A magyar állampolgárság elnyerése
 A Népszabadság hatástanulmányának cáfolata
  2004.11.05. 21:56

A Népszabadságban 2004. november 4-én kiszivárogtatott kettős állampolgársággal kapcsolatos hatástanulmány egyes állításainak cáfolata

1. „…aki kettős állampolgárként magyar, korlátozás nélkül lakóhelyet létesíthet Magyarországon. Igaz, hogy ez elvileg még nem jelent semmit, mert az ingyenes egészségügyi és a szociális ellátórendszerhez való hozzáférés feltétele az életvitelszerű magyarországi tartózkodás. Ezt azonban senki sem képes ellenőrizni - hívja fel a figyelmet a hatásvizsgálat. Így pedig elvileg valamennyi érintett jogosulttá válik a szociális és - bizonyos megszorításokkal - az egészségügyi ellátásokra is. Ehhez nem kell más, mint egy magyarországi bejelentkezés. ….az egészségügyi alapellátás elvileg biztosítási alapon működik, ténylegesen azonban minden Magyarországon lakót megillet valamilyen alapon. Egyes támogatások - többek között az anyasági támogatás, a családi pótlék, a szociális segélyek - alanyi jogon valamennyi magyar állampolgárnak járnak"

A szociális törvény egyértelműen megfogalmazza, hogy a magyar állampolgárok közül csak a Magyarországon élők tartoznak a törvény hatálya alá és azok közül is csak azok, akik szociálisan rászorultak. A külföldön élő magyar állampolgárok nem részesedhetnek a szociális ellátásokban. Ugyanez igaz a család támogatási ellátásokra is, azzal, hogy az igénylőnek számos kritériumnak kell megfelelnie tehát nem mindenkinek és nem automatikusan jár.

Az „alanyi jogon jár" fogalom csak annyit jelent, hogy igényelheti, ha a jogszabályi feltételeknek megfelel, ezért a tanulmány megfogalmazása megtévesztő.

Szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások (1993. évi III. tv. 25. § (3) bek.): időskorúak járadéka, rendszeres szociális segély, lakásfenntartási támogatás, ápolási díj, átmeneti segély. A családtámogatási ellátások (1998. évi LXXXIV. tv. 5. §): a családi pótlék, gyermekgondozási támogatás, gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás; anyasági támogatás.

Egyébként is teljes életszerűtlen feltételezés az, hogy egy határon élő magyar állampolgár ezekért az európai mércével mérve sajnálatosan alacsony szintű, rendszeres megélhetést egyáltalán nem biztosító és nem alanyi jogon, hanem szigorúan igazolandó rászorultsági alapon járó szociális ellátás érdekében otthagyja egzisztenciáját és szülőföldjét. Az utóbbi 15 év adatai azt mutatják, hogy az áttelepülés az aktív munkaképes, iskolázottabb rétegeket érintette, akik viszont nem minősültek szociálisan rászorultnak, ellenben a tapasztalat azt mutatja, hogy a közteherviselésben tisztességes módon résztvevő adófizetőkké váltak. Az áttelepülés folyamata mára lelassult, sőt érzékelhető egy visszatelepülési tendencia is.

A mobilitásra nyitottabb rétegek az elszakított nemzetrészekben már egyre jobban képesek saját szülőföldjükön érvényesülni köszönhetően az európai integrációs folyamatok, illetve a növekvő számú hazai befektető által nyújtott lehetőségeknek is és emiatt képtelenség azt gondolni, hogy egy élet munkájával elért egzisztenciát, megbecsültséget, kapcsolatrendszert és vagyont hátrahagyva hanyatt homlok rohannának Magyarországra sorba állni szociális ellátásokért, segélyekért.

Fontos tudni, hogy a kedvezményes honosítás lehetőségét ma is biztosítja az állampolgársági törvény a magyar nemzetiségűek számára, amely egy év magyarországi életvitelszerű tartózkodást, megfelelő megélhetés és lakhatás igazolását kívánja meg. Ez manapság nem teljesíthetetlen feltétel egy határon túli magyar számára, tehát aki nagyon át akar települni, annak számára most is nyitva áll a lehetőség, ezzel élnek is, de a jelzettek szerint egyre csökkenőbb számban. Az áttelepülési folyamat dinamikus része már egyértelműen lezárult, a szülőföldjén pedig a magyarság öntudatosabb része maradt, akik számára mindennél fontosabb a helyben maradás és boldogulás megvalósítása. A kedvezményes honosítás körének tágítása éppen ezért a magyar állampolgárság megszerzésére ösztönözni fogja őket, azonban ők ezzel a helyben maradásuk esélyeit szeretnék és fogják megerősíteni, és nem dezertálnak, illetve nem élnek vissza vele.

A lakcím nyilvántartási szabályok (1992. évi LXVI. törvény és 146/1993 (X.26.) Korm. rendelet) szerint a külföldön élő magyar állampolgárok csak akkor tartoznak az adat- és lakcím nyilvántartási törvény hatálya alá, ha - a magyar állampolgárságuk igazolása után - kérik adataiknak a nyilvántartásba való felvételét. Az 1992. évi LXVI. törvény 26. § (1) bekezdése megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság területén élő, e törvény hatálya alá tartozó polgár köteles beköltözés vagy kiköltözés után három munkanapon belül lakóhelyének, illetve tartózkodási helyének címét a települési önkormányzat jegyzőjének nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni. Ebből két dolog következik:

1. A lakcímbejelentés feltétele a Magyarországon történő életvitelszerű tartózkodás, tehát nem igaz az, hogy a lakcímbejelentés ezen előfeltétel nélkül megtehető. Ennek ellenőrzése a jegyző feladata. A végrehajtási szabályok szerint ugyanis a bejelentett lakcím valódiságát az adatok alapján a jegyző ellenőrzi. Amennyiben a bejelentett lakcím nem valós vagy a bejelentőlapot a szállásadó nem írta alá, vagy a bejelentés egyéb okból nem felel meg a lakcímbejelentésre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek, a bejelentkezést el kell utasítani. Ha a jegyző a bejelentkezés elfogadása után állapítja meg, hogy a bejelentett lakcím nem valós, a lakcímet a nyilvántartásban „fiktív” jelzéssel szerepelteti mindaddig, amíg a polgár valós lakcímét be nem jelenti. Ha a polgár igazolja, hogy a lakásába bejelentkezett személy ténylegesen nem lakik ott, a jegyző szintén fiktívvé nyilvánítja a lakcímet.

2. A külföldön élő magyar állampolgár csak magyarországi tartózkodási helyet jelenthet be, de ezzel nem válik jogosulttá a szociális ellátásokra.

A lakcímbejelentésekkel kapcsolatos bármilyen visszaélést az zárhatná ki, hogy a külföldön élő magyar állampolgárok nyilvántartásába való felvételt kötelezővé tenné a jogszabály, és bizonyos kedvezményeket, (pl. a kedvezménytörvény egyes részelemeit) a nyilvántartásban szereplők számára biztosítaná. Ha a külföldön élő magyar állampolgár magyarországi lakcím bejelentést tenne, akkor a külföldön élő magyar állampolgárok nyilvántartásából törölnék és ezzel elveszítené a kedvezményeket, emiatt pedig nem fog „fiktív” lakcímbejelentést tenni senki. Másrészről semmi akadálya nincs annak, hogy a vonatkozó jogszabályokat aképpen módosítsák, hogy az életvitelszerű magyarországi tartózkodás feltételének igazolását bizonyítandó és ellenőrizhető kritériumokhoz kötik. De az megoldás lehet, hogy ha lakcímet szeretne bejelenteni, ahhoz neki igazolnia kell azt, hogy a saját államában a lakcímét megszüntette.

3.

„A költségeket csökkenthetné, ha a jelenlegi magyar állampolgárokra is a biztosítási elvet érvényesítenék, ezzel azonban sokakat kizárnának az ellátásokból."

Az Európai Unió vonatkozó jogszabályai szerint pedig a biztosítási elvet kell alkalmazni, ennek előkészítése kormányzati szinten már folyik is, tehát nem a határon túli magyarok rohamával kell riogatni, hanem azzal kell számolni mindentől függetlenül rövid időn belül számos itt élő állampolgár is ki fog esni az egészségügyi ellátás rendszeréből.

A magyar munkaerőpiac helyzetéről az Európai Unió Bizottságának foglalkoztatáspolitikai ajánlása a 2004. szeptemberben az alábbi súlyos megállapításokat tette:

„Reformokat kell végrehajtani a szociális juttatások terén is, beleértve a betegséggel összefüggő ellátásokat, annak érdekében, hogy megérje munkát vállalni és csökkenjen a bejelentés nélküli munka aránya.”

4. „Jelenleg mintegy 750 ezren rendelkeznek magyarigazolvánnyal, s csaknem 95 milliárd forintos többletköltséget okozna, ha valamennyien igénybe vennék a kettős állampolgárság előnyeit. Félmillió személy esetén 63 milliárd, százezer emberrel számolva pedig 12 milliárd lehetne az összeg”

Ez nem más mint egy fiktív, riogató szándékú zsonglőrködés a számokkal, mivel nem kerül meghatározásra, hogy mit vettek alapul a számítás során, melyek azok az „előnyök”, amelyeknek a költségvonzatait vizsgálták. Netán úgy, hogy mindenkinél (csecsemőtől az aggastyánon át, a gyermektelenek keresztül az özvegyekig), felszámították egymással párhuzamosan - az egyébként egymást bizonyos tekintetben kizáró - a gyest, a családi pótlékot, a gyedet, az időskorúak járadékát stb. Ugyanakkor nem számoltak a bevételekkel sem, hiszen a kiindulás rosszhiszeműségét leplezi le az, hogy azt feltételezi, hogy mindenki úgy veszi igénybe az „előnyöket”, hogy naponta átjár például Csíkszeredából, de semmilyen formában nem járul hozzá a közterhekhez, ami nyilvánvaló képtelenség. Figyelembe vették- e vajon, hogy számos juttatás eleve közteher köteles (pl. gyed, gyes, gyet, ápolási díj stb.) (1997. évi LXXX. tv. 26. § (1): A gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülő személy a díj, segély, támogatás összege után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) fizet.)

5.„Mivel a kettős állampolgárok engedély nélkül vállalhatnának munkát, minimális járulékfizetési kötelezettség mellett juthatnának hozzá a munkaviszonyhoz kötött egészség- és nyugdíjbiztosítási szolgáltatások teljes köréhez. Akár néhány napos magyarországi munkaviszony elegendő lehet például hosszabb időtartamú táppénz, gyermekágyi segély vagy gyermekgondozási díj folyósításához”

Ha bejelentett módon munkát végezne munkát egy határon túli magyar állampolgár, és ennek folyományaként adó és járulékot fizetne, akkor, hogy merülhet fel bárkiben az, hogy kevésbé volna méltányos az, ha a hatályos magyar jogszabályok által megkülönböztetés nélkül biztosította társadalombiztosítási szolgáltatásokban ő is részesülne. Ha valaki biztosítottá vált, akkor jár neki mindaz, amit a társadalombiztosítási törvény előír. Netán az a sugalmazás, hogy tegyük különbséget és ennek a „galád” magyarnak ne biztosítsuk azt, ami minden itt élő magyar állampolgárságú vagy éppenséggel bármely EU tagállamból érkezett munkavállalót megillet ? Ez is rámutat a tanulmány destruktív prekoncepciójára.

Vajon mi az a nyugdíjbiztosítási szolgáltatás, amelyet egy aktív munkaképes korú külhoni magyar néhány napos, minimális járulékfizetéssel járó munkaviszony után igénybe vehet, mert ilyenről nincs tudomás.

6.„Kettős állampolgárság megadásának hatásai nem korlátozódnának csupán Magyarországra, mert a magyar állampolgárok - illetve hozzátartozóik, akik magyar taj-számot kapnak - az unió valamennyi tagállamában jogosultak egészségügyi ellátásra, mégpedig a magyar társadalombiztosítás számlájára. Ugyanakkor a közösségi polgárokat mindenütt megilletik a honi állampolgároknak járó szociális kedvezmények, s több tagállam éppen erre hivatkozással korlátozza átmenetileg a magyarok szabad munkavállalását. A kettős állampolgársággal a dokumentum szerint ezért azt is kockáztatnánk, hogy a hazai munkavállalókat sújtó megkülönböztetést a lehetséges leghosszabb ideig igyekeznének fenntartani.”

A munka-erőszabad áramlására vonatkozó maximum hét évig korlátozások lehetőségét a 2003-ban aláírt csatlakozási szerződés biztosítja, amelyet függetlenül attól, hogy még gyarapodik-e a magyar állampolgárok száma vagy sem a saját önérdekük miatt a korlátozást alkalmazó 12 régi tagállam nagy valószínűséggel fenn fogja tartani. Ha valamelyik nem tartja fent, azt azért fogja enni, mert szüksége lesz kvalifikált és civilizált, európai munkaerőre, tehát az aktív munkaképes magyar állampolgárok számának emelkedése éppenséggel üdvös lesz számukra. Ennek az érvnek megint egy övön aluli íze van, amely olcsó hangulatkeltéssel már előre a külhoni magyarok nyakába varr egy nem létező, vélelmezett hátrányt, amely még ha be is következik a külhoni magyarok magyar állampolgárrá válásával nem áll ok-okozati összefüggésben.

Az EU-n belüli egészségügyi ellátás igénybevételéhez, illetve ennek Országos Egészségbiztosítási Pénztár általi fedezéséhez a TAJ szám mellett az érvényes társadalombiztosítási jogviszony, és ennek fennállását igazoló magyar egészségbiztosítási pénzári igazolás is kell. Az Egészségügyi. Szociális és Családügyi Minisztérium honlapján található tájékoztató is ezt igazolja: „Ha átmenetileg turistaként tartózkodunk valamely EU-tagállamban, sürgősségi betegellátást kaphatunk ugyanolyan feltételekkel, mint az adott ország állampolgárai. Itthoni egészségbiztosításunk alapján az Országos Egészségbiztosítási Pénztár mindazokat az ellátásokat kifizeti, amelyeket az EU-tagállam állampolgárainak is a biztosítójuk fizet; ezeket tehát külföldön térítésmentesen kapjuk. Azon ellátásokért viszont, amelyekért az EU-tagállam állampolgárai is maguk fizetnek, a magyar állampolgároknak is fizetni kell. A kiutazás előtt mindössze az E 111 számú formanyomtatványt kell felvenni a lakóhely szerint illetékes Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnál."

Kettős állampolgárság: egy újjászületni vágyó nemzet akarata
  2004.11.05. 21:51

Zorán Zsivkovics, szerb kormányfő kijelentése, hogy Belgrádnak nem lenne kifogása a délvidéki magyarok kettős állampolgársága ellen, egy új fejezetet nyitott a magyar nemzet történelmében. A jelenlegi magyar kormánynak ezáltal megadatott az a csodálatos lehetőség, hogy enyhítse a trianoni szétdaraboltság által teremtett öntudathasadást, mely megcsorbított önbizalmunk és önbecslésünk, valamint az ebből eredő nemzeti sikertelenségünk alapja.

Kettős állampolgárság: egy újjászületni vágyó nemzet akarata

Zabolai Csekme Éva*

Az írás a Demokratában jelent meg.Továbbította az MVSz Sajtószolgálat

http://www.hotkey.net.au/~aussiemagyar/Kettos%20allampolgarsag%20egy%20ujjaszuletni%20vagyo%20nemzet%20akarata.htm

Zorán Zsivkovics, szerb kormányfő kijelentése, hogy Belgrádnak nem lenne kifogása a délvidéki magyarok kettős állampolgársága ellen, egy új fejezetet nyitott a magyar nemzet történelmében. A jelenlegi magyar kormánynak ezáltal megadatott az a csodálatos lehetőség, hogy enyhítse a trianoni szétdaraboltság által teremtett öntudathasadást, mely megcsorbított önbizalmunk és önbecslésünk, valamint az ebből eredő nemzeti sikertelenségünk alapja. Sajnos az öröm és a lehetőség megragadása helyett először egy megdöbbentő elutasításnak lehettünk tanúi, mely a kommunista diktatúra szellemének továbbéléséről tanúskodott. Nem felejthetjük el, hogy Magyarország kommunista kormányainak egyik legnagyobb bűne az volt, hogy mind jogilag, mind a közvéleményben elidegenítették egymástól a nemzet különböző részeit; mi több, az elszakított területeken élő nemzetrészek puszta létezését is megtorlásokkal iktatták ki az ország polgárainak tudatából. Az elutasító érvek után való kapkodásnak is ez a magyarázata. Most úgy néz ki, hogy olvad a jég, miután az eddig felhozott elutasító érvek mindegyikét cáfolni lehetett.

Elsőként azzal érvelt a külügyminisztérium, hogy az Európai Unió nem nézné jó szemmel a kettős állampolgárság megadását. Ez ellen szól az a tény, hogy az EU 15 tagállama közül 11 elismeri a kettős vagy többes állampolgárságot beleértve az Unión kívül eső országokkal is. A magyarországi gyakorlat is ellentmond ennek, hiszen sok olyan külföldön élő magyar rendelkezik kettős állampolgársággal, aki az EU országain belül vagy kívül él. Mi több, az Európa Tanács által 1997-ben elfogadott és Magyarországon 2002. március 1-én törvény erejére emelt Európai Egyezmény az Állampolgárságról leszögezi, hogy „minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az ő állampolgárai”. (3. cikk, 1 bekezdés) Természetesen minden állam maga határozza meg azt is, hogy milyen következményeket fűz ahhoz a tényhez, hogy egy állampolgára egy másik állampolgárságot is megszerez. Ukrajna alkotmánya például nem teszi lehetővé a kettős állampolgárságot, így Kárpátalja esetében az a legjobb megoldás, amiről lengyel barátaink jó példája nyomán már meg is született az egyezmény: ingyenes, hosszúlejáratú vízum az ukrán- és vízummentesség a magyar állampolgárok részére. A Schengeni egyezmény lehetőséget ad ilyen kivételek tételére.

Fontos felfigyelni arra is, hogy az EU nagy hangsúlyt helyez egy olyan légkör megteremtésére, amely a stabilitást és a nemzetek békés együttélését segíti elő. Ez az alapelv vezérelte az Európa Tanácsot is, amikor elfogadta a 2003/1334 sz. határozatot (2003. június 24.), melynek címe „Az autonóm régiók tapasztalata, mint konfliktusmegoldást sugalmazó ihletforrás Európában”. A kettős állampolgárság bevezetése szintén hozzájárulna ahhoz az identitáserősítéshez, amely a népek egymás tiszteletén alapuló együttélésének egyik feltétele.

A másik kifogás az 1947-ben aláírt Párizsi békeszerződésre való hivatkozás volt. De aki olvasni tud, utánanézhet és rájöhet, hogy az a szó, hogy „állampolgárság” a Párizsi békeszerződésben még csak nem is szerepel.

Ez után következett az a megjegyzés, hogy a magyar állampolgársági törvény nem teszi lehetővé a kettős állampolgárság megadását. Vajon miért áll az 1993. évi LV. törvény a magyar állampolgárságról 2.§ 2. bekezdésében a következő szöveg: „Azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára - ha a törvény másként nem rendelkezik -, a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni.”

Amikor ez a kifogás sem bizonyult tarthatónak, akkor kerítettek sort a gazdasági ürügyekre, miszerint Magyarország nem tudná vállalni több százezer határokon kívül élő magyar nyugdíj és társadalombiztosítását. Persze ezt a délvidéki magyarok nem kérték és nem is kérhették, hiszen az állampolgárság nem jár sem automatikus nyugdíjfizetéssel, sem pedig automatikus társadalmi ellátásokkal. Az EU törvényei szerint mindenki onnan kapja nyugdíját, ahol dolgozott és az a biztosító fizeti az orvosi ellátást, ahol a szóban forgó személy biztosítva van. Az EU tagországain kívül országok közti kétoldalú megállapodásra van szükség ahhoz, hogy azon ország, amelyben valaki dolgozott, átutalja a nyugdíjat egy másik országba, ha ez a személy nyugdíjas korát egy másik országban szeretné tölteni. Az áttelepülés pedig még az EU országain belül is csak akkor lehetséges, ha az illető bizonyítani tudja, hogy megélhetése biztosítva van.

A kettős állampolgárságot megakadályozni kívánók érvei közül nem maradt ki a szavazati jogra való hivatkozás sem. Ez az ürügy azért sem érthető, mert a Magyarországon jelenleg érvényben lévő szavazási törvény a szavazati jogot nem csak állampolgárságtól, hanem lakóhelytől és jelenléttől is függővé teszi. Még az állandó magyarországi lakóhellyel rendelkező de külföldön szolgálatot teljesítő magyar diplomaták sem szavazhatnak, ha a szavazás pillanatában nem tartózkodnak Magyarországon.

Az összes ellenérv közül talán az a legsértőbb, amelyik azzal riogatja a magyar közvéleményt, hogy a kettős állampolgárság megadása nagyméretű áttelepülést fog magával vonni. Nézzük csak a tényeket. A jelenlegi törvény a magyar állampolgárságról 4§ (3) bekezdése szerint „kedvezményesen honosítható az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem magyar állampolgár, aki a kérelem előterjesztésekor legalább egy éve Magyarországon lakik, és felmenője magyar állampolgár volt”. Ha tehát egy délvidéki magyar áttelepül Magyarországra, mert ott megélhetése biztosítva van, egy év leteltével kérvényezheti a magyar állampolgárságot. Jelenleg azonban pontosan azért szükséges a magyar törvény módosítása, hogy a magyar állampolgárság megszerzése áttelepülés nélkül is elérhető legyen azon magát magyar nemzetiségűnek valló személyek számára, akik felmenője magyar állampolgár volt. Ez természetesen nem jelent kollektív állampolgárságot, de erről soha nem is volt szó. A kollektív állampolgárság minden alapot nélkülöző emlegetése kizárólag a fent említett riogatás célját szolgálta. Sokak meggyőződését osztom akkor, amikor azon véleményen vagyok, hogy pontosan akkor lehetünk nagyobb méretű áttelepüléseknek tanúi, ha a délvidéki magyarok kalitkába zárva érzik magukat. A szülőföldön való boldogulás megkönnyítése és nem a már eddig is sokat szenvedett nemzettársaink életének nehezebbé tétele segítheti elő azt, hogy az elszakított területeken élő magyarság ne hagyja el otthonát.

Amikor mindezen ellenérvek visszautasításra találtak, a külügyminisztérium arra hivatkozott, hogy csak olyan államok adhatnak etnikai alapon állampolgárságot, amelyek nem ratifikálták az Európai egyezményt az állampolgárságról. Ez az Egyezmény ugyanis két olyan bekezdést tartalmaz, amely a diszkrimnáció tilalma” címet kapta.

„1. A részes államok állampolgárságra vonatkozó szabályai nem tartalmazhatnak megkülönböztetést vagy nem foglalhatnak magukban semmilyen olyan gyakorlatot, amely kimeríti a nemen, valláson, fajon, bőrszínen vagy nemzeti vagy etnikai származáson alapuló diszkriminációt.

2. Minden részes államot a diszkrimináció tilalmának elve vezérel állampolgárai tekintetében, függetlenül attól, hogy ők születésüknél fogva állampolgárok-e, vagy az állam állampolgárságát később szerezték meg.”

Minden logikusan gondolkodó személy számára magától értődő az, hogy egy ilyen tilalom csak a jus soli alapon megadott állampolgárságra vonatkozhat, nem pedig a jus sanguinis alapján megadottra, hiszen ez utóbbi a vérségi, más szóval etnikai hovatartozást veszi figyelembe. Az EU tagországaiban mindkét jogi alap elismert. Maga az Európa Tanács erősíti ezt meg abban a dokumentumban, melynek címe „Magyarázó jelentés az állampolgárságról szóló európai egyezményhez”. Ez a jelentés leírja az egyezmény megszületésének történelmi hátterét és megmagyarázza a cikkek és az ezeken belül használt szavak értelmét. Tudnivaló, hogy egy egyezmény kidolgozásakor minden nemzetközi szervezet ügyel arra, hogy az egyezményben foglaltak ne mondjanak ellent egy másik, már korábban elfogadott egyezménynek. Ezért vesznek fel olyan kulcsszavakat, amelyek más egyezményekben fontos szerepet játszanak. Az 5. cikk magyarázata tehát a következőket tartalmazza:

„Ez a bekezdés figyelembe veszi az ECHR [Emberi Jogok Egyetemes Deklarációja - Szerk.] 14 cikkét, amely a „diszkrimináció” kifejezést használja, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Deklarációjának 2. cikkét, ami a „megkülönböztetés” kifejezést használja.

Azonban az állampolgárság tulajdonításának jellege már önmagában is megköveteli az államoktól, hogy meghatározzanak bizonyos követelményeket saját állampolgáraik meghatározásához. Ezek a követelmények, adott esetben, kedvezőbb eljárást eredményezhetnek az állampolgárság terén. A megkülönböztetés vagy preferenciális elbánás indokolt jogalapjaira vonatkozó gyakori példák közé tartozik a nemzeti nyelv ismeretének megszerzése a honosításhoz, és a származás vagy születési hely [kiemelés a szerzőtől] miatti támogatott állampolgárság-szerzés.”

Továbbá: „A „nemzeti vagy etnikai származás” kifejezés az 1966 évi, a Faji Diszkrimináció Minden Formájának Megszűntetéséről szóló Egyezmény 1. cikkére, és az ECHR 14. cikkének egy részére épül. …az ECHR-nek nem volt célja, hogy állampolgársági ügyeket öleljen fel, a 14. cikkben foglalt diszkriminációs alapok összessége csak az abban az Egyezményben foglalt jogok és szabadságjogok tekintetében helyénvaló.”

A 2. cikkben használt „vezérel” kifejezés „szándéknyilatkozatot jelez, és nem egy kötelező szabályt, amelyet minden esetben követni kell. Ezen bekezdés célja, hogy megszűntesse a jogszabályok diszkriminatív alkalmazását állampolgársági ügyekben a születéstől fogva állampolgárok és más állampolgárok között, ideértve a honosított személyeket is.”

A „Magyarázó jelentés” hivatalos magyar fordításának itt idézett mondatai világossá teszik azt, hogy az európai intézmények elismerik az etnikai alapon megadott állampolgárság tényét. Ezt a tényt bizonyítja Portugália állampolgársági törvénye is. Portugália ugyanis egyike annak a hat EU tagállamnak, amely az Egyezményt 2003 augusztus 25. előtt ratifikálta. A portugál állampolgársági törvény szerint az állampolgárság megszerzéséhez hat vagy tíz évig kell portugáliai vagy portugál adminisztáció alatt lévő területen, hatályos tartózkodási engedéllyel élni, attól függően, hogy az illető egy portugálul beszélő országból jön-e, vagy nem. Ettől a feltételtől mentesek azonban azon személyek, akik (1) valaha portugál állampolgárok voltak; (2) elismerten portugál származásúak; (3) olyan közösségek tagjai, akik portugál elődökkel rendelkeznek; és (4) akik Portugáliának szolgálatot tettek, vagy tőlük szolgálatot kértek. (Portugál állampolgársági törvény 6.§) Továbbá, portugál állampolgárságukat azok veszítik el, akik egy másik állampolgárság megszerzése után kijelentik, hogy nem kívánnak portugál állampolgárok lenni. (8.§)

Sokan szakmai kérdésnek tekintik a kettős állampolgárság ügyét, és mindent megpróbálnak felkutatni, ami esetleg ennek útjában állna. Pedig a kettős állampolgárság kérdése elsősorban nem szakmai, hanem nemzetstratégiai kérdés. És itt van a kutya elásva. Nem (csak) a szakmai ismeretek hiányossága, hanem elsősorban a politikai akarat hiánya és a nem létező nemzetstratégia vezethetett egy olyan helyzethez, amely az egész nemzetre nézve megalázó. Hogyan állhatja meg a helyét az Európai Unióban - melynek országai mind kizárólag a saját érdeküket tartják szem előtt - egy olyan Magyarország, amely saját nemzetrészeit képes feladni egy-egy brüsszeli vállveregetésért, amelynek megtört identitásánál csak megtört nemzeti akarata kisebb, és amely az anyaország szerepe helyett inkább a mostoha ország szerepét játssza? Hogyan fogunk kiállni saját nemzeti érdekeinkért egy 25 országot magába foglaló közösség keretében, ha azt még akkor sem tudjuk megtenni, amikor a kérdést saját nemzetünkön belül kell megoldani, és amikor még a szomszédos ország is felajánlja segítségét?

Meggyőződésem, hogy a kettős állampolgárság lehetővé tétele nem csak a schengeni választófal felhúzását akadályozná meg, hanem az egész magyar nemzet számára jótékony hatással lenne, hiszen növelné önbizalmunkat, önbecsülésünket és erőt adna ahhoz, hogy helyt álljunk a jövő kihívásaival szemben. Nemeskürty István szavaival élve „nem kicsinyek vagyunk, hanem csonkák”. A kettős állampolgárság pedig a megcsonkítás kissé elviselhetővé való tételét is jelentené. Az elszakított területeken élő nemzetrészeknek így könnyebb lenne megtartani a hitet, hogy érdemes magyarként küzdeni, kitartani és megmaradni, és kevésbé éreznék magukat idegennek, mind a jog, mind a közvélemény értelmében. Nemzettársaink, akik idegenbe kerültek anélkül, hogy elhagyták volna őseink szülőföldjét, nyolcvan év szenvedése ellenére megtartották magyar identitásukat és kötődésüket ahhoz a csonka országhoz, amely a negyvenes évek végétől kezdve lemondott róluk. Most is ők azok, akik megpróbálják felrázni aléltságából a nemzet nagyobbik részét, rámutatva arra, hogy egy átfogó nemzetstratégia nélkül mindannyian vesztesek leszünk. A kettős állampolgárság megtagadása ugyanis elkeseredést, feszültséget, indulatokat és a szélsőségek előretörését vonná magával, amely egyrészt a kitelepülést gyorsítaná fel, másrészt veszélyeztetné a térség stabilitását. Ugyanakkor szomszédaink és az EU országai további bizonyítékát kapnák annak, hogy velünk mindent meg lehet tenni, és ezáltal veszélyeztetnék nemzetünk biztonságérzetét az ország határain belül és kívül.

Itt az ideje annak, hogy az elszakított területeken élő nemzetrészekkel együtt kidolgozzunk egy átfogó nemzetstratégiát, amely nemzetünk egységének kinyilvánítását tűzi ki célul akkor is, ha ez a gyarmatosító hatalmak nemtetszését váltaná ki. Itt az ideje, hogy ne országban, hanem nemzetben gondolkozzunk és nemzetstratégiánk célkitűzéseinek minden mást alárendeljünk. Meggyőződésem, hogy az a folyamat, amelyet a kettős állampolgárság követelése elindított, megállíthatatlan, mert az egy újjászületni vágyó nemzet akaratának kifejezése. Márpedig a nemzet egy lélek, egy eszme, egy akarat együtt élni és együtt még nagy dolgokat cselekedni.

* A szerző az MVSZ Külügyi Bizottságának elnöke.

12 érv és tévhit
  2004.11.05. 21:47

A határon túli magyarok részére kedvezményes honosítás útján az MVSZ népszavazási kezdeményezése alapján megadandó magyar állampolgárság mellett.

A népszavazás célja: a magyar állampolgárság kedvezményes honosítás útján, magyarországi lakhely és megélhetés igazolása nélkül történő megszerzése lehetőségének biztosítása a világ bármely táján élő nemzettársaink számára

A népakarat megvalósításának módja: a megtartandó ügydöntő népszavazáson legalább a választópolgárok 25 %-ának többségbe került igen szavazata esetén az állampolgárságról szóló törvényt az Országgyűlés megfelelően köteles módosítani

1. A magyar állampolgárság kedvezményes honosítás útján történő megadása nemzeti és egyúttal alkotmányos kötelesség. Lényegében a trianoni békediktátum következtében elcsatolt magyar nemzetrészeken élő magyaroktól erőszakkal elvett magyar állampolgárság visszaadását, egy több mint ezeréves természetes állapot visszaállítását jelenti.

A világban az emberi közösségek mai napig a közös hagyományok, kultúra, történelem, nyelv és etnikai gyökerek mentén működnek a leghatékonyabban. A háborúk és az azokat követő sokszor önkényes, igazságtalan politikai döntések mint például az 1920-ban megkötött és a sorsunkat végzetesen érintő trianoni békeszerződés pontosan ezeket a sok évszázada kialakult nemzeti közösségeket megbontó, természetellenes helyzetet teremtettek. Minden egészséges nemzeti közösség a saját túlélése és boldogulása érdekében megoldásokat keres arra, ha az állam és nemzet határai nem esnek egybe.

Ma a Kárpát-medencében az igazságtalan békediktátum miatt a jelenlegi magyar állam határain kívül közel hárommillió magyar él ősi szülőföldjén kisebbségi sorban. A XX. század vérzivataros eseményei rendkívüli módon megtizedelték őket, de ők még kitartanak, bíznak az anyaországban és joggal számítanak testvéri segítségünkre, amelyet viszonozni is akarnak. Ne felejtsük el, hogy a magyar nemzet fordulatos történelme során jelentős részben a határon túlra szakadtak felmenőinek adójából, véréből és verejtékéből jött létre mindaz, ami itt a Kárpát-medencében magyar értékként megtalálható. De a mai, csonka-Magyarország területén található kulturális és épített javak, mindaz, amit az évszázadok fölhalmozott a magyar nemzet, közös nemzeti erőfeszítés eredménye volt.

Elementáris és megkerülhetetlen szolidáris kötelességünk tehát számukra a magyar állampolgárság visszaszerzése lehetőségének biztosítása, és ebben nem lehetünk szűkkeblűek. Hasonló szolidaritástól vezettetve járt el számos európai és szomszédos nép is, így a horvátok, spanyolok, olaszok, portugálok, németek, szlovének, szerbek, szlovákok és románok. Romániában például 1991 óta biztosítják a határon túli románok számára, hogy bevándorlás, tehát romániai lakóhely vagy tartózkodási hely nélkül is szerezhessenek román állampolgárságot, 2003. óta pedig azok a volt román állampolgárok, valamint 2. generációs leszármazottaik, akik 1989 előtt veszítették el állampolgárságukat azt visszakaphatják, emellett pedig megőrizhetik külföldi lakóhelyüket és másik állampolgárságukat.

Gondoljunk bele, hogy mit szólna ma egy szegedi, ha ő is az elcsatolt területen ragadt volna, és most a Szerbia-Montenegro állampolgáraként hallgatná a magyar állampolgársággal szembeni morbid ellenérveket? De a debrecenieket is fenyegette ez a veszély, hiszen a román állam a Tisza vonalánál akarta meghúzni a határát.

Senki nem rekeszthető ki a nemzeti közösségből csak azért, mert olyan magyar családban született, amelynek otthona a Kárpát-medencében, de jelenlegi határokon kívül található. Mit szólt volna a jelenlegi határokon kívül született Arany János, Ady Endre, Tamási Áron, Munkácsy Mihály, Jókai Mór, Márai Sándor és Kosztolányi Dezső, ha tőlük megtagadták volna a magyar állampolgárságot ?

Gondoljunk bele, hogy mennyit adtak a magyarságnak a határon kívülre szorított magyar nemzeti közösség tagjai az elmúlt évszázadokban, vagy akár az utóbbi évtizedekben a művelődés, a népi kultúra megőrzése, a társadalmi és gazdasági kapcsolatok terén !

A határon túli magyar szervezetek túlnyomó többsége támogatja és szükségesnek tartja a magyar állampolgárság kedvezményes megadását, a létében leginkább fenyegetett délvidéki magyarság szervezetei pedig egyhangúan kiállnak mellette.

A hatályos magyar Alkotmány 6. § (3) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását. A magyar állampolgárság kedvezményes honosítás útján részükre történő megadása ennek az alkotmányos kötelezettségnek a magas szintű végrehajtását jelentené.

2. A magyar állampolgárság kedvezményes honosítás útján történő megadása nem ellentétes a Magyarországra is kötelező nemzetközi egyezményekkel

A magyar állampolgárság kedvezményes honosítás útján történő megadása nem ellentétes a Magyarországra is kötelező nemzetközi egyezményekkel, így például az Európa Tanács keretében, 1997. november 6-án kelt, az állampolgárságról szóló Európai Egyezménnyel, amely szerint minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az ő állampolgárai. A diszkrimináció tilalma nem vonatkozik a nemzetiségi alapon megadott állampolgárságra. Etnikai alapon lehet kedvezményes elbánást alkalmazni, különösen az állampolgárság megadása során. A kedvezményes honosítás a kedvezőbb elbírálás lehetőségét biztosítja a magyar nemzetiségű kérelmezők számára, azonban a hatályos állampolgársági törvény elvileg bárki számára biztosítja a magyar állampolgárság honosítás útján történő megszerzésnek lehetőségét. Mindezt az Alkotmánybíróság is kimondta határozatában, amely a népszavazási kérdés ellen benyújtott kifogást elutasította.

Jogállamokban alkotmány, törvény szabályozza, hogy a nemzethez tartozó személy milyen feltételeknek megfelelően nyeri el a nemzete képviseletét ellátó anyaország állampolgárságát. Spanyolország a határain túlról most vár kb. 1 millió spanyol származásút, hogy megadja a spanyol állampolgárságot! Romániában minden horvát nemzetiségű romániai állampolgár - horvát állampolgár is és horvát útlevele is van; a moldvai románok tízezrével kapják meg a román állampolgárságot. A romániai 21/1991. sz. Állampolgársági Törvény már korábban elismerte a kettős- vagy többes állampolgárságot.

A szülőföldjén magyar nemzeti önazonossággal megmaradni óhajtót erős érzelmi és tudati szálak kötik a magyar nemzethez. Ezen együvé tartozás szilárdabbá tételének és jogi kötelékkel szentesítésének alapvető feltétele a magyar állampolgárság nemzeti hovatartozás alapján való elnyerése.

A nemzeti hovatartozás alapján elnyerhető kettős állampolgárság tehát nem utópia, hanem a nemzethez tartozás köteléke és a szülőföldön való megmaradás egyik fontos biztosítéka.

Magyarországnak, - ha törvényhozó és végrehajtó hatalmat gyakorló közképviselete egységes nemzetben gondolkodik -, belső jogrendjét megfelelőképpen módosítva, halaszthatatlanul meg kellene jelenítenie azt a feltételrendszert és jogi szabályozást, amely alkalmas a nemzethez kötődés, az anyaországhoz kötődés szavatolására, oly módon, hogy a magyar nemzetiségűt szülőföldjén való megmaradásra késztesse. Ezen kötődés szilárdabbá tételéhez alkotmánymódosításra is szükség lenne, hiszen, ha a nemzethez tartozás alkotmányos joggá válik, s az állampolgárság elnyerésében is kifejeződik, akkor a nemzettársak teljes és tényleges egyenlősége is valóra válik, anélkül, hogy szülőföldünkről le kellene mondanunk.

Aztán döntse el a polgár - és senki más helyette -, akar-e élni a lehetőséggel, hogy nemzetéhez kötődve otthonának érezze anyaországát, anélkül, hogy feladná szülőföldhöz való ragaszkodását !

A diszkrimináció tilalma nem vonatkozik a nemzetiségi alapon megadott állampolgárságra. Etnikai alapon lehet kedvezményes elbánást alkalmazni, különösen az állampolgárság megadása során. A kedvezményes honosítás a kedvezőbb elbírálás lehetőségét biztosítja a magyar nemzetiségű kérelmezők számára, azonban a hatályos állampolgársági törvény elvileg bárki számára biztosítja a magyar állampolgárság honosítás útján történő megszerzésnek lehetőségét.

Mindezt az Alkotmánybíróság is kimondta 5/2004. (III. 2.) AB határozatában, amely a népszavazási kérdés ellen benyújtott kifogást elutasította. Rámutatott arra, hogy az államok kedvezményeket biztosíthatnak az állampolgárság megadásánál. Megalapozottnak tekintette azt a kedvezményt, amelyet honosításnál a nemzeti nyelv ismerete, a leszármazás, a születési hely alapján nyújtanak. Maga az Egyezmény ismeri a kedvezményes elbírálás lehetőségét (pl. házastársi kapcsolat, az állam területén való születés és tartózkodás, hontalan státus esetén). Példaként említette, hogy az Európai Unió tagállamai az általános szabálynál rövidebb tartózkodási időt írhatnak elő másik tagállam állampolgárainak a honosítására.

Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy európai államok gyakorlata a honosításnál az alapszabályhoz viszonyítva számos kedvezményt alkalmaznak. A kedvezmények néhány példája:

- egyes skandináv államokban kedvezményben részesül egy másik skandináv állam állampolgára [így rendelkezik a svéd 2001. július 1-jén hatályba lépett állampolgársági törvény 11. Cikkének a) pontja, a finn 2003. június 1-jén hatályba lépett állampolgársági törvény 30. Cikke],

- a francia 1993. július 22-i, 93-933. számú törvény franciaországi tartózkodás követelménye nélkül lehetővé tette a honosítást annak a külföldi állampolgárnak, aki francia nyelvi és kulturális közösséghez tartozik, ha olyan területen vagy államban él, amelyben a hivatalos nyelv francia (21-20. Cikk),

- a portugál állampolgársági szabály kedvezményes honosítást tett lehetővé az olyan kérelmező számára, aki korábban portugál állampolgár volt, vagy portugálok leszármazója, vagy olyan közösség tagja, amelynek portugál felmenői voltak, vagy a portugál államnak szolgálatokat tett vagy erre felkérik (1982. augusztus 12-i törvény 6. Cikkének második bekezdése),

- az 1995. május 2-i görög állampolgársági törvény kivételesen lehetővé tette az állampolgárság megadását az olyan külföldön élő görög etnikai leszármazású nagykorú személyeknek, akiknek nincs állampolgársága vagy nem ismert az állampolgársága és ténylegesen görög módon cselekszenek (5. Cikk),

- a 2003-ban módosított román állampolgársági törvény szerint az olyan kérelmezők, akik 1989. december 22-e előtt önhibájukon kívül vesztették el a román állampolgárságot, azzal a kedvezménnyel kaphatják vissza az állampolgárságot, hogy nem követelmény a romániai lakóhely; ugyanez a szabály vonatkozik az ilyen személyek leszármazóira is (a másodfokkal bezáróan) (Hivatalos Közlöny 2003. I. rész, 399. szám).

A népszavazás szerinti kérdés a magyar nemzetiség igazolását magyar igazolvány útján is lehetővé tenné. A magyar igazolvány megszerzésének feltételei a nyelvtudás, valamint a magyar nemzetiségűként való nyilvántartás, vagy olyan közösségekben való részvétel, amelyekben kifejezésre jut a magyar nemzetiségű érzés. Ezek az ismérvek a Magyarországhoz való szorosabb kötődést fejezik ki. Ez az ismérv megfelel a Nemzetközi Bíróság által a Nottebohm ügyben az állampolgárságra alkalmazott ismérvnek, valamint az Egyezmény alapján elfogadható ésszerű indoknak. utal a Nemzetközi Bíróság Nottebohm Ügy kapcsán hozott határozatára, mely szerint „az állampolgárság egy jogi kötelék, melynek alapja a kötődés társadalmi ténye, a lét, az érdekek és az érzelmek valódi kapcsolata, együtt a kölcsönös jogok és kötelezettségek létezésével (Nottebohm Ügy, ICJ Report, 1955, 23. old.).

3. A magyar állampolgárság kedvezményes honosítás útján történő megadása nem ellentétes az Európai Unió szabályaival és elveivel

Az Európai Unió 25 tagállama közül több mint 15 ismeri és alkalmazza a kettős áll