Az egyetlen pozitív dolog a szingapúri hétvégével kapcsolatban, hogy mind a kettőnknek sikerült befejezni a versenyt megbízhatósági problémák nélkül. Ami a teljesítményt illeti, a hétvége elején egy kicsit bajban voltunk. Ahogy már korábban is sokszor mondtam, lehetetlen bármit is megjósolni a versenyhétvége kezdete előtt. Már pénteken megértettük, hogy Szingapúr nehéz lesz nekünk.
Az autó nagyon idegesen viselkedett, és egyáltalán nem volt semmilyen tapadás.
Végül a helyzet egyre nehezebb lett. Egy ideje már leállítottuk az autó fejlesztését, míg vannak olyan csapatok, akik ilyen olyan okok miatt továbbra is fejlesztik az autóikat. Figyelembe véve, hogy az elmúlt 2 versenyek különleges pályákon voltak, megjósolható volt, hogy egy ilyen nagy leszorítóerőt igénylő pályán, mint Szingapúr, a többi csapat fejlesztései nagyobb előnyt jelentenek. Az időmérő után tudtuk, hogy még az olyan apró célt is, hogy szerezzünk pontot, nehéz lesz elérni. A verseny első két harmadában a keményebb keverékkel mentünk, de a kocsinak egyáltalán nem volt tapadása. A helyzet egy kicsivel jobb volt a lágyabb keveréken, de akkor már túl késő volt, és nem hiszem, hogy tudtunk volna többet szerezni 1 pontnál.
Most visszamegyünk Suzukába, ahol először fogom vezetni a Ferrarit. Fujiban kétszer is a dobogóig jutottam, de ez a pálya nagyon különleges: ez nagyon gyors, és kihívásokkal teli. 2005-ben az egyik legszebb győzelmemet arattam ott: hátulról indultam, és az utolsó pillanatban vettem át a vezetést. Ez egy nagyon megterhelő pálya a pilóták számára is. A reális célunk az, hogy szerezzünk pontot. A legjobbat fogjuk nyújtani, de nehéz lesz, ahogy az is, hogy megtartsuk a 3. helyet a konstruktőri bajnokságban a McLaren Mercedesszel szemben.