-         Az övé Bonheur.

Aki meredten nézte LAurit, miközben beléptek az udvarra. Megvárta, amíg a kapu bezáródott mögöttük.

-         A másik kérdés: ő miért ment hozzád?

-         Ez nagyon egyszerű. Eőszak.

-         És ezt te élvezed?

-         Roppantul. – válaszolta Lauri. A hangja nem árult el semmit.

-         Ha még egy kicsit tovább fogod élvezni fél Helsinki kibelezve fog feküdni a járdádon.

-         Jó, hogy mondod, el kell tüntetnem a hullát. El ne felejtsek szólni Tit Jeannak.

-         Szerintem még földet sem ért, amikor ő már intézkedett.

-         Ez igaz – mondta Lauri, és felment a lépcsőn.

Angelica ott várt rájuk. Egy kicsit sápadtnak tűnt, de gyönyörű volt fekete selyemruhában. Vastagabb anyagot akart, de Lauri nem engedte, mondván, túl meleg lenne. De ő olyan volt, akár egy gyászoló angyal. Képes volt feketében is felborzolni egy férfi idegeit.

Lauri Angelicához fordult. Az arcát fürkészte: milyen hangulatban, milyen erőben van. Akival együtt előrelépett.

-         Kedvesem engedd meg, hogy bemutassam egy régi barátomat.

Angelica tökéletes udvariassággal, bár kissé elgondolkozva nyújtott kezet, de aztán rögötn visszafordult férjéhez.

-         Kik voltak azok az emberek?

-         A folyó zsákmánya, könnyű zsákmányra vadászva.

-         Mit akartak tőled?

-         Csak a pénztárcámat – nézett LAuri Akira.

-         Azt hittem… Nem sebesültél meg?

-         Nekem kardom volt, nekik pedig csak késük. Egyenlőtlen volt a küzdelem. Nem sebesültem meg.

-         Nem volt egyenlőtlen – tiltakozott Aki. – Hiszen hárman támadtak egy ellen. – Rámosolygott Angelicára.

-         Beavatkoztam volna, még így fegyvertelenül is, ha szükség lett volna rá. De nem volt.

-         Láttam – mosolygott Angelica.

Lauri figyelte, hogyan adja meg magát Aki, minden vonakodás nélkül, felesége bájainak. Nem nagyon lepődött meg: Akinak ilyen a természete.

Lauri kíváncsi volt, mi a barátja véleménye Angelicáról. Saját céljain is eltöprengett. Vajon kérkedni is akart a feleségével? A büszke birtokolni vágyás nem jellemző rá, de azért nem is lehetetlen.

Leültek és sokat beszélgettek. Inkább Aki szórakoztatta Angelicát. Néha már túlzásba vitte a dolgokat. Lauri néha olyan gonosz és kiálhatatlan hangon szólt Angelicához, hogy ezt a barátja fülét is nagyon bántotta. Angelica nem felelt semmit csak hallgatta férjét. Nem sok idő elteltével Aki hazaindult és Lauri kikísérte. Amikor kiértek a kapun Aki megtorpant, szembefordlt Laurival és csípőre tette a kezét.

-         Nos, kiállsz velem? – kérdezte.

-         Sértett méltóságodat akarod ezzel csillapítani, vagy Angelicára akarsz jobb benyomást tenni?

-         Téged akarlak megtanítani a jó modorra. Hogyan beszélhetsz ezzel a gyönyörű nővel ilyen megvető hangon?

-         Azt gondoltam, még mindig jobb, mintha megverem. – Aki elutasító mozdulatot tett.

-         Barátom nem vagy normális. Félsz talán, hogy megszereted? Ennyire borzasztó lenne? Igaz is a nagy LAuri Ylönen szívét nem lehet elcsavarni. – Lauri azt gondolta magában, hogy bárcsak így is lenne. Csak az volt a gond, hogy már most többet érzett a lány iránt a kelleténél. És ezt gyűlölte. Ekkor Akinak felcsillant a szeme és azt kérdezte: Nem vitted még az ágyadba?

Még a sötétben is látszott, hogy vörösödik el LAuri arca.

-         Na ebben igazad is van, meg nem is. Bár szerintem ez nem megfelelő téma holmi üres fecsegésre.

-         Vagy esetleg te magad is tudod, hogy nem helyes amit teszel, de már elindultál az úton, és ahhoz túl önfejű vagy, hogy visszafordulj.

-         Erkölcsi aggályaid vannak? Csodálkozom rajtad.

-         Vagy talán mindkét ok közrejátszik? Ebben az esetben meglehetősen különös ez az egész ügy. Nem igazán tudok hinni egy esküvőben, amit nem hirdettek ki, nem jelentettek be az újságban, és senkit nem hívtak meg rá.

-         Nemcsak kéjsóvár nőcsábásznak tartasz,de még hazugnak is? Milyen hízelgő véleménnyel vagy rólam.

-         Tudom mennyire szeretted a mostohaapádat LAuri. De ha azért csinálod ezt az egészet, hogy bosszút állj a haláláért és a veszteségeidért, a szemedbe mondom, hogy ez aljasság.

-         És őszintén azt gondolod – kérdezte Lauri halkan- hogy képes vagyok ilyen aljasságra?

-         Ó, biztosan vannak más okaid is. Ez a nő képes lenne a kísértésbe vinni bárkit.

-         Mindenesetre ezt is köszönöm.

-         A mai este előtt határozottan állítottam volna, hogy mindig tökéletesen viselkedsz a hölgyekkel. Soha nem láttalak ilyennek, mint ahogy Angelicával beszéltél. Olyan voltál, mintha te magad lennél az ördög.

Aki mereven biccentett, és elindult. Lauri elkísérte a hátsó kapuig. Még sokáig állt a vaskerítésnek támaszkodva. Majd továbbra is töprengve visszament a házba.

            Angelica a hálószoba közepén állt, fehér hálóingben. Azzal a dühös beletörődéssel nézett Laurira, amit a férfi hamarosan megutált. A férfi megtorpant. Meg akart szabadulni a  bosszúságától. De közben alaposan szemügyre vette az elé táruló képet, amit érdemes is volt megnézni. Mivel sem vak, sem álszent nem volt, a legfinomabb részleteket elraktározta emlékezetébe, hogy majd később ízlelgeti. Ezzel még nem okoz fájdalmat senkinek. Angelica hálóingje egy kicsit átlátszó volt. Nedves és friss illata volt. Édes nőiessége rejtve maradt. Olyan élvezet lenne levenni róla a vékony fehér réteget. Laurira olyan hirtelen, olyan erőszakosan tört rá a vágy, hogy beszélni kezdett, mielőtt le tudott volna higgadni.

-         Ha tudtam volna, hogy le akarsz vetkőzni, jobban siettem volna, nehogy elszalasszam a bemutatót.

Angelica hűvösen nézett rá.

-         Nem kétlem – mondta. – Épp ezért nem vártam tovább. Megmondanád mi történt az ágyaddal?

A férfi a mennyezetes ágy felé nézett, amelynek lábától hiányzott a keskeny pótágy. Összeszorult a gyomra.

- Úgy látom semmi.

- Nagyon jól tudod, mire gondolok. Kinek az utasítására vitték el?

- Tudhatod, hogy csak az enyém lehetett. Ha jól értem, aggódsz, hogy nem lesz hol aludnom?

- Tudod…

- Tudod – vágott közbe lelkifurdalás nélkül. – Miért nem mondod ki egyenesen, amit akarsz?

- Nem vagyok hajlandó egy ágyban aludni veled. Még azelőtt sem egyeztem volna bele, mielőtt véletlenül meghallottam, miről beszélgettek Akival. Most azonban kétszeresen is lehetetlen.

Levette a kabátját, és a legközelebbi székre dobta. Elkezdte kibontani a nyakkendőjét.

-         Hallgatózált?

-         A nevemet hallottam. Tudni akartam, mit fecsegtek rólam.

-         És most te is átvetted Aki kétségeit. Nagyobb bizalmat is tanúsíthatnál.

-         Hát persze – mondta Angelica gúnyosan. – Hiszen annyit bátorítottál, hogy forduljak hozzád a kétségeimmel. De még ha megtenném is, mi a garancia arra, hogy igazat mondasz?

-         Nos és milyen garanciát szeretnél? Tízezer angyalt, amint megesküsznek a Bibliára?  Vagy jelenjen meg előtted a Szűzanya, ajkain az én nevemmel? Írásos eskütétel katedrálisban?

-         Írott feljegyzés jó lenne… Mit csinálsz?

Riadtan bámult a férfi meztelen mellkasára. Fojtott hangjában volt valami, ami ijedelme is lehetett, de Lauri inkább azt gyanította, hogy düh. De mára már elege volt abból, hogy tekintettel legyen mások érzékenyéségére. Azt felelte.

-         Fürödni készülök. Ha végig akarod nézni szívesen látlak. Ha nem akkor feküdj le és húzd a fejedre a takarót.

-         Tehát szükséged van a közönségre.

Ettől a halk hangtól a férfi hátán végigfutott a hideg. Úgy érezte, belefullad a lány szemébe. Lágy ajkainak látványa megbízhatatlan vágyakat ébresztett fel benne. Jó ideig nem tudott sem gondolkozni, sem beszélni. Végül rekedten szólalt meg:

-         Érdekel, hogy mire van szükségem? Arra, hogy mellettem legyen valaki, meghallgasson, rám mosolyogjon. Szeretnék egy kedves arcot, csinos alakot, kecses mozdulatokat látni magam körül. Lágy érintésekre, meleg ölelésekre vágyom. Biztosan paraszt őseim a hibásak, de nem vagyok mindezeket hideg csarnokokban, külön hálószobákban keresni.

-         Nem kényszeríthetsz, hogy veled aludjak.

-         Nagyon tévedsz. Megtehetném. Méghozzá úgy, ahogy te is gondolod, amikor ilyen ártatlan kifejezéssel nevezed meg azt, ami nem is olyan ártatlan. Azonban a természetem tiltakozik az ilyesmi ellen, bármennyire is nehezemre esett ma az úriembert játszani. Nem foglak kényszeríteni.

-         Nem?

-         Kérlek, ne mutasd ki ilyen hamar, mennyire megkönnyebbültél.

De azt kijelentette, hogy a feleségét akkor is elfogja játszani.

Angelica elfordította tekintetét a férfi arcáról izmos mellkasára. Egy vékony keskeny csíkban a hasán lévő szőrzetet nézte, puhának látszott. A nadrág nedvesen csillogott, és valami vöröslött a férfi bőrén is. Angelica kinyújtotta a kezét, mintha meg akarná érinteni, de aztán hirtelen visszarántotta.

-         Vérzel.

Lauri nem is értette meg azonnal, mintha előbb le kellett volna fordítania magában a szavakat. Lepillantott a hasára, majd nemtörődöm mozdulattal vállat vont.

-         Ez természetes következménye annak, ha egy alig begyógyult sebet megütnek.

Angelica közelebb hajolt és látta, hogy igaza van. Vádló hangon mondta.

-         Azt mondtad nem sérültél meg.

-         Bocsánatot kérek. Nem vizsgáltam meg magam elég alaposan.

-         Gyere, feküdj le, hadd nézzem meg. Lehet, hogy eltört egy bordád – és könnyedén megérintette a férje karját és az ágy felé vezette.

-         Beszennyezzük ezt a szűzies lepedőt? Nem gondolhatod komolyan. Különben is ha egyszer belefekszem az ágyba, hogy akarsz  kiüldözni belőle?

-         Van egy törölköző az öltözőben máris hozom.

-         Az megmentheti a lepedőt. De mi lesz veled?

-         Majd vigyázok magamra, nehogy bepiszkolódjam – mondta Angelica, és állta a férfi megütközött tekintetét.

-         Milyen bátor vagy. De ez nem könnyű, ha az ember megérinti a piszkot

-         Nem úgy gondoltam…

-         Nem? Bizonyítsd be! Érints meg! Ápold a sebemet! Fejezd be amit elkezdtél!

A lány csak meg akarta nézni a sebet közelebbről, a lámpa fényénél. Nem is érti, miféle szeszély sugallta neki ezt az ötletet. Lauri napokig hetekig ápolta őt. Az e legkevesebb, hogy viszonozza a kedvességét, hiszen a felesége sohasem lesz.

- Rendben van – mondta végül – ha ezt akarod.

- Ez csak egy aprócska részlete annak, amit én akarok. De mindenesetre kezdetnek jó lesz.

Angelica behozta a törölközőt. Amikor LAuri lefeküdt, arcát összefont karján nyugtatva, ő közelebb lépett.

Koncentrálj, mondta magának. Ne gondolj rá. Ne is vedd észre a nyakától  a derekáig húzódó erős izmokat. Próbálta saját lebeszélni Angelica. Rátette tenyerét a véres sebre, és a hüvelykujjával megkereste a bordákat. Óvatosan megkerülte a felszakadt részeket a bőrön, és mindkét ujjával erőteljesen megnyomta. De nem érzett semmi mozgást, úgy látszik nem tört el. LAuri hirtelen felszisszent. Fájdalmat okoz neki. Mégis elviselte, nem kérte, hogy hagyja abba. Angelica befejezte a vizsgálódást, de továbbra is otthagyta a kezét. A férfiból  melegség áradt belé. Lauri mellkasa lesüllyedt amint kifújta a levegőt, de nem emelkedett meg újra. Moztdulatlanul felve fogadta a lány érintését. Angelica halkan felkiáltott. Hátrahúzódott. A férfi megfordult és felült, ő pedig remegve várta, mit fog mindani. De nem szólt semmit. Felkelt, és a mosdóállványhoz lépett. Bevizezett egy törölközőt. Visszaült az ágyra megfogta a lány kezét, és elkezdte letörölni a lány ujjairól a vért.

-         A beszennyeződés – mondta halkan, tűnődve – emberi állapot, ami lehet piszkos, és lehet felemelő is. De szomorú, amikor az ember ráébred, hogy elkerülni nem lehet.

-         Be kell kötözni a sebedet.

-         Igen, majd a fürdő után. Ha neked is megfelel.

A lány nem válaszolt. Érdekes módon csábító volt az érzés, hogy a férfi szívesen bízza rá magát.

Lauri megtisztította az egyik kezét, és a másikért nyúlt. Laza volt az érintése, meleg, de nem erőszakos. Nem volt semmi oka rá, Angelica mégis úgy érezte húzta maga felé. A nedves ruha érintése olyannak tűnt, mint egy simogatás, különösen, mikor a tenyerét dörgölte. Végüla  férfi odébb dobta a törölközőt . Angelica női ösztöneivel, mikor született meg benne a szándék. Megérezte mégsem tett ellene semmit. De a szeméből csak csillogó fény sugárzott, nem volt benne semmi győzedelmesség, sem irónia.

Lassú, kiszámított mozdulattal felemelte Angelica kezét, és a vállára fektette. Átölelte a derekát, és magához szorította. A lány felemelkedett az ágyról és hozzásimult teljesen Laurihoz. A férfi szorosabban ölelte magához. Ajka gyöngédebb volt. Éppolya kedves volt most is, de nem tudott úgy uralkodni magán, mint azon az első éjszakán. Megérintette a lány arcát, ujjaival és érezni akarta finom bőrét. Végighúzta kezét a nyaka vonalán és a vállán. Lejjebb csúszott, a karja és a bordái közé, és megszorította karcsú derekát. Azután biztos mozdulattal feljebb emelte a kezét, és összezárta ujjait Angelica mellén. A lány nagyot sóhajtott, ajkai szétnyíltak. Lauri azonban kihasználta a helyzetet és a nyelvét becsúszatatta közéjük. Finoman megérintette az ő nyelvét. Ajkait rászorította. Hozzádörgölte az ő ajkaihoz, bátorítva, válaszra ösztönözve. Szoros ölelésén nem lazított. Combjaik összesimultak, mindössze a vékony hálóing választotta el őket, testük térdtől mellig egybeforrt. Angelicát elragadta ez az újszerű, fékezhetetlen vágy, nem tudott felelni azért amit tesz, de nem is nagyon akart. Ez Lauri játéka. Szerette volna végigjátszani. De sikerült neki? Nem.

Kopogtak, és az ajtó szélesre tárult. Tit JEan lépett be rajta. Feléjük pillanott, megtorpant és pislogni kezdett, ahogy észrevette Lauri arcán az indulatos kifejezést.

-         Kérem bocsássanak meg. Már megszoktam, hogy nem kell vigyáznom, mivel nem akartak kettesben maradni. Többé nem fordul elő.

-         Ne feledkezz meg erről! – mondta Lauri halkan.