JOY magazin   2000. július

Exkluzív interjú

Lekopogom, jól vagyok…

Michael Flatley, aki a rekordok könyve szerint a világ leggyorsabb sztepptáncosa, Európában turnézik, július 19-én a mi Népstadionunkban is fellép. Feet of Flames című show-ja után a JOY-nak Bécsben sikerült interjút készíteni vele.

EXKLUZÍV INTERJÚ MICHAEL FLATLEYVEL, AZ ÍR-SZTEPP TÁNC LORDJÁVAL 

„Egyedül Budapesten nem félek attól a kérdéstől, hogy milyenek a helyi nők. Egy napot töltöttem mindössze Magyarországon, de csak kapkodtam a fejemet.”

      Amikor 1996-ban, Dublinban elindította csapatát, senki nem hitte, hogy világhírűek lesznek. „A régi zsenik eltűntek, és kevés az eredetiség a mai táncosokban” – véli Michael. Ám csörgedezik még benne a nagyanyai tehetség, százéves gyökerekkel kapaszkodik ír származásához. És mindez átsejlik a színpadon. Amikor fuvolázik (merthogy azt is szokott), csak az érzéseit követi. A nézők pedig a bécsi koncerten egy emberként állva tapsoltak.

     „Imádok fellépni, táncolni, szárnyalni a színpadon. Ilyenkor érzem, hogy bármi megtörténhet az életemben – imádom, ha tombol a közönség. Ez éltet” – esik be öltözőjébe előadás után vöröslángnyelvekkel kihímzett fellépőruhájában.

     Kivillanó, fesze combok, izmos mellkasok, török hangulat. Csábítás, vörös hajzuhatagok, ismerős dallamok. Férfi, nő, egyre megy – ebben a darabban mindenki megtalálja a kedvére valót. Ha a népstadionbeli, július 19-én látható show fele olyan lesz, mint amit én láttam a hazai közönség is lángra gyúl. A tenyerük a tapstól, az arcuk a pergő ritmustól – no és a fantasztikus pirotechnikától. Pedig a Lord of The Dance című show új változatának nem ezért adták a Feet of Flames címet. Jómagam húsz méterre a színpadtól éreztem a felcsapó tűz melegét. Szegény táncosok leizzadtak, a színpad egy perc alatt korcsolya pályává olvadt.

     De Michael – jóllehet a pesti bemutató előtt már a 42. születésnapját ünnepli – olyan, mint egy kölyök. Nem törődve a nyaktörő csúszásveszéllyel, gyorsabban szteppel, magasabbra ugrik, hosszabban pörög, és többet bír, mint bármelyik táncosa. Pedig a 15 fiú és 15 lány mindössze 20-25 éves. Flatley szerint a srácok, vagy ahogy ő mondja, a „fiatal tigrisek” is csak azért néznek ki ennyire gyereknek, mert nincs rajtuk smink. Mégis, életkoruktól függetlenül bárki bekerülhet közéjük, aki elég lelkes. A felvételi követelmények között nem szerepel a tökéletes alak, a csábos pillantás, a lényeg, hogy igazán akarjon táncolni.

Mellesleg a tökéletes alak már csak azért sem kötelező, mert egy-egy fellépés alatt akár 3 kg-ot is fogyhatnak a lányok. És ahogy hallgatom Flatley kedvenc ételeinek sorát (reggelire steak, vörösbor vagy néhány magyarok falat a londoni Gay Huszár nevezetű étteremben), nem is sokkalom azt a három kilót. Ez jár a fejemben még akkor is, amikor belép a társalgóba, készen a beszélgetésre. Lezuhanyozott, de még mindig izzad…

JOY: Mit gondol, miért szeretik a női rajongói?

Michael Flatley: Fogalmam sincs.

Talán a pénze, a kidolgozott felsőteste vagy a tánca lehet az ok?

Tényleg nem tudom. De minden reggel hálát adok Istennek, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek. 6-7 évvel ezelőtt még keményen dolgoztam megélhetésért, és ma itt tartok.

Állandóan keresi az igazit, akivel megoszthatná házait, millióit, a magánrepülőjét, az élet tökéletes pillanatait. Nem titkolja, hogy imádja a nőket. A tánckarbeli fiatal lányok pedig észvesztően szexi ruhákat viseltek. Van valami köze a tervezéshez?

Természetesen. Nagyon sok, hiszen mindenben én hozom a végső döntést. A mai világban egyébként nem árt, ha valaki szexis. A fiúk legyenek férfiasak, a lányok nőiesek, érzékiek. A nézők – és én is – ezt szeretik viszontlátni a színpadon.

Ki kerülhet be a csapatba, és milyen feltételek alapján?

Tulajdonképpen bárki. Én az átlagos táncosból is fantasztikus előadót tudok varázsolni. Az ír származás sem feltétel: a mostani társulatban német, francia, lengyel fiúk-lányok is vannak. Bár előbb-utóbb mindenkiről kiderítem, hogy csörgedezik benne az ősi vérvonal.

Ha lenne gyereke, terelgetné ebbe a táncos világba?

(Hosszan gondolkodik.) Nem hiszem, hogy nagyon befolyásolnám. Ki kell puhatolni, mi érdekli, mihez van tehetsége, mihez vonzódik – a latinhoz, más nyelvekhez, vagy a tánchoz. Az a lényeg, hogy sikeres, boldog embereket nevelj belőlük.

A tanárok ebbe nem igen gondolnak bele. Én például semmi hasznosat nem tanultam az iskolában, egyetlen vizsgának, tesztnek nem láttam értelmét. Őszintén szólva, valószínűleg én voltam a legrosszabb tanuló. Szóval, most készítek egy filmet, ha lesz utódom, ez megmarad majd neki. A hibáimmal együtt. De az élő show a csúcs.

Milyen a kapcsolata a táncosaival? Kicsit fiai-lányai, vagy inkább kollégák?

Egytől egyig mind a barátaim.

Szórakozni is együtt járnak?

(Felderül) Hogyne. Visszük az egész bandát.

Azt szokta mondani, hogy már negyven éve járja az ír-sztepp táncot. A Feet of Flames pedig több kultúra (indiai, török, európai) hatását olvasztja egybe. Szokott máshogyan is rázni? Diszkóban? Éjszakai klubokban?

Gyakran. Persze attól függ, mit iszok. Pár tequila után bármi megtörténhet.

Nemsokára Budapestre látogat. Tartogat valami meglepetést nekünk?

Igen, a tervezett program alapján júliusban jövök. Nem tudok sok mindent Budapestről, eddig egy napot töltöttem ott, de csak kapkodtam a fejemet a sok gyönyörű nő után.

Forrás: JOY magazin