|
|
1997-ben, amikor az Állampolgárságról szóló Európai Egyezményt az Európa Tanács aláírásra megnyította, s amelyet elsőként Románia írt alá, gyökeresen megváltozott a kettős- vagy többes állampolgárság európai nemzetközi jogban meghatározott helyzete. |
|
|
|
|
|
Az Európai Állampolgársági Egyezményhez mellékelt hivatalos Magyarázó Jelentés az alábbi megállapításokkal igazolja az új Egyezmény létrejöttének szükségszerűségét.
Az 1930. évi Hágai Egyezmény az Állampolgársági Jogszabályok Konfliktusáról, 3. szakaszában előírja: ”minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az állampolgárai”.
Az 1963. évi Egyezmény a többes állampolgárság korlátozását szorgalmazta.
Az Európában 1963 óta végbement változások hatására az Európa Tanács felülvizsgálta a többes állampolgárság elkerülésének elvét és olyan szabályozókat javasolt, amelyek lehetővé teszik, hogy érintettek egy másik állam állampolgárságának elnyerésekor származás szerinti állampolgárságukat megtarthassák !
A Magyarázó Jelentés 14. pontja a következőket tartalmazza: "Az 1989 óta Közép- és Kelet-Európában végbement demokratikus változások eredményeként felmerülő problémák még inkább kihangsúlyozták az állampolgárságról szóló új Egyezmény szükségességét. Gyakorlatilag ezen új demokráciák mindegyike rákényszerült, hogy új állampolgársági és idegenrendészeti törvényeket alkosson. Ezen a téren egy átfogó Európa Tanácsi Egyezmény léte fontos mérce.”
Az Európai Állampolgársági Egyezmény a természetes személyek állampolgárságára vonatkozó elveket és szabályokat, valamint többes állampolgárság esetén a katonai kötelezettségre vonatkozó szabályokat fogalmazza meg, amelyekkel az aláíró államok belső jogának összhangban kell lennie.
A 2. cikkely (a) pontja szerint az „ ’állampolgárság’ valamely személy és egy állam közötti jogi köteléket jelenti, és nem utal a személy etnikai származására”. E rendelkezés rendkívüli jelentősége abban áll, hogy például a romániai magyar nemzetiségű természetes személy romániai állampolgár, de nem román! Ezért van például kiemelt jelentősége annak, hogy az Európai Alkotmánytervezetben citizens’ righst - citoyenneté fogalmat használnak és nem a nationality - nationalité minősítést! Egyébként, a Magyarázó Jelentés utal a Nemzetközi Bíróság Nottebohm Ügy kapcsán hozott határozatára, mely szerint „az állampolgárság egy jogi kötelék, melynek alapja a kötődés társadalmi ténye, a lét, az érdekek és az érzelmek valódi kapcsolata, együtt a kölcsönös jogok és kötelezettségek létezésével (Nottebohm Ügy, ICJ Report, 1955, 23. old.).
A 2. cikkely (b) pontja értelmében a „’többes állampolgárság’ ugyanazon személy által két vagy több állampolgárság egyidejű birtoklását jelenti”. Tehát egy természetes személyt egyidejűleg két- vagy több álllamhoz is köthet jogi kötelék! Figyelem: a személy és az állam közötti jogi kötelékről van szó!
A 3. cikkely 1. pontja szerint „Minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az ő állampolgárai.” A 2. pont értelmében pedig „Az ilyen törvényt más államok kötelesek elfogadni amennyiben az összhangban áll a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel, a nemzetközi szokásjoggal és az állampolgárság tekintetében általánosan elismert jogelvekkel.” Tehát minden állam saját joga szerint dönt, s e döntést más államok kötelesek elfogadni! Nincs szükség államok közötti egyezményre, hogy adott állam belső jogrendjében saját állampolgárairól, illetve természetes személyek állampolgárságáról rendelkezzen. A Magyarázó Jelentés e témáról a következőképpen ír: „Az emberi jogokra vonatkozás jogalkotás fejlődésével a második világháború óta egyre inkább elismerik, hogy az állam diszkrecionális jogainak gyakorlása során ezen a területen figyelembe kell venni a személyek alapvető jogait, nevezetesen azt, hogy az állampolgársághoz fűződő jog egy inherens emberi jog, amelyet a nemzetközi jog elismer és azt is, hogy az államnak az állampolgársághoz kapcsolódó ügyek szabályozására vonatkozó jogkörét behatárolja azon kötelezettsége, hogy biztosítania kell az emberi jogok teljes körű védelmét.” Például: a szülőföldhöz való jogot!
A 4. cikkely (c) pontja pedig előírja: „senkit sem lehet önkényesen megfosztani állampolgárságától.” A Magyarázó Jelentés szerint ez a pont az Emeri Jogok Egyetemes Deklarációjának 15. cikkelye (2) bekezdéséből került át, s általános védelmet biztosít, amely különösen jelentős a jelen Egyezmény 7. cikkelye tekintetében, amely az állampolgárság törvény erejénél fogva történő vagy az aláíró állam kezdeményezésére történő elvesztésére vonatkozik.
Az V. Fejezet rendelkezik a kettős állampolgárságról.
A 15. cikkely előírja, hogy aláíró állam belső jogában meghatározhatja, hogy „(a) azon állampolgárai, akik egy másik állam állampolgárságát megszerzik, vagy azzal rendelkeznek, megtarthassák-e állampolgárságukat vagy elveszítsék azt, illetve (b) hogy állampolgárságának megszerzése vagy megtartása függ-e egy másik állampolgárságról való lemondástól vagy annak elvesztésétől.” A Magyarázó Jelentés szerint „a 15. cikkely specifikusan jelzi, hogy az Egyezmény nem korlátozza az aláíró államok jogát abban, hogy engedélyezzék a többes állampolgárságot. … Az, hogy egy állam engedélyezheti-e a többes állampolgárságot attól függ, hogy vonatkoznak-e rá ezzel ellentétes kötelező érvényű nemzetközi kötelezettségek.”
A 16. cikkely a korábbi állampolgárság megőrzése tárgyában a következőképpen szabályoz: „Egy aláíró állam egy másik állampolgárságról való lemondást vagy annak elveszítését nem teheti állampolgársága megszerzésének vagy megtartásának a feltételének, amennyiben az ilyen lemondás vagy elvesztés nem lehetséges, vagy méltányosan nem követelhető.” Tehát e rendelkezés is mérvadó! Ugyanis, az új Európai Egyezmény éppen azért született meg, hogy a kettős- vagy többes állampolgárság nemzetközi jogi keretét megteremtse! A Magyarázó Jelentés értelmében „Ez a rendelkezés azt kívánja biztosítani, hogy senkit ne akadályozhassanak meg egy állampolgárság megszerzésében vagy megtartásában csak azért, mert nem nem lehetséges vagy nehéz egy másik állampolgárásgot elveszteni. A méltánytalan, tényszerű vagy jogi követelmények meglétét minden egyes esetben azon aláíró állam nemzeti hatóságainak kell vizsgálnia, amelyeknek az állampolgárságáért a személy folyamodik.”
A 17. cikkelynek megfelelően „(1) Egy aláíró állam egy másik állampolgársággal rendelkező állampolgárait ugyanazon jogok és kötelezettségek illetik azon aláíró állam területén, mint a másik aláíró állam állampolgárát.” A Magyarázó Jelentés szerint „Az (1) bekezdés azt az alapelvet tartalmazza, hogy a többes állampolgárok annak az aláíró államnak a területén, amelyben laknak, azonos eljárást kell, hogy élvezzenek, mint a csak egyetlen állampolgársággal rendelkező személyek, például a szavazati jog, a tulajdonszerzés vagy a katonai kötelezettségek teljesítése tekintetében. Ezeket a jogokat és kötelezettségeket azonban bizonyos körülmények között nemzetközi megállapodással módosítani lehet (lásd például a VII. Fejezetet a katonai kötelezettségek tekintetében).” E cikkely (2) bekezdésének (a) pontja foglalkozik a diplomáciai és konzuli védelemmel. Megállapítja: „a nemzetközi jog szabályait betartva, az aláíró állam nyújthat diplomáciai vagy konzuli segítséget vagy védelmet olyan állampolgára javára, aki egy másik állampolgársággal is rendelkezik. Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy az Európai Unió egy tagállama nyújthat diplomáciai vagy konzuli segítséget egy másik Európai Uniós tagállam állampolgárának, amennyiben az utóbbi állam nem képviselteti magát egy harmadik ország területén.”
És ne feledjünk egy igen fontos előírást:
A VI. Fejezet az állami jogutódlás és az állampolgárság összefüggéséről szól.
A 18. cikkely értelmében „(2) Állami jogutódlás eseteiben minden érintett aláíró állam az állampolgárság megadásáról vagy megtartásáról szóló döntéshozatal során különösen az alábbiakat köteles figyelembe venni: (a) az érintett személynek az államhoz fűződő valódi és tényleges kapcsolatát, (c) az érintett személy akaratát, (d) az érintett személy területi származását.” A (3) bekezdés pedig ilyképpen rendelkezik: „Amennyiben az állampolgárság megszerzése a külföldi állampolgárság elvesztésének függvénye, a jelen Egyezmény 16. cikkének rendelkezéseit kell alkalmazni.” Anélkül, hogy a Kárpát-Medencei magyarság jogutódlási problémáiról és következményeiről értekeznék, csupán a 16. szakasz elsődrendűségére utalok vissza! A Magyarázó Jelentés szerint „Az 1978. évi Bécsi Egyezmény az ’államok jogutódlását’ úgy határozza meg, mint az egyik állam másik által történő helyettesítését az adott terület nemzetközi kapcsolataiért viselt felelősség tekintetében. … Ezek az elvek vonatkoznak az aláíró államokra, függetlenül attól, hogy jogutód vagy jogelőd államok.”
Adalékként néhány tisztázó fogalom a Magyarázó Jelentés értelmezésében.
- Az állampolgársági jog területén a „jogállamiság” fogalmának relevanciáját az egyes államok alkotmányos és jogi tradícióinak fényében kell látni. Néhány alapvető kritérium: a döntéseket szilárd jogalapon kell hozni, a jogszabályt azzal a céllal kell értelmezni, hogy védelmezze az állampolgárok jogait és szabadságait, a jogszabályokat abban a szellemben kell értelmezni, amelyben azokat meghozták.
- A „valódi és tényleges kapcsolat” kifejezést először a Nemzetközi Bíróság használta a Nottebohm ügyben. Ez az érintett személynek az állammal való „lényegi kapcsolatára” utal. Ezért az állampolgársági jog kötelékének összhangban kell állnia az illető személynek az állammal való tényleges kapcsolatával.
- „Az érintett személy folyamatos tartózkodási helye” az állami jogutódlás idején, az állami jogutódlással érintett területen vagy a jogelőd állam területén levő folyamatos tartózkodási helyére vonatkozik
- A „területi származás” nem vonatkozik a személynek sem az etnikai, sem pedig a társadalmi származására, hanem arra, ahol az illető személy született, ahol szülei vagy nagyszülei születtek, vagy egy feltehetően létező belső állampolgárságra. Ezáltal ez hasonlít a ius soli és a ius sanguinis alapelvek alapján történő állampolgárság megszerzésének eldöntésére alkalmazott feltételekre. (Mai példa: Románia Állampolgársági Törvényének módosítása, mely szerint „10-1. § Azok az egykori román állampolgárok, akik 1989. december 22-e előtt nekik fel nem róható okok miatt veszítették el román állampolgárságukat, vagy ezt az állampolgárságot az ő akaratuk nélkül vonták meg tőlük, valamint ezek másodfokig való leszármazottai, kérésre visszakaphatják vagy nekik visszaadható a román állampolgárság, az idegen állampolgárság megőrzése mellett és a lakhelynek az országban történő állandósításával vagy ennek külföldön való megtartásával, amennyiben megfelelnek a törvényben előírt feltételeknek." (Hatályos 2003. június 9-től, megjelent: Románia Hivatalos Közlöny I. rész, 399. szám, 3-5. old.).
- “Állampolgárság-vesztés” (16. cikkely) nem követelhető meg ott, ahol ez nem lehetséges vagy méltányosan nem követelhető - e bekezdés különösen fontos azokban az államokban, ahol bizonyos esetekben a többes állampolgárságot rendszerint nem engedélyezik.
- A “folyamatos tartózkodási hely” kifejezést azért használják, hogy összhangban álljon a “résidece habituelle” francia fogalommal, amelyet az 1963. évi és a jelen Egyezmény, valamint más, közelmúltban készült dokumentum is alkalmaz.
Ami pedig a katonai kötelezettség teljesítését illeti, értelmetlenek a riasztgatások.
A 21. cikkely (1) bekezdése értelmében „Két vagy több aláíró állam állampolgárságával rendelkező személyeknek csak az egyik aláíró állam iránti katonai kötelezettségüket kell teljesíteniük.” Ebben az esetben már valóban szükség van államok közötti megegyezésre, hiszen a (2) bekezdés szerint „Az (1) bekezdés alkalmazásának módozatait az aláíró államok közötti külön megállapodások határozhatják meg.” A Magyarázó Jelentés értelmében a többes állampolgárságú személy katonai kötelezettségeit rendszerint abban az aláíró államban teljesíti, amelyben az illető személy folyamatosan tartózkodik. Ám az ilyen személy szabadon választhat, hogy katonai kötelezettségét egy másik olyan aláíró államban teljesíthesse, amelynek szintén állampolgára és amelyben van kötelező katonai szolgálat.
Nyilvánvaló:
A kettős- vagy többes állampolgárság intézménye a demokratikus jogállam sajátja.
Az állampolgárságra vonatkozó szabályozás az állam saját joga.
Az állam saját állampolgáraira vonatkozó belső szabályozását az Európai Állampolgársági Egyezményt aláíró államoknak el kell fogadniuk.
Nincs kötelezettség arra, hogy az állampolgárságot megadó állam azzal az állammal (vagy államokkal) kössön megállapodást, amelynek állampolgára hozzá folyamodott állampolgárságának elnyeréséért.
Alapelv, hogy a kettős vagy többes állampolgárság ne járjon a korábbi államolgárság elvesztésével! Bár aláíró állam szabadon rendelkezhet e kérdésben, az Egyezmény szelleme és betűje az állampolgárt védi és a kettős vagy többes állampolgárság intézményének belső jogban való szabályozását sürgeti!
A kérdés: nemzeti hovatartozás alapján el lehet-e nyerni kettős állampolgárságot? Igen!
Jogállamokban alkotmány, törvény szabályozza, hogy a nemzethez tartozó személy milyen feltételeknek megfelelően nyeri el a nemzete képviseletét ellátó anyaország állampolgárságát. Spanyolország a határain túlról most vár kb. 1 millió spanyol származásút, hogy megadja a spanyol állampolgárságot!
De közelebbi példával is élhetünk: Romániában minden horvát nemzetiségű romániai állampolgár - horvát állampolgár is és horvát útlevele is van; a moldvai románok tízezrével kapják meg a román állampolgárságot.
A romániai 21/1991. sz. Állampolgársági Törvény, amelyet 2000-ben módosítottak és a Hivatalos Közlöny 98. számában újraközöltek, már korábban elismerte a kettős- vagy többes állampolgárságot.
A II. Fejezet rendelkezik az állampolgárság elnyeréséről.
Az 5. szakasz értelmében a román állampolgárság elnyerhető születéssel, örökbefogadással, kérésre.
A 10. szakasz előírja, hogy román állapolgárságot lehet adni az egykori román állampolgároknak, akik kérik annak visszaszerzését, az idegen állampolgárság megtartásával és az állandó lakhely országon belüli állandósításával vagy külföldön való megtartásával.
A 10-1. szakasz értelmében azok az egykori román állampolgárok, akik 1989. december 22-e előtt nekik fel nem róható okok miatt veszítették el román állampolgárságukat, vagy ezt az állampolgárságot az ő akaratuk nélkül vonták meg tőlük, valamint ezek másodfokig való leszármazottai, kérésre visszakaphatják vagy nekik visszaadható a román állampolgárság, az idegen állampolgárság megőrzése mellett és a lakhelynek az országban történő állandósításával vagy ennek külföldön való megtartásával, amennyiben megfelelnek a törvényben előírt feltételeknek. (Hatályos 2003. június 9-től, megjelent: Romániai Hivatalos Közlöny I. rész, 399. szám, 3-5. old.).
A 23. szakasz rendelkezéseinek megfelelően a román állampolgárságot elveszíthetik: az állampolgárság visszavonásával, az állampolgárságról való lemondással, egyéb a törvény által meghatározott módon.
A 24. szakasz előírja: a születés szerinti állampolgárságot nem lehet megvonni.
A szülőföldjén magyar nemzeti önazonossággal megmaradni óhajtót erős érzelmi és tudati szálak kötik a magyar nemzethez. Ezen együvé tartozás szilárdabbá tételének és jogi kötelékkel szentesítésének alapvető feltétele a magyar állampolgárság nemzeti hovatartozás alapján való elnyerése.
Szüksége van-e az erdélyi magyarnak a kettős állampolgárságra, illetve román állampolgárságát megtartva, a magyar állampolgárságra ?
Ki adhat választ e kérdésre ?
Az illetékes a polgár, mert ő a jogalany. Neki van joga, hogy kérelmével egy másik államhoz forduljon s kettős vagy többes állampolgárságot megszerezzen.
A másik illetékes az állam, amelyhez a polgár kérelmével fordul, mert minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az állampolgárai!
Miként válaszol az állam a polgár kérésére ? A belső jogrendszeréhez tartozó-, valamint a nemzetközi állampolgársági jogszabályoknak megfelelően!
Általános alapelv, s egyben a nemzetközi közjog alapelve, hogy az állampolgársági ügyek minden állam belső joghatósága alá tartoznak.
Amint láttuk, a Román Állampolgársági Törvény nem tiltja a kettős állampolgárságot, s a román állampolgárság visszaszerzése akkor is lehetséges, ha valaki másik állam polgára és állandó lakhelye nincs Romániában!
Számtalan polgár él Romániában, akinek kettős állampolgárságuk van. Ezek jó része nemzeti hovatartozás alapján részesült kedvező eljárásban, például a moldvai állampolgárok, akik az utóbbi időben tízezrével kapták meg a román állampolgárságot - nemzeti hovatartozásuk alapján! A romániai horvátok pedig mindannyian horvát állampolgárok !
A nemzeti hovatartozás alapján elnyerhető kettős állampolgárság tehát nem utópia, hanem a nemzethez tartozás köteléke és a szülőföldön való megmaradás egyik fontos biztosítéka.
Magyarországnak, - ha törvényhozó és végrehajtó hatalmat gyakorló közképviselete egységes nemzetben gondolkodik -, belső jogrendjét megfelelőképpen módosítva, halaszthatatlanul meg kellene jelenítenie azt a feltételrendszert és jogi szabályozást, amely alkalmas a nemzethez kötődés, az anyaországhoz kötődés szavatolására, oly módon, hogy a magyar nemzetiségűt szülőföldjén való megmaradásra késztesse. Ezen kötődés szilárdabbá tételéhez alkotmánymódosításra is szükség lenne, hiszen, ha a nemzethez tartozás alkotmányos joggá válik, s az állampolgárság elnyerésében is kifejeződik, akkor a nemzettársak teljes és tényleges egyenlősége is valóra válik, anélkül, hogy szülőföldünkről le kellene mondanunk.
Aztán döntse el a polgár - és senki más helyette -, akar-e élni a lehetőséggel, hogy nemzetéhez kötődve otthonának érezze anyaországát, anélkül, hogy feladná szülőföldhöz való ragaszkodását !
2003-08-08
Dr. Csapó I. József
(Alkotmányossági Műhely)
A kettős állampolgárság jogi háttere
2004.11.05. 21:30
A mai értelemben vett állampolgárság a modern polgári állam fejlődésének eredménye. Az állampolgárság mint jogintézmény a természetes személyeknek egy bizonyos államhoz fűződő, elsősorban jogi kapcsolatát testesíti meg, de nem mentes érzelmi mozzanatoktól sem.
1. Az állampolgárság fogalma
A mai értelemben vett állampolgárság a modern polgári állam fejlődésének eredménye. Az állampolgárság mint jogintézmény a természetes személyeknek egy bizonyos államhoz fűződő, elsősorban jogi kapcsolatát testesíti meg, de nem mentes érzelmi mozzanatoktól sem. Az állampolgársági státus ugyanakkor az alkotmány és más jogszabályok által garantált jogok és kötelezettségek teljességét jelenti az érintett számára. Az állampolgársági jogviszony tartalmát azok a jogok és kötelezettségek képezik, amelyek kizárólag az adott állam állampolgárát illetik. Minden állam területi felségjogánál fogva önmaga határozza meg, hogy az állampolgársága milyen feltételekkel szerezhető és tartható meg, illetve veszíthető el.
Az állampolgársági törvény egy adott állam állampolgárainak körét, az állampolgárság keletkezését, illetőleg megszűnését szabályozza. Bár az állampolgársági jog megalkotása az állami szuverenitás egyik legmarkánsabb kifejeződése, az államok belső jogalkotásuk mellett a nemzetközi szerződések rendelkezéseit (ajánlásait) is figyelembe veszik. Ilyen nemzetközi szerződés az Európa Tanács keretében, 1997. november 6-án kelt, az állampolgárságról szóló Európai Egyezmény is (továbbiakban Egyezmény).
2. Az állampolgársággal járó jogok és kötelezettségek
A magyarországi lakhellyel rendelkező magyar állampolgárok státus-jogai az alábbiak :
a) A magyar állampolgár szülő gyermekének alanyi joga a magyar állampolgárságra.
b) A rendelkezés joga a magyar állampolgárságról (lemondás).
c) Jog a nemzeti és etnikai kisebbséghez való tartozáshoz.
d) Jog a regisztrációhoz, így a magyar állampolgárság tényét igazoló okmányokhoz különösen a személyazonosító igazolványhoz, amely az állampolgárság tényét közhitelűen
igazolja.
e) Jog Magyarország területén történő tartózkodáshoz, amely szerint a magyar állampolgár akár van akár nincs lakása, az ország területén tartózkodhat, és őt bármilyen jogsértés esetén sem lehet kiutasítani. A tartózkodás és a megélhetési viszonyok, tehát a lakás, lakhatás feltételeinek megléte a lakcímnyilvántartás szempontjából regisztrációs adat, de független az állampolgárság tényét igazoló személyazonosító okmányok kiállításának jogától.
f) Jog az államterület elhagyásához és a hazatéréshez, útlevél megszerzésének joga
g) Jog a védelemhez, törvényes külföldi tartózkodás esetén .
h) Jog a közügyek gyakorlásához, aktív és passzív választójog, közhivatal viselés joga.
i.) Jog a szociális státus fenntartásához.
A magyar állampolgár közjogi kötelezettségei a honvédelmi kötelezettség és a közteherviselői kötelezettségek.
2. A magyar állampolgárság és megszerzése
Magyarországon az állam és állampolgárai közötti közjogi jogviszony elsődleges alapja az un. vérségi alapon (”ius sanguinis”) való állampolgárság szerzés: a magyar állampolgárságot a gyermek vér szerinti szülei (édesanyja vagy édesapja) magyar állampolgársága után születésével a törvény erejénél fogva szerzi meg. A területi elv („ius soli”) alapján szerez magyar állampolgárságot az, akinek szülei születéskor nem ismertek (talált gyermek), így a leszármazás elve nem alkalmazható, vagy ha hontalanok a szülei, azaz szülei egyik államnak sem állampolgárai.
Magyar állampolgár az, aki a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény (továbbiakban Átv.) hatálybalépésekor már magyar állampolgár volt, aki az Átv. erejénél fogva magyar állampolgárrá válik, illetve aki az Átv. alapján magyar állampolgárságot szerez, amíg állampolgársága nem szűnik meg.
A magyar állampolgárság megszerzése kérelem alapján történhet honosítással, visszahonosítással vagy nyilatkozattal. A honosítást nem magyar állampolgárok kérhetik, amennyiben megfelelnek a törvényben meghatározott feltételeknek. Az állampolgárság megszerzéséről a végső döntést a köztársasági elnök hozza meg, amely ellen jogorvoslatnak helye nincs.
2.1 Honosítás
A honosítás alapesete szerint a kérelmezőnek a honosítási kérelem előterjesztésár megelőzően legalább nyolc évig Magyarországon letelepedettként, EU tagállami polgárként tartózkodási engedéllyel vagy menekültként kell élnie, igazolnia kell, hogy büntetlen előéletű és magyar bíróság előtt nincs ellene büntetőeljárás folyamatban, továbbá igazolnia kell azt is, hogy megélhetése és lakóhelye biztosított. A honosítás feltétele még, hogy az az állam érdekeivel ne legyen ellentétes, illetve a kérelmezőnek nyelvismeretet és alapvető történelmi, alkotmányos ismereteket felölelő vizsgát kell tennie. Nem köteles vizsgát tenni a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes személy; aki magyarországi felsőoktatási intézményben magyar nyelvű oktatásban diplomát szerzett; aki a kérelem benyújtásakor 65. életévét betöltötte és aki igazolja, hogy egészségi állapotának tartós és visszafordíthatatlan romlása miatt képtelen a vizsga letételére.
2.2 A kedvezményes honosítás esetei
A honosítás alapesete mellett számos kedvezményes jogcímű honosítás lehetséges, közte a magyar nemzetiségű, de külföldi állampolgárokra vonatkozó kedvezmény. Bizonyos speciális feltételek teljesülése esetén lehetséges a honosítás öt év, három év, egy év itt lakás esetén , sőt már jelenleg is lehetséges honosítás - kiskorúak számára meghatározott esetben - magyarországi tartózkodás nélkül, továbbá honosítás közérdekből is. Ez utóbbi esetben már folyamatos magyarországi tartózkodás, a lakhely és megélhetés igazolása, illetve az állampolgársági vizsga nélkül magyar állampolgár lehet, akinek honosításához közérdek fűződik (pl. kiemelkedő sportoló stb.) .
Jelenleg az Átv 4. § (3) bekezdése szerint kedvezményesen, egy, Magyarországon letelepedettként eltöltött év után honosítható az, aki magyar nemzetiségünk vallja magát, akinek felmenője magyar, továbbá aki igazolja, hogy büntetlen előéletű és magyar bíróság előtt nincs ellene büntetőeljárás folyamatban, igazolja, hogy megélhetése és lakóhelye biztosított Magyarországon, honosítása az állam érdekeivel nem ellentétes és aki a nyelvismeretet és alapvető történelmi, alkotmányos ismereteket felölelő vizsgát tett. Az állampolgárság megszerzése körében a honosítás intézményén belül a magyar nemzetiségűek már jelenleg is előnyt élveznek, de a mostani szabályozás szülőföldjének elhagyására kényszeríti a magyar állampolgárságot megszerezni kívánó magyart, mivel egy év folyamatos, letelepedettként történő helyben lakást, megélhetés és lakhely igazolást követel meg.
2.3 Visszahonosítás
Az állampolgárság megszerezhető még visszahonosítással folyamatos, Magyarországon való élés nélkül az egyéb feltételek teljesülése esetén, akinek magyar állampolgársága megszűnt. Az állam ily módon segíti elő a magyar származásúaknak a magyar társadalomba történő visszaintegrálódását, hogy a visszahonosítás feltételéül az ittlakás időtartamát nem határozza meg. A volt magyar állampolgár közvetlenül azután, hogy a magyarországi lakóhelyét megszerezte, a honosítás általános feltételeinek igazolásával folyamodhat a magyar állampolgárságért.
2.4 Az állampolgárság nyilatkozattal történő megszerzése
A köztársaság elnökhöz címzett írásbeli nyilatkozatával - a nyilatkozattétel napjától - megszerzi a magyar állampolgárságot többek között az a személy, akit 1946-1990 között törvénysértő módon állampolgárságától megfosztottak.
3. Kettős állampolgárság
Ha ugyanazt a személyt egy időben legalább kettő állam egyaránt saját állampolgárának tekinti, kettős (vagy többes) állampolgárságról beszélünk. Kettős (vagy többes) állampolgárságot eredeti vagy származékos úton lehet szerezni.
Az Átv. és az Egyezmény a kettős állampolgárság intézményét ismeri. A tradicionális magyar állampolgársági elv megengedi, hogy a magyar állampolgárok - a magyar állampolgárság fenntartása mellett - más állam állampolgárságát is megszerezzék. Elismeri a kettős vagy többes állampolgárság keletkezésének lehetőségét, tényét. Ugyanakkor a más állampolgársággal bíró magyar állampolgárokat - a nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan - magyar joghatóság alá rendeli. Tehát egyetlen magyar állampolgár sem vonhatja ki magát a magyar törvények hatálya alól arra hivatkozva, hogy más államnak is polgára. A kettős (többes) állampolgárság eseteinek korlátozását célzó megoldások a magyar állampolgársági jogi tradícióktól idegenek. Ezt igazolja például az is, hogy a Magyar Köztársaság 1990-ben felmondta azt a Romániával 1979-ben kötött kétoldalú egyezményt, amely korlátozta, illetve kizárta a kettős állampolgárságot.
4. A magyar állampolgársági szabályok megváltoztatásának szükségessége
Magyarország sajátos történelmi öröksége, hogy az I. és a II. világháború következtében az államhatárok megváltoztatásával a magyar népesség egyharmadának (3,5 millió ember) megváltozott az állampolgársági helyzete. A területrendezéseket szabályozó államközi egyezmények és a békeszerződések következtében az elcsatolt területen élő lakosság elveszítette magyar állampolgárságát, ezen felül jelentős az emigráció útján külföldre került magyarok száma is. A trianoni békeszerződés (becikkelyezte az 1921. évi XXXIII. törvénycikk) kollektív büntetéssel felérő 61. cikke szerint mindazok a személyek, akiknek illetősége oly területen van, amely azelőtt a volt Osztrák-Magyar Monarchia területeihez tartozott a magyar állampolgárság kizárásával jogérvényesen annak az államnak az állampolgárságát szerzik meg, amely az említett területen az állami főhatalmat gyakorolja, tehát az utódállam. Lehetséges volt elméletben a magyar állampolgárság megtartása, azonban ehhez egy éven belül el kellett hagyni a szülőföldet, ezért ezt kevesen választották, aki maradt az egy csapásra elvesztette magyar állampolgárságát. Az 1938 és 1941 közötti részleges terület-visszatérések nyomán a magyar állam visszaadta a visszatért területeken élőknek a magyar állampolgárságot, amelyet 1945 után megint elvettek.
Az Ápt. módosításának célja, hogy hogy az elszakított nemzetrészeken élő magyarok ne szenvedjenek hátrányt az anyaországgal való kapcsolattartásban, ennek keretében mérséklésre, ha lehetséges kiküszöbölésre kerüljön mindazon hátrány, amelyek a fenti igazságtalan jogfosztás és hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozása, illetve ezen keresztül a schengeni határkövetelmények teljesítése miatt mai napig fennállnak és keletkeznek.
A szülőföldjén magyar nemzeti önazonossággal megmaradni óhajtó magyarokat erős érzelmi és tudati szálak kötik a magyar nemzethez. Ezen együvé tartozás szilárdabbá tételének és jogi kötelékkel szentesítésének alapvető feltétele a magyar állampolgárság nemzeti hovatartozás alapján való elnyerése. Ezzel a nemzethez tartozás alkotmányos joggá válik, s az állampolgárság elnyerésében is kifejeződik, a nemzettársak teljes és tényleges egyenlősége is valóra válik, anélkül, hogy szülőföldünkről le kellene mondanunk.
A fentiek megvalósítása érdekében megalkotandó kedvezményes honosítás lehetővé tenné azt, hogy a magát magyar nemzetiségűnek valló és azt megfelelően igazoló, a többi honosítási feltételnek egyébként megfelelő személy mentesül a magyarországi lakhatás és megélhetés, illetve a kérelem benyújtását megelőző egy éves letelepedetti státus igazolása alól
A magyar állampolgárok státus-jogai közül az alábbiak gyakorlását tenné lehetővé a lakóhelyén maradó határon túli magyar számára a sikeres népszavazás alapján végrehajtott állampolgársági törvénymódosítás:
a) A magyar állampolgár szülő gyermekének alanyi joga a magyar állampolgárságra.
b) A rendelkezés joga a magyar állampolgárságról (lemondás).
c) Jog a nemzeti és etnikai kisebbséghez való tartozáshoz.
d) Jog a regisztrációhoz, így a magyar állampolgárság tényét igazoló okmányokhoz
e) Jog Magyarország területén történő tartózkodáshoz
f) Jog az államterület elhagyásához és a hazatéréshez, útlevél megszerzésének joga
g) Jog a védelemhez, törvényes külföldi tartózkodás esetén .
Ez a jog kiterjed a diplomáciai védelem, a felhívás, a magyarázatkérés és a tiltakozás esetére, ha a magyar állampolgárt törvényes tartózkodása ideje alatt a nemzetközi jogi szabályok megsértése okán sérelem éri. Konzuli védelem a fogadó/ tartózkodás hely szerinti állam polgárai, hatóságai jogellenes magatartásával szemben.
Nem illetné meg viszont a jog a szülőföldjén maradó magyar állampolgárt a közügyek gyakorlásának joga (választójog) és a jog a szociális státus fenntartásához (társadalombiztosítási és szociális-családügyi ellátás), mert ezek feltétele az állandó lakóhely Magyarország területén, járulékfizetés, illetve szociális és családügyi ellátás esetén a rászorultság.
A honvédelmi kötelezettség a kettős állampolgár választása szerinti államban teljesíthető.
A közteherfizetési kötelezettséget már akkor visel a magyarországi lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgár ha bármilyen jövedelmet szerez Magyarországról.
Egyébként is az állampolgársághoz fűződő jogok köre a lakhellyel rendelkező és nem rendelkező állampolgárok között az indokolt különbségtétel keretei között jogszabályi eszközökkel megfelelően változtatható.
Érvek a kettős állampolgárság mellett
2004.11.05. 21:29
Érvek a magyar állampolgárságnak az elszakított nemzetrészekben élő magyarok számára történő visszaállítása mellett
(I) Pozitív érvelés
1. Alkotmányos kötelesség
(Alkotmány 6. § (3) bekezdése: Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását)
Nem lett volna szükség a mostani népszavazásra, ha 1990 óta a pártok meghozták volna a szükséges törvénymódosítást, de erre nem került sor. Most az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően átjárhatatlanabbá vált határok és Délvidéken éleződő magyarellenesség miatt a végszükség hívta életre a népszavazási kezdeményezést.
A magyar állampolgárságnak az elszakított nemzetrészekben élő magyarok számára történő visszaállítása nem valamiféle nemzeti atavizmus kifejeződése, hanem egy létében fenyegetett nemzet védekezési technikája. Nemcsak jogunk, de kötelezettségünk ilyen módon is megőrizni nemzeti identitásunkat.
2. Nincs nemzetközi jogi akadálya
- nem ellentétes az Állampolgárságról szóló Európai Egyezménnyel
- hasonló állampolgársági törvények az EU-ban (15 tagállamban létezik a kettős állampolgárság pl. Spanyolország, Olaszország, Finnország, Görögország, Franciaország)
- Párizsi békeszerződés nem tiltja
(II) Ellenérvek és tévhitek cáfolata
1. Nem jelent többletterhet sem a költségvetésnek, sem az embereknek
- nyugdíj, egészségbiztosítás feltétele a társadalombiztosítási jogviszony
fennállása (pl. munkaviszony)
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.)
2. § (1) bek: A társadalombiztosítás a Magyar Köztársaság állampolgárait, illetve - az e törvényben foglalt követelmények teljesítése esetében - a Magyar Köztársaság területén tartózkodó más természetes személyeket felölelő társadalmi kockázatközösség, amelyben törvényben megállapított szabályok szerint a részvétel kötelező.
Tbj. 2. § (3) bek: A biztosítottak egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevételére való jogosultságát a társadalombiztosításban való részvételi kötelezettségük, illetve - törvényben meghatározott ellátások kivételével - társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségük teljesítése alapozza meg. A pénzbeli társadalombiztosítási ellátások - ha törvény kivételt nem tesz - a biztosított járulékfizetésének alapjául szolgáló jövedelmével arányosak.
(4) A társadalombiztosítási rendszerhez kapcsolódó magánnyugdíj keretében járó ellátások fedezetére a biztosítottak - törvényben meghatározott mértékű - tagdíjat fizetnek.
(5) A biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg, a törvény erejénél fogva jön létre.
Tbj. 6. § (1) A biztosítottak a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhetnek.
Tbj. 7. § (1) A biztosítás - amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik - az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn.
Társadalombiztosítási ellátások
Tbj. 14. § (1) A társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátások az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás keretében vehetők igénybe.
(2) Egészségbiztosítási ellátások:
a) egészségügyi szolgáltatás;
b) pénzbeli ellátások:
ba) terhességi-gyermekágyi segély,
bb) gyermekgondozási díj,
bc) táppénz;
c) baleseti ellátások:
ca) baleseti egészségügyi szolgáltatás,
cb) baleseti táppénz,
cc) baleseti járadék.
(3) A nyugdíjbiztosítási ellátások:
a) társadalombiztosítási saját jogú nyugellátás:
aa) öregségi nyugdíj,
ab) rokkantsági nyugdíj,
ac) baleseti rokkantsági nyugdíj;
b) hozzátartozói nyugellátás:
ba) özvegyi nyugdíj,
bb) árvaellátás,
bc) szülői nyugdíj,
bd) baleseti hozzátartozói nyugellátások.
- szociális ellátásra és családi ellátásra (pl. gyes) csak az állandó magyarországi lakóhellyel rendelkező, szociálisan rászorult magyar állampolgár jogosult
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Szt.) 3. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálya - a (2)-(3) bekezdésben foglalt eltérésekkel - kiterjed a Magyarországon élő
a) magyar állampolgárokra,
b) bevándorlási engedéllyel rendelkező személyekre,
c) a letelepedési engedéllyel rendelkező személyekre,
d) a magyar hatóság által menekültként elismert személyekre.
(2) A törvény hatálya a 7. § (1) bekezdésében meghatározott ellátások (átmeneti segély) tekintetében az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően kiterjed az Európai Szociális Kartát megerősítő országoknak a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény rendelkezései szerint jogszerűen Magyarországon tartózkodó állampolgáraira is.
(3) A törvény hatálya kiterjed
a) a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK tanácsi rendeletben meghatározott, valamint
b) a 32/B. § (1) bekezdésében meghatározott időskorúak járadéka tekintetében a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendeletben meghatározott
jogosulti körbe tartozó személyre, amennyiben az ellátás igénylésének időpontjában érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik.”
Szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások (Szt. 25. § (3) bek.): időskorúak járadéka, rendszeres szociális segély, lakásfenntartási támogatás, ápolási díj, átmeneti segély.
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (Cst.) 2. §-a:
E törvény hatálya kiterjed - amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - az ellátás igénylésének időpontjában a Magyar Köztársaság területén élő
a) magyar állampolgárra,
b) bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkező, továbbá a magyar hatóság által menekültként elismert személyekre,
c) a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló 1612/68/EGK tanácsi rendeletben, valamint - az anyasági támogatás (IV. fejezet) kivételével - a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendeletben meghatározott jogosulti körbe tartozó személyre, amennyiben az ellátás igénylésének időpontjában érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik.
A családtámogatási ellátások (Cst. 5. §): a családi pótlék, gyermekgondozási támogatás, gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás; anyasági támogatás.
. - 440 millió EU állampolgárt már most is több szociális jog, kedvezmény(70 év felettiek ingyenes utazása, állami támogatású lakáshitel) illet meg
-volt szocialista országokkal kötött kétoldalú egyezmények a szomszédos államok polgárai számára - nemzetiségre tekintet nélkül - a sürgősségi egészségügyi ellátás lehetőségét amúgy is biztosítják
- a népszavazás csak 50 millió forintba kerül, mert annak megtartására a kórház privatizációval kapcsolatos népszavazás napján kerül sor (2004. december 5)
2. Választási kényszer magyar állampolgárság és magyar igazolvány között, a kettő együtt nem tartható fent
(Magyar állampolgárság igénylése esetén a magyar igazolványhoz kötődő kedvezményeket elvesznek, ez költségvetési kiadáscsökkentést eredményez)
A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény 1. § (1) bek.: A törvény hatálya a Horvát Köztársaságban, Romániában, Szerbia és Montenegróban, a Szlovák Köztársaságban, a Szlovén Köztársaságban vagy Ukrajnában (a továbbiakban: szomszédos állam) lakóhellyel rendelkező, nem magyar állampolgárságú, magát magyar nemzetiségűnek valló személyre terjed ki.
Az Alkotmány és a választási törvény szerint az országgyűlési, helyi önkormányzati, európai parlamenti választásokon, népszavazásokon, népi kezdeményezésekben nem vehetnek részt a szülőföldön maradó magyar állampolgárok
Alkotmány 70. § (1) bek.: A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt megillet az a jog, hogy az országgyűlési képviselők| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum