Magyar összefogás, magyar igazság és egy nemzetben gondolkodás honlapja
Magyar összefogás, magyar igazság és egy nemzetben gondolkodás honlapja
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Honlap menü
 
Fórumok
 
Partner oldalak
 
Hasznos linkek
 
Trianon árnyékában
 
Tudatos asszimiláció

 
Mit adtunk a világnak?

 
Irodalom és Trianon

 
Összetartozunk
 
Szent Korona eszme és tan
 
Linkek
 
Aktuális és kiemelt fontosságú hírek
 
Egy nemzetben gondolkodás honlapja - Ajánljon minket !

  

 
Autonómiát a felvidéki magyarságnak is !

  

 
Testvéroldal

      

 

 
Rablóbéke (kattintson a képekre)

           

 

 
 
 
 
 
Látogatók

free counters

 
Történelem
 
Horthy Miklós
 
The Threaty Of Trianon In English
 
A magyar nyelv ősnyelv
 
Magyarellenesség
 
Az autonómiák létjogosultsága I.

Az autonómiák létjogosultsága I.

Egy nép csak akkor tud boldogogulni és nagyot alkotni , saját maga és az egész emberisáég számára, ha egy nagy családot képez és úgy is él mint egy jó család, segíti egymást, lélekben összetartozik. A nemzet nem más mint a  család tágabb értelemben véve. Így is alakult ki : a család, nemzetség, nemzet. A nemzet egy egészet alkot a szülőföldjén, amit hazájának tekint. Sajnos nem minden magyar embernek ez adatott meg. 1920 óta a szülőföldjük nem azonos a hazájukkal, önhibájukon kívül ! A mi régiónkban élő más népek akkor lesznek, akkor lehetnek csak boldogok, ha az országukban élő magyarok is otthon érzik magukat szülőföldjükön. Ez megkerülhetetlen kérdés, ehhez akár tetszik akár nem meg kell adni a nemzetrész teljes önrendelkezési jogának gyakorlását úgy mint Svájcban, Dél-Tirolban, Finnországban, Spanyolországban és még sok más helyen is a világban !    A magyarság teljes önazonosság - tudatához és megmaradásához két dolog elengedhetetlen manapság:  1. a teljes önrendelkezés jogának gyakorlása területi autonómiák létrehozása révén 2. a kettös állampolgárság intézményének bevezetése .E két feltétel megvalósulásával teljesen más szintre kerülnek a magyar-magyar és magyar-szomszéd kapcsolatok.A diplomáciai kapcsolatrenszer a mainál egyenrangúbb szintre kerül a külhoni magyarság vonatkozásában.  Mindez az egész régió gazdasági, kulturális felemelkedéséhez vezetne.Felélénkülhetnének az egészséges magyar-magyar kapcsolatok. A magyar autonómiák létjogosultságát indokolja: 1. A létezö jó példák az autonómiákra és szabad nyelvhasználatra: lásd az írás végén a részleteket a felsorolt példákról : Finnország, Dél-Tirol( Olaszország), Spanyolország, Belgium, Korzika, Szardínia, Svájc, Portugália,Dánia, Írország, Luxemburg. 2. Ez egy kiaknázatlan önrendelkezési lehetöség a magyarság számára. Figyelemreméltó ma a jogsérelem  eltürése és a nemzetközi jog adta lehetöségek között fennálló érthetetlen kontraszt, a jogok érvényesíteni nem akarása, bizonytalan félelem az ismeretlentöl- mely az adott helyzet-, azaz a nemzetközi jog adta lehetöségek  ki nem használásához vezet. Lásd: Európai Kisebbségvédelmi Egyezmény    EU: 1993-ban született meg az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201-es ajánlása, mely az autonóm törekvések tekintetében a mai napig referenciaként szolgál. Az ajánlás eredetileg a kisebbségi jogokról szóló kiegészítő jegyzőkönyvként készült az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, végül azonban mégsem lett belőle jogi dokumentum. Az ajánlás szerint "Azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő és az állam nemzeti törvénykezésével összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek."
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által 2003. június 24-én elfogadott ún. Gross-jelentés címe: "Az autonóm régiók pozitív tapasztalatai mint az európai konfliktusok megoldását ösztönző forrás. Alkalmazásuk:nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a területi, illetve a személyi autonómia bizonyos vonatkozásai megtalálhatók egyes nemzetközi jogi egyezményekben, pl. az Európa Tanács 1995-ös Kisebbségvédelmi Keretegyezményében .Emellett születtek olyan jogilag nem kötelező erejű nemzetközi dokumentumok, melyek - mint az 1201-es ajánlás - kimondják a kisebbségek autonómiához való jogát, illetve - mint a 2003 júniusában elfogadott ún. Gross-jelentés - amellett érvelnek, hogy az autonómia megoldás lehet az etnikai alapú konfliktusokra, hiszen lehetővé teszi a kisebbségek számára jogaik gyakorlását és kulturális identitásuk megőrzését, miközben nem veszélyezteti, hanem garantálja az állam egységét, szuverenitását és területi integritását. Az Európai Unió a kisebbségvédelem terén még gyerekcipőben jár, a kisebbséghez tartozó személyek jogainak védelme is csak nemrég került be az Unió alapértékei közé. Az EU mint nemzetközi szervezet a kisebbségek autonómiához való jogáról nem rendelkezik, azt se nem garantálja, se nem ellenzi. Ugyanakkor számos EU-tagállamban jól működnek olyan autonómia-megoldások (pl. Dél-Tirol, az Aland-szigetek, Katalónia, Baszkföld), melyeknek egyes elemei példaként szolgálhatnak a magyar autonómia-törekvésekhez.

A délvidéki atrocitások honlapja:www.atrocitasok.atw.hu ,

Tudatos asszimilációs politika: http://www.hunsor.se/dosszie/tudatosasszimilaciospolitika.pdf  Az autonómia dilemmái Vajdaságban • A magyar kisebbségpolitika bukása a Vajdaságban

 
 
 
Az autonómia és az új világrend:   http://www.geocities.com/thunsor/autonomiaesazujvilagrend.pdf
 
Mire jó az autonómia- az autonómiák története a történelmi Magyaroszágon http://www.geocities.com/thunsor/mirejoazautonomia.pdf
 
A kárpát-medencei autonómiák lehetösége az ezredfordulón
 
A Dél-Tiroli Autonóm Tartomány élete, története, jogai : 
http://www.hhrf.org/europaiutas/19994/eu9904.htm 

Kisebbségi dosszié,nemzetközi jog, ajánlások:
 
Adalékok a kisebbségi jogok európai normáinak jobb megismeréséhez
A Nemzeti Kisebbségek Nyelvi Jogairól szóló, 1998. februári Oslói Ajánlások
 
A Lundi Ajánlások magyarnyelvü értelmezö megjegyzések,  mellékelve az eredeti szöveg angol nyelven :
 
Nyelvhasználat finn és svéd módra:
 
Státusztörvény. Magyarázkodjanak inkább azok, akik létrehozták Trianont.

Az önrendelkezés formái, határokon átívelö nemzeti integráció :

http://www.hunsor.se/dosszie/hatarmodositasnelkuliintegracio.pdf

TRIANON KALENDÁRIUM 1999. A népek önrendelkezési jogairól - elszakadás és önrendelkezés elve, Brilmayer "Nemzetiségi elszakadás és nemzetközi jog " elemzése nyomán. http://www.hunsor.se/dosszie/anepekonrendelkezesijogarol.pdf

EMBERI JOGOK NEMZETKÖZI TÖRVÉNYE (linkgyüjtemény)

Értelmező megjegyzések a Lundi Ajánlásokról
írta Bozóki Antal
az Argus Intézőbizottság elnöke

1999 szeptemberében fogadták el a" Lundi Ajánlások "-at a nemzeti kisebbségek hatékony részvételéről a közéletben. Ide tartoznak, az értelmező megjegyzéseket is, amelyek a Lundi Ajánlások mindegyik pontjához külön magyarázatokat fűznek és értelmezésekkel látnak el.
A HUNSOR ezek publikásával, is hozzá kíván járulni az emberi és kisebbségi jogi ismeretek elmélyítéséhez és tudatosításának ösztönzéséhez, valamint hasznos hivatkozási alapot kíván nyújtani mindazoknak, akik kiállnak a nemzetközi közösség által elismert és elfogadott emberi és kisebbségi jogok maradéktalan biztosítása és kiteljesülése érdekében

I. ÁLTALÁNOS ELVEK

1) Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya(a továbbiakban: ENSZ Alapokmány), éppúgy mint az EBESZ dokumentumai is a nemzetközi béke és biztonság megőrzésére és erősítésére törekszenek, a szuverén államok közötti baráti viszonyok és az együttműködés által, amelyek tiszteltben tartják az emberi jogokat, beleértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is. Valójában a történelem azt mutatja, hogy ha nem tartják tiszteletben az emberi jogokat, beleértve a kisebbségi jogokat is, az aláássa a állam belső stabilitását és negatívan hat az államok egymás közti viszonyára, s ezáltal veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot.

Az 1975. évi Helsinki Záróokmány tíz alapelvet tartalmaz, amelyek közül az államok alapul véve a VII. elvet, mindig hangsúlyozták azt a lényeges kapcsolatot amely a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek legitim érdekei és a nemzetközi béke és biztonság megőrzése között fennáll. Ennek a kapcsolatnak a fennállását megismételték a később elfogadott alapvető dokumentumokban, mint amilyen az 1983. évi Madridi Záróokmány (15. elv), az 1989. évi Bécsi Záróokmány (a 18. és a 19. elv), az 1990. évi Párizsi Charta az új Európáért, valamint a csúcsértekezletek minden dokumentumában, mint például az 1992. évi Helsinki dokumentum (IV. rész, 24. paragrafus) és az 1996. évi Lisszaboni Dokumentum (1. rész Lisszaboni deklaráció a közös és átfogó európai biztonsági modellről a XXI. századra, 2. pont). Az Egyesült Nemzetek szintjén a kisebbségi jogok védelme és fejlesztése közötti kapcsolat kifejezésre jutott, inter alia (többek között), az 1992. évi a Nemzeti vagy Etnikai, Vallási és Nyelvi Kisebbségekhez Tartozó Személyek Jogairól szóló Nyilatkozatban (a továbbiakban: az ENSZ kisebbségi nyilatkozata). Ezenkívül, a Párizsi Charta az új Európáért című dokumentum elfogadása után az EBESZ minden tagállama a demokratikus hatalomgyakorlás mellett foglalt állást.
A kisebbségekhez tartozó személyek minél teljesebb lehetősége, hogy egyformán élvezzék az emberi jogokat, magába foglalja ezek hatékony részvételét a döntéshozatalban, különösen az őket érintő döntéseknek a meghozatalában. Habár léteznek különböző szituációk (helyzetek, állapotok, körülmények) és a szokásos demokratikus eljárások megfelelően eleget tudnak tenni a kisebbségek szükségleteinek és törekvéseinek, a tapasztalatok arra is rámutatnak, hogy nemritkán szükség van külön intézkedésekre, hogy megkönnyítsék a kisebbségek hatékony részvételét a döntéshozatalban.

A következő nemzetközi standardok kötelezik az államokat, hogy éppen ilyen intézkedéseket foganatosítsanak ezekben a helyzetekben: az emberi dimenzióval foglalkozó 1990. koppenhágai konferencián elfogadott dokumentum (a további szövegben: Koppenhágai Okmány) 35. paragrafusa szerint „a részt vevő államok tiszteletben tartják a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát a közügyekben való hatékony részvételhez, beleértve az ilyen kisebbségek identitásának védelmére és előmozdítására vonatkozó ügyekben való részvételt"; az 1992. évi ENSZ kisebbségi nyilatkozata 2. cikkének 2. és 3. pontja szerint „a kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van hatékonyan részt venni (...) a közéletben" és „joguk van (...) hatékonyan részt venni a nemzeti és - megfelelő esetben - a regionális szintű döntésekben, amelyek arra a kisebbségre vonatkoznak, amelyekhez tartoznak, illetve azokra a területekre, amelyen élnek"; az Európa Tanács 1994. évi Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezménye (a további szövegben: Keretegyezmény) 15. cikke szerint a tagállamok „kötelezettséget vállalnak arra, hogy megteremtik a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára azokat a feltételeket, amelyek a kulturális, a társadalmi és gazdasági életben, valamint a közügyekben - különösképpen az őket érintőkben - való részvételhez szükségesek".

A hatékony részvétel lehetőségének megteremtése azt jelenti, hogy ez a részvétel önkéntes alapon történik. A társadalmi és politikai integráció alapfogalma valóban különbözik az erőszakos asszimilációt (beolvasztást) képező folyamattól és kimenetelétől, mint ahogyan arra a Keretegyezmény 5. cikke is figyelmeztet. A kisebbségekhez tartozó személyek legitim (törvényes, jogos, jogszerű) érdekeinek megvalósítása békés folyamat lehet, amely lehetőségeket kínál az optimális (a legkedvezőbb, a legjobbnak ígérkező) megoldások megtalálásához a közpolitika és törvények meghozatalában, de csak abban az esetben, ha önkéntes alapokon nyugszik. Egy ilyen átfogó folyamat, amely tartalmazza a részvétel folyamatát, a jó igazgatás céljait szolgálja, ha megfelel az egész lakosság érdekeinek - egyesíti az összes közéleti érdeket és a végső fokon erősíti az állam integritását. A kisebbségeknek a közéletben való hatékony részvételére vonatkozó nemzetközi standardok aláhúzzák a tényt, hogy nem foglalnak magukba semmilyen jogot az olyan tevékenységekben való részvételre, amelyek ellentétben vannak az Egyesült Nemzetek, az EBESZ vagy az Európa Tanács céljaival és elveivel, ideértve az államok szuverén egyenrangúságát, területi integritását és politikai függetlenségét (lásd a Koppenhágai Okmány 37. paragrafusát, az ENSZ kisebbségi nyilatkozatának 8 (4) cikkét és a Keretegyezmény preambulumát/bevezetőjét).

2) Az 1992. évi Helsinki Dokumentum VI. részének 25. paragrafusa szellemében ezek az ajánlások a megfelelő kötelezettségeken alapszanak, olyannyira, hogy az EBESZ részes államainak széles megközelítést kínálnak „az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) keretében vállat megfelelő kötelezettségek hatékonyabb megvalósítására, beleértve azokat is, amelyek a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási azonosságának megőrzésére és fejlődése feltételeinek megteremtésére vonatkoznak".

Az ENSZ Alapokmányának 1 (3) cikke hangsúlyozza: a szervezet egyik célja, hogy „gazdasági, szociális, kulturális vagy emberbaráti jellegű nemzetközi feladatok megoldása útján, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok mindenki részére, fajra, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül történő tiszteletben tartásának előmozdítása és támogatása révén nemzetközi együttműködést létesítsen" - amit az 55 (c) még jobban megvilágít azzal, hogy bekapcsolja „az emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak mindenki részére, fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül történő tiszteletben tartását". Az Alapokmány az emberi jogok tiszteletben tartása és a nemzetközi béke és biztonság közötti szoros kapcsolaton alapszik, az emberi méltóság alapvető értékét pedig még tovább erősíti az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1. cikke, a Polgári és politikai jogok Nemzetközi Egyezségokmányának és az 1966. évi Gazdasági, szociális és kulturális jogok Nemzetközi Egyezségokmányának preambuluma, valamint az 1965. évi a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló Nemzetközi Egyezmény. Ez a méltóság minden ember veleszületett joga és összefügg az egyenlő és elidegeníthetetlen jogokkal.

Az egyenlő méltóság és az elidegeníthetetlen jogok előfeltételéből kiindulva következik a megkülönböztetés tilalmának elve, amely gyakorlatilag jelen van minden az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi instrumentumban, beleérve az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 2., a Polgári és politikai jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 2. és 26. cikkét és a Gazdasági, szociális és kulturális jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 2. cikkét. A faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló Nemzetközi Egyezmény 1. cikke határozottan kimondja, hogy ez az egyezmény tiltja a megkülönböztetést „a faj, a szín, a leszármazás, a nemzetiségi vagy etnikai leszármazás alapján". Az 1950. évi Európai Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről (a további szövegben: Európai Egyezmény) a 14. cikkében úgyszintén kibővíti a megkülönböztetés tilalmának elvét, hogy lefedje a „nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás" alapjait, mindazokban az esetekben amikor az Egyezményben szavatolt jogokról és szabadságokról van szó. És valóban, az EBESZ államai többségének alkotmánya tartalmazza ezeket az álláspontokat és elveket.
Olyan mértékben amilyenben a kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van a közéletben való hatékony részvételre, ezt a jogot megkülönböztetés nélkül kell, hogy élvezzék, ahogyan ezt a Koppenhágai Okmány 31. paragrafusa, a Keretegyezmény 4. cikke és az ENSZ kisebbségi nyilatkozatának 4 (1) cikke megfogalmazza. Ellenben a Keretegyezmény 4 (2) cikke szerint, az egyenlő méltóság tiszteletben tartása iránti aggodalom meghaladja a megkülönböztetés tilalmának elvét „a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek és a többséghez tartozók közötti teljes és hatékony egyenlőség előmozdítása érdekében", s ez miatt az államok „- amennyiben szükséges - megfelelő intézkedéseket hoznak ... a politikai ... élet minden területén", amelyekkel „kellő figyelmet fordítanak a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek sajátos körülményeire".
Az emberi jogok és a polgári társadalom fejlődése közötti kapcsolat, amelyre az ajánlás rámutat, tükrözi a „hatékony politikai demokrácia" iránti követelést, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Európai Egyezmény preambulumával összhangban, és valóban szorosan összefügg az igazsággal és a békével az egész világban. Az EBESZ tagállamai már a Párizsi Charta az új Európáért című dokumentumban megerősítették, hogy a demokratikus irányítás, beleértve az emberi jogok tiszteletben tartását, a haladás az alapja.

3) Külön intézmények létrehozása és működése a nemzeti kisebbségek hatékony részvételének biztosítására nem történhet mások jogainak a kárárára. Mindegyik emberi jogot mindig tiszteletben kell tartani, és ez érvényes azokra az intézményekre is, amelyeket az állam bizonyos illetékességekkel jogosít fel. A Koppenhágai Okmány 33. paragrafusa szerint, amikor a részes államok szükséges intézkedéseket tesznek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek identitásának védelmében „bármely ilyen intézkedésnek összhangban kell állnia az egyenlőség és a diszkriminációmentesség elveivel, az érintett állam többi polgárára tekintettel". A Koppenhágai Okmány 38. paragrafusa megköveteli továbbá, hogy a „résztvevő államok a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmére és előmozdítására irányuló erőfeszítéseik során teljes körűen tiszteletben tartsák kötelezettségvállalásaikat a létező emberi jogi egyezmények és egyéb idevágó nemzetközi okmányok alapján". A Keretegyezmény hasonlót lát elő a 20. cikkben: „ A jelen keretegyezményben foglalt elvekből eredő jogok és szabadságok gyakorlása során minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személy tiszteletben tartja a nemzeti törvényhozást és mások jogait, különösen a többséghez tartozókét és más nemzeti kisebbségiekét." Vonatkozik ez különösen a „kisebbségeken belüli kisebbségekre", különösen a területi vonatkozásban (lásd a 16. és a 21. ajánlást). Ez úgyszintén magába foglalja a nők emberi jogainak tiszteletben tartását, beleértve a megkülönböztetés tilalmát is, „az ország politikai és közéletében", ahogyan azt A nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. évi Egyezmény 7. cikke előlátja.

4) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek önrendelkezésének elve néhány alapvető kötelezettségen alapul. A Koppenhágai Okmány 32. paragrafusa pontosítja, hogy „a nemzeti kisebbséghez való tartozás a személy egyéni választása, s az ilyen választásból semmilyen hátrány nem származhat". A Keretegyezmény 3 (1) cikke hasonló módon előlátja, hogy „minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek joga van szabadon megválasztani, hogy kisebbségiként kezeljék-e vagy sem, és ebből a választásából vagy e választásával összefüggő jogainak gyakorlásából semmiféle hátrány ne származzék". Az ENSZ kisebbségi nyilatkozatának 3 (2) cikke is tartalmazza ugyanezt a tilalmat: „A kisebbségekhez tartozó személyekre semmilyen hátrány nem hárulhat az ezen nyilatkozatban foglalt jogaik gyakorlása vagy nem gyakorlása következtében." Az egyén szabadsága, hogy olyan döntést hozzon amilyent maga választ, szükséges ahhoz hogy biztosítva legyen a személyi autonómia és szabadság tiszteletben tartása. Az egyénnek több identitása lehet, amelyek jelentősek nemcsak az ő magánéletére nézve, hanem a közéletben is. Valóban, a nyílt társadalmakban, amelyekben egyre bővülnek az emberi kapcsolatok és az eszmék cseréje, számos egyénnek többszörös identitása van, amelyek fedik egymást, koegzisztálnak (együtt léteznek) vagy hierarchikus (rangsorolt) vagy nem hierarchikus módon rétegesek, kifejezve ezáltal ezek különböző hovatartozását. Természetesen az identitások nem kizárólagosan az etnikai alapon nyugszanak, se nem egységesek ugyanazon a közösségen belül; ezek a különböző tagoknál különböző alakban és szinten lehetnek jelen. A sajátságos kérdésektől függően a különböző identitások lehetnek többé vagy kevésbé kifejezettek. A következmény az lehet, hogy a személyt különböző módon és különböző okból kifolyólag lehet meghatározni, bizonyos identitás fontosságától és a felkínál megoldásoktól függően. Például az egyes országokban az egyén nyelvet választhat az adókötelezettségének rendezése céljára, de ugyanakkor másként tüntetheti fel magát a helyi közösségben valamilyen más célból.

5) A demokratikus keretben a döntéshozatal folyamata éppen olyan fontos mint az elfogadott határozat tartalma. Mivel a jó igazgatás nemcsak a nép felett történik, hanem a nép érdekében is, ennek a folyamatnak mindig fel kellene, hogy ölelje mindazokat, akiket érint, hogy nyílt legyen mindenki számára, hogy lássa és eldöntse, valamint felelős is azokért, akikre kihat. Csak az ilyen folyamatok nyerhetik meg és tarthatják meg a közvélemény bizalmát. Az ilyen átfogó folyamatok állhatnak konzultációkból (tanácskérésből, véleménykérésből), közvélemény-kutatásból, referendumból (népszavazásból), tárgyalásokból, sőt még azok külön beleegyezéséből is, akiket érint. Azok a döntések, amelyek az ilyen folyamatok eredményeként jönnek létre valószínűleg önkéntes elfogadásra találnak. Olyan helyzetekben, amikor a hatalom és az érintett közösségek álláspontjai különböznek, a jó közigazgatás felajánlhatja harmadik fél szolgálatait a legmegfelelőbb megoldás felkutatása érdekében.

A nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban a Koppenhágai Okmány 33. paragrafusa utasítja az EBESZ tagállamait, hogy intézkedéseket tegyenek és „védjék a területükön élő nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitását, és teremtsék meg ezen identitás előmozdításának feltételeit (...) a megfelelő tanácskozások után, beleértve az ilyen kisebbségek szervezeteivel és egyesületeikkel való kapcsolatokat". A Helsinki dokumentum VI. részének 26. paragrafusában az államok továbbá kötelezettséget vállaltak, hogy „a nemzeti kisebbségek kérdéseit építő módon vetik fel, békés eszközökkel és minden érdekelt fél párbeszéde, az EBEÉ elveinek és kötelezettségeinek alapján". A Koppenhágai Okmány 30. paragrafusa „minden érdekelt fél" tekintetében elismeri „a nem-kormányzati szervezetek, beleértve a politikai pártok, szakszervezetek, emberi jogi szervezetek és vallási csoportok fontos szerepét a tolerancia, a kulturális változatosság előmozdításában és a nemzeti kisebbségeket érintő kérdések megoldásában".
A bekapcsolódás átfogó folyamata megköveteli a tolerancia előfeltételeit. Az egymás kölcsönös tiszteletben tartását és az egyenrangúság társadalmi és a politikai légkörét törvénnyel kel biztosítani, de tanulni is a társadalmi erkölcs részeként, amelyet elfogad az egész lakosság. A tájékoztatási eszközöknek ilyen tekintetben különleges szerepük van. A Keretegyezmény 6 (1) cikke azt mondja, hogy „a felek bátorítják a tolerancia és a kultúrák közötti párbeszéd szándékát, valamint hatékony intézkedéseket hoznak, hogy előmozdítsák minden, területükön élő személy közötti kölcsönös tiszteletet, megértést és együttműködést, kiváltképpen az oktatás, a kultúra és a tömegkommunikációs eszközök területén". Az államoknak az olyan gyakorlat megszüntetése irányában kellene tevékenykedniük, mint a lebecsülő vagy gúnyoló nevek és kifejezések használata és intézkedéseket kellene tenniük, hogy harcoljanak a negatív sztereotipek (állandóan ismétlődő, elkopatott kifejezések) ellen. Ideális lenne ha az illető közösség képviselői részt vennének ezeknek a problémáknak az áthidalására irányuló összes lépések megválasztásában és előkészítésében.
II. A DÖNTÉSHOZTALBAN VALÓ RÉSZVÉTEL
A. Megoldások a központi hatalom szintjén

6) A Koppenhágai Okmány 35. paragrafusa és az EBEÉ nemzeti kisebbségekről tartott szakértői értekezletének (Genf) jelentése harmadik részének 1. paragrafusa aláhúzza, hogy „amikor államukban a nemzeti kisebbségek helyzetéről folyik a vita, azoknak tényleges lehetőséget kell adni a részvételre ... (és) hogy a nemzeti kisebbségek tagjainak vagy azok képviselőinek a döntéshozatalban vagy tanácskozó testületekben való (ilyen) demokratikus részvétele a közügyekben a hatékony részvétel fontos eleme".
A Helsinki Dokumentum VI. részének 24. paragrafusa kötelezi az EBESZ tagállamait, hogy „nagyobb erőfeszítéseket tegyenek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek emberi jogainak és alapvető szabadságainak szabad megvalósítására, egyénenként vagy másokkal közösen, beleértve azt a jogot is, hogy minden államban a döntéshozatal demokratikus eljárásaival összhangban teljes egészében részt vegyenek államuk politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életében, ideértve az azokban a testületekben való demokratikus részvételüket is, ahol a döntéseket hozzák, valamint a tanácskozó testületekben, nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt, inter alia (többek között) a politikai pártok és egyesületek tevékenysége révén".
A részvétel lényege a munkába való bekapcsolódás, mind a döntéshozatal folyamatához való hozzájárulás esélye, mind ennek a részvételnek az eredménye szempontjából. A jó igazgatás fogalma tartalmazza azt a feltételezést, hogy az egyszerű többségű döntéshozatal nem mindig elegendő. Az állam szerkezetétől függően kedvezőek lehetnek a decentralizáció különböző formái, amelyek biztosíthatják az érdekelt felek alkalmasságának és felelősségének maximumát a döntéshozatal folyamatában mind állami szinten, mind alacsonyabb szinteken. Ezt különböző módon lehet elérni az unitáris (egységes) államban vagy a föderatív (szövetségi) és konföderatív (államszövetségi) rendszerekben. A kisebbségek képviseletét a döntéshozó testületekben biztosítani lehet bizonyos számú fenntartott hellyel (kvótával/arányos résszel, kinevezésekkel vagy más módon), míg a részvétel más alakjai alatt a megfelelő bizottságokban szavazati joggal vagy anélkül való részvétel értendő. A végrehajtó, igazságügyi, közigazgatási és más testületekben a részvételt hasonló módon lehet biztosítani, formális követelményekkel vagy a szokásos gyakorlat által. Úgyszintén létrehozhatók külön testületek, amelyek megfelelnének a kisebbségek követelményeinek. Azoknak a feltételeknek a biztosítása, hogy a kisebbségek minden jogot élvezzenek, külön lépések megtételét követeli, amelyeket a közigazgatásban kellene megtenni, ideértve „az egyenlő feltételeket a közhivatali állás betöltéséhez", ahogyan azt a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló Egyezmény 5 (c) cikke kimondja.
B. Választások

7) A szabad, tisztességes és időnkénti választásokon megválasztott képviseleti hatalom a korszerű demokrácia alapja. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 21. (3.) cikke szerint az alapvető cél, hogy „a közhatalom alapja a nép akarata legyen". Ez a standard kifejezésre jutott az univerzális (általános) és európai szerződésekben, mint amilyen a Polgári és politikai jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 25. cikke és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Európai Egyezmény I. Protokolljának (Kiegészítő jegyzőkönyvének) 3. cikke. Az EBESZ tagállamai számára a Koppenhágai Okmány 5. és 6. paragrafusa pontosítja, hogy „az igazságosság azon elemeihez, amelyek a vele született méltóság és az ember egyenlő és elidegeníthetetlen jogai teljes körű kifejeződése szempontjából alapvető fontossággal bírnak", tartozik a „nép időszakos és általános választások útján, szabadon és tisztességesen kifejezett akarata, ami minden kormányzat hatalmának és legitimitásának (törvényességének, jogszerűségének) alapja".

Habár az államoknak széles lehetőségek állnak rendelkezésükre annak a módnak a megválasztásában, hogyan fogják teljesíteni ezeket a feltételeket, megkülönböztetés nélkül kell ezt megtenniük, és arra kell törekedniük, hogy a képviseleti arány minél nagyobb legyen. Valóban, az Egyesült Nemzetek Szervezetével összefüggésben az Emberi Jogok Bizottsága a 25. cikk Általános Kommentárjának 12. paragrafusában (az 1996. évi 57. ülésszakon) megmagyarázta, hogy „a kifejezés, a gyülekezési és az egyesülés szabadsága lényeges előfeltételei a szavazati jog élvezésének és védettek kell hogy legyenek. (...) A szavazásról szóló információk és anyagok hozzáférhetők kell hogy legyenek a kisebbségek nyelvén". Mi több, a 25. cikk Általános Kommentárjának 5. paragrafusa megvilágítja, hogy „a közügyek irányítása (...) széles fogalom, amely a politikai, de különösen a törvényhozó, végrehajtó és igazgatási hatalom megvalósítására vonatkozik. Ez magában foglalja a közigazgatás minden vonatkozását, valamint a politika kialakítását és megvalósítását a nemzetközi, nemzeti, regionális és lokális (helyi) szinten".
Tekintettel arra, hogy egyetlen választási rendszer sem semleges a különböző nézetek és érdekek szemszögéből, az államoknak olyan rendszert kellene elfogadniuk, amely sajátságos helyzetükben a kormány legjobb képviseletét eredményezné. Ez különösen fontos a nemzeti kisebbségek számára, amelyek más módon talán nem lennének megfelelően képviselve.

8) Elvileg a demokráciáknak nem kellene beleavatkozniuk abba a módba, ahogyan az emberek politikailag szervezkednek mindaddig, amíg ezt békés módon és mások jogainak tiszteletben tartásával teszik. Lényegében itt az egyesülés szabadságáról van szó, ahogyan azt számos nemzetközi instrumentum artikulálja (kifejezi), többek között: az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 20. cikke, a Polgári és politikai jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 22. cikke, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Európai Egyezmény 11. cikke és a Koppenhágai Okmány 6. paragrafusa. Az egyesülés szabadsága különleges módon szavatolva van a kisebbségek számára, a Koppenhágai Okmány 32. paragrafusának 6. pontjával és a Keretegyezmény 7. cikkével összhangban. A Helsinki Dokumentum VI. részének 24. paragrafusa még pontosabban kötelezi az EBESZ részes államait, hogy „biztosítsák a nemzeti kisebbség számára, hogy egyénenként vagy másokkal közösen, szabadon élvezhessék emberi jogaikat és alapvető szabadságaikat, beleértve azt a jogot is, hogy (...) teljes egészében részt vegyenek (...) a politikai életben, ideértve (...) a politikai pártok és egyesületek tevékenységét".

Habár az egyenlő jogoknak és a megkülönböztetés tilalmának teljes tiszteletben tartása csökkentik vagy megszüntetik az etnikai kapcsolatokon alapuló politikai pártok alakítására irányuló követeléseket és azok szükségét, egyes esetekben ezek a pártok - amelyek a megfelelő közösséget képviselik - lehetnek az egyes érdekek hatékony képviseletének, és ezáltal a hatékony részvételnek az egyedüli reményei. Pártokat természetesen más alapokon is létre lehet hozni, például a regionális érdekek alapján. Ideális volna, ha a pártok nyitottak lennének, és ha túlhaladnák a szűk etnikai témákat; ezért a legnagyobb pártoknak arra kell törekedniük, hogy bekapcsolják a kisebbségek tagjait, és ezáltal csökkenjen az etnikai pártok iránti szükség és igény. Ilyen értelemben a választási rendszer meghatározása nagyon fontos lehet. Mindenesetre egyetlen politikai pártnak vagy más egyesületnek sem szabad serkenteni a fajgyűlöletet, amelyet tilt a Polgári és politikai jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 20. cikke és a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló Egyezmény 4. cikke.

9) A választási rendszer előirányozhatja a törvényhozó és a többi testület és intézmény megválasztását, ideértve az egyes hivatalnokokat is. Amíg a választási egységek, amelyekben egy képviselő kerül megválasztásra, biztosítani tudják a kisebbségek elegendő képviseletét, a választási egységek meghatározási módjától és a kisebbségi közösség sűrűségétől függően, addig a proporcionális képviselet segítségre lehet a kisebbségek megfelelő képviseltségének szavatolásában. Az EBESZ tagállamaiban a proporcionális képviselet különböző formáit alkalmazzák, beleértve a „preferenciális szavazást", amelynél a szavazók választásuk szerint rangsorolják a jelölteket; „nyílt lista rendszer", amelynél a választók jelöltet választanak a pártlistán belül, egyszerre szavazva; a „panachage" rendszert, amelynél a szavazók különböző pártlistákon lévő jelöltek közül egynél több jelöltre is szavazhatnak és a „kumulációs" rendszert, amelynél a szavazók az egyes jelöltre egynél több szavazatot is leadhatnak. A küszöbnek nem szabad olyan magasnak lennie, hogy akadályozza a kisebbségek képviseletét.

10) A választási egységek kialakításakor figyelembe kell venni a kisebbségek gondjait és érdekeit, hogy biztosítva legyen képviseletük a döntéshozatali testületekben. Az „igazságos" képviselet alatt az értendő, hogy a kiválasztott módszerrel senkit sem szabad alárendelt helyzetbe hozni, és hogy minden kérdést és érdeket figyelembe kell venni. A legjobb lenne, ha a választói egységek határait egy független és pártatlan testület jelölné ki, hogy biztosítva legyen az összes többi érdek mellett a kisebbségek jogai tiszteletben tartásának érdeke is. Ezt azokban az államokban, amelyek tagjai az EBESZ-nek, leggyakrabban (vagy leginkább) az állandó és hivatásos választási bizottságok munkájával érik el.
Mindenesetre az államoknak nem szabad megváltoztatniuk a választási egységek határait, sem más módon megváltoztatniuk a lakosság arányát ezekben az egységekben azzal a szándékkal, hogy csökkentsék vagy kizárják a kisebbségek képviseletét. Ezt kimondottan tiltja a Keretegyezmény 16. cikke, míg A helyi önkormányzatok európai chartájának 5. cikke előírja, hogy „nem lehet megváltoztatni a helyi önkormányzatok határait az érintett községekkel való előzetes konzultáció, vagy ahol a törvény lehetővé teszi, esetleges helyi népszavazás nélkül, amikor ezt a Statútum engedélyezi" (lásd a területi megoldásokra vonatkozó 19. ajánlást).
C. Megoldások regionális és helyi szinten

11) Ez az ajánlás alkalmazható a központi hatalom alatti igazgatás minden szintjén (tehát a tartományokra, járásokra, kerületekre, prefektúrákra, községekre, városokra és vidéki városokra, függetlenül attól, hogy az unitáris államban vagy a szövetségi államot alkotó egység keretében vannak-e, beleértve az autonóm régiókat és az illetékesség más szervezeti formáit is). Az összes emberi jogok következetes élvezése mindenki számára egyformán azt jelenti, hogy azoknak az illetékességeknek, amelyek a központi kormány szintjén léteznek, létezniük kell a hatalom alacsonyabb szintű szerkezeteiben is. Ellenben a szerkezet kialakításának kritériumai regionális és lokális szinten különbözhetnek azoktól, amelyeket a központi hatalom szintjén alkalmaznak. A szerkezeteket létre lehet hozni aszimmetrikusan, és a szükségektől és kifejezett kívánságoktól függően különbözhetnek.
D. Tanácsadó és véleményező testületek

12) A Helsinki Dokumentum VI. részének 24. paragrafusa kötelezi az EBESZ tagállamait, hogy „a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára biztosítsák emberi jogaiknak és alapvető szabadságaiknak szabad megvalósítását, egyénenként vagy másokkal közösen, beleértve azt a jogot is, hogy (...) teljes egészében részt vegyenek államuk politikai (...) életében, és demokratikus részvételüket (...) a tanácsadó testületekben, nemzeti, regionális és helyi szinten". Ezek a testületek lehetnek állandó vagy ideiglenes jellegűek, mint a törvényhozási vagy végrehajtási szervek részei, illetve ezektől függetlenek. A képviselőházi testületekhez kapcsolt biztosságok, mint például a kisebbségek kerekasztalai, léteznek az EBESZ egyes tagállamaiban. Ezek tevékenységet fejthetnek ki az igazgatás minden szintjén, beleérve az önkormányzatot is. Ahhoz, hogy hatékonyak legyenek, ezeket a testületeket a kisebbségek képviselői és más egyének kellene hogy alkossák, akik szaktudásukkal hozzájárulhatnak munkájukhoz, megfelelő eszközökkel kellene rendelkezniük, és kellő figyelemben kell részesíteni őket a döntéshozatalkor. Tanácsadó funkciójuk mellett ezeknek a testületeknek hasznos közvetítői szerepe lehet a döntéshozók és a kisebbségi csoportok között. Ugyancsak cselekvésre ösztönözhetnek mind a kormány szintjén, mind a kisebbségi közösségekben. Ezek a testületek külön feladatokat is elláthatnak például az oktatás terén. Emellett a különleges feladatú bizottságoknak különleges jelentősége lehet a kisebbségek számára, amelyek képviselve kellene hogy legyenek bennük. 13) Annak lehetősége, hogy ezeket a testületeket építő módon fel lehessen használni, a helyzettől függ. Mégis, egészében véve, a jó igazgatás alatt értendő, hogy a hatalom megteszi a szükséges intézkedéseket a létrehozott tanácsadó, véleményező testületek bekapcsolódása érdekében, hogy hozzájuk forduljanak, ha erre szükség van, és kérjék szolgálataikat. A hatalomnak az ezekhez a testületekhez és tagjaikhoz való nyílt és célravezető hozzáállása hozzájárul a döntések minőségének javításához és a társadalom egésze bizalmának növeléséhez.
III. ÖNKORMÁNYZAT

14) Az „önkormányzat" fogalma azt jeleneti, hogy a közösség végzi az ellenőrzést azok felett az ügyek felett, amelyek ezt a közösséget érintik. Az „igazgatás" fogalmának megválasztása nem jelenti szükségszerűen a kizárólagos illetékességet. Ez magában foglalhatja az igazgatási jogosítványokat, valamint a külön törvényhozási és igazságszolgáltatási illetékességet. Az állam ezt meghatalmazásainak delegálásával (átruházással) vagy devolúciójával (áthárításával), illetve - szövetség esetében - az alkotó egységek illetékességének előzetes meghatározásával valósíthatja meg. Az EBESZ tagállamaiban az „önkormányzattal" kapcsolatos megoldásokat, az egyes esetektől függően, delegált autonómiáknak, önkormányzatnak vagy helyi illetékességnek nevezik. Nincsen olyan eset, hogy valamilyen etnikai kritérium szolgált volna a területi megoldások alapjául.

14) Az „önkormányzat" fogalma azt jeleneti, A Koppenhágai Okmány 35. paragrafusában az EBESZ tagállamai „tudomásul veszik az egyes nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának védelme és feltételeinek megteremtése érdekében vállalt azon erőfeszítéseiket, amelyek e célok elérésének egyik lehetséges eszközeként az ilyen kisebbségek speciális történelmi és területi követelményeinek megfelelő helyi vagy autonóm közigazgatás megteremtését célozzák, az érintett állam politikájának megfelelően". Ezek után az EBEÉ nemzeti kisebbségekről tartott genfi szakértői értekezlete jelentése IV. részének 7. paragrafusában megállapítást nyert, hogy „közülük egyesek pozitív eredményeket értek el a megfelelő demokratikus módon, többek között: (...) a helyi és autonóm közigazgatás, valamint a területi autonómia alapján, beleértve a szabad és időközönkénti választásokon megválasztott tanácsadói, törvényhozási és végrehajtó szervek létezését; a nemzeti kisebbség önkormányzata által, azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyek e kisebbség identitását érintik olyan helyzetekben, amikor a területi autonómia nem alkalmazható; a hatalom decentralizált vagy helyi szervei által; (...) azoknak a nemzeti kisebbségeknek nyújtandó pénzügyi és technikai segély biztosítása által, amelyek meg akarják valósítani a saját oktatási, kulturális és vallási intézmények, szervezetek és egyesületek alapítására és vezetésére való jogukat." A helyi önkormányzatok európai chartájának preambuluma általánosabb módon kiemeli, hogy „a demokráciának és a hatalom decentralizálásának elvei" hozzájárulnak „a helyi önkormányzás védelméhez és megerősítéséhez a különböző európai országokban". Ezzel kapcsolatban A helyi önkormányzatok európai chartájának 9. cikke az így decentralizált hatalom működésére megfelelő pénzügyi források biztosítását irányozza elő.

15) Mivel az államnak bizonyos területeken az egész államot érintő meghatalmazásai vannak, ezért ezek végrehajtását biztosítania kell a központi hatalmak szintjén. Ez szabályszerűen felöleli: a honvédelem kérdéseit, amelyek lényegi jelentőségűek az állam területi integritásának megvédése szempontjából; a nemzetgazdasági politikát, amely azért jelentős, mert a központi kormány a gazdaságilag különböző területek kiegyenlítésére törekszik, valamint a klasszikus diplomáciai tevékenységet. Olyan mértékben, amilyenben a többi kérdésnek is jelentősége lehet az egész országra nézve, ezeket is bizonyos fokon szabályozhatják a központi hatalmak. Ezeknek a kérdéseknek a megoldását különböző módon lehet felosztani, például a különösen érdekelt területi egységekkel vagy kisebbségi közösségekkel (lásd a 18. és 20. ajánlást). Az illetékesség ilyen megosztása minden esetben összhangban kell hogy legyen az emberi jogi standardokkal, és gyakorlatias, valamint összehangolt módon kell kezelni.

Az egyik terület, amelyet nagyon sokszor területi vagy nem területi, illetve mindkét alapon osztanak fel, és amely különleges jelentőségű mind az ország egészére, mind a kisebbségi csoportokra nézve, az oktatás területe. Az oktatásban alkalmazott megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló UNESCO-egyezmény 5. cikkének 1. pontja részletesebben pontosítja, hogyan kellene megvalósítani ezt a felosztást ezen a területen: „Az Egyezményben részes államok megegyeznek abban, hogy: (...)

b) biztosítani kell a szülők, illetve a törvényes gyámok szabadságát abban, hogy 1) gyermekeik számára nem állami tanintézeteket is választhatnak, feltéve, hogy ezek megfelelnek az illetékes hatóságok által előírt vagy jóváhagyott minimális normáknak, és hogy 2) az illető állam törvényhozásával összhangban álló keretek között gondoskodhatnak gyermekeik saját meggyőződésük szerinti vallási és erkölcsi neveléséről, emellett viszont semmilyen személy vagy csoport nem kényszeríthető arra, hogy meggyőződésével össze nem egyeztethető hitoktatásban részesüljön;

c) el kell ismerni a nemzeti kisebbségek tagjainak jogát saját oktatási tevékenység folytatására, beleértve iskolák fenntartását is, valamint - az illető állam oktatási politikájától függően - saját nyelvük használatát vagy oktatását, feltéve azonban (i) hogy ezt a jogot nem olyan módon gyakorolják, amely akadályozza a kisebbségek tagjait az egész közösség kultúrájának és nyelvének megértésében és tevékenységében való részvételben, vagy amely veszélyezteti a nemzeti szuverenitást; (ii) hogy ezekben az iskolákban az oktatás színvonala nem alacsonyabb az illetékes hatóságok által előírt vagy elfogadott általános színvonalnál; és (iii) hogy ezeknek az iskoláknak a látogatása szabadon választható."

16) Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 21. cikkében, a Polgári és politikai jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 25. cikkében és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Európai Egyezmény I. Kiegészítő Jegyzőkönyvének 3. cikkében és az EBESZ standardjaiban előirányzott demokratikus igazgatás elve alkalmazható minden szinten és az igazgatás minden elemére. Ahol szükségesek vagy kívánatosak az önkormányzati intézmények, ott az intézményekben e jogoknak az egyenlő élvezete iránti követelés alatt a demokrácia elveinek alkalmazása értendő.
A. Nem területi megoldások

17) Ez a rész a nem területi autonómiára vonatkozik - amelyet sokszor „perszonális" (személyi) vagy „kulturális autonómiának" neveznek - amely a leghasznosabb azokban az esetekben, amikor a csoport földrajzilag szétszórt. A meghatalmazások ilyen felosztását, beleértve a sajátságos tematikai kérdések feletti ellenőrzést is, meg lehet valósítani az állam szintjén vagy pedig területi megoldások kereteiben. Mindenesetre biztosítani kell mások emberi jogainak tiszteletben tartását. Emellett az ilyen megoldások részére megfelelő pénzügyi forrásokat kell biztosítani, hogy lehetővé váljon a közfunkciók megvalósítása, és az átfogó, valamint a nyílt folyamatokból kell hogy kiinduljanak (lásd az 5. számú ajánlást).

18) Ez nem az összes lehetséges funkció kimerítő listája. Sok minden a konkrét helyzettől függ, különösen beleértve a kisebbségek szükségleteit és kifejezett törekvéseit. A különböző helyzetekben a különböző kérdések a kisebbségek számára kisebb vagy nagyobb jelentőséggel bírnak, az ezeken a területeken hozott határozatok pedig különböző fokon érintik őket. Az egyes területeken megosztás jöhet létre. A kisebbségek számára külön jelentőségű a névhasználatuk feletti ellenőrzés mind a képviseleti testületük, mid az egyes tagjaik részéről, ahogyan azt a Keretegyezmény 11. (1) cikke előirányozza. A vallási kérdésekben az ajánlás nem támogatja a kormány beavatkozását a vallási kérdésekbe, kivéve ha olyan hatóságokról van szó, amelyeknek delegálták a vallási illetékességet (például a személyi polgári státus esetében). Ennek az ajánlásnak ugyancsak nem célja, hogy a kisebbségi intézmények ellenőrizzék a tömegkommunikációs eszközöket - habár a kisebbségekhez tartozó személyeknek lehetőségük van a médiák létrehozására és használatára, ahogyan azt a Keretegyezmény 9. (3) cikke szavatolja. Természetesen a kultúrának sok vonatkozása van, és kiterjed olyan kérdésekre is, mint a szociális védelem, lakás- és gyermekvédelem; az államnak figyelembe kellene vennie a kisebbségek érdekeit az ezekkel a területekkel való igazgatásban.
B. Területi megoldások

19) Az európai államokban jelen van a hatalom devolúciója és a subsidiáriusság elvének alkalmazása, hogy a határozatok meghozatala minél közelebb kerüljön azokhoz és azok által, akiket a legközvetlenebbül érintenek. A helyi önkormányzatok európai chartájának 4. (3) cikke ezt a célt a következő módon fejezi ki: „A közfeladatokat általában elsősorban az állampolgárokhoz legközelebb álló közigazgatási szerveknek kell megvalósítaniuk. A feladatoknak más közigazgatási szervre történő átruházása a feladat természetétől és nagyságától, valamint hatékonysági és gazdaságossági követelményektől függ." A területi önkormányzat segíthet az állam egységének megőrzésében, és növelheti a kisebbségek bekapcsolódásának szintjét olyan módon, hogy nagyobb szerepet ad nekik a kormány szintjén, amely megfelel a lakosságuk sűrűségének. A föderációk úgyszintén megvalósíthatják ezt a célt, valamint az autonómiák külön megoldásait az unitáris államon vagy a föderáción belül. Úgyszintén lehetséges a vegyes igazgatás. Mint ahogyan a 15. ajánlás már tartalmazza, a megoldásoknak nem kell feltétlenül egyformáknak lenniük az egész országban, hanem különbözhetnek a szükségletektől és a kifejezett törekvésektől függően.

20) Az autonóm hatóságoknak valódi hatalommal kell rendelkezniük, hogy döntéseket hozhassanak törvényhozási, végrehajtási és bírósági szinten. Az országon belüli illetékességet meg lehet osztani a központi, regionális és helyi hatalom között, valamint a különböző szolgálatokra osztani. A Koppenhágai Okmány 35. paragrafusa lehetséges megoldásként említi „a speciális történelmi és területi körülményeknek megfelelő helyi vagy autonóm közigazgatás megteremtését". Ebből világosan az következik, hogy az állam keretében nem szükséges az uniformitás (egyformaság) fennállása. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az illetékességet meg lehet osztani azokban a közügyekben is, amelyeket hagyományosan a központi hatalom végez, beleértve az (mind az anyagi, mind az eljárásjogi) illetékesség elosztását is az igazságügy terén, és a hagyományos gazdasági tevékenység feletti illetékességet is. Minimális feltétel, hogy a szóban forgó lakosság szisztematikusan be legyen kapcsolva ezeknek az illetékességeknek a gyakorlásába. Ugyanakkor a központi hatalomnak meg kell őriznie az illetékességét, hogy az egész állam területén biztosítsa az igazságos és egyenlő lehetőségeket. 21) Ott, ahol az illetékességet meg lehet osztani területi alapon a kisebbségek hatékony részvétele javításának érdekében, ezeknek az illetékességeknek a megvalósításában tekintettel kell lenni a kisebbségekre ezen a területen. A közigazgatási és végrehajtási hatalomnak felelősnek kell lennie a terület egész lakossága előtt. Ez a Koppenhágai Okmány 5. paragrafusának 2. pontjából ered, amely az EBESZ tagállamait arra kötelezi, hogy minden szinten és minden személynek biztosítsanak „olyan kormányzati formát, amely jellegében képviseli, és amelyben a végrehajtó hatalom felelős a választott törvényhozásnak vagy a választóknak".
IV. GARANCIÁK
A. Alkotmányos és jogi védelem

22) Ez a rész a jogi megoldások „biztosításával", illetve megerősítésével foglalkozik. Egyes esetekben igen hasznosak lehetnek a nagyon részletes jogi megoldások, míg más esetekben elegendőek lehetnek a megfelelő keretek. Mindenesetre, mint ahogyan az 5. ajánlás megfogalmazza, a megoldások egy nyílt folyamat eredményei kell hogy legyenek. Ha a megoldás egyszer létrejön, akkor viszont szükséges a stabilitás azoknak a személyeknek a biztonsága érdekében, akikre vonatkozik, de különösen a nemzeti kisebbségekhez tartózó személyeket illetően. A helyi önkormányzatok európai chartájának 2. és 4. cikke az alkotmányos megoldásokat részesíti előnyben. Annak érdekében, hogy megvalósuljon a kívánt egyensúly a stabilitás és az elasztikusság (rugalmasság) között, hasznos pontosan meghatározott időszakonkénti felülvizsgálatokat előirányozni, amivel eleve politikamentessé válna a változások folyamata, a felülvizsgálás folyamata pedig megszabadulna a negatív töltettől.

23) Ez az ajánlás annyiban különbözik a 22. ajánlástól, hogy serkenti az új és innovációs (újításos) rendszerek ellenőrzését ahelyett, hogy a meglévő megoldások megváltoztatásának feltételeit pontosítaná. A megfelelő hatalmi szervek a különböző helyzetekben különböző hozzáállást alkalmazhatnak a központi hatalom és a kisebbségi képviselők között. A végső álláspontok prejudikálása (befolyásolása) nélkül az ilyen hozzáállás jó tapasztalatokat kínálhat fel, különösen az újítási és alkalmazási folyamatokban.
B. Jogorvoslat
24) A Koppenhágai Okmány 30. paragrafusában az EBESZ tagállamai „elismerik, hogy a nemzeti kisebbségekre vonatkozó kérdések csak a joguralmon és független bírósági rendszereken alapuló demokratikus keretben oldhatók meg kielégítően". A hatékony jogorvoslat eszméje úgyszintén jelen van a Polgári és politikai jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 2. (3) cikkében, míg a „bírósági ellenőrzést" A helyi önkormányzatok európai chartájának 11. cikke pontosítja.  
A bírósági ellenőrzést az alkotmánybíróságok, valamint a nemzetközi emberi jogi testületek végezhetik. Ugyancsak jelentős szerepük lehet ebben a bíróságon kívüli mechanizmusoknak és intézményeknek, mint amilyenek az állami bizottságok, az ombudsmanok, az etnikai vagy faji viszonyokkal foglalkozó tanácsok és hasonló testületek, ahogyan ez elő van irányozva a Koppenhágai Okmány 27. paragrafusában, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló Nemzetközi Egyezmény 14. (2) cikkében, és az 1993. évi Emberi Jogi Világkonferencián elfogadott Bécsi Nyilatkozat és Akcióprogram 36. paragrafusában.
írta Bozóki Antal 

* A Lundi Ajánlások és Értelmező megjegyzések eredeti, angol nyelvű szövegét a Foundation on Inter-Ethnic Relations (Multietnikai Viszonyok Alap) adta ki, az ISBN 90 - 7598905 - 9 szám alatt. Ez a szöveg megtalálható a Nemzeti Kisebbségi Főbiztos internetes/világhálós honlapján:
http://www.osce.org/hcnm/documents/index.htm. Az ajánlások szerb nyelvű szövege megszerezhető a Beogradski centar za ljudska prava (Belgrádi Emberi Jogi Központ, Beograd, Mlatiąumina 26/I) címén is. Ismereteink szerint ez a Lundi Ajánlások szövegének magyar nyelven való első közlése, a szükséges szerkesztőségi megmunkálással ellátva. A szöveg minden további közlését, másolását és terjesztését engedélyezzük, azzal, hogy kérjük a fordító és a kiadó feltüntetését.
A nemzetközi egyezmények idézett rendelkezéseinek fordításához felhasználtuk a következő kiadványokban magyar nyelven már megjelent szövegeket: Emberi jogok, Nemzetközi Okmányok Gyűjteménye, Emberi jogok Központja, Genf, Egyesület Nemzetek, New York, 1988; Emberi jogok a nemzetközi jogban, Emberi Jogok Magyar Központja (MTA Állam- és Jogtudományi Intézete), Budapest, 1994; Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről, az Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központja, Budapest és A helyi önkormányzatok európai chartája, az Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központja, Budapest, 1997. június. 

További cikkek e témában: Lásd az Az autonómiák létjogosultsága III menüpontot

 

 
A honlap látogatottsága
Indulás: 2005-04-08
 
Jelenlegi látogatók száma

  látotagó olvassa a lapot.

 
Magyar helységnévkereső
 
Az andocsi Máriához
     
 
Ismerős Arcok

             

 

     Tovább >>kapcsolódó I.        

     Tovább >>kapcsolódó II   

 
Trianon himnusz - Csík zenekar

Tartsd magad, nemzetem !

 
Égi Élő Igazság- A Szent Korona Tana

A Szent Korona misztériuma és tana

 
Segítse a Trianon Kutató Intézetet

 
Üzenet az MSZP szavazóknak

      

 
El kell ismertetnünk Trianon igazságtalanságát!

    

 
Vérző Magyarország

      

 
Csevegő - regisztráltaknak

 
Jobbik

 

 

 

 



 




       A Jobbik nemzedék című dokumentumfilm letölthető:

  Jobbik kiskáté: 

 
Hozzászólások a cikkekhez
Friss bejegyzések
2011.01.08. 10:19
2010.07.26. 18:16
2010.07.20. 16:34
2010.02.09. 11:11
2009.12.17. 20:40
2009.08.31. 16:34
2009.08.02. 13:52
2009.07.29. 09:31
2009.06.20. 09:42
2009.06.20. 08:53
2009.06.18. 15:04
2009.06.09. 17:06
Friss hozzászólások
 
Kérjük szavazzon !
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Eva Maria Barki:"az autonómiánál többet kell követelni !"”

Igen
Nem
Nem tudom
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Az agresszív magyarellenes tót politika ellen mit tehetünk?
A magyarság asszimilációját célzó tót törvényhozást csak úgy állíthatjuk meg,

ha népszavazással revíziót követelünk (nemzetközi ügyet csinálunk)
ha az autonómiát támogatjuk (mely belügynek minősül, kisebb az esély a megvalósításra)
ha petíciózgatunk az EU-nak,hogy helyettünk oldja meg a kérdést
Nemzetközi bíróság vizsgálja felül a Párizsi békeszerződést és döntsön a revízióról/autonómiáról
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavazás
Lezárt szavazások
 
Az Erdély Ma honlap legfrissebb hírei
 
Amit az autonómiáról tudni érdemes

Példák Európában és világszerte:

Erdély, Délvidék, Felvidék, Kárpátalja:

 Nyugat Európa: 

 
Amit az állampolgárságról tudni érdemes

 Érvek a kettős állampolgárság mellett tovább >>

  Frissítések a témában:

 

 

Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre    *****    Egy asztrológiai elemzés,sok segítséget ad,életünk megtervezéséhez,rendeld meg és küldök egy 3 éves éves elõrejelzést is    *****    Szeretne leadni felesleges kilókat? Szeretné méregteleníteni és tisztítani szervezetét?Csatlakozzon a programhoz még ma!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, kezd az évet azzal, hogy belenézel, én segítek értelmezni amit látsz. A saját akaratod dönt!