Nem kell mondani, távol áll ez a tisztaságtól, egyszer közel kerültél hozzá, nincs rá gyógymód. Mindenütt utat vágunk magunknak a naphoz... még épphogy csak ideértünk, és máris mennünk kell.
Tudjátok, jó hogy végre látjuk most egymást, néha annyira semmi közünk a világhoz. Most pedig, valahol a pokol és a menny között, felettetek repülünk... jah, ennyi az egész...
Kölyökkoromban egy pillanatra felvillant előttem egy kép, épp csak a szemem sarkában... Odafordultam, hogy megnézhessem, de már eltűnt. Most már sosem érthetem meg... - a kölyök felnőtt, az álom eltűnt. Kellemesen érzéketlenné váltam.