Örökös tagok az Országgyűlésben - A soros vesztes

Bővített változat:

Magyar Fórum : A soros vesztes

Sokan hajlamosak megfeledkezni arról a nemzeti oldalon, hogy országunk hanyatlásáért, a magyar életlehetõségek szûküléséért általános felelõsség terheli a hazánkat irányító úgynevezett politikai elitet. Tehát az állampárt jogutódjaként mûködõ MSZP és szövetségese, az SZDSZ mellett a Fidesz bûnei is hozzájárultak mai nyomorúságunk létrejöttéhez. Amiben semmi meglepõ nincs, ha tudjuk, hogy szociálliberális partnereihez hasonlóan a fiatal demokraták is állampárti gyökerekkel rendelkeznek. Orbánék pályakezdése is a diktatórikus államhatalom intézményeihez kötõdik. A Fidesz vezérkara is ahhoz az önzõ, hatalmát a nemzet kifosztására építõ uralkodó részéhez tartozik, amely tévútra vitte a rendszerváltást.

Orbán Viktor az ELTE Állam- és Jogtudományi karán szerzett diplomát, de jogászként egy percet sem dolgozott. A Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetõképzõ Intézetében helyezkedett el, ahol 1987. novemberétõl továbbképzések szervezésével foglalkozott. Az ambiciózus fiatalemberre a pártállami vezetõség hatalomátmentését levezénylõ körök is felfigyeltek, és pártfogásába vette a Soros Alapítvány. A Közép-Európa Kutatócsoport munkatársaként tevékenykedõ Orbán Viktorral Sorosék annyira elégedettek voltak, hogy alig néhány hónap után Angliába küldték továbbképzésre. 1989-tõl az oxfordi Pembroke College-ban tanulmányozhatta a liberális politikai filozófia történetét.

Közben pártpolitikusként is elkezdõdött Orbán felemelkedése. Alapító tagja volt az 1988. március 30-án megalakult Fiatal Demokraták Szövetségének, majd októberben a párt országos választmányába is bekerült. A Soros Györgyék által kiképzett ifjú politikus pártja képviseletében az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalócsoportjának is tagja lett, így felelõsség terheli abban, hogy a rendszerváltás feltételrendszere lehetõvé tette a diktatúra haszonélvezõinek hatalomátmentését.

Pedig Orbán Viktort éppen a szovjet megszállók és kommunista kiszolgálóik elleni radikális fellépés tette országosan ismert és népszerû közszereplõvé. Nagy Imre és mártírtársai ravatalánál, a budapesti Hõsök terén 1989. június 16-án elmondott beszédében az egész ország nyilvánossága elõtt követelte a szabad választásokat és azonnali tárgyalások megkezdését az orosz csapatok kivonulásáról. A radikális fellépést azonban akkor sem tartotta összeegyeztethetetlennek a baloldallal való haverkodással. Többek között a HVG-nek nyilatkozta azt, hogy egyaránt közeli barátjának tartja a szociálliberális Fodor Gábort és a reformkommunista Stumf Istvánt. Bár Fodor azóta átállt az SZDSZ-hez, Stumf Orbán közeli munkatársként ma már a Fideszt erõsíti.

Orbán az elsõ szabad választásoktól, 1990-tõl folyamatosan tagja a magyar törvényhozásnak, és minden alkalommal listán került be a parlamentbe. Honatyai pályafutásának kezdetén még az SZDSZ által hangoztatott nézeteknél is szélsõségesebben liberális álláspontot képviselt. Például az Antall-kormány programjának vitájában kiállt a Kádár-rendszer egyes intézkedéseinek törvényessége mellett, és élesen bírálta az egyházak politikai szerepvállalását. Támadta az antalli MDF-et, Orbán akkoriban még arról beszélt, hogy a közel fél évszázados diktatúra után megalakult elsõ demokratikus kormány "egy olyan elkorhadt, régi világot képvisel, ami soha nem fog Magyarországra visszatérni. (...) a XX. század végi modern társadalomtól idegen az a gondolatvilág, amellyel kéretlenül boldogítani akarják a nemzetet".

Ám a Fidesz a Soros-birodalomnak tett sorozatos hûségnyilatkozatok ellenére is szinte megsemmisítõ vereséget szenvedett az 1994-es választásokon, amiben liberális vezéregyéniségeinek (Fodor Gábor, Ungár Klára, Molnár Péter) árulása is komoly szerepet játszhatott. Nyilván Soros Györgyék is felismerték, hogy Magyarországon nincs tér két szélsõségesen balliberális párt számára, és az SZDSZ-ben koncentrálták itteni erõiket. A Szocialista - Szabad demokrata koalíciós kormányzás idõszakát - az idõközben pártelnökké választott Orbán vezetésével - teljes irányváltásra használta fel a Fidesz. A liberális fiatalokból álló mozgalom Fidesz - Magyar Polgári Pártra változtatta a nevét és teljes egészében átvette a korábban folyamatosan szidalmazott MDF frazeológiáját. Az anarchizmussal kacérkodó korosztályi mozgalom megkezdte átalakulását konzervatív néppárttá.

Orbán Viktor tehetségét, jó szervezõkészségét és karizmatikus erejét dicséri, hogy szinte hibátlanul sikerült véghezvinnie a Fidesz teljes metamorfózisát. 1998-ban már az MDF vitathatatlan örököseként, a nemzeti értékek és a keresztény szellemiség látszólagos védelmezõjeként aratott gyõzelmet a Fidesz a szociálliberális koalíció pártjain. Az Orbán Viktor által vezetett kormány megalakulásához azonban elkerülhetetlen volt Torgyán József támogatásának megszerzése. Végül is megszületett a koalíciós megállapodás azzal a Kisgazdapárttal, amellyel Orbán Viktor néhány hónappal korábban még teljességgel kizárta az együttmûködés lehetõségét.

A Fidesz által vezetett kormány jóvoltából 1998. és 2002. között szerény mértékben javultak ugyan a lakosság életfeltételei, csökkentek a terhek, nõttek a támogatások, ám a tényleges hatalmi viszonyokat illetõen nem történt érdemi változás. Elmaradt az erkölcstelen és részben törvénytelen privatizáció felülvizsgálata, folytatódott a külföldi cégek térnyerése a hazai vállalkozások kárára, a balliberális oldal megõrizte elképesztõ túlsúlyát a magyarországi tömegtájékoztatásban, külkapcsolatainkban pedig Orbánék is szolgai hûséggel igyekeztek teljesíteni az Európai Unió, a NATO és az Egyesült Államok elvárásait. Szerény sikert jelentett ugyanakkor a - 2002. után ellehetetlenített - kedvezménytörvény elfogadása és a magyarigazolvány bevezetése, aminek révén valamicskét javulhatott az elszakított nemzetrészeink helyzete.

Rendkívüli mértékben rontották viszont a kormány megítélését az egyes kisgazda politikusokhoz köthetõ korrupciós ügyek. Orbán Viktor - akit az úgynevezett Orbán-bányák ügyében ugyancsak visszaélésekkel vádolt a baloldali sajtó - elsõsorban a koalíciós partner, az FKGP szétverésében vélte megtalálni a gondok megoldását. Torgyán József végül is megérdemelten távozott a parlamentbõl a TV2 Buzera címû mûsorába, ám a Fidesz valódi szövettséges nélkül maradt.

A Kisgazdapárt teljes szétverése, valamint a kormányt a nemzeti oldalról bíráló MIÉP meggyengítése, a parlamentbõl való kiejtése a balliberális koalíció gyõzelmét, a Fidesz vereségét eredményezte. A miniszterelnöki pozícióból kibukó Orbán Viktor azonban nem tanult a kudarcból, élvezte a személye körül kibontakozó vezérkultuszt és meghirdette a teljes konzervatív oldal egy pártban történõ egyesítését.

Idén talán így is lett volna esélye a gyõzelemre, ha a szerencsétlenkedõ Medgyessy Péter marad a miniszterelnök, ám az MSZP új erõs emberével, a milliárdos rablókapitalista Gyurcsány Ferenccel szemben tehetetlennek bizonyult. A baloldali média túlhatalmát, befolyását jelzi, hogy a miniszterelnök népszerûségvesztés nélkül úszta meg a napvilágra került törvénytelen ügyleteit, míg Orbánt sikeresen járatták le a részben mondvacsinált szõlõügyekkel. Gyurcsány kihívója az érvelésben és a vitában is alulmaradt. Szánalmas volt látni, hogy a fölényes magabiztossággal hazudozó szocialista vezér úgy játszik Orbánnal, mint macska az egérrel.

Pedig a gyõzelem érdekében Orbán még a hazájában bejrúti mészárosként elhíresült háborús bûnössel, Ariel Saron akkori izraeli miniszterelnökkel is lepaktált, a szélsõségesen rasszista, arabgyûlölõ Likud testvérpártjának nevezte a Fideszt. Bár a hvg.hu-nak adott március végi interjújában Orbán ismételt hûségnyilatkozatot tett Bush elnöknek, kiállva az agresszív amerikai politika mellett, sõt kijelentette, hogy szeretné, ha a liberálisok mind nagyobb számban találnának a otthonra a Fideszben, már nem tudta elkerülni a vereséget. A két forduló közötti meghátrálásával, visszalépésével pedig elárulta, cserbenhagyta mindazokat a milliókat, akik bíztak a radikális jelszavakat is hangoztató Fideszben és vezérében.

Sajnos Orbánnak még ma is vannak hívei, rajongói, akik nem látják, hogy a radikális liberálisként indult, majd polgári, nemzeti és neokonzervatív nézetekre, célkitûzésekre egyaránt hivatkozó pártvezér egyik szerepkörében sem ragaszkodott konzekvensen meghirdetett elveihez. A miniszterelnöksége után már a második bukását elszenvedõ Orbán Viktor elvi, eszmei hûtlensége még csak pragmatikus okokkal sem indokolható. Õ csupán egy elvtelen karrierista, akit Sorosék képeztek ki a tartalékerõnek, a valódi nemzeti törekvések ellehetetlenítõjének szánt Fidesz vezérévé. Így minden kudarca elenére is bérelt helye van a Magyarország tönkretételének felelõsségét viselõ politikai álelitben.

Forrás: Magyar Fórum - Közéleti Hetilap
XVIII. évfolyam 26. szám - 2006. 06. 29. Főszerkesztő :Varga Imre.

Forrás:
http://users.atw.hu/informacio/oroktag.pdf