Karácsonyi versek...
Karácsony gazdagnak-szegénynek
Utcákon, téren rohanó ember-sereg,
A boltokban nyomasztó, fullasztó tömeg.
Készülődés, sietség, cívódás, lárma,
Imígyen készülnek születésnapjára.
Egymást tiporják, szidják egyre-sorra,
Úgy tesznek, mint hogy ha nem is Ádvent volna.
Ki tud szebbet adni? Persze minél többet!
Kapzsiságuk meghódít hegyet és völgyet.
"Ide a világot! - Toronyórát lánccal.
Pénz is jöhet... Minden! Ide csak zsákszámmal!
Akkora fám legyen, a Holdat leverje!
Mindenki a Földön csak ezt irigyelje!"
Gazdagnak ennyi jut. De elszáll, mint a füst...
Legyen az akármi: Pénz, ház arany, ezüst.
Vak szegény! Nem látja azért az ünnepet;
Örül, ujjong. - Közben hamuban ténfereg.
Látva, nemcsak nézve az élet színpadán,
Sírva rogyna térdre karácsony hallatán.
Szegény testvéreim! Látva örüljetek!
A Mi Jézusunk Ő, ki ma megszületett!
Ady Endre:
Kis, karácsonyi ének
Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.
Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.
Isten-dicséretére
Mégis csak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.
Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.
Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.
***
Bernáth William:
Karácsony
Hó nem szitál. Az ég derűs.
Csupán az este hűs.
A szív örül: Jézusra vár.
A lélek: fénysugár.
Havatlan pusztán mély a csend
egy csillag megjelent.
Az arcokra kíváncsiság
mély áhitata szállt.
Idézve látom múltamat...
a gyémántos havat.
S míg lelkem Jézust keresi:
szívem békével van teli
***
Disda Jenő
Itt van a szép karácsony
Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.
Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.
Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!
***
Túrmezei Erzsébet
Kérdez a gyermek
"Ott fenn lakott a csillagok felett,
de amikor karácsony este lett,
Lejött a földre, mint kicsiny gyerek.
És ó, a hidegszívű emberek!
Kis istállóban kellett hálnia.
Szalmán feküdt Ô, az Isten Fia.
Elhagyta érettünk az egeket.
Ugye-e, apukám, nagyon szereted?"
Az apa nem szól. Olyan hallgatag.
De a kis kedvenc nem vár szavakat,
Odaszorítja vállára meleg,
kipirult arcát, s tovább csicsereg.
"Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,
és ott aludt az állatok helyén,
szűk istállóban. Nem is érthetem.
Milyen meleg ágyacskám van nekem,
pedig csak a te kis lányod vagyok.
S Ô, Isten Fia, Ô, a legnagyobb,
szalmán feküdt, amikor született.
Ugy-e, apukám, nagyon szereted?"
Kint csillagfényes hideg este... tél...
Bent apja ölén kis leány beszél.
"Ott se nyughatott szalma-fekhelyén.
Futniuk kellett éjnek-éjjelén.
Halálra keresték a katonák.
Menekültek a pusztaságon át.
Milyen keserves útjuk lehetett.
Ugy-e, apukám, nagyon szereted?"
Az apa leteszi a gyermeket.
"Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?"
Nem bírja már, el kell rohannia.
A jászolban fekvő Isten Fia
karácsonyesti képe kergeti.
Feledte és most nem feledheti.
Most a szeméből könnyre-könny fakad.
Most vádakat hall, kínzó vádakat.
Elmenekülne még, de nem lehet.
Most utolérte az a szeretet.
S míg a szívébe égi béke tér,
mintha körül a hólepett, fehér
tetők, utak felett távol zene,
angyalok tiszta hangja zengene
szívet szólongató, szép éneke:
"Szegény lett érted. Ugy-e, szereted?"
Benkő Anna: Képeslap
Lassan süpped a hó apró mancsok alatt,
meg-megcsillan a tó ’mint a cica halad.
Fehér felhő lebeg a kiskertek felett,
hűvös jégcsap csepeg, s tornyosulnak hegyek.
Sok ezer hópihe száll a kis mancsokra,
s a kiscica szíve ragyog a városba’.
Hórihorgas hóembert, hatalmas házat
kerül meg léptivel a csöppnyi kis állat.
Vacogva, átfázva esik be a kapun.
Bemászik, bekúszik, át a centis hamun
csendes kis szobába, narancs melegségbe.
Dorombolva ugrik gazdája ölébe.
Fahéj- és mézillat tölti be a konyhát,
az asszony sebtiben tűzi meg a kontyát.
Közben a vacsorát egyre csak kavarja,
ízleli sorba, majd sózza és borsozza.
A ház szegény ura békében pipázik,
s ablakon kinézvén, gondolattól fázik.
Gyerekzsivaj hallik a kandalló körül,
a nagymama szíve (a hintaszékben) örül.
S vele örül még tiszta ártatlanságban
az apró cica szíve a matt félhomályban.
Gyertyák pislákolnak, kopottak a színek,
Helyettük örökre ragyogjanak szívek!
Kiss László: A kis fenyőfa álma...
Egy kis fenyőág arra ébredt dacolva a széllel,
hogy álmot látott, mi valósnak tűnt az éjjel
Díszes-míves gyönyörű ruhában tündökölt.
Dicsérték az emberek, szerették, csodálták őt.
És kint az erdőn egyszerű magányban,
Nézte a többi fát és gondolta magában:
-De csodaszépek a többiek, de leszek majd én is!
Megnövesztem ágaim akár teljen el egy év is.
El is múlt az egy év s mint csodaszép fenyő,
várta hogy elvigyék bárhova kerülhet ő.
De gúzsba kötve goromba kezek dobták egy platóra.
Ijedten nézett körül, s várt a megváltóra.
Rettegve kérdezte; - Irány a papírgyár?
De egy nagy fenyő válaszolt; - Csak az álom vár.
Megdobbant a szíve, s büszkén kiállva,
várta a gazdáját, csak várta de mindhiába.
A sarokban feküdt és a nagy fenyőket körülötte,
a sok izgatott ember sorra mind megvette.
S a kis fenyő büszkeségét alábbhagyva,
egyre csak gyengülő hangon kérlelve suttogta;
- Engem válasszatok, engem vigyél haza!
És egyszer csak valaki meghallotta.
Egy halk szavú édesanya járt ott éppen.
Gyermekének kereste a legszebb fát a térén.
Meghallotta a fa suttogását, s kíváncsivá tette.
Mely szavak a szívében szóltak és megértette.
A kis fenyőt a többi alól kiszabadította,
levágta béklyóit és az ágait lehajtotta.
Ott állt a fenyő mint az erdőben régen,
Mutatva pompás alakját illegett szépen.
Igen megveszem. Ha lehetne ezt kérem!
Biztosan örül majd gyermekem, hazaviszem.
És az új otthonában a félszeg kis fenyő,
a legjobb helyet kapta, hol jól látható ő.
Színes üveggömbök, gyertyák és szaloncukor,
csillagszóró, pici hóember és sok kis manó.
Mind-mind csodaszép és szikrázva világít,
s a szép ruhával a kis fenyő sok szívet elcsábít.
S éjféltájt nagy fényesség borult a házra.
A kis Jézus, s az angyalok a szobában járva;
Nézi a kis fenyő mit tesznek le alá. Játékot?
Szép ruhát, nagy macit, dobozokat, sok ajándékot.
Érzi a meleget, mely egy szívből áradt.
Az édesanya szorgoskodott körülötte, bár fáradt.
Szíve melegével simogatta ágait,
És most érezte igazán, megélhette álmait...
Nem elég a pompa, nem elég a szép ruha,
ha nincs egy szerető kéz, mi utánad nyúlna.
Legyél csak koldus, vagy egy magányos fenyő,
Ha szívből szeretnek érezni fogod, ha eljő...
Az a pillanat, mit mindenki várhat,
s csinálhat fenyőből karácsonyfákat.
A szeretet és béke ha szívünkben lakozik,
az teszi széppé az élet pillanatait.
És most már a karácsonyfa belül is ragyog.
Mert érzem én is, ez a fa Én vagyok.
Hazahoztál, szerettél, simogattad ágaim,
Boldog Karácsonyt! Teljesítem álmaid.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
