Írországot a szívével ismerheti meg igazán az ember
Elhangzott a Múzsák kertjében című műsorban, 2004. június 20-án
2004. június 20., vasárnap 16:57
488 olvasás
Brendan McMahon, budapesti ír nagykövet eredeti foglalkozása történész, így szívesen mesélt az ír nép régi, kereszténység előtti, de legújabb kori történelméről is, arról, hogy a második világháború utáni években hogyan sikerült talpra állítani a gazdaságot.
Brendan McMahon budapesti ír nagykövet először az ír nép legújabb kori történelméről adott rövid áttekintést. Az 1950-es években, a második világháború után még nagy szegénység uralkodott Írországban. Sok honfitársuk vándorolt ki Angliába, Amerikába, Ausztráliába és Új-Zélandba. Fel kellett ismerniük, hogy ha túl akarják élni ezt a veszteséget és meg akarják állítani a lakosság fogyását, akkor meg kell változtatni az életszemléletüket, és be kell kapcsolódni a fejlett világ vérkeringésébe, gazdasági életébe, mert a 3.5-4 milliós lakosság nem boldogulhat világkereskedelmi kapcsolatok, nemzetközi együttműködés nélkül.
Jelentős segítséget nyújtott az ország felvétele az Európai Unióba, de sokat kellett befektetniük az oktatásba, hatékonyan kellett ösztönözni a külföldi beruházásokat és fejleszteni kellett a modern, például az elektrotechnikai, a gyógyszergyártó és biotechnikai iparágakat. Nagy kihívás volt az is, hogy az életszínvonal emelése és a fejlődés ne teremtsen nagy társadalmi egyenlőtlenségeket, hogy segíthessék a szegényebb rétegeket, a nehéz helyzetűeket. Brendan McMahon szerint erre tudatosan kell törekedni a jelenben és a jövőben is, mert a jóléttel és a gazdagodással együtt megjelenik az önzés, a társadalmi problémák iránti érzéketlenség.
Ősi nyelvük érdekében a XIX. századi függetlenségi mozgalom jegyében indult mozgalom a XIX. század 50-es éveitől, majd különösen a XIX-XX. század fordulójától. A politika forradalom azonban korábban kezdődött, mint ez a mozgalom, és egyszerre nem volt elég pénzük, lehetőségük sem, hogy a kelta nyelvcsaládhoz tartozó nyelvük tanítását minden iskolában elindíthassák. Ma már azonban az oktatás egy adott szintjén ez minden iskolában megtörténik. A nagykövet személyes véleménye szerint az írek közismerten erős nemzeti érzése, öntudata nem függ a nyelvhasználattól és még kérdéses, hogy az általánosan használt angol nyelv helyett vagy inkább mellett, széles körűen elterjed-e a közbeszédben is a gael.
Mivel a nagykövet eredetileg történész, szívesen mesélt a régi ír történelemről is, amelynek olyan nagyszerű emlékei maradtak fenn, mint a sokfelé látható áldozati és temetkezés kőemlékek, amelyek több ezer évesek, még a kelták előtt időkből. Az egyik különösen jelentős, a newgrange-i sírkamrák építménye, ahol december 21-én, a téli napforduló alkalmából, egy kivágott kőablakon át a napsugarak pontosan behatolnak a sírkamrák folyosójába, teljesen megvilágítva azt. Ezek korábban épültek mint az egyiptomi piramisok. A kereszténység eredetére is kövek emlékeztetnek; jellegzetes kerek tornyok, finoman megmunkált kőkeresztek, kolostorok és templomok idézik még fenséges romjaikban is a keresztény hit V. századtól tartó virágzását.
A később az országba betörő, de végül az ír kultúrát is gazdagító dán, normann és angol hódítók nyomait is hatalmas kastélyok őrzik. Köztudott, hogy amikor Európa még az úgynevezett sötét középkorban élt, kolostoraikban nagyszerű kódexírás, -készítés és miniatűrfestészet virágzott. Az is ismert, hogy ír szerzetesek hittérítőkként működtek a kereszténység első századaiban a mai Nyugat-Európában, Franciaországban, Svájcban.
Forrás: Ír hét a Magyar Rádióban
<< Vissza |