Tudományos értelemben a koi a pontyhoz tartozó forma.
A testformája nagyon hasonló a közönséges aranyhaléhoz, a koi azonban sokkal nagyobbra megnő, és egy-egy bajuszszála van a száj két oldalán. Hagyományosan a koit úgy tenyésztették ki, hogy fölülről nézve legyen a legmutatósabb, ahogy a kerti medencében úszik. Japánban, szülőhazájában szokásos tartási módnak köszönhető ez, ahol a kerti tavacskák nagyon népszerűek.
A halakat egyszínű, kétszínű és sokszínű változatokra osztják, a további felosztás a pikkelyek alapján történik. Némelyiknek kevés nagy pikkelye van, másoknak fenyőtobozszerű, a harmadik csoportnál pedig fémes pettyezettség van. Díjnyertes példányok egy méter hosszúak is lehetnek, és több ezer fontba kerülnek.
Ezeket a halakat nem lehet akváriumban tartani, csak a nagyon fiatal példányokat. Amint a koi 120 mm-nél hosszabbra megnő, át kell telepíteni a nagyobb, szabadtéri, természetes élőhelyre. Ha a tavacska télen befagy, legalább 1,5-2 méter vízmélység szükséges a biztonságos átteleléshez.
A koi jól szaporodik a kerti medencében. Néhány tenyésztő jobbnak látja az ikrákat begyűjteni, és a szobai akváriumban kikeltetni. |