Reggel hazafelé
Reggel van és köd gomolyog,
a részegségtől lassan imbolygok.
Füstként száll a földből a víz,
bortól keserű számban az íz.
Ahogy lomhán lehelik ki a fák
lombjuk közül a sűrű párát,
tisztul a szemem, s nézem a földön,
hogy éled a világ a járdakövön.
|