Európa egyes országaiban a kisebbségi autonómia puszta említésére még ma is egységes csatasorba rendeződik a többségi nemzet politikai palettájának teljes spektruma. Az autonómiatörekvések megbélyegzése és párbeszéd nélküli feltétlen elutasítása a hazafiság alapvető követelménye ezekben az országokban, hiszen „az autonómia az irredentizmus eszköze, az ország gyengítésének és feldarabolásának kezdete". Másfelől, a kisebbségek politikai képviselői gyakran tekintenek az autonómiára vagy annak egyes megjelenési formáira mint a kisebbségi önazonosság megőrzésének egyetlen eszközére, hovatovább mint olyan varázsvesszőre, amely egyszerre megoldhatja az összes alkotmányjogi, politikai, gazdasági és egyéb problémát. Ugyanakkor az autonómia gyakran kerül a nemzeti kisebbségek politikai elitjén belüli ellentétek kereszttüzébe is. Mindazonáltal bátran kijelenthetem, hogy az autonómia vehemens ellenzői, de még a kisebbségi politikusok zöme sincs tisztában azzal, hogy mi is a kisebbségi autonómia. Milyen autonómiamodellek léteznek, mi a különbség a föderalizmus, a decentralizáció, a helyi önkormányzatok, illetve az autonómia között, továbbá, hogy milyen az autonómia, az állam szuverenitása, az egyetemes emberi jogok, illetve a jogállamiság közötti kapcsolat? Írásom célja, hogy mintegy címszavakban közelebb hozzam az olvasóhoz a kisebbségi autonómia fogalmát, illetve hogy rámutassak az autonómia problémakörének néhány sarkalatos pontjára.

Autonómia,
föderalizmus,
decentralizáció

Eleddig nem született a kisebbségi autonómia fogalmát meghatározó, a széles tudományos nyilvánosság által elfogadott definíció, mint ahogyan a nemzeti kisebbségek fogalmát sem sikerült maradéktalanul meghatározni. Ennek egyik oka mindenképpen az autonómiamodellek sokszínűségében, változatosságában keresendő. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne széleskörűen és általánosan meghatározni az autonómia fogalmát, vagy legalábbis lényegét. Kisebbségi autonómián általában a közhatalmi jogosítványok átruházását értjük a döntéshozatal olyan szintjeire, ahol a nemzeti kisebbségek politikai akarata érvényesül, illetve olyan szervekre, melyeket a kisebbség demokratikusan megválasztott képviselői alkotnak, hoznak létre, illetve irányítanak. Ebből a rögtönzött meghatározásból is kitűnik, ahhoz, hogy autonómiáról beszélhessünk, két dologra van szükség. Az egyik, hogy létrejöjjenek azok a szervek, amelyeket a kisebbségekhez, illetve elsősorban a kisebbségekhez (területi autonómia) tartozó egyének választanak meg demokratikus módon; a másik, hogy ezeket a szerveket közhatalmi jogosítványokkal ruházza fel az állam. Talán közelebb juthatunk a kisebbségi autonómia lényegéhez, ha az autonómiát megkülönböztetjük olyan rokon fogalmaktól, mint a föderalizmus-szövetségi állam, illetve a decentralizáció ésregionalizmus. A többnemzetiségű, etnikai belső határokkal rendelkező szövetségi állam, illetve a vele rokon területi kisebbségi autonómia között két alapvető különbség van. Először is, a föderalizmus esetében a szuverenitás megoszlik a szövetségi állam, illetve a tagköztársaságok (tagállamok, tartományok) között, és ezen utóbbiak legalább egy közhatalmi területen, alkotmányosan védett, sérthetetlen eredeti hatáskörrel rendelkeznek (például az oktatási rendszer Kanadában vagy az USA-ban). Másodszor, a tagállamok képviselői a szövetségi állam szintjén részt vesznek az állami szintű döntéshozatalban. Az autonómiák esetében nem beszélhetünk osztott szuverenitásról, sérthetetlen eredeti hatáskörökről, és az autonómia szervei, képviselői általában nem vesznek részt az állami szintű döntéshozatalban. Ugyanakkor a kisebbségi autonómiát meg kell különböztetnünk a decentralizációtól és regionalizmustól is. A közös bennük, hogy mindkét esetben közhatalmi jogosítványok átruházásáról beszélünk (általában demokratikusan választott hatalmi szervekre), de míg a decentralizáció általában az egész országra kiterjed és etnikailag semleges, addig a kisebbségi autonómia egy konkrét nemzeti kisebbség belső önrendelkezését hivatott biztosítani. További különbség, hogy a decentralizáció esetében az átruházott hatásköröket legtöbbször minden különösebb eljárás nélkül vissza lehet vonni, míg a kisebbségi autonómia esetében ez rendszerint különleges eljárást igényel (alkotmánymódosítás, az autonómia szerveinek beleegyezése, nemzetközi szerződés módosítása, minősített parlamenti többség stb.).

Területi autonómia
– perszonális autonómia

A gyakorlatban a kisebbségi autonómiának két alapmodelljét különböztethetjük meg: a területi vagy más néven politikai autonómiát, illetve az úgynevezett személyi elvű (perszonális) autonómiát, amelyet gyakran kulturális autonómiának is neveznek. A területi autonómia esetében az állam egy bizonyos régiója (autonóm terület) képezi az autonómia alapját. Ebben az esetben az autonóm területen élő összes polgár részt vesz az autonóm szervek megválasztásában, nemzetiségre való tekintet nélkül. Ugyanakkor az így létrejött közhatalmi szervek illetékességgel rendelkeznek az autonóm terület egészén. A területi kisebbségi autonómia példájaként említhetjük Dél-Tirolt Olaszországban, Nunavutot Kanadában, az Aland-szigeteket Finnországban vagy a Baszkföldet Spanyolországban. A területi autonómia létrehozásának alapfeltétele, hogy az adott nemzeti kisebbség egy földrajzilag, gazdaságilag és történelmileg lehetőleg jól körülhatárolható területi egység keretében az összlakosság többségét alkossa.

A perszonális autonómia esetén a közhatalmi jogosítványokat gyakorló kisebbségi intézményeket az adott kisebbséghez tartozó személyek választják, lakóhelytől függetlenül. Az autonóm szervek hatásköre is ezért csupán a kisebbségi közösség tagjaira, illetve intézményeire terjed ki. Történelmileg ez a modell az egyházak autonómiájának példájára jött létre. A perszonális autonómiáknál is megjelenhet a területi elv. Így például Magyarországon léteznek helyi kisebbségi önkormányzatok a települési önkormányzatok szintjén, illetve országos kisebbségi önkormányzatok országos hatáskörrel. Az alapelv azonban változatlan, a személyi elvű autonómia szervei csupán a kisebbségi közösség tagjai irányában rendelkeznek közhatalmi jogosítványokkal. Általában a perszonális autonómia feltétele, hogy létrejöjjön a kisebbségi választópolgárok szavazói névjegyzéke, ennek hiányában a kisebbségek megválasztott képviselőinek demokratikus legitimitása válik kétségessé (éppen ez a Magyarországon hatályos perszonálisautonómia-modell leggyengébb pontja). A perszonális autonómiát gyakran nevezik kulturális autonómiának, elsősorban azért, mert a személyi elvű autonómia szervei mindenekelőtt az oktatás, a művelődés és a tömegtájékoztatás területén rendelkeznek közhatalmi jogosítványokkal.

A kisebbségi autonómiákat megkülönböztethetjük a rájuk ruházott közhatalmi jogosítványok alapján is. Egyes esetekben az autonómia kiterjed a jogalkotói, végrehajtói és bírói hatalom területére egyaránt, más esetekben csupán ezen területek egyikére, másikára. Természetesen a legtöbb esetben a hatáskörök megoszlanak a központi hatalom és a kisebbségi autonómia szervei között a jogalkotói, a végrehajtó és a bírói hatalom gyakorlása tekintetében egyaránt. Például egyes kérdésekben az autonómia jogalkotói intézménye rendelkezik hatáskörrel, más esetekben a központi törvényhozás. Rendszerint az állambiztonság, a fiskális politika, a külügyek, illetve a honvédelem a központi hatalom kizárólagos hatáskörébe tartozik, azaz a központi szervek ezekben a kérdésekben az ország egész területére és minden polgárára nézve gyakorolják a közhatalmat. Ugyanakkor az oktatás, a helyi és személyi jövedelemadók, a nyelvhasználat, közművelődés, közbiztonság gyakran az autonómia szerveinek hatáskörébe tartozik. A különböző autonómiakísérletek sikeressége a kölcsönös politikai akaraton túl sokban függ a hatáskörök pontos és szabatos meghatározásától, valamint a konfliktusoldó mechanizmusok hatékonyságától.

Autonómia,
nemzetközi jog,
egyenjogúság,
etnokulturális
igazságosság

A kisebbségi autonómia kifejezést hiába keresnénk az ENSZ Alapokmányában, a világszervezet, az Európa Tanács, vagy más kontinensek regionális nemzetközi szervezetei által elfogadott nemzetközi egyezmények szövegében. Ezen azonban nem kell különösen csodálkoznunk, hiszen a nemzetközi jog a legkülönbözőbb államok közötti konszenzus eredménye, és ezen államok közül sokan éppen a saját területükön élő nemzeti kisebbségek elnyomásában és tagadásában jeleskednek.

Ugyanakkor azonban számos jeles szerző mutatott rá arra, hogy a „népek önrendelkezési joga", amelyet a nemzetközi jog is szavatol, bizonyos körülmények között a nemzeti kisebbségeket is megilleti, azzal, hogy ők az önrendelkezést az adott országok határain belül gyakorolják. Ezt egyesek „belső önrendelkezésnek" definiálják. Az így meghatározott belső önrendelkezés egyik formája lehet a kisebbségi autonómia.

A hatályos nemzetközi jogtól függetlenül feltehetjük a kérdést, miért is van szükség a különböző nemzeti közösségek belső önrendelkezésére, a kisebbségi önkormányzatra, a kisebbségi autonómiára? Miért kell a kisebbségek képviselőit, intézményeit közhatalmi jogosítványokkal felruházni? Miért kell az állampolgárok etnikai hovatartozását politikai rendezőelv szintjére emelni? Ez az írás nem alkalmas ezen kérdések alapos vizsgálatára és részletes megválaszolására. Itt csak arra vállalkozom, hogy röviden megkíséreljem megindokolni a kisebbségi autonómia szükségességét a liberális nacionalizmus szempontjából. Ez az irányzat, amelyet a kortárs szerzők közül talán a legmarkánsabban Will Kymlicka és Yael Tamir képviselnek, abból a premisszából indul ki, hogy a többnemzetiségű országokban a központi államhatalom etnikailag korántsem semleges, hanem általában a többségi nyelv, kultúra fontos letéteményese és támogatója. Az állami szervekben használatos hivatalos nyelv, a közoktatás nyelve rendszerint a többségi etnikum nyelve. Ezek az állami, illetve államilag finanszírozott intézmények a többségi etnikum szolgálatában vannak, a többségi kultúra és hagyományok megőrzését szolgálják. Ahhoz, hogy a kisebbségekhez tartozó egyének egyenrangúak és szabadok lehessenek, megőrizhessék nyelvüket és kultúrájukat, nyelvük elismerésére és saját intézmények létrehozására van szükség. Ez ugyan elméletileg történhet a központi hatalom által létrehozott és irányított intézményekben is, de ez általában nem szerencsés. Két okból sem. Először is, mert az erős önazonossággal rendelkező, nagy létszámú kisebbségek ezeket az intézményeket nem érzik a sajátjuknak, és az önrendelkezéssel összhangban szeretnék a sorsukat maguk irányítani, másfelől pedig a többség politikai képviselői által irányított intézmények nem tudják és rendszerint nem is akarják képviselni a kisebbség érdekeit – azok között is a legfontosabbat –, az önazonosság megőrzését, a megmaradást. Térségünkben a többségi nemzet politikai képviselői nyíltan vagy palástoltan, de a kisebbségek asszimilációjában, eltűnésében bíznak.

Míg a nemzeti kisebbségekhez, illetve az államalkotó többséghez tartozó állampolgárok érdekei számos területen azonosak, vagy azonosak lehetnek nemzeti hovatartozásuktól függetlenül (például bűnüldözés, gazdaságpolitika, fiskális politika, védelmi, illetve külpolitika), addig a csoportidentitás kérdésében, a nyelv, a kultúra, a hagyományok megőrzése tekintetében ezek az érdekek markánsan, nemzeti alapon elkülönülnek. Ezeken a területeken az állampolgárok formális egyenlősége a többségi etnikum dominanciájához vezet, ezért, mint ahogyan azt Bíró Gáspár is megfogalmazta, az identitásválasztás szabadsága megköveteli, hogy a nemzeti kisebbségek önmaguk döntsenek az önazonosságukat érintő kérdésekben.

A kisebbségi autonómia
esélyei és feltételei

A kisebbségi autonómiákról szólva arról sem szabad megfeledkezni, hogy az általuk gyakorolt közhatalom éppúgy alkalmas az önkényre, az egyén szabadságának korlátozására, mint a központi államhatalom. Ebből viszont az következik, hogy a kisebbségi autonómiákon belül, rájuk vonatkozóan is szükség van az alkotmányosság, a jogállamiság, az egyéni jogok maradéktalan tiszteletben tartására. Ahogyan a liberális demokrácia, az egyéni szabadságjogok nem helyettesíthetik a nemzeti kisebbségek különjogait, úgy a kisebbségek csoportjogainak elismerése sem pótolhatja a demokrácia, az egyéni szabadságok és a jogállamiság hiányát.

Az ENSZ által meghirdetett, az új világrend alapját képező két elv, az államok szuverenitása és a népek önrendelkezése között feloldhatatlannak tűnő ellentmondás feszül. Sokak szerint éppen a nemzetiségi autonómia a leginkább alkalmas eszköz ennek az ellentmondásnak a feloldására, nota bene, nem kell mást tenni, mint létrehozni a kisebbségi autonómiát a többnemzetiségű országokban. Noha ezt az elvet számos országban valóban alkalmazzák, a dolog a gyakorlatban korántsem ilyen egyszerű. Az etnikai többség képviselői által kormányzott többnemzetiségű országok kormányai általában nem hajlanak hatalmuk önkéntes megosztására (a nagyobb hatalom mindig jobb, mint a kisebb), és bíznak abban, hogy az asszimiláció serkentésével, vagy akár brutálisabb eszközökkel, de előbb-utóbb a nemzetiségi kérdés „hatalommegosztás" nélkül is megoldható. Tudatában vannak annak, hogy az autonómia hatékony eszköz a kisebbségek kezében az identitásuk megőrzéséért folytatott harcban, ami ugye ellentétes nyíltan vallott vagy palástolt céljaikkal.

Másfelől egyes kisebbségek, illetve kisebbségi vezetők az autonómiára mint az önállósodás felé vezető első lépcsőfokra tekintenek, különösen akkor, ha az autonómia véres harcok kompromisszumaként születik – elsősorban nemzetközi nyomásra. Ebben az esetben, mint azt Koszovó példája is megerősíti, az eredetileg őszinte autonómiatörekvések az elnyomás hatására radikalizálódhatnak. Mindazonáltal az élet gyakran megcáfolja azokat a többségi oldalon általánosan hangoztatott állításokat, hogy az autonómia az elszakadási törekvések bölcsője, a szecesszionizmus palástolt formája. Ott, ahol a politikai megegyezés hátterében őszinte szándékok voltak, az autonómia az állam megerősödéséhez, a kisebbségi polgárok lojalitásához, illetve a radikális kisebbségi csoportok tömegtámogatottságának a csökkenéséhez, néhol teljes eltűnéséhez vezettek. Példa erre Dél-Tirol, a Baszkföld, illetve Észak-Írország.

Az autonómia megvalósításához, mint ahogyan Várady Tibor fogalmazott, mindenekelőtt két dolog szükséges. A többségnek el kellene fogadnia, hogy a kisebbségek létezése a hazájában nem ideiglenes állapot, és őszintén le kell mondania az etnikailag homogén nemzetállam megvalósításának reményéről. Ezzel szemben a kisebbségeknek meg kellene barátkozni a gondolattal, hogy megőrizve önazonosságukat, de kisebbségként éljenek az adott ország keretei között, ne pedig az újabb történelmi fordulatban reménykedve várják az önállósulás vagy elszakadás lehetőségét. Első hallásra mindez nem tűnik elképzelhetetlennek, mégis itt és most Kelet-Közép-Európában ez az ár egyeseknek még túlságosan magasnak tűnik.

Felhasznált irodalom:

1. Várady Tibor: „Minorities and Majorities, Law and Ethnicity – Reflections of the Yugoslav Case" Human Rights Quarterly 19/1997.

2. Will Kymlicka: „Multicultural Citizenship" Oxford University Publisher Clarendon Press, London 1995.

3. Bíró Gáspár: Az Indentitásválasztás Szabadsága, Osiris-Századvég, Budapest, 1995.

4. Yael Tamir: Liberal Nationalism, Princeton University Press, Princeton, N. J., 1993.

5. Ruth Lapidoth: Autonomy – Flexible Solutions to Ethnic Conflicts, United States Institute of Peace Press, Washington, D.C., 1997.

6. Thomas D. Musgrave: Self-Determination and National Minorities, Clarendon Press, Oxford, 1977.

7. Hurst Hannum: Autonomy, Sovereignty, and Self-determination – The accommodation of conflicting rights, University of Pennsylvania Press, Philadelphia, 1990.


Forrás: Európai utas 
http://www.hhrf.org/europaiutas/19994/eu9904.htm 

Kapcsolódó cikk: Dél-Tirol a példaértékű európai autonóm tartomány Tovább >>

 
A honlap látogatottsága
Indulás: 2005-04-08
 
Jelenlegi látogatók száma

  látotagó olvassa a lapot.

 
Magyar helységnévkereső
 
Az andocsi Máriához
     
 
Ismerős Arcok

             

 

     Tovább >>kapcsolódó I.        

     Tovább >>kapcsolódó II   

 
Trianon himnusz - Csík zenekar

Tartsd magad, nemzetem !

 
Égi Élő Igazság- A Szent Korona Tana

A Szent Korona misztériuma és tana

 
Segítse a Trianon Kutató Intézetet

 
Üzenet az MSZP szavazóknak

      

 
El kell ismertetnünk Trianon igazságtalanságát!

    

 
Vérző Magyarország

      

 
Csevegő - regisztráltaknak

 
Jobbik

 

 

 

 



 




       A Jobbik nemzedék című dokumentumfilm letölthető:

  Jobbik kiskáté: 

 
Hozzászólások a cikkekhez
Friss bejegyzések
2011.01.08. 10:19
2010.07.26. 18:16
2010.07.20. 16:34
2010.02.09. 11:11
2009.12.17. 20:40
2009.08.31. 16:34
2009.08.02. 13:52
2009.07.29. 09:31
2009.06.20. 09:42
2009.06.20. 08:53
2009.06.18. 15:04
2009.06.09. 17:06
Friss hozzászólások
 
Kérjük szavazzon !
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Eva Maria Barki:"az autonómiánál többet kell követelni !"”

Igen
Nem
Nem tudom
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Az agresszív magyarellenes tót politika ellen mit tehetünk?
A magyarság asszimilációját célzó tót törvényhozást csak úgy állíthatjuk meg,

ha népszavazással revíziót követelünk (nemzetközi ügyet csinálunk)
ha az autonómiát támogatjuk (mely belügynek minősül, kisebb az esély a megvalósításra)
ha petíciózgatunk az EU-nak,hogy helyettünk oldja meg a kérdést
Nemzetközi bíróság vizsgálja felül a Párizsi békeszerződést és döntsön a revízióról/autonómiáról
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Lezárt szavazások
 
Az Erdély Ma honlap legfrissebb hírei
 
Amit az autonómiáról tudni érdemes

Példák Európában és világszerte:

Erdély, Délvidék, Felvidék, Kárpátalja:

 Nyugat Európa: 

 
Amit az állampolgárságról tudni érdemes

 Érvek a kettős állampolgárság mellett tovább >>

  Frissítések a témában:

 

 

Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre    *****    Egy asztrológiai elemzés,sok segítséget ad,életünk megtervezéséhez,rendeld meg és küldök egy 3 éves éves elõrejelzést is    *****    Szeretne leadni felesleges kilókat? Szeretné méregteleníteni és tisztítani szervezetét?Csatlakozzon a programhoz még ma!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, kezd az évet azzal, hogy belenézel, én segítek értelmezni amit látsz. A saját akaratod dönt!