Felfokozott izgalmak

Néhány nap múlva Lauri ünnepelte a születésnapját.
- Kettesben leszünk? - kérdezte Lil.
- Hát én úgy terveztem, hogy a fiúkat elvihetnénk a szüleimhez...
- Akkor azt mond, hogy elutazunk... túl átlátszó lenne...
- Értettem... - nevetett. - Habár úgyis le fog esni nekik, hogy mire készülünk... - csókolta meg.
- Mire készülünk?
- Felülmúlni a lányunk készítését... - csúsztatta a kezeit a lány farzsebébe.
- Ohhh, ééértem... talán megpróbálhatjuk...
- Piszkosul fogod élvezni... Garantálom...
- Már várom...
- Hát mééééég én... Marha szexi vagy terhesen...
- Ohhh, azért annyira nem...
- Akkor elviszem őket a nagyszülőkhöz...
- Én itthon foglak várni... - mosolygott Lil.
- Okkéé, sietek, amennyire lehet!
Gyorsan elsietett a fiúkkal, míg Lil otthon felkészült az estére.
- Lili... - kiabált Lau, amikor hazajött.
- Itt vagyok fönt... - hallatszott a hálószobából.
- Ejj... de szexi vagy... - jött be Lau.
- Köszönöm, igyekeztem... Mára vettem ezt a fehérneműt... Tetszik? - bújt oda hozzá.
- Teljes mértékben az én ízlésemet tükrözi! - mosolygott.
- Tudtam, hogy értékelni fogod... Ez a fő ajándékom...
- Nem is kell nekem több... - csókolgatta a nyakát.
- Még ez se? - adta neki a bilincset.
- Jaaaaj, neeee... én szeretem megmarkolni a lényeget...
- Nem is mondtam, hogy rád lenne csatolva... - vigyorgott.
- De rád se... vagy ha nagyon erre vágysz...
- Tegyél a rabszolgáddá... - harapott a fülébe.
- Milyen rabszolgámmá??? - élvezte.
- Szexrabszolgáddá...
- Hát ha akarod... akkor feküdj az ágyra... de azonnal!
- Na gyere... Kínozz meg... - terült el.
- Azt tudod, hogy nem szabad... - simogatta a hasát.
- Nem kell engem félteni... - csókolta vadul.
- De én féltelek...
- Jó akkor ne durván, hanem érzékien csináld...
- Rendben... figyelek rád... - csókolgatta a melleit.
- És előttünk az egész este... Használjuk ki...
- Ki is fogjuk... lassan eljátszogatok veled... - vette le róla a melltartót.
- Ááááá, de vártam máááár...
- Szereted, ha játszom velük?
- Nagyon, nagyon, nagyon... - vette le Lauri ingjét.
- Hát még én... - szopogatta a mellbimbóit.
- Csak nem ki van éhezve valaki? - röhögött.
- Egy picit... nagyon...
- Jaaaaj, miért nem szóltál előbb?
- Mert vártam rád...
- Édesem, csak egy szavadba kerül, és megkaphatsz...
- Így jobb... - élvezkedett tovább.
- Áááá, egy még szexibb fehérneműben fogom várni, hogy majd haza gyere...
- Ennél szexibben?? Hát akkor megéri elmennem...
- Megéri hamar visszajönnöd... Na de ne dumálj... Dolgozz... - esett neki a nadrágjának.
- Ahogy akarod... - csókolgatta lejjebb is, majd levette Liláról a fehérnemű további darabjait is.
- Jó helyen jársz... - élvezkedett hátradőlve.
- Ugye?? - nyalogatta a combjait.
- Ne húúúzd az időőt...
- És miért ne??
- Mert kívánlak piszkosul...
- Én is... de előtte alaposan kiélvezlek... - nyalogatta a lényegnél.
- Élvezz alaposabban... Ez még semmi... - hergelte.
- Szóval semmi??? Megsértődök áám!
- És akkor mi lesz, ha megsértődsz?
- Akkor ma nem lesz kígyó a lyukban...
- Neeeeeeeeee... Meg ne sértődj... Bocsánat... Habár megnézném azt, hogy te itt most leállsz... - nevetett.
- Ohh, kiismertél...
- Na látod... Nem nehéz kiismerni, hisz pasi vagy... naa... Adj bele mindent...
- Adjak bele???
- Igeeeeennn... Könyörgöm...
- Hmm... szebben...
- Drága egyetlenem, könyörgöm neked, mert annyira szeretlek... - túrt a hajába.
- Jaaaj, na jóó... - dugta be lassan a farkát.
- Na véééééééééééééééggreeeeeeeeeee... - nyögte.
- Igeeen... - mozgatta lassan a csípőjét.
- Ez baromira hiányzott... Gyorsabban... - kérte.
- Okkéé... - csinálta, ahogy Lil kéri.
Lil lassan már beszélni se tudott, csak hangosan élvezni.
- Látom jó... - préselte ki Lau a szavakat.
- Nagyon jó... - kapaszkodott a nyakába közben.
- Igyekszem... - folytatta keményebben.
- Aaaawwwww... jóóó... ne hagyd abba...
- Csak élvezd...
- Azt teszem... - markolászta a hátát.
- Érzem... - nevetett.
- Csak csináld... hevesen... vadul... ahogy szeretem...
Lauri mindent megtett annak érdekében, hogy Lilának ne legyen hiányérzete, és hamarosan el is érkeztek a csúcsra.
Lihegve terültek el egymás mellett.
- Ezért éri meg öregedni... - röhögött Lau.
- És egyre jobb vagy... - ült fel rá.
- Te meg egyre fürgébb!
- Tudom... - vigyorgott, és simogatta férjét.
- Húúú, mi lesz itt??
- Még nem tudom... De bele fogsz izzadni, mert ezt kifelejtettük... - vette kézbe a bilincset.
- Húúú, na rajta... csináld... engedelmeskedem!
- Inkább én neked... - próbálta magára csatolni. - Segíts légyszí...
- Jaj, ne Lili... tedd csak rám... ne hagyjunk sebeket a csuklódon...
- Neeem... Ma rajtam lesz... Mert olyan szépen kérted, hogy had fogdoshass...
- Nem, nem, tedd rám... én nézni is imádlak... most te simogatsz...
- Ne kéresd magad, mert korbács lesz a vége... - nevetett.
- Hoppáá... az is van?
- Még nincs, de beszerzek egyet, ha arra kényszerítesz... - vigyorgott.
- Na jóó... segítek... - csatolta fel Lilinek.
- Na végre... És akkor most ess nekem...
- Húúú, rendben... - ült Lili fölé, majd egyből közösülni kezdett vele.
- Használd ki, hogy nem tudok ellenkezni...
- Rendben... - dugta mélyebbre, és mélyebbre a farkát, miközben a kezei Lil testén kalandoztak.
Lil hangosan sikongatott közben.
- Húúú, de jó lehetek...
- Jóóó?? Fantasztikus... - élvezett.
- Hmm... ez áám a dicséret... woooow...
- Csináld csak... Keményen... Aaawwww...
- Úgy... úúúgy...
Lilinek már nem tartott sokáig eljutni a második kielégülésig.
- Ez is szuper volt... - mondta Lau.
- Húúúúú... Hogy fogom én bírni nélküled egy hónapig?
- Majd várod a végét...
- Már most... Áááá, hol a kulcs?
- Hát ahova tetted... - vigyorgott.
- És hova tettem?
- Na gyere... - vette fel az éjjeliszekrényről, és kinyitotta.
- Köszönöm... Áááá, ezt a bilincset megvenni volt a legjobb ötletem eddig... - nevetett.
- Ennyire szereted?
- Nagyon fel tudja dobni a dolgot... Miért szerinted nem?
- Én annyira nem szeretem, ha nem érhetünk egymáshoz...
- Jaaa, értem... rendben, akkor pihentetjük a bilincset a szekrényben... Anélkül is eszméletlen vagy...
- Használhatod, ha te ennyire szereted... nem zavar, mert amúgy nem rossz...
- Majd még eldöntöm... Jaaaj, és most kényeztetlek, ha annyira szeretnéd... Megérdemled... - simogatta a mellkasát.
- Köszi, jólesik...
- Tudom... Nekem is...
- Te, gyermekeim anyja... gyere csak közelebb... - húzta szorosan magához.
- Itt vagyok... nagyon, nagyon közel... Mit szándékozol tenni velem? - csókolta meg.
- Alszunk... na jó nem... csak vicc volt... csak szeretem ha közel vagy...
- Én is imádom... De most szoríts úgy, hogy elég legyen a következő egy hónapra...
- Szűkösen lesz csak elég...
- De nem tehetünk mást...
- Nem, de túl fogjuk élni...
- Nagyon nehezen...  De majd mindig rólad fantáziálok... Meg majd ˝beszélgethetünk˝ is telefonon... - vigyorgott.
- Csak nem a Jada-féle beszélgetési formára gondolsz?
- De igen... pontosan arra...
- Hát ez kééész... - nevetett. - Én benne vagyok!
- Valahogy tudtam, hogy bele fogsz egyezni... - nevetett. - Majd amikor a fiúk elaludtak, és épp az ágyban fekszem, akkor majd felhívlak... És eljátszhatunk egymással...
- De el áám... tuti jó lesz...
- Még szép... Sőt webcamerába is benne vagyok...
- Simán...
- Ez fog éltetni... De mára jó éjt... kifáradtam...
- Én is... jóó ééjt édesem!
Hamarosan elaludtak egymás karjaiban.
- Aki! Lennél oly kedves és ezt az összeget átutalnád erre a számlaszámra? - nyomott a kezébe egy cetlit.
- Minek? - nézett rá.
- Mert azt kértem... mivel kártyám már nincs én nem tudom...
- De minek kell átutalni? Nem értem...
- Mert múltkor Emmával neteztünk...
- Na és?
- És tudod szeretünk vásárolni... szóval azt fizesd ki... odaírtam az összeget, meg a számlaszámot... feladónak az én nevemet kell írni!
- Jó majd meglátom mit tehetek... - tette el a cetlit.
- De fontos, hogy ma délig beérjen a pénz, különben nem kapjuk meg a... szóval érjen be...
- Mit vettél, hogy ennyire fontos?
- Ohhh, kis apóság... semmiség...
- Szeretném tudni...
- Most minek azt tudni? Anélkül is ki lehet fizetni...
- De én szeretném... anélkül nem fizetem ki...
- Akkor keress babysittert... mert akkor el fogok menni dolgozni! Nehogy már tőled függjek!
- Kifizetem... nyugi már... csak szeretném tudni, hogy mire kell...
- Na, ezt a választ akartam hallani...
- Mire kell?
- Kirándulni...
- Pontosabban?
- Repjegyre...
- Hova megyünk?
- Neked nem vettünk... nem voltál itthon...
- Értem... szóval elhagysz? - kérdezte teljesen nyugodt hangon.
- Jaaaj, akkor nem lennék olyan pofátlan, hogy veled fizettetem a jegyet... Csak tudod otthon még nem is látták Emmát... és már három hónapos...
- Ahha... Menj ha akarsz... Kifizetem...
- Köszi, rendes tőled... te is szeretnél jönni?
- Ha akarnád, hogy menjek, akkor vettél volna nekem is jegyet...
- Csak nem voltál itthon... és Emma azt mondta, hogy előbb kérdezzünk meg...
- Üühüümm...
- Na rendeljünk neked is?
- Ne...
- Biztos?
- Igen...
- Miért?
- Tudod, hogy én akárhova elkísérnélek... Mégse vettél nekem jegyet... Ez nekem egyértelmű...
- De jaaaaj... Aki... ne haragudj, nem tudtam, hogy ezt te "egyértelműnek" veszed... bekapcsolom a gépet, rendelek, és akkor most azt is fizeted...
- Jada, nem kell... Menjetek, ha akartok... csak... kérlek... gyertek majd vissza hozzám... - nézett maga elé szomorúan.
- Te most azt hiszed nem jönnénk? Okkéé, tény, hogy nem rendeltem haza jegyet... de akkor most megcsinálom azt is...
- Szóval végleg el akartál menni?
- Dehogyis... jaaaj, annyira hülye vagyok...
Aki már meg se szólalt.
- Beismerted... na ezt add vissza... - vette ki a kezéből a papírt. - És maradunk itthon...
- Én nem állok az utadba... - vette vissza. - Fél óra alatt megjárom a bankot... Majd jövök... - kapta fel a kocsikulcsot.
- Nee... várjál... kérem... tényleg nem megyünk el nélküled... ne haragudj rám... légyszí...
Aki egyelten szó nélkül elment, és Jada azonnal felhívta.
Sokáig kicsöngött, de senki nem vette fel.
- Aki... vedd fel... - mondta rá a hangpostára. - Hiába fizeted ki, nem fogunk elmenni... nem kell... ne haragudj, megbántam... jó, persze, tudom, hogy haragszol, de akkor is... szóval ne... érted... ajj, a francba... összekavarsz... nehogy felvedd... mert még leesik a gyűrűd az ujjadról! - hagyta abba.
Aki nem vette fel továbbra se. Egy óra múlva ért haza.
- Jada? - kereste.
Jada éppen fenn szoptatta Emit a szobában.
Aki az ajtóban állva csöndben megvárta, amíg lánya befejezi.
- Meghallgattad?? - kérdezte Jada, amikor sétálni kezdett Emmával.
- Meg...
- És?
- Most mit mondhatnék?
- Semmit, igazad van... ma nem dolgozol?
- Nem... De majd mindjárt bemegyek a stúdióba... Parancsolj... A bizonylat, hogy befizettem... vigyázz rá, hátha kérik majd a reptéren... És visszaadom a kártyádat is... Most már újra használhatod, és tettem rá elég pénzt, hogy Emmával kettesben jól megéljetek belőle egy darabig... - nyújtott át egy papírt, és Jada kártyáját.
- Ne megyünk el, és a kártya sem kell... szégyellem magam...
- De vedd csak el... Majd úgy havonta rakok még rá pénzt, nehogy nélkülöznötök kelljen...
- Havonta???
- Gyakrabban? Áááááá, jó sok pénz van rajta, biztos nem kell majd hetente újratölteni...
- Héééé, te hülye vagy... nem kell... nem megyünk el... vagy elküldesz?
- Elengedlek...
- De egy hétnél tovább akkor sem gondoltam...
- Ahha... biztos... - mondta, és muszáj volt elfordulnia.
- Tényleg... és ha az ennyire rosszul esik arra se... Aki... mi a baj? Miért fordultál el?
- Én nem tartalak vissza... Menj, ha akarsz... - tartotta a könnyeit.
Jada letette Emmát, majd szembefordította magával Akit.
- Te mindjárt sírsz...
- Ne csináld... - vette le magáról Jada kezeit.
- Nem akartam ezt...
- Csak titokban lelépni, hogy én összeomoljak...
- Ha titokban le akarnék lépni nem gondolod, hogy az orrodra kötöm... ne haragudj... - ölelte át a derekánál.
- Neeeee... - hátrált.
- Bocs, megértelek...
- Segítek pakolni ha szeretnéd... Ugye majd láthatom néha Emmát?
- Most elküldesz? Tudod mit... hmm... én elmegyek, de Emma veled marad, ha így neked megfelel...
- Emma veled megy... Ennie kell, és én nem tudok szoptatni...
- Akkor nekem most komolyan el kell mennem??
- Nem... Nem kell... El akarsz... szeretlek, muszáj elengednem téged, hogy boldog legyél...
- De én nem akarok... félreértesz!
- Nagyon is értelek...
- Nem... tényleg nem... - kezdett sírni.
Aki csak nyújtott neki egy zsebkendőt.
- Köszi... - vette el. - Annyi volt, hogy titokban szoptatok... és itt tartunk...
- Annyi volt, hogy az életed kockáztatod, ami nekem drágább mindennél... Aztán el akarsz menni nélkülem, úgy hogy még visszaútra se veszel jegyet... Megértem, hogy nem akarsz látni többet... Néha én is kibírhatatlan vagyok...
- Neeem, én igenis látni akarlak... és azért nem rendeltem, mert fel akartalak húzni vele... de nem ennyire...
- Nem kell magyarázkodnod...
- De ez az igazság...
- Nem értem, miért csinálod... El akarsz menni, én elengedlek... Tiszta sor... Miért kínzol?
- De csak haza akartam menni... hogy végre lássák a kicsit, nem fogod fel??
- Ahha, persze... Az apja nélkül...
- De neeeem... vagyis azzal is csak idegeltelek... de mindenképpen akartam neked is...
- Ühüm...
- Tényleg nem megyünk... csakis veled...
- Nem tudom eldönteni, hogy higgyek-e neked...
- Próbálj meg...
- Próbálom...
- Akkor nem megyünk... majd talán valamikor eljönnek a szüleim...
- Akkor... Velem... velem maradtok?
- Buta vagy... persze, hogy is gondoltál mást?!
- Megnyugodtam... - sóhajtott egy hatalmasat.
- Hát az látszik...
- Soha többet ne csinálj ilyet... Soha...
- Jó, nem fogok... csúnya dolog volt... amúgy... otthon sem mondtam, hogy mennénk...
- Pedig mehetnénk... Persze, csak ha én is...
- Hát ha van kedved meg időd, akkor én nagyon örülnék neki...
- Rendben... megbeszéltük...
- Akkor rendelek majd neked is jegyet... kiengesztelhetlek majd valahogy?
- Hogyan?
- Főzök neked... például a kedvencedet!
- Jól hangzik... De előbb... Gyere ide... - tárta szét a karjait.
- Megölelsz? - ment oda.
- Te engesztelsz, úgyhogy te engem...
- Okkééé... - ölelte át szorosan.
- Annyira féltem, hogy tényleg elmész... - szorította magához.
- Soha se... szeretlek...
- Én is szeretlek... Mindennél jobban... Na tedd ezt velem még egyszer... Könyörgöm... - kezdett megint majdnem könnyezni.
- Nem fogom, csak ne légy ilyen szomorú...
- Ezek után még csodálod?
- Nem... muszáj bemenned a stúdióba?
- Nem... Maradjak?
- Ahha, ha nem baj...
- Akkor maradok... - puszilta meg.
- De jóó... Mi lenne ha tartanánk fél óra szünetet?
- Milyen fél óra szünet? Nem értem...
- Hát csak csendben üldögélünk, és fekszem az öledben... és te csak simogatod a hajam... majd utána főzök, meg ilyenek...
- Jó, persze... Akkor gyere... - húzta egy fotelbe.
- Jaj, de jóó... ennek most tényleg nagyon örülök...
- Én is... De akkor most cssss...
Jada megfogadta és csak csendesen simogatta a férje hasát, majd a mellkasát.
Aki el se merte hinni, hogy mégis vele marad Jada, és csak simogatta a lányt, miközben sok puszit is adott neki.
Jada megkockáztatta, hogy kissé mélyebbre is nyúljon.
Aki nem ellenkezett, csak elmosolyodott, mert sejtette, hogy Jada meg fogja próbálni.
- Abba hagyjam? - kérdezett rá.
- Ne... - csókolta meg.
- Tényleg? - juttatta mélyebbre a kezét.
- Tényleg... - élvezte.
- El sem hiszem... - gombolta ki Aki nadrágját, és lejjebb húzta.
- Én se... Pedig megfogadtam, hogy legalább egy hétig még nem... De már késő... - lett egy pillanat alatt olyan kemény, mint az acél.
- Hát már nagyon elkéstél... - térdelt a lábai elé, és két kézzel lágyan simogatta. - Fel ne ébreszd Emmát...
- Igyekszem halk lenni...
- Én meg ismét tökéletes...
- Tökéletes vagy... awww... - nyögte halkan.
- Ohh, dehogy... - simogatta a férje combjait, néhol meg-megnyalta, és utána megfújta. - Jaj, de beleremegsz...
- Csodálod? - nevetett.
- Ahhaaa... szeretlek nyalogatni...
- Én meg szeretem, ha nyalogatsz... Adj bele mindent...
- Talán feljebb is... - húzta végig a nyelvét a 10 inchen.
Aki csak tátogni tudott.
- Még nem is csináltam semmit...
- Dehogynem... Folytasd...
- Akkor most körbeee kööörbeeee... - kezdte el körbenyalni a méretes péniszt.
- Imádlak... - nyögte.
- Tudom... - adott egy puszit a makkra.
- Jujj... - ugrott egy picit.
- Nem volt jó?
- Deeeee... - nevetett. - Megint...
- Tudok jobbat... - kezdte el csak a makkot ajkaival szopogatni.
- Oooohh... igeeeenn...
- Júúúj, hát ez tetszik neked... - vigyorgott.
- Nagyon, nagyon, nagyon... Abba ne hagyd nekem...
- Akkor tovább... - kezdte el a szájába mélyeszteni a nagy répát, miközben folyamatosan ingerelte a nyelvével.
Aki egyre inkább belefeledkezett az élvezetbe.
Jada ezt látva elkezdte a ki-be be-ki játékát.
Aki már nagyon közel állt ahhoz, hogy Jada szájába élvezzen.
- Jada, ha nem szállsz ki... akkor minden telibe megy a szádba... - figyelmeztette, de ekkor késő volt, mert hamarosan Jadi szája tele lett Aki ondójával, majd szó nélkül megcsókolta a fiút.
- Azt a perverz nőszemélyedet... - nevetett Aki.
- Neeem is nagyon... - mosolygott.
- Nagyon, nagyon... Kis rosszcica...
- Rosszcica... ez édes... jó volt?
- Eszméletlen... Azt hittem itt helyben eldobom az agyam...
- És mindig kéreted magad... örülök, hogy élvezted... nekem is jó volt...
- Ki kérette most magát?
- Most nem... de már hetek óta...
- Tudom... És így volt helyes... De most nem...
- Mindegy... jólesett, hogy kielégítettelek... én nagyon élveztem...
- Hát még én... Büszke vagyok rád... Azt hittem tovább mész majd...
- Mennék is, de nem hagynád... bár most amennyire kész voltál annyit se tudtál volna mondani, hogy nem... de nincs értelme, ha te nem akarod... majd megoldom magam...
- Ne csináld magad... Akkor mire tartasz?
- Hát mostanában Emma fürdetésre...
- Szeretnéd, ha változtatnék ezen?
- Nem... - mondta lemondóan.
- Miért nem? - lepődött meg.
- Csak... jó ez így... nem szabad... te mondtad... így helyes... de neeee, most ne beszéljünk erről, ez olyan jó volt!
- Hát jó... Majd nemsokára...
- Ühhümm... - törődött bele.
- Ne legyen rossz kedved...
- Nincs... - mosolygott rá.
- Biztosan?
- Ahha... - puszilta meg.
- Pedig ha szeretnéd, akkor én benne lennék most...
- Komolyan?
- Ahha...
- És mi jót csinálnál? - kérdezte érdeklődve.
- Na mi az, csak nem meggondolta magát a kisasszony...
- Hát, mit ajánl az úr? Amúgy már nem kisasszony, hanem hölgy...
- Oooh... Igaz... Hát ajánlanék kézimunkát... Vagy, hogy itt helyben megkaphatod az isteni testem... - vigyorgott.
- Az egészet??? Komolyan???
- Komolyan... Persze nagyon lassan, gyengéden és óvatosan... És hiába kérnéd, hogy gyorsítsak...
- Hát én elfogadom az ajánlatot... nagyon lassan, gyengéden, és óvatosan... és helyenként egy picit gyorsabban... csak úgy emlékeztetőbe...
- Nincs olyan, hogy gyorsabban... Csak úgy...
- Okkéé... csak simán... - nyalogatta a nyakát.
- Helyes... - vette le a lány pólóját.
- Itt?
- Menjünk az ágyra? - feledkezett bele a lány melleibe.
- Nem kell, jó lesz... - ült az ölébe. - Tudtam, hogy irigyled őket...
- Nem csoda... Eszméletlenek...
- Akkor tégy velük amit akarsz...
- Azt teszem... - nyalogatta és markolászta őket.
- Harapni ma inkább ne harapj...
- Értettem... Csak gyengéden... - vette le a lány nadrágját.
- Igen... és te irányítasz...
- De te vagy fölül...
- Cseréljünk?
- Nem dehogy... Isteni így... - került le a bugyi is.
- Biztos? Aztán ne szólj, ha nem bírod a tempót!
- Jada, megegyeztünk...
- Akkor viszont cseréljünk helyet...
- Akkor menjünk az ágyra, mert itt fordítva kényelmetlen lenne...
- Hát akkor gyere... - állt fel Jada. - Uhhh, zavar, hogy meztelen vagyok...
- Miért? - ment utána, és közben ő is meztelenre vetkőzött.
- Mert már nem vagyok 20 kiló... és nagyon ciki... előtted...
- Dehogy ciki... szexi... - fektette el.
- Kis szexi túlsúlyos nő... hehhh...
- Csak simán szexi nő...
- Túlsúlyos... és az nem szexi...
- Jaaaj, ne vitatkozz kérlek... Most ne... - csókolgatta.
- Jóó, de ígérem lefogyok...
- Így is tökély vagy... - hatolt a lányba nagyon lassan.
- Ahhh... fél órára elhalasztom a kérdést... - élvezte.
- Szólj ha nem jó, vagy fáj, vagy kellemetlen... - kérte, és egyre mélyebbre ment.
- Ez isteni... - csukta be a szemeit.
- Mondd, hogy szólni fogsz... Vagy ha csak kifáradsz... Had nyugodjak meg...
- Persze, hisz máskor is megtettem...
- Helyes... - csinálta lassan és óvatosan.
Emma ekkor hangosan felsírt.
- Óóó, hogy az a... - nyögött Aki.
- Vége... - keseredett el Jad.
- Majdcsak megnyugszik magától... - próbálta folytatni.
- Hagyjuk... sajnálom...
- Gyorsan megnyugtatjuk, és folytatjuk...
- Remélem... Te maradj csak... - vette fel Aki pólóját. - Mi a baj drága? Megint a pocid? Állandóan a hasa fáj... nagyon kell figyelnem, hogy mit eszek...
- Ühüm...
- Ne sírj drágám... - ült le vele, és óvatosan masszírozta a hasát.
Aki az ágyon feküdve szenvedett, míg Emma csak nem akarta abbahagyni a sírást.
- Most mi lesz? - kérdezte Jadát.
- Csak visszaalszik nemsokára... Cssss... Picim... Ne sírj...
- Emma... tényleg ne... máskor nem zavar... de most...
- Ne aggódj... Mindjárt... Addig maradj ám nekem ilyen izgatottsági szinten...
- Próbálkozom...
Emma még egy fél órát elsírdogált, majd nagy nehezen visszaaludt.
- Naaa... - térdelt vissza Jada az ágyra. - Van még kedved?
- Hát olyan negyed órával ezelőttig még volt... - feküdt kiterülve.
- Ohhh, megértem... majd máskor...
- Habár megpróbálhatod, hátha visszatudod még hozni a kedvem...
- Kétlem... már nekem se nagyon van...
- Hát ennek ennyit... Azért bújj ide...
- Ezt elintézte a kisbaba...
- Nem tudhatta, hogy mi folyik itt...
- Tudom... de maaaajd... ha megtudjuk egyáltalán, hogy mikor esett túl az elsőn...
- Az még messze van egy picit, nem?
- Tudom... várom, hogy mik lesznek... az első szavak, ovi, iskola... miben lesz jó, miben nem... mit szeret... aztán gimi... szerelmek... nem is folytatom...
- Ne is... Még fel kell arra készülni... - mosolygott.
- Esküvő...
- Úgy legyen... És unoka...
- Júúúj, nagymama? Én? Meg sem érem...
- Dehogynem... De egyelőre tartsunk az első szavak problémánál, mielőtt már a dédnagymamaságról lenne szó...
- Tudod... mindig azt éreztem, hogy fiatalon meghalok...
- Ezt nem hallottam...
- Csak gondoltam elmondom, hogy tudd...
- Nem fogsz fiatalon... Együtt fogunk meghalni, öregen, puha ágyban... Sőt ha akarod, 80 évesen egyszerre megyünk el szex közben szívinfarktusban...
- Hüüllyeeeee vagy... - tört ki belőle a nevetés. - Ígérem nem kockáztatok többet...
- Ezt szeretem én hallani... - vigyorgott. - Látom tetszett az ötlet...
- Elmenni? Mindig...
- Jaaaj, nem úgy értettem... - nevetett.
- Deeeee... úgy értetted...
- Hát most nem... De úgy is jó...
- Úgy jó...
- Pontosan... Na halkan, fel ne ébresszük megint a picit...
- Főzök neked... megígértem...
- Rendben... Valami finomat...
- Okkéé... fel vagyok készülve... szakácskönyvekkel! Menjünk le... - kezdett el felöltözni.
Hamarosan már a konyhában ügyeskedtek valami vacsoraszerű reményében.
Két nap múlva Lauri és Sanni a reptéren találkoztak.
- Vártad már? - érdeklődött Lauri.
- Húú, még soha sem voltam Amerikában... és ez az első komoly munkám...
- Húúúú, akkor örülj... De nemcsak bulizni megyünk oda... Ez komoly munka...
- Tudom, mondta Aki, hogy nagyon felelősségteljesnek kell lennem... és blaaaa... és blaaaa, és blaaaa... hosszú volt a prédikáció...
- Figyelned kellett volna... Na menjünk... Mindjárt indul a gép...
- Figyeltem is, nem kell aggódnod... tudom, hogy még most is buta elkényeztetett libának tartasz... de majd meglátod, hogy nem...
- Hát majd meglátjuk... Nehéz lesz meggyőzni... - húzta az agyát.
- Hééé... azért rabszolgamunkát nem vállaltam!
- A francba... - tettetett csalódottságot.
- Hát erre rábasztál...
- Nem baj... De még mindig megcsinálhatod a kávémat...
- Heheee... azt sem vállaltam... nem vagyok a feleséged...
- Kár...
- Mi? Az, hogy nem vagyok a feleséged?
- Dehogy... Az, hogy nem csinálsz kávét...
- Azért... ja, és még valami: nem hívsz mások előtt kicsi Sanninak!
- Értettem kicsi Sanni...
- Héééé, már felnőtt, érett nő vagyok... akit nemsokára feleségül vesz a pasija...
- Ez így tiszta sor kicsi Sanni...
- Hát ez nem ér... most miért hívsz így? Jó, azt értem hogy 15 körül voltam, amikor te olyan 20... de akkor is...
- Mi az nem tetszik? Lehetsz végül is pici Sanni, de a kicsit már úgy megszoktam...
- Szemét vagy... meg szőrös... nem szoktál borotválkozni? - kezdte el cikizni.
- De szoktam... Mert különben már szakállam lenne... Ez még csak egy pici borosta...
- Pici... heehh... képzelem, ha ilyen az arcod, akkor milyen ott... jaj, ne hari...
- Öööhh... Talán ezt ne itt beszéljük meg... - nevetett, mert az egyik légiutaskísérő, aki a jegyeket szedte, igencsak elpirult.
- Zavarba jöttél... ááá... - nevette ki. - Na, nincs több kicsi jelző?
- Dehogynem... KICSI Sanni... Csupa nagybetűvel...
- Menj a francba... összeaszalt pöcsü... - mondta hangosan, hogy sokan hallják.
- Ha tudnád, hogy milyen, sírva hagynád ott Olivért...
- Én? Sírva? Olit? Soha... de miért is?
- Nagy, és szőrős, és kemény... Na ezért... - vigyorgott.
- A szőröst elhiszem... a többi... hááát... nem passzol...
- Csak hiszed, hogy nem... Nagy, hosszú, vastag... Ááááá... Még nem láttál ilyen pompás példányt...
- Jaaaj, Lau... ne futtasd magad... hiszem, ha látom...
- Nem fogod... Úgyhogy hidd csak el szóban...
- Nem is vagyok rá kíváncsi...
- Helyes... - szállt fel a repülő.
Ezután sokáig nem szóltak egymáshoz.
- Hallottam a kis kalandodat...
- Nem lep meg...
- Mármint szádba egy fasz, meg egy a helyére... Heikki azóta is arra veri...
- Ne emlékeztess... kössz...
- Ááááá... tele a szád ragadós gecivel... - súgta neki, amikor Sanna elé tették a kaját.
- Fúúúúúúúúúúúúújj... Na most állj le...
- És csak úgy csöpög... - gyerekeskedett.
- Elég legyen... - szólt rá szigorúan.
- Akarod imitálni??? Fogsz egy hosszú virslit... mustárba mártod... és rázod...
Sanni válaszra se méltatta, csak felállt a helyéről és kivonult a mosdóba.
Lau vigyorogva nézett rá, amikor visszajött.
- Na meghánytattad magad?
- Kussolj már...
- Jaaj, ne légy mérges kicsi Sanna... érzem, hogy sokat foglak szívatni...
- Csodás lesz... - fintorgott.
- Még kiugorhatsz...
- Kuss legyen...
- Na néha te is beszólhatsz... de tanuld meg, hogy a felnőttekkel szemben tisztelettel beszélünk, és nem mondjuk, hogy kuss...
- Te felnőtt? Hát most rohadt gyerekesen viselkedsz...
- Jaj, mi nem tetszik, durci Sanni??
Úgy folytatódott a repülőút hátralevő része is, és a végén Sanni már szinte menekült, miközben Lauri nagyban röhögött.
- Kész vagy te lány... hogy semmire sem válaszolsz... Szoktál maszturbálni? - sütötte el a kérdést.
- Ha így folytatod, te ezentúl nem fogsz...
- Szóval szoktál... milyen gyakran? Csak az ujjaiddal? Van vibrátorod? A répát már próbáltad?
- Komolyan mondom, hogy tökön rúglak...
- Azt se tudod, hogy hol van az...
- Kipróbálod?
- Kicsi vagy te ahhoz... fel sem érsz... ráadásul nem mernél hozzáérni...
- Akarod látni?
- Rajta...
Sanni Laurihoz sétált, és tökön rúgta. Nem tiszta erőből, de ahhoz elég volt, hogy Lauri összegörnyedjen, és felkiáltson.
- Te... te... ne-nem vagy... észnél!
- Én meg már órák óta hallgatom a cseszegetéseidet... Én figyelmeztettelek... Ugyan már, nem rúgtam olyan erősen...
- Hidd el, hogy elég erős volt... ezt nem érdemeltem!
- Most legalább megtanultad, hogy kezelj engem is felnőtt nőként...
- Felnőtt nő... hehh... egy felnőtt nő nem rúg pasit tökön, mert tudja, hogyha azzal kerülnének együtt lakatlanszigetre, akkor még szüksége lenne a pasi farkára...
- A tiédre soha... Csak szeretnéd...
- Én? Téged? Ne nevettess... kis szűzlány...
- Szűzlány? Hát kapd be...
- Az a te dolgod... de az enyémet nem fogod... - ültek taxiba.
- De el vagy szállva magadtól... Mintha mindenkinek csak a te farkad kellene...
- Pont neked mondjam, hogy így van?
- Egy öntelt fasz vagy...
- Köszönöm a bókot...
- Dögölj meg... - szállt ki a taxiból a szállodánál.
Pár nap múlva a stúdióban az új producer mutatta meg nekik, hogy hol fognak lakni.
- Nem lakhatnánk inkább a stúdió két ellentétes oldalán? - érdeklődött Sanni.
- Nem felel meg ez a közös apartman? Így könnyebb együtt dolgoznotok!
- Jaaaj, Sanni hagyd már abba ezt a viselkedést... Már bocsánatot kértem...
- Nem érdekel... jó hogy nem téged bámullak alsógatyában...
- Nem fogsz... Nyugi már... Köszönjük, tökéletesen megfelel...
- Akkor rendben... lakjátok be, reggel folytatjuk a munkát...
- Rendben... - indultak be a házba.
- Nézd csak... van két kisebb szoba... csak a konyha, nappali és a fürdő közös... megpróbálok majd nem rád nyitni zuhany közben... Bár nem sok újat mutatnál...
- Na kössz... Na hagyjuk békén egymást munkaidőn kívül...
- Bocsi kicsi Sanni...
Sanni csak bevágta maga után a szobájának az ajtaját.
- Kész ez a csaj... - röhögött magában.
A következő egy hétben is ilyen hangulat uralkodott köztük, de végül Lauri megelégelte.
- Kicsi Sanni... öltözz...
- Minek? - folytatta a könyvet.
- Munkavacsora...
- Jaaaaa... Bocs, nekem nem szóltak... Persze, akkor készülök...
- Okkéé... megvárlak...
Sanni hamar elkészült.
- Akkor menjünk... - mondta Lau, és beültek egy taxiba.
- Miért nem szóltak nekem? Áááá, lehet, hogy csak nem figyeltem, de jó, hogy neked az eszedben volt...
- Alap, hogy eszemben van... én hívtalak meg...
- Mi van?
- Öhhh, nem mondtam volna?
- Nem... Na jó... Akkor én hazamegyek...
- Dehogyis... békülős vacsora...
- Na persze...
- Nem cikizlek...
- Hát jó... Egyetlen rossz szó, és visszamegyek...
- Nem lesz rossz szó... nagyon hasonlítasz Akira... úgy veszekedsz velem, mint ő Jadával...
- Nem véletlenül vagyunk testvérek...
- Azért nem kellene velem mindig összeveszned...
- Jó, rendben... Béküljünk ki...
- Okkéé... ha bocsánatot kérsz...
- És miért?
- Mert... jól esik hallani...
- Nem nekem kell bocsánatot kérni... Te cseszegettél...
- Mert cseszegethető vagy... ezért kérj bocsánatot!
- Jaaaj, bocs, hogy olyan vagyok, mint amelyen...
- Nem kell elnézést kérned... - legyintett nagy kegyesen.
Pont megérkeztek az étteremhez, és bementek.
- Foglaltam asztalt... - vezette oda Sannit, és kihúzta a székét. - Foglalj helyet!
- Ne legyél ennyire udvarias... Nem illik hozzád...
- Pedig mindig az vagyok... és ezért ma én fizetem a te vacsidat is...
- Hátha ennyi fölös pénzed van...
- Csak nem kieszel a vagyonomból?
- Nem kössz...
- Pedig nyugodtan...
- Ahha...
- Most mi a baj? Köszönjük... - vette el az étlapot.
- Most egy vacsival el akarod rendezni az egészet... Fölösleges... Most itt ülök, ahelyett, hogy Olivérrel beszélgetnék...
- Az, hogy itt ülsz elég rendesen meg van fizetve...
- Jah... Na jó... Öntsünk tiszta vizet a pohárba... Nem szándékozom a következő két hetet is veszekedve eltölteni...
- Én sem, azért vagyunk itt...
- Rendben... Akkor megbocsátottam, és bocsánatot kérek... Főleg azért mert tökön rúgtalak...
- Hát azt kár volt szóba hoznod... mert így megbocsátani... de inkább én kérek bocsánatot... - nyújtott kezet. - Végülis mi mindig jóban voltunk kicsi Sanni...
- Jah... Habár a becézgetést abbahagyhatnád... - ráztak kezet.
- Nekem már mindig kicsi maradsz nagylány...
- Hát na jó... Kénytelen vagyok elfogadni... Na rendeljünk...
Rendeltek majd beszélgettek közben.
- Hiányzik Oli, igaz?
- Igen... Nagyon... Az tartja bennem a lelket, hogy minden este beszélünk egy keveset... A fél fizetésem telefonszámlára fog elmenni...
- Telefonon beszéltek? Nincs laptopod?
- Dee... Azon is szoktunk... De a telefon gyakoribb... Legalább jobban hallom a hangját...
- Ohh, értem... akkor majd küld el a telefonszámládat és kifizetem...
- Nem szükséges... Ugyan már...
- Deee... azért telefonálsz, mert velem vagy... nem mondtam még, hogy én fizetem?
- Nem...
- Akkor most mondom...
- Rendben... Köszönöm... - mosolygott.
- Szívesen... így beszélhettek többet is...
- Ezt kár volt mondanod... Kitelefonálunk a vagyonodból... - nevetett. - Habár te se vagy kispályás... Múltkor figyeltelek, majdnem két órát beszéltél Lilivel...
- Áááá, nem tudsz belőle kitelefonálni... Hát igen, nem árt... bár az a két óra semmi a bátyádhoz képest...
- Miért ő képes többet is? Ejnye... - röhögött.
- Hát képes... de kevesebben is megoldja a dolgait... ha csak egy szabad órájuk van...
- Ezt hogy érted?
- Hát... telefonszex... de cccssss... nem én mondtam...
- Miiii??? Aki és Jada? Telefonon... Áááá... - röhögött. - Várjunk csak... Ez nem is rossz ötlet... Húúú hány óra is lehet most Helsinkiben, és Olivér mikor végez ma... - kezdett magában gyorsan számolni.
- Húú, nem ötletnek adtam...
- Pedig nagyon jó... - vigyorgott. - Persze, csak ha tudsz nélkülözni olyan másfél óra múlva...
- Hát ha gondolod... nyugodtan... bár kicsi vagy még hozzá...
- Ne kezd újra... Inkább hívd fel te is Lilit... Rád férne egy alapos ˝beszélgetés˝...
- Ne szólj be kicsike, ne szólj be... rajtad is meglátszik ám, hogy rég nem élveztél el...
- De most majd fogok... Áááááá, talán webcammal jobb lenne...
- Istenem... a mai fiatalok... de vigyél magaddal répát...
- Nekem a kezem is elég... Ha nincs kéznél jobb... Na együnk gyorsan, és menjünk vissza... - hozták ki a kaját.
- Félsz, higy benn törik a répa, mi?
- Nincs olyan vastag répa, ami nekem megfelelne...
- Jaajaaaajaaa, peeersze... Oli után sok mindennek örülnél...
- Lauri... Az előbb békültünk ki... Ne akard, hogy megint tökön rúgjalak... Olivért ne sértegesd...
- Nem sértegettem... ezzel csak azt mondtam, hogy minden pasinál van jobb, kivéve nálam...
- Ezen röhögnöm kell...
- Próbáld ki... - mondta kihívóan.
- Csak szeretnéd...
- Nem, amúgy nem szeretném... de te meg nem mernéd...
- Nem is akarom... na hagyjál... Induljunk visszafelé...
- Okkééé... menjünk... és nem szóltam... bár fagyit még rendeltem volna neked...
- Inkább siessünk...
- Pedig azt hittem szeretsz nyalni... Fizetnék!- szólt a pincérnek.
- Kapd be...
- Kapd be te...
- Azt ott lent? Soha...
- Nem is tudnád... mert félnél, hogy rossz íze lesz...
Sanni válasz nélkül kiment az étteremből.
Lauri fizetett majd utána ment.
Addigra Sanni már fogott egy taxit, és bent ülve várta.
- Most megharagudtál?
- Nem...
- De tuti... vagy a másik megoldás... ki szeretnéd próbálni...
- Jaaaaj, állj már le... Miért kell minden beszélgetésünknek a farkad körül forognia?
- Mert a legértékesebb részem... és bámuld kevesebbet ezentúl...
- Hogy téged nem lehet leállítani... - érkeztek meg.
- Tényleg bámultad múltkor is... Kérsz? - kínálta cigivel.
- Ahha... - vett el egyet, majd rágyújtott.
- Nem tőlem kaptad... - álltak kinn a ház előtt, dohányozva.
- Nyugi már... Eddig is szívtam néha egy-két szálat... Leszarom, hogy Aki mit gondol a cigiről...
- De Aki engem megöl... pláne, hogy Jadát is rászoktattam...
- Miért ölne meg? Nem is tőled kaptam... - vigyorgott.
- Tudtam, hogy tudsz titkot tartani kicsike...
- Ahha... - mondta, és közben megcsörrent a telefonja. - Na végre... Szia drága... - vette fel.
Lauri úgy döntött, hogy hagyja Sannát nyugodtan beszélni, elnyomta és bement a házba.
Unalmában felhívta feleségét.
- Szia drágám... hogy vagytok? Srácok mit csinálnak?
- Szia édes... Már azt hittem ma nem is hívsz... Ááá, a fiúk az udvaron játszanak Mirával...
- De nem egyedül ugye? Vagy figyelsz rájuk? Nem szabad... Mira megijed és harap...
- Nyugi... Figyelek rájuk... Hogy vagy? Annyira hiányzol...
- Te is nekem... Aki hugicája... a sírba visz...
- Jaaaj, sajnálom... De már csak két hét... Azt csak kibírod...
- Ahha, valahogy... hiányzol... meg a fiúk is...
- Nekünk meg te... Várom már, hogy visszaérj... Az orvos minden alkalommal a képembe vigyorog, hogy már látszik a baba neme... De nélküled nem akarom megkérdezni... Nehogy lemaradj...
- Húúúú... tudni akarom... erre itt baszom a rezet...
- Én is tudni akarom... De egy biztos, teljesen egészséges...
- Hálistennek... az a fő... a neme a legkevesebb...
- Biztos lány... Lánynak kell lennie...
- Igen... hozd be a fiúkat, és fektesd le őket...
- Miért? Olyan jól eljátszanak... Próbálnak futni Mira után... Olyan aranyosak... Nyugi, szigorúan csak a füvön szabad nekik, hogy ne üssék meg magukat, ha elesnek...
- De mi is olyan jól eljátszhatnánk...
- Mire gondolsz? - vigyorodott el.
- Kicsit... hmm... beszélgessünk... mit szólsz?
- Húúúúúú, csak beszélgetni? Én azt hittem telefonon keresztül kielégítesz... De a beszélgetés se rossz... - röhögött.
- Hát én is így értettem...
- Na azért... Húúú, mit szólnál, ha visszahívnálak, ha a fiúk elaludtak?
- Okkéé... várni fogom...
Lil letette a telefont, és elkezdte begyűjteni fiait.
- Te végeztél? - jött szembe vele Sanni.
- Mivel végeztem?
- A telefonálással...
- Nem... Még csak most fogjuk kezdeni... Lili mindjárt visszahív...
- Jaaaa...
- Miért ti már végeztetek?
- Ahhaa... Oli még dolgozik...
- Ohh, értem... hát akkor még várnod kell arra, hogy élvezkedj...
- Sajnos... Na mindegy... Nem is zavarlak... Jó szórakozást... - vigyorgott.
- Okkéé, köszi... - ment vissza Lau a szobájába, hogy várja Lil hívását.
Lil csak egy óra múlva csörgette meg.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK...