Végre itt van a hétvége,
kimerített ez a hét,
várva várom napok óta:
jön a szombat, aludnék.

Alig pirkad, hajnal hasad,
félálomban eszmélek:
jaj, de jó a szombat reggel,
Isten ments, hogy felkeljek!

De a cicák máshogy vélik,
szerintük ez helytelen,
hogyha én a kelő nappal
a hasamat süttetem.

Vizes nózi orromhoz ér,
elfordítom a fejem,
Haramia nem adja fel,
tappancsa a kezemen.

Honesty is akcióban,
a hátamon elterül,
dorombolás sztereóban -
minden halad remekül.

Összedolgozik a két macs,
megdagasztják vállamat,
akupunktúra szükséges,
felemelő pillanat!

Majd amikor úgy látják, hogy
nem használ itt semmi sem,
Hony cica úgy gondolja,
mosdásra van szükségem…

Próbálkozom még egy kicsit,
hátha mégis alhatnék,
de úgy tűnik: leányálom,
amiben reménykednék…

Kezdődik a kergetőzés,
útban vagyok, gondolom,
jól irányzott cicatoppok
landolnak a hátamon.

Gazdi tervez, cica végez…
sóhajtozva felkelek,
nincs mit tenni, ha a cicák
úgy döntenek: éhesek.

Morgolódom, mindeközben
felnyitom a konzervet,
úgy tűnik most, hogy a cicák
bajszuk alól nevetnek.

Visszadőlök, mostmár aztán
nincsen lelkifurdalás,
csak azért is megpróbálom,
hátha nem lesz támadás.

Félálomban még felfogok
egy-egy könnyed huppanást,
egyik jobbról, másik balról -
elfáradtak a cicák.

Nyugalom és dorombolás
közben köszönt ránk a nap,
béke honol cicák táján,
én kelek, ők alszanak…

---------------------------------------------------------------

Csoda szép napot:)

Kati és Macsekok

LELKES MIKLÓS

Tölgyanyó

Az erdőszélen ott állt tölgyanyó,
makkot érlelő, makkal álmodó.
Az ágai közt hálót szőtt a pók:
ezüst fénnyel időt ragyogtatót.

Őzek lépdeltek. Párás gombaszag
áradt széthajló ág-karok alatt
és fent hangszikrák szálltak el, a nyár
kékjén átröppent egy űzött madár.

Zöld álmok között kerestem a szót,
ezüst fényben időt ragyogtatót
és lent tölgyanyó mosolygott velem,
fent másik Látszat: kékség, végtelen.

Tudtam: mint minden, látszat csak a nyár,
s életünk is, ez az űzött madár,
a látszat-ősz jön, hull majd barna makk
múltból aranyló csillagok alatt.

Bevallhatnánk, de mégis hallgatunk:
azt tudjuk csak, hogy semmit sem tudunk
és még az erdőszéli tölgyanyó
törzsében is csak látszat, hallgató.

Írtam a verset, kerestem a Szót,
látszatok mögé elrejtett Valót,
de minden útnak sötét vége lett:
maradt a kérdés, nem jött felelet.

Bár távol vagy most erdőszéli táj,
volt-csillagok kigyúlt könnycseppje fáj,
s félek, hogy nincs is léten túli szó:
ezüst fénnyel Időt ragyogtató.

----------------------------------------------------------------------

Kellemes napot :)

Kati és Macsekok

Vass Albert..

Kellemes hétvégét kívánok,szeretettel:Jhonny

Szia Valikám! Olyan régen nem hallottam felőled. Remélem jól vagy. Mostanában én egy kicsit betegeskedem, de bízom benne, hogy hamarosan túl leszek rajta. Már Jennynek is írtam, hogy sajnos a szemem nem bírja a számítógépet sokáig. Valószínűleg azért, mert egyébként is számítógéppel dolgozom. Nagyon vigyázz magadra, szívem minden melegével kívánok neked szép napokat, puszi: Druszád

Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
Két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy ő mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen, ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
„Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem, Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
mindennap ott leszel velem.

S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma látszik
ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?”

Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:
„Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért láttad csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!”

Szia Valika, kellemes napokat és heteket kívánok az év hátralévő részére:)
izike

Drága Barátném!

Ne haragudj hogy eddig nem jöttem de most már másodszorra kellett újratelepítem a gépet, állandóan vírust kapok.

Nagy szeretettel gondolok rád és puszillak: Isa :)

“Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön;

talán öregszel ilyen pillanatokban,

 talán megértettél valamit,

 elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől.

 S mégis, a szomorúság megszépíti az életet.

 Nem szükséges, hogy mesterséges világfájdalommal

 mászkálj a földi tereken, lehorgasztott fővel,

 az élet és minden tünemény reménytelen

 mulandóságán elmélkedve, a tűnő örömök

 fantomjai után koslatva. Először is,

 az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak

igazi örömök. Emlékezzél csak… Aztán:

a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot,

 s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is.

 A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent,

 mintha vándorlás közben csúcsra értél volna.

 A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak

 lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.

 Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál,

 dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas,

 milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne

 egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne

 a világ szomorúság nélkül!”

Kati és Macsekok

Reményik Sándor

Gondolatok az imádkozásról

Ma oly sok kérdés tépett, szaggatott.
És egyre sem jött mentő felelet.
Testvér, Te hogy gondolod ezeket?

Miért imádkozol?…

Hogy kiért, tudom: gyermekeidért,
És apjokért, a Te jó uradért,
Minden testvéredért,
És magadért legutolsó sorban.

De miért, de miért?

Hiszed, hogy aki ott fenn sátoroz,
S a világokat tengelyük körül
Forgatja örök-egy forgással,
Akihez a Te imádságod szárnyal:
Mi kicsiny dolgainkat számon tartja?
Mit tudod Te, mit tudom én,
Mit tudjuk mi, mi az Ő akaratja!…
Amit elvégzett, meg kell hogy legyen,
Változtat-e azon ima, fohász,
Imádkozzál bár völgyben, vagy hegyen,
Vagy tenger fenekén?…

Ó, de úgy-e a remény, a remény?

Vagy talán Te is úgy imádkozol,
Mint én, mint én?
Hitetlenül, süketen és vakon,
Csak, mert valamit még próbálni kell,
S mert mást nem tudok, hát imádkozom,
Mert különben a szívem megszakad.

Ó, tudom, Te nem így imádkozol
Az érzéketlen csillagok alatt.

--------------------------------------------------------------

Szerencsében,sikerekben

gazdag napot:)

Kati és Macsekok

Reményik Sándor

Mindennapi rózsáinkat…

Te így imádkozol:
A mi mindennapi rózsáinkat
Add meg minekünk ma.
Add, hogy a kenyér mellett rózsa is legyen,
S add Istenem, hogy békében megéljünk
Több rózsán és kevesebb kenyeren.
Te így imádkozol,
Megtoldva csendesen a Miatyánkot.
És Jézus, a Miatyánk Poétája
Szelíden néz e rózsaszín imára –
És helybenhagyja a Te betoldásod.

--------------------------------------------------------------------------------

Kellemes napot:)

Kati és Macsekok

Most

ülj le

 a szobádban

ha már megjártad

az utat

a szeretteid sírjához

és vissza

 És emlékezz rájuk

 Akiket szerettél

Ahogyan szerettek

TÉGED.

A mosolyukra

a hangjukra

a nézésükre.

 És MOST

 gyújtsd meg

azt

a gyertyát.

Van rá időd.

Értük