"Az égen át száguld segítségedre, a fellegeken fenséges."                                  (5Mózes 33:26)

  Amikor Steve Anderson anyósánál rákot diagnosztizáltak, a felesége elrepült, h meglátogassa. Steve is szeretett volna elmenni, de nem volt elég pénzük rá. Imádkozott, és egy barátjuk, Joe, felajánlotta, hogy elviszi kétüléses Cessna gépén. Úticéljukhoz közeledve sűrű ködbe jutottak, és miután felvették a kapcsolatot a toronnyal, megtudták, hogy a repülőteret lezárták. Az irányító azt ajánlotta nekik, hogy forduljanak vissza, de kevés volt az üzemanyag, így Steve ismét imádkozott. Végül megszólalt egy hang: "Rendben van, előkészítjük a reptéri személyzetet a kényszerleszálláshoz."
  Aztán, ahogy ereszkedni kezdtek, az irányító felkiáltott: "Húzza fel! Húzza fel!" Éppen felszakadozott kicsit a köd, és meglátták, hogy a repülőtér helyett egy forgalmas autópálya felett vannak, és éppen csak el tudták kerülni a felüljárót. Az irányító így folytatta: "Figyeljenek rám, és baj nélkül földet érnek!" , majd nyugodt hangon adta az utasításokat, míg biztonságban földet nem értek. Joe kezébe vette a mikrofont, és így szólt a toronynak: "Maga(!) nélkül sohasem sikerült volna. Köszönjük, hogy megmentette az életünket."
Az irányító így felelt: "Miről beszél? Elvesztettük a kapcsolatot rögtön azután, h azt mondtuk, forduljanak vissza. Teljesen megdöbbentünk, amikor előbukkantak a felhők közül a leszállópálya fölött, és tökéletes leszállást hajtottak végre!"
Nos, ha nem az irányító vezette őket, akkor ki? Nincs rá természetes magyarázat, de van temészetfeletti!
  "Isten az égen át száguld segítségedre... örökkévaló karjai tartanak!"