A Die Welt által készített interjúban Tibet világi és egyházi vezetője kifejti véleményét korunk nagy problémáiról, a rohanó világról és az agresszióról, a buddhista tanok népszerűségének növekedéséről, Kína hatalmának alakulásáról, sőt, még arra is válaszol, hogy volt-e már szerelmes.

Őszentsége, a 14. Dalai Láma eddigi leghosszabb németországi tartózkodása során megannyi előadást tart az együttérzésről, és az emberiességről, de közben időt szakít arra is, hogy a sajtó érdeklődését kielégítse. Végtére is Tibet esélye a régóta áhított függetlenedésre Kínától nemcsak vallási okok, hanem katonai erőviszonyok miatt sem nyugodhat fegyvereken; sokkal inkább elképzelhető egy, a világ közvéleménye által kifejtett nyomás hatására.

Fiatal tibetiek egy csoportja 15 napja éhség sztrájkol Újdelhiben Tibet függetlenségéért. Gondolja, hogy a tiltakozás ilyen formája segítheti Tibet ügyét?

„Számunkra buddhistáknak a halálra éheztetés az erőszak egy formája. És mint az ismertes a buddhizmus egyik alap tana az erőszakmentesség. Csodálom az elszántságukat és megértem a frusztráltságukat, hiszen semmilyen jele nem mutatkozik annak, hogy Tibet helyzete javulna. Ez a csoport azért döntött az éhségsztrájk mellett, mert úgy gondolják, hogy az eddigi módszerek nem voltak effektívek. De buddhista szemszögből nézve nem pártolom az akciót, végtére is minden élet szent. Egy éhségsztrájk véleményem szerint nem jelent megoldást.”

Az Ön kívánsága az, hogy Tibetbe visszatérhessen, melynek esélye jelenleg igen kicsi. Gondolja, hogy a visszatérést még megérheti?

„Igen, meg vagyok győződve róla. Még akkor is, ha ez néha reménytelennek tűnik. Az emberi jogi helyzet Tibetben még mindig nagyon fenyegető. A tibeti lakosság fele a kínaiak által újra felosztott provinciákban él, a közösség szétzúzása pedig akadályozza az embereket abban, hogy a kultúrájukat őrizzék és gondozzák. Kívülről nézve a kínai kormány engedi a tibeti népességnek saját kultúrájának használatát, de a hagyományok, az írásmód, a tanok elsajátítására alkalmatlan környezetet teremtenek. A tibeti kultúrát egyre inkább elnyomja a kínai. Ehhez járul még hozzá, hogy az idősebb generáció, amely még ismeri a buddhista tanokat, lassan kihal.”

Miben reménykedik?

„Van egy olyan új generáció Tibetben, mely éppen ezt a nehéz helyzetet értékeli úgy, mint egy előrelépést, és amely nem veszítette el az erejét és a reményét még. Ők nagy jelentőséggel bírnak, mivel az ő elszántságuk által másokat is megnyerhetnek az ügyünknek. Ezenkívül Kína hatalmának növekedésével a világ figyelme is egyre inkább ráterelődik majd erre a kommunista rendszerre. A nyomás egyre nő majd, a cenzúra gyengül, és az emberek elkezdenek majd kérdéseket feltenni. Kína jelenleg sok problémával küzd, és ezeknek a száma egyre csak nőni fog. Maguk a kínai emberek is egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a tibeti buddhizmus iránt. Ezáltal pedig egyre pozitívabb lesz Tibet megítélése Kínán belül is. Ez elő fogja mozdítani a tibeti ügyet.”

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés