Annyiszor vagyok hajthatalan és makacs, annyiszor vagyok eltökélt a magam elhatározásaimban és abban amit én látok jónak.
Annyiszor mondom, hogy azért csinálok dolgokat, mert... Csak! Nincs magyarázat. Így csinálom és kész!
Nem érdekel hogy mit gondol más, nem érdekel, hogy mit ír elő az illem, nem izgat, hogy hülyét csinálok magamból. Teszem, amit épp szeretnék... 'és miért?' - megkérdezik, és én válaszolom... Csak!...
  De ha Isten kér valamit?!
Megteszem?
Úgy teszem meg, hogy csak Ő érdekel és nem az hogy mások mi fognak gondolni? Megteszem, vagy Neki is úgy válaszolok, hogy nem, mert... csak...?!
(Pedig, nem vezet jóra a saját kívánságaim követése...)
Isten pedig csak vár.
Csak szeret (nagyon)!
Meg akarom tenni, amit Isten mond! Miért? CSAK! 
Szeretem az Úr Jézust! miért?! CSAK!
Szeretem azt is, aki engem nem! Miért?! Mert így döntöttem Isten által,  CSAK!
Mondjunk Isten munkájára, mások szemébe, akik ki akarnak forgatni hitünkből csak-ot!

C - célegyenes
S - sietve
A - akadályok közt
K - Krisztusért!