A halak életműködésének alapvető ismerete hozzásegít igényeik és szokásaik megértéséhez.
Légzés
A halak vízben oldott oxigénnel lélegeznek. Ez úgy történik, hogy a vizet a szájon át veszik fel, és a kopoltyúkon keresztül engedik ki. Miközben a víz a kopoltyú dúsan erezett, finom lemezein átfolyik, a vér oxigént köt meg, és szén-dioxidot ad le. A kopoltyúk némi ammóniát is leadnak, és némi vízleadás is történik. Egyes halak a légköri oxigénnel is képesek lélegezni; a mászóhalféléknek különleges légzőlabirintusuk van, amely a fejben a kopoltyúk mögött helyezkedik el, a páncélos harcsáknál pedig a bél hátsó része képes erre.
Vérkeringés
A halak vére nem különbözik lényegesen az egyébb gerinces állatok vérétől. Vérsavóból, vörösvérsejtekből (erythocyták), fehérvérsejtekből (leukocyták) és vérlemezkékből (thrombocyták) áll. A halaknál a vérsejtek a vese elülső, a fej felé eső részében, ill. a lépben termelődnek. A lép elnyeli a vérsejteket, amely azután újakkal pótlódnak. A halaknak zárt véredényrendszerük van. Vérük a különböző szervekkel mindenütt szorosan összekötődő erekben folyik, soha nem szabadon a testüregben. A szív, a vérkeringés központja, a fejlettebb gerincesekkel összehasonlítva egyszerűbb felépítésű, csak egy kamarából és egy pitvarból áll. Kizárólag vénás, oxigénben szegény vért szállít, amely a testből áramlik vissza, hogy oxigénnel újra feldúsuljon. A szívből nyomban vért szállít a kopoltyúkhoz.
Alszanak-e a halak?
Mivel nincs szemhéjuk, és ezért nem tudják becsukni a szemüket, gyakran feltételezik, hogy a halak nem alszanak. Pihenésre azonban (amely mély nyugalmi állapotban történik) a halaknak is szükségük van. Ilyenkor órákon keresztül fekszenek mozdulatlanul.
Kiválasztás
Az emésztési folyamatok melléktermékeinek elkülönítésén túl a halak a kopoltyúkon keresztül ammónmiát választanak ki. Az édesvízi fajok pedig vizet is leadnak a kopoltyúkon át. Sőt a halak egyes melléktermékeket - mint pl. a guanint - saját testükön belül is elhelyeznek (rendszerinz közvetlenül a bőr alatt). Ezekből a guaninrétegekből adódik a halak irizálása.
A testnedv töménysége
Különösnek tűnhet, de a halaknak - annak ellenére, hogy víz veszi körül őket - problémáik lehetnek az ivással.
Tengeri halak Az oldott sók töménysége a tengeri fajok vérében kisebb, mint az őket körülvevő víz sókoncentrációja. Az ozmózis jelenségének tulajdonítható, hogy ezek a halak folyamatosan vizet veszítenek a testükből, és; ezt a veszteséget pótlandó; inniuk kell. Bőséges ivással, nagyon kevés vizelettel és a fölös sómennyiség kiválasztásával tartják fenn a testfolyadékuk állandóságát.
Édesvízi halak Fordított a helyzet az édesvízi halaknál, ahol a vér sókoncentrációja magasabb, mint a környező vízé. Ebben az esetben állandóan vizet vesz fel a test, ezért a kipukkadás elkerülésére a halaknak nagy mennyiségű vizet kell kiválasztaniuk (a testsúly tízszeresét is elérheti naponta!). Kétféle módon teszik ezt: vizeletként és a kopoltyúkon keresztül.
Szaglás
A halak az orrnyíláson keresztül szagolnak, de egyáltalán nem használják légzésre. Az orr elülső részén található kettő vagy négy nyílás közvetlenül kapcsolódik a szaglórendszerhez. A halak szaglása segít a feromonok észlelésében - például a "félelemreakció" kiváltásában, ha egy hal a rajban félelemferomont enged ki a vízbe -, és segít a táplálék vagy az ívási terület megkeresésében.
Ízlelés
A halak ízérzékelő szemölcsei elsősorban a szájban, a nyelven és az ajkakban helyezkednek el. Megtalálhatók azonban a test más részein is, a hasúszókban és természetesen a fenéklakó halak bajuszán.
Látás
A halak többnyire jól látnak. A halak szeme főleg a szárazföldön élő gerincesekéhez hasonló felépítésű, egyetlen nagy különbséggel: a lencse nem tudja alakját változtatni, hogya különböző távolságban lévő tárgyakat egyforma élességgel vigye a retinára. A halak szemlencséje szilárd, kör alakú üvegtest - egy golyó. Hogy különböző távolságokra lehessen beállítani, helyzetét a szemben lévő izmok változtatják. Más gerincesektől eltérően a lencse egy darabon kiáll a pupillából, ami golyó alakja következtében igen nagy látóteret (kb. 180°-tól) eredményez. Ezért a halak csaknem körben látnak maguk körül! A két látómező a fej előtti területen keresztezi egymást. Ebben a kb. 20-30°-os szektorban a hal térben lát, miután mindkét szeme ugyan azt a képet rögzíti. A víz visszatükröződése miatt a felfelé pillantó hal a vízen kívüli világot csak egy kerek nyíláson "ablakon" át látja, melynek kiterjedése maximálisan 98° lehet. Minden ami kívűl esik ezen az ablakon, tükörként hat, ezért a hal nem is vehet róla tudomást. Számos halfajnál megállapították a színeslátást. A szárazföldi állatoktól eltérően a halaknak nincs szemhéjuk, mert nincs szükségük a szemük nedvesen tartására.
Hallás
A halak "füle" sokkal kevésbé bonyolult, mint a miénk. A mi belső fülünknek megfelelő részből áll, mivel arra a feladatra, amire az ember külső és középfüle szolgál, a halaknál nincs szükség. A víz nagyon sűrű közeg és ezért a hangok vagy rezgések - melyek ötször gyorsabban terjednek, mint a levegőben - könnyebben érzékelhetők. Noha a halak a hangokat körülbelül ugyanabban a frekvenciatartományban érzékelik, mint mi, a különböző fajok ennek a tartománynak csak egy részét hallják. Rezgéseket érzékelő képességük segíti a halak hallását. Az úszóhólyag észleli és továbbítja a rezgéseket a fülhöz vagy a Weber-csontokon keresztül, amely kölcsönösen összekapcsolt csontok sorozata, vagy pedig egy, az orvos sztetoszkópjára emlékeztető csöves szerkezettel, amely az úszóhólyagot a füllel köti össze.
Az oldalvonalrendszer
Az oldalvonal külön szerv a halbőrön, amelyet a halak hatodik érzékszervének szoktak nevezni. Valójában ez egy finom kis csatorna, amely a hal bőre alatt húzódik és a külső környezettel a pikkelyeken is átvezető apró nyílások sokasága köti össze. Ezek az apró nyílások alkotják apró pontok sokaságaként a hal mindkét oldalán jól látható oldalvonalat. A csatornácskát kocsonyás anyag tölti ki, ebben helyezkednek el az ingerfelfogó érzéksejtek. Ezek idegszálakkal kapcsolódnak az agyvelőhöz, és az oldalvonalon keresztül érkező ingereket az agyba továbbítják. Így érzékeli a hal a víz áramlásában beálló változásokat: a víz ugyanis nem nyomódik össze, ezért pl. a zajosabb parti mozgás által előhívott rezgéseket a víz átveszi és ezekre hullámzással reagál. A víz hullámzását a hal éppen az oldalvonal segítségével érzékeli és fokozott éberséggel reagál. Az oldalvonal kitűnő jelzőberendezés módjára müködik, amelynek segítségével a hal még éjszaka is biztonsággal kitér minden akadály elől. Az oldalvonal a halak többségénél a test középső táján, a has vonalával párhuzamosan halad. Lehet egyenes vonalú vagy hullámos, kanyargós. A vonal kiterjedhet a kopoltyúk felett az orrlyukakig.
Az úszóhólyag
A legtöbb halnak van úszóhólyagja. Mint fajsúlymódosító, hidrosztatikai szerv lebegteti a halat. Az úszóhólyag mindíg a bél felett helyezkedik el. Befűződés révén egyes fajoknál (pontyfélék) két, egymással összefüggő részre különül. Az úszóhólyag sok fajnál egy járat segítségével kapcsolatban marad a béllel pl. a pontyféléknél. Más fajoknak (sügérféléknek) zárt úszóhólyagjuk van, amelynek nincs kapcsolata a béllel. Ezeknél a halaknál a lárvakorban meglévő kapcsolatot jelentő járat visszafejlődik, amikor a kishalak levegőt szippantva először töltik meg úszóhólyagjukat. Megint más fajoknak egyáltalán nincs úszóhólyagjuk (gébek, kölönték), az a lárvastádium után eltünik. Az úszóhólyag a gáztartalom mennyiségének változtatásával a változó vízmélységben szükséges nyomáskiegyenlítést szolgálja. Képes arra, hogy a benne lévő gáz-levegő keveréket gyorsan növelje vagy csökkentse. Különleges sejtek és az úszóhólyag falában lévő finom, szerteágazó hajszálerek segítségével gázt von el a vérkeringésből, és így megnöveli az úszóhólyag gáztartalmát. Ha viszont az úszóhólyag terjedelmét csökkenteni kell, a felesleges gáz a bélen keresztül távozik. Zárt úszóhólyagnál az ún. vöröstestek, az úszóhólyag falában lévő különlegesen fejlett véredények veszik át a gázprodukciót. Miután a zárt úszóhólyagból a gáz nem távozhat el, más lehetőségre van szükség, hogy a hal a felesleges gármennyiségtől megszabaduljon. A zárt úszóhólyagok végén egy kis zárható üreg van, egy különleges szervvel, az ovállal. Ez gázt tud felvenni az úszóhólyagból, és azt a vérkeringésbe továbbítja. Így a zárt úszóhólyagú halak számára is lehetségessé válik a szükséges nyomáskiegyenlítődés. Az úszóhólyag sok fajnál rezonálószervként is működik, rezgéseket közvetít a labirintus, a halak belső hallószerve felé. Közvetlen kapcsolat is lehet az úszóhólyag finom, csövecskek formájú kitüremlései révén egészen a fejig az ún. "Weber-csontok" segítségével, melyek a rezgéseket az úszóhólyagból a labirintszerv felé közvetítik. Egyes fajok hangot is gerjesztenek az úszóhólyaggal.
<< Vissza |