Nemzetközi jogi egyezmének és az autonómia
A területi, illetve a személyi autonómia bizonyos vonatkozásai megtalálhatók egyes nemzetközi jogi egyezményekben, pl. az Európa Tanács 1995-ös Kisebbségvédelmi Keretegyezményében. Emellett születtek olyan jogilag nem kötelező erejű nemzetközi dokumentumok, melyek - mint az 1201-es ajánlás2 - kimondják a kisebbségek autonómiához való jogát, illetve - mint a 2003 júniusában elfogadott ún. Gross-jelentés3 - amellett érvelnek, hogy az autonómia megoldás lehet az etnikai alapú konfliktusokra, hiszen lehetővé teszi a kisebbségek számára jogaik gyakorlását és kulturális identitásuk megőrzését, miközben nem veszélyezteti, hanem garantálja az állam egységét, szuverenitását és területi integritását. Az Európai Unió a kisebbségvédelem terén még gyerekcipőben jár, a kisebbséghez tartozó személyek jogainak védelme is csak nemrég került be az Unió alapértékei közé. Az EU mint nemzetközi szervezet a kisebbségek autonómiához való jogáról nem rendelkezik, azt se nem garantálja, se nem ellenzi. Ugyanakkor számos EU-tagállamban jól működnek olyan autonómia-megoldások (pl. Dél-Tirol, az Aland-szigetek, Katalónia, Baszkföld), melyeknek egyes elemei példaként szolgálhatnak a magyar autonómia-törekvésekhez. |