Általában két okból érdekelnek minket a halak, vagy megesszük, vagy csodáljuk őket. Először azért tartottak halakat, hogy táplálékként tartalékot raktározannak belőlük. Az állományt tavakban vagy sáncárkokban tárolták. Az első akvaristák az ókori egyiptomiak voltak, akik dekorációként nagy üvegtartályokban hidegvízi halakat helyeztek el.
Mégis a díszítő jellegű haltartás valószínűleg a Távol-Keleten kezdődött. Bizonyos, hogy a színes fajták szelektív tenyésztése Kínában indult meg, és a Sung-dinasztia idején (970-1278) már aranyhalakat tenyésztettek. A halak üvegmedencékben való tartása a tizenhatodik században jutott el Európába. A tudományos ismeretek bővülése a tizenkilencedik században vezetett a nyilvános akváriumok megnyitásához, és a száad végére megalakultak az első akvaristatársaságok az Egyesült Államokban. Megjelentek az első trópusi akváriumok, amelyek a mai szemmel nézve nem voltak teljesen veszélytelenek.
Vízmelegítés céljából olajlámpák vagy egyszerűen gázlángok égtek a tartályok alatt. A huszadik század elején az elektromosság elterjedése biztonságos módot nyújtott a megfelelő hőmérséklet fenntartására. A technológia fejlődésével az érdeklődés is megnövekedett olyannyira, hogy Angliában és Európában a harmincas években már akvaristatársaságok jöttek létre. A negyvenes évek végén az első halbemutatókat is megtartották.

<< Vissza