10 deka önsajnálat szeletben

Ez nem más, mint az utóbbi hetek olcsó kis gondolatai. Annyit sem érnek, hogy önálló szeletekben kerüljenek fel. A kérdés persze ott visszhangzik a fejemben, hogy ugyan minek teszem fel, miért teszem közzé azt, amit nem akarok mással megosztani? Azért, amiért ez a honlap készült évekkel ezelőtt. Azért, hogy csináljak valamit, aminek néha látom értelmét, aminek van eredménye, ami valamiféle alkotás, produktumot hoz létre, eltereli a gondolataimat. 

Az alábbi sorok akkor buktak ki belőlem, amikor a legkevésbé vágytam a drámakirálynő kiszabadulására. De ilyen ez, amikor a saját gondolataid mocsarában kúszol. Vagy belefulladsz, vagy némi tocsogás után iszappakolásként fogod fel. Igyekszem ez utóbbit szem előtt tartani, és súlyosnak tűnő soraimban csupán a "művészi elrugaszkodást" látni.

Két kattogó óra ritmusa között
Egy pillanatnyi csend felett őrködök.
Gondolatok ezer szála fut,
Agyamban keresve kiskaput.
Messze futnának, távol tőlem,
Mert folyton csak őket kergetem.
A félelem már lejárta lábát,
A hasztalanság ül, megvonja vállát.
Kétségem a ködben elveszett,
Mit paranoiám ébresztett.
Komplexusom egy sarokban áll,
Körötte ezer tükörkép ordibál.
A szégyen is ott sündörög,
Hiénaként rajtam röhög.
Hisztérikus, nyála fröcsög,
Lassan már vele röhögök.

2012-03-23

Gyerekes világom mélyén,
Egy sűrű erdő közepén
Várom a bátor herceget,
Csókjával átkom törje meg.

2012-04-16

Lennék a szeled, simítva kezed,
Fújnék rá pihét, szerelmes igét.
Lennék a napod, csókolva arcod,
Keletről jönnék, életet hoznék.
Lennék a tüzed, hagynám hogy űzzed
Lobogó lelkem, égő lángtestem.
Lennék a vized, szerelmes ízed,
Nyelveden folyó, örök álmodó.

2012 -04-16

Jöttöd vártam,
Megcsalattál.
Nem marad más,
Csak a halál.
Vigyen nagy,
Fekete madár.
Vigyen innen,
Vigyen már!

2012-04

Meddig várjak, meddig üljek,
Mit gondoljak, mit reméljek,
Addig várok, addig ülök,
Amíg végül megvénülök
S ha nem volt szépségem elvész,
Nem marad más csak az ész,
Mivel fel nem foghatom
Eltékozolt ifjúságom.

2012-04

Hallod? Kis neszek, zörejek
Kaparnak, mint az egerek.
Ezer ujjuk, ezer karmuk,
Nyakadra fonódik a farkuk.
Piros szemük, fehér foguk,
Megrágcsálják minden foglyuk.
Bőröd alatt lakomáznak,
Szívizmodon táncot járnak.
Aprócska gyomruk megemészt:
Csontot, húst, vért, penészt,
S’honnan esznek, oda szarnak,
Tátott szádba potyogtatnak.
 

2012-05-01