Log in
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

::: Welcome

Üdvözöllek az oldalon! A már ki tudja hányadik The Rasmus rajongói oldalon jársz. Az oldalon sok minden S.K, ezért a beleegyezésem nélkül kérlek ne vigyél el semmit! Hidd el, mindent odaadok, csak kérd el! Kösz, jó szórakozást!

::: Oldal info

Szerkesztő: Szilvi

Téma: The Rasmus

Version: 08 by Szilvi (Black Roses)

Since: 2006.01.29.

Design by: Szilvi

 

:::The Rasmus

 The Rasmus
PO Box 202
FIN-00121 Helsinki

 

:::Linkelj engem/Link me!

Ha megtetszett az oldal, vagy linkcserét beszéltünk meg, ezzel linkelhetsz a saját oldaladon:

If you thinks, that my site is good, you can link me with this button:

 

 

 


 

 

.:. Chat

Légyszíves ne reklámozz, ne használj trágár szavakat, és ne írj mások nevében! (úgyis látom az IP címed...)

 

 
::: Linkek 
 

::: Két lány története

KATT IDE A TÖRTÉNETHEZ!! :D

 
::: Számláló
Indulás: 2006-01-29
 
Első pillantás

Turkuból Helsinkibe tartó gőzhajó, a Queen KAthleen női kabinjaiban dolgozó szobalány első pillantásra rendesnek tűnt: a köténye tiszta volt, a haját főkötő alá szorította. De a whiskyszag terjengett körülötte, mint valami túl erős parfüm. Angelica Carew ismerte ezt a szagot. A vőlegényéről is az a hír járta, hogy többet iszik a kelleténél. De ő nem szerette ezt a szagot, és visszatartotta a lélegzetét, amíg a szobalány begombolta a sok apró gombot a ruhája hátán.

            Az italtól a lánynak megeredt a nyelve. A munka közben egyfolytában a selyem lágyságát és finom barackszínét dicsérte. Szünet nélkül kérdezősködött: hová megy Angelica, és mit csinál ott. Angelica nem volt túlságosan közlékeny. Nem szívesen gondolkozott el azon, mi a célja, mi lesz ennek az utazásnak a vége.

-         Itt lesz később, hogy segítsen levetkőzni? – kérdezte, miközben a szobalány felemelte a szoknyarészt, és egyenletesen szétterítette az abronccsal merevített alsószoknyákon.

-         -Ó, hogyne. Csak rántsa meg a csengőt, ott van ni! A szobámban szól.

-         Nem hiszem, hogy későn jövök. Az apám biztosan korán visszavonul, és én sem akarok tovább fenn maradni.

-         Nem is sétál egyet a fedélzeten a vőlegényével? Ma éjjel majdnem telihold lesz- mondta a lány hamiskásan.

-         Biztos vagyok benne, hogy talál majd magának valami más elfoglaltságot.

-         Van még valami különleges kívánsága?

-         Nem, nincs. – Angelica ránézett a lányra, majd újra elfordította a tekintetét. – Csak arról van szó, hogy… szóval, a többi nő a pókoktól fél, vagy az egerektől, vagy a kígyóktól… én viszont attól rettegek, hogy nem tudok megszabadulni a fűzőmtől. Gyerekkoromban úgy büntettek meg, hogy szorosra húzott fűzőben kellett aludnom, aminek még léceket is dugtak a hátuljába, és… amikor eljön az este, nem tudok szabadulni ettől az emléktől.

-         Hogy lehet ilyen szörnyűséget tenni egy kis gyermekkel? Biztosan nagyon bájos kislány volt?

Angelica sötétkék szeme keserűen felvillant.

-         Azt hiszem, elég nehezen kezelhető gyermek voltam. Vénkisasszony nagynéném házában nőttem fel, akinek sok értékes holmija volt, amire vigyázni kellett.

-         Jól van, csak sose féljen, kedves. – mondta a lány együtt érzően. – Csak jól rántsa meg a csengőzsinórt, ha szüksége van rám. Mire a haját kibontja itt is leszek.

Angelica megnyugodva mondott köszönetet. Nem sokkal ezután a lány kitárta az ajtót. Kilépett a hölgyek szalonjába, majd elindult a nagy szalon felé.

      A társalgóként és étkezőként szolgáló szalon hatalmas volt, végighúzódott a hajó hosszának felén. A terem közepén álló mahagóniasztalokat már megterítették a vacsorához, fehér abrosszal, nehéz ezüst evőeszközzel, minden asztal közepén tarka virágcsokorral.

      Lehet, gondolta magában Angelica, amikor megállt a szalon ajtajában, hogy illőbb lett volna a kabinjában maradnia, amíg apja vagy vőlegénye nem jön érte. Az a néhány hölgy aki már itt volt, férfi kísérővel jött. A többiek pedig mind férfiak voltak.

      Angelica kényelmetlenül érezte magát, elpirult, és nem tudta, menjen-e tovább vagy visszaforduljon. És ekkor egy férfi, aki a kapitány és három idősebb úr társaságában álldogált, megfordult, és átható pillantást vetett felé.

      Nem túl magas, sötét hajú férfi volt, puszta megjelenésével is magára vonta a figyelmet. Arcát simára borotválta, erőteljes vonásaival kifejezetten jóképű volt. Úgy tűnt, kifinomult ízlésű és meglehetősen jómódú úriember, közönyös testtartásában mégis volt valami merev, valami óvatos erő. Mozdulatlanságától Angelica furcsán sebezhetőnek érezte magát. Ösztönösen tudta, hogy nem lenne biztonságos dolog ezzel az emberrel megismerkedni.

      A férfi szeme résnyire szűkült. Aztán ellazultak szája körül a komor vonások. Hűvös, áttetszően zöld szemével végigpásztázta Angelica alakját: arcát, ruháját, szabadon hagyott vállát és karcsú derekát. Sötét haja a lámpafénytől kékesen csillogott.  Meghajtotta fejét, és a mozdulat nem egyszerűen köszönésnek, inkább merész bóknak tűnt.

      Angelica mozdulatlanná dermedt, szíve a torkában dobogott. Forróság áradt szét tagjaiban, és furcsa, egymással ellentétes érzések törtek rá. Szeretett volna elmenni, de maradni is, elfutni és elrejtőzni, ugyanakkor közeledni is a férfihoz, és ettől a zűrzavartól mozdulni sem tudott. Udvariasan de hűvösen elmosolyodott, nehogy az idegen biztatásnak vehesse.

      De ekkor a férfi arca megfeszült, elsötétedett. Hirtelen elfordult. Egy pillanat múlva valami megjegyzést vetett oda a kapitánynak, amitől mindannyian nevetésben törtek ki.

-         Elragadó vagy, drágám – hallotta Angelica az apját maga mellett. – Amikor kiválasztottam ezt a ruhát, tudtam, hogy jól fog állni neked, de azt nem láthattam előre, mennyire megszépíted te a ruhát.

A lány nem tudott azonnal odafigyelni rá. Végül sikerült magára erőltetni egy mosolyt, és belekarolt az apjába.

      Az idős férfi hangja fáradtnak tűnt, és Angelica egy gyors, aggódó pillantást vetett rá. Az apai büszkeség ellenére sápadt volt az arca, s a szeme alatti karikák a lobogó lámpafényben sebhelyeknek látszottak. Az esküvő megszervezése, a költözés előkészítése minden erejét elvette, pedig a betegség amúgy is nagyon megviselte. Apja szerint Angelica nagyon boldog és jó élet vár rá ha megházasodik. Angelica azt kívánta, bárcsak igaza lenne az apjának, hiszen ez megnyugvást szerezne neki is, de egyáltalán nem volt biztos benne.

      A vacsora felénél járhattak, amikor Angelicának az az érős érzése támadt, hogy valaki figyeli. A kapitány asztala felé pillantott, amely a terem közepén állt. Ott ült az a férfi is, akit már korábban látott. Nem sok figyelmet fordított a körülötte folyó élénk társalgásra, hátradőlt a székében, könyökét megtámasztva a karfán, állát a tenyerébe fektetve. Félig lehunyt szemmel, eltűnődve nézte őt.

      Lauri Ylönen látta. Hogy Angelica felé fordul, és ez örömmel töltötte el. Talán jobb is, ha a lány is észreveszi őt.

      Szépséges Angelica. Angyalian szép. Tiszta és édes, mint egy freskón megörökített angyal. Tengerkék szeme elrejti gondolatait, de gyönyört biztosan ki lehet olvasni belőle. Igazi szépség. Erre nem számított – ez érdekes. De hiszen a lányra csak mint eszközére gondolt eddig. Váratlan szerencse, hogy ilyen szép. Eddig eszébe se jutott, hogy még örömét is lelheti benne.

      Mint amikor az ember egy vad kutyát figyel, amint gyanútlan kismacskával játszik. Lauriban feltámadtak az emlékek, s ugyanakkor, a szíve közepéből indulva, eláradt benne a gyűlölet. Eszébe jutott, mostohaapja, aki pár hónappal ezelőtt halt meg. Egy nagyon kedves és szeretetre méltó ember volt. Jómódú sok pénzel rendelkezett. Sokáig kitagadva éltek, hiszen elvett egy ír nőt és magához fogadta annak fattyú gyermekét. Gerald Delaup gőzössel elutazott egy időre és amikor hazafelé tartott megismerkedett a hajón egy elbűvölő jó modorú úriemberrel. Leültek kártyázni. A játszma délután kezdődött, és másnap hajnalra ért véget. Ekkora már a szerencsejátékos, hamiskártyás Edmund Carew volt a tulajdonosa Bonheurnek, minden berendezésével, rabszolgáival, jószágaival egyetemben.

      Az ültetvény nélkül Delaup egész eddigi életmódjának és hírnevének vége. A városi házat el kell adni, mindent. Már túl öreg , hogy elölről kezdjen mindent, de mi mást lehet tenni? Ezt a megaláztatást egy szerető férj nem tudná elviselni.      

      Másnap hajnalban azonban másféle megoldást talált. A konyak és az elkeseredés együttesen megtették a magukét. Ezüstveretes párbajpisztolyának végét a szájába dugta, és meghúzta a ravaszt.      

      Lauri mindeddig gyengeségnek tartotta, megvetette a fájdalmat. De mostohaapja friss sírjánál állva minden idegszálát átjárta a szenvedés mérge.  Ő volt az az ember aki feltétel nélkül szerette, aki emberszámba vette őt. A sír mellett megfogadta h visszaszerzi a birtokot, ha kell, erővel. És bármibe is kerüljön megbünteti azt az embert aki fájdalmat okozott családjának, és minden büszkeségétől megfosztotta Gerald Delaupot.

Az ültetvény nem egyszerű szerencsejáték során cserélt gazdát. Edmund Carew-t ugyanakkor tisztességes és becsületesnek ismerték, már amennyire ilyet el lehet mondani, cinkelt kártyákkal játszott. Először arra gondolt, párbajra hívja ki Edmund-ot, hogy pontosan tudja, miért öli meg. De aztán nyomára bukkant, és megtudta, Carew-nak olyan gyenge a szíve, hogy bármelyik pillanatban megállhat. Nincs sok értelme megölni valakit, aki úgyis halálra van ítélve.

Kell, hogy legyen valami mód, ahogyan bosszút állhat. Amikor meghallotta, hogy van egy lánya , Lauri tudta , hogy megvan a megoldás. Ez tökéletes eszköznek tűnt ahhoz is, hogy a birtokot visszaszerezze.

      Angelica volt az egyetlen akit a hamiskártyás szeretett, akit nagy becsben tartott. Nem fog örülni ha megváltoztatják a terveit, melyek lánya jövőjét hivatottak biztosítani. Micsoda megaláztatás lesz a számára, ha megtudja, hogy épp a hozomány miatt egy másik, pokoli házasságba, egy másik férfi ágyába kényszerítik bele a lányát. Majd megtudja Carew hogy ha majd a lányának kell megszenvednie mindenért amit ő követett el.

      Lauri tekintete találkozott a lányéval. Felemelte borospoharát, kis mozdulattal ráköszöntve. De nem volt udvarlás, semmi flörtölés ebben a mozdulatban. Inkább határozott kihívás.

Angelica gyorsan lesütötte szemét a tányérjára. Visszafojtotta a lélegzetét, és hirtelen megborzongott.

Mellette ülő vőlegénye megkérdezte:

-         Fázol, kedvesem?

-         Egy kicsit. – felelte.

-         Semmi baj- mondta Laurence, a számtalan pohár bortól fényesen csillogó szemmel. – Hamarosan minden jogom meglesz hozzá, hogy felmelegítselek.

Angelica nyugtalanul fordult el. Nem szívesen gondolt rá. Ha eszébe jutottak a nedves, mohó csókok, amelyekkel elborította, amikor igent mondott, kirázta a hideg. Várta, hogy valami örömöt érezzen, vagy valami várakozásfélét. De semmi mást nem tudott felfedezni magában, csak nyomasztó kötelességtudatot. Úgy látszik, benne van a hiba. Talán nem szenvedélyes a természete.

      Vacsora után Angelica sétára indult a vőlegényével és apjával. A két férfi ide-oda csapongva beszélgetett. A hajó megbillent kissé egy nagyobb hullámtól, és Laurence átkarolta Angelica derekát, nehogy elessen. Persze kihasználta az alkalmat, hogy magához szorítsa. Angelica gyorsan visszahúzódott és ez persze megmutatkozott vőlegénye arcán is mert azt mutatta, hogy nem örült neki.

      A fülledt szalon után kellemesnek tűnt a kinti szél, de most mintha csípősebbre fordult volna. A vállára vetett indiai kendő nem védte meg tőle. Amikor látták, hogy a szalonból eltakarították a vacsora maradékait, visszamentek.

Amikor eljöttek az ajtó mellett, Angelica benézett, és meglátta azt a férfit, aki odaköszönt neki. A kártyaasztal mellett ült, elmerült a játékban. A lány gyorsan elfordította tekintetét, mielőtt még a férfi észrevehette volna.

-         Hahó!!!

A hangos, és egyáltalán nem diszkrét kiáltást az egész szalon meghallotta. Egy kövér nő üdvözölte Angelica apját, aki hatalmas termetét barna csipkébe bújtatta, és nagyméretű gyémántokkal aggatta tele magát.

Madame Parnellnek hívták, középkorú, vidám özvegyasszony volt, kis ír akcentussal. Megvárta, amíg bemutatják neki Angelicát és vőlegényét.,de aztán egyből irányítani kezdte a társalgást. Elég hamar világossá vált, hogy ő maga is szerencsejátékos volt, és közeli barátság fűzte Edmund Carew-hoz. Elmesélt néhány szórakoztató sztorit, mikor csak hajszálon múlott, hogy sikerült megmenekülniük a feldühödött vesztesektől, vagy azoktól a nőktől, akik házasságot reméltek Angelica apjától. Laurence Angelica széke mögött állva kényelmetlenül feszengett. A lány azonban érdeklődve hajolt előre.

-         Te jó ég Edmund! – mondta a hölgy. Félbehagyva a történetet valami szénaszekérről, homokóráról és egy elvesztett főkötőről. – Szörnyen kimerültnek látszol. Miért nem mész lefeküdni? Majd én vigyázok a te bájos Angelicádra.

-         Igen, papa, menj csak! – helyeselt Angelica is aggódva. – Nemsokára megyek én is.

-         Madamme Parnell biztosan be akar feketíteni előtted, amikor nem vagyok itt. – mondta édesapja.

A nő asztmatikusan felnevetett.

- Épp csak annyira, amitől érdekes egyéniség leszel.

- Akkor hát jó éjszakát kicsim.

Laurence torkából furcsa hang tört elő, és kényelmetlenül egyik lábáról a másikra állt. Már unta ő is az eseményeket, hisz egész idő alatt Angelica apjáról esett szó. És mi tagadás de az asszonynak is megvoltak a maga stílusai.

      Madamme Parnell félbehagyta a mondatot. Termetes testével hátradőlt a széken, hogy fel tudjon nézni a fiatalemberre, és azt kérdezte:

-         Mi van fiam, halszálka akadt a torkára? Vagy azt akarja a tudomásomra hozni, hogy túlságosan szabad szájú vagyok? Ha nem tetszik, ahogy beszélek, nyugodtan elmehet oda, ahol nem hallja. Talán a kártyaszobát javasolnám, nézegetheti, hogyan játszanak az igazi férfiak.

Laurence arca égett a szégyentől, bosszankodva, kérően nézett Angelicára. A lány azonban nem akarta elszalasztani a lehetőséget, hogy többet megtudhasson az apjáról. Ráadásul semmi kedve nem volt hozzá, hogy kettesben maradjon vőlegényével.

-         Minden rendben van – mondta. – Nem kell itt maradnod.

A férfi bosszúsan összeharapta ajkait, de végül mereven bólintott, majd elment.

- Egy rakás szerencsétlenség – mondta magában az idősebb nő. Majd vidám mosollyal Angelica felé fordult.

- No most, hogy megszabadultunk tőle, nyugodtan beszélgethetünk.

Laurence-t követve tekintetével a férfiak szalonja felé pillantott Angelica. – Nem ismeri esetleg azt a férfit ott?

-         Hol? – Madamme Parnell odanézett, amerre Angelica intett fejével.

-         Nem akarok rá mutatni. Ott van, annál az asztalnál. Az a sötét hajú férfi.

Az asszony felhúzta szemöldökét.

-         Istenem gyermekem, csak nem Lauri Ylönenre gondolsz? Meg kell hagyni jó szemed van a gazemberekhez.

-         Nem úriember?

-         Vannak akik nem engednék be a házukba, ha nem lennének olyan jó családi összeköttetései. Én persze nem hordom ilyen magasan az orrom. Helsinkiben él.

-         Jól ismeri? – Az asszony hangjában volt valami különös, ami felkeltette Angelica kíváncsiságát.

-         Találkoztunk néhányszor. Mi mást mondhatnék még róla? A családfája nem kifogástalan, de olyan gazdag, hogy maga sem tudja számon tartani a pénzét. És egy hölgy, akivel kapcsolatban állt, megpróbált végezni magával amikor szakítottak.

-         Öngyilkosság?

-         Legalábbis azt mesélték. Őszintén szólva nekem az a véleményem, csak vissza akarta szerezni. Mindenesetre nem járt sikerrel. - Angelica tekintete újra visszatért a férfira. Lauri elkapta ezt a tekintetet, észrevette kételkedő kifejezését is. Játékának nem tett jót ez a pillanatnyi figyelmetlenség, bár egész este nem tudott teljesen koncentrálni. Abban a pillanatban észrevette Angelicát, amikor visszajött, és azt is észrevette, hogy apja és vőlegénye magára hagyták. Kifejezetten elismerő pillantásokat vetett a mély dekoltázsra. Érdeklődését felkeltették a ruha hátán sorakozó apró gombok is, szinte érezte őket az ujjai alatt. Mintha bármit is számítana , hogy milyen benyomást kelt benne. Mintha a lány külseje és egyénisége bármiben is hatással lehetne céljára. Szóba se jöhet, hogy szerelmes legyen belé.

Egész eddigi életében igyekezett elkerülni a tartós kapcsolatot, úgy érezte, nem neki való az ilyesmi.

Arra gondolt, odamegy Madamme Parnellhez és Angelicához, és kikényszeríti, hogy bemutassák. Nagy volt a kísértés, hogy váltson pár szót a lánnyal. Talán azt szerette volna, hogy a lány a férfit lássa benne ne a szörnyeteget?

      Nem ez nem jó ötlet. Ez csak gyengeség. Semmit nem változtatna meg, csak talán nehezebbé tenné, hogy végigvigye, amit kitervelt. Eltökélt arccal, céltudatos léptekkel kilépett a nagy társalgóból.

 

 

  

Te is? | Több?

 
 

::: Navigáció

 Hírek

Vendégkönyv

Biográfia 

Diszkográfia

Történetek

Idézetek

Érdekességek

Videók

Interjúk

Extrák nektek

Paródiák, stb

Finn szavak 

 

::: Dalszövegek

Magyar

Black Roses

Hide from the Sun

Dead Letters

 Into

Hell Of A Collection

Hell Of A Tester

 Playboys

Peep

::: Zsófi története

Első pillantás (1.rész)
Majdnem minden a terv szerint... (2.rész)
Fájdalmas emlékek... (3.rész)
Ellentétes érzések! (4.rész)
Ellentétes érzések! 2. (4.rész)
A kísértő! (5.rész)
Gyilkos pillantások! (6.rész)
Szórakozás és támadás! (7.rész)

Vélemények! XD

 


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre