Búcsú

- Ááá, igazán nem kellett volna... ezért elmenned...
- De szívesen elmentem... Látom az ajándékok meg lettek unva... - nevetett, mert a fiúk Mirával játszottak, és kergették.
- Hát meg... - mondta Lil. - Na akkor igyekezzünk, mielőtt a pici lány mérges lesz, és sírdogálni kezd...
- Hát kezd nyűgösködni... Lehet, hogy éhes... - mondta Jad.
Aki minden pillanatban komolyan türtőztette magát, hogy ne szóljon.
- Felmegyek megetetem gyorsan... - állt fel a picivel JD.
- Ameddig még lehet... - jegyezte meg Aki, amikor Jada kiment.
- Na most már elmondhatod, hogy mi ez köztetek... Van időnk... - kérte Lil, mikor Jada felért.
- Jada elmegy Amerikába... amit én még mindig nem akarok!
- És Jadát ismerve, gondolom nem hagyja magát lebeszélni...
- Nem... elment vízumért... olyanokat vágtunk egymás fejéhez... én hogy ő mekkora kurva... és a lányunk nem maradhat vele... ő meg, hogy Emma nem a lányom...
- Jaaaaj, miért csináljátok mindig ezt? Nem unjátok már az állandó veszekedést?
- Miért megy el??? Meghalhat!
- Fogalmunk sincs... De annyiban igaza van, hogy csak így gyógyulhat meg...
- De meghalhat... értsétek meg... 750 a 3000-ből évente... annyi éli túl... Milliók élnek úgy, mint ő!
- De látod, hogy Jada nem akar így élni... Nincs más mód?
- Csak ez van... vagy marad így... és mi lesz, ha meghal???
- Nem tudom... Reménykednünk kell, hogy nem fog...
- Az nekem kevés... ha megbetegedne nem mehetne...
- Aki ha már el akar menni, akkor ne veszekedéssel töltsétek addig az időt... Segíts neki... Tuti, hogy ő is rosszul érzi magát emiatt...
- Igen, és addig boldogok vagyunk... egy nap pedig felhívnak, hogy sajnálják...
- De legalább addig boldogok voltatok... - mondta halkan.
- És utána nincs... és akkor mi lesz?? Azt nem élem túl...
- Ha tételezzük fel a legrosszabbat, tényleg ez történne... Akkor nem átkoznád magad életed végéig, hogy ezt a hátralevő időt is végig veszekedtétek?
- Akkor átkoznám magam, hogy egyáltalán megemlítettem neki ezt a hülyeséget!
- Most már nem tehetsz semmit... Kivéve, hogy mellette leszel végig... Például ezt a viselkedést sürgősen hagyjátok abba...
- Nem, én nem akarom elengedni...
- Gondolod vissza tudod tartani Jadát? Annyira már ismerhetnéd, hogy tudd, ez lehetetlen...
- Betegen, egy kis náthával sem műtik meg!
- És mit akarsz csinálni? Inkább legyen beteg, kapja el Emma is, és akkor ugyanolyan bajban vagytok?
- Nem, Emma meggyógyul... de ha elveszti az anyját...
- Ilyen picin még veszélyes egy megfázás is... De úgyse tehetsz semmit az ellen, hogy Jada elmenjen...
- Nagyszerű... retúr jegyet vett... nem tom minek... - kelt ki magából.
- Aki, állítsd le magad... Az okké, hogy aggódsz, de ekkora jelenetet nem kell rendezni...
- Nem tudom mit szólnál, ha te lennél a helyemben!
- Kihasználnám az utazásig lévő időt...
- Ezt csak most mondod...
- Hát jó... Veszekedjetek csak... Aztán majd gyűlölködve váltok el, és majd meglátod, hogy az milyen rohadt pocsék érzés...
- Tudod mi rohadt pocsék érzés? Elveszteni a gyerekedet... és várni arra, hogy a feleséged túléli-e az öngyilkosságát, meg a szülést... ez a rohadt pocsék...
- Jó, ezeket elhiszem... De lásd be, hogy változtatnotok kell a mostani viselkedéseteken...
- De én beleőrülök, ha elmegy!
- Menj vele... És legyél végig mellette... Neki is jobban esne...
- És Emma? Nem tudok vele menni...
- Emmára vigyázunk addig, ha te szeretnél Jada mellett lenni...
- Nem biztos hogy jó neki... és szerintem nem kapok vízumot...
- Próbáld meg... Ő biztosan örülne neki...
- Akkor Emmát is visszük... kibírja, más bébi is utazik... már egy hónapos... és még két hét van addig...
- És ki vigyáz rá, eteti, meg ilyenek, míg Jadára vártok a kórházba?
- Jön mindenhova...
- Te tudod... Akkor kitartasz mellette, és nem veszekedtek?
- Igyekszem... nem tudom menni fog-e...
- Muszáj mennie...
- Remélem...
Nemsokára Jada jött le az emeletről.
- Elmegyünk veled... - mondta neki Aki.
- Mi? Hova jöttök velem? - csodálkozott.
- Amerikába... Emmával...
- Hogyhogy? - nézett rá furcsán.
- Hogy ne legyél egyedül...
- Ezt most komolyan mondod?
- A legkomolyabban... holnap kérek sürgősségi vízumot!
- Jaaaj, ez annyira kedves tőled... Meghatódtam... De várjunk csak... Mitől gondoltad meg magad ilyen hamar?
- Nem gondolhatom meg magam? Veled akarok lenni... és Emi sem maradhat itthon...
- Ti beszéltétek rá? - nézett Liliékre.
- Nem... - hazudta Lil meggyőzően.
- Végülis mindegy... Azért köszönöm... - ment Akihoz, és átnyújtotta neki a kis Emit.
- Nincs mit... jól laktál édes?
- Igen... Nagyon éhes volt... Na mi kéne babucik... - gyűltek köré a fiúk.
- Na akkor gyújtsunk gyertyát... - mondta Lil, miközben mindkét fiú Jada ölébe akat ülni, onnan pedig kitartóan Emmára mutogattak.
Lauri behozta a szép nagy csoki tortát, amin egyetlen egy gyertya volt.
- Csak össze ne vesszenek az egy tortán ketten... - röhögött Aki.
- Áááá, csak nem fognak... - nevetett Lil. - Jaaaaj, neeeee... Timoooooo... - tenyerelt bele a kicsi a tortába.
- Ááá, semmi baj... csak tejszínhabos lett... - törölte meg Jada a kezeit.
- Dehogy baj... Csak várj még drágaságom... - puszilta meg.
Meggyújtották a gyertyát, ami hosszan éghetett, mert a fiúknak nagyon tetszett.
- Naaa, Lauri... Vállalod a megtiszteltetést, hogy elfújod a fiúk helyett? Ők nem tudják még...
- És akkor én legyek a rossz?
- Jaaaj, dehogy... De így ráfolyik a viasz a tortára...
- Okkéé... akkor csinálom... - tette meg.
A fiúk nem sírtak fel, csak utánozták Laurit, és fújkodni kezdték, a már elaludt gyertyát.
A tortaevést hamar megunták, és Mikko másfele kezdett koncentrálni.
- Baba... - mutatott Emmára.
- Bizony... Baba... Emma... - mosolygott Jad.
- Baba... - mondta Timo is. - Baba!
- Meg szeretnétek nézni közelebbről?
- Hehhh... - vigyorodtak el.
Aki odatette melléjük Emmát a kanapéra.
Egyből a fejét célozták meg a kezükkel.
- Jaj, azt nem szabad...
- Csak óvatosan fiúk... Emma még nagyon pici baba... - ment oda hozzájuk Lil.
- Nagyon okosak, tudják... - adott nekik egy-egy puszit Jada.
- Tetszik nektek Emma? Hamarosan nektek is lesz kistestvéretek...
Timo egyszer csak odahajolt és valami puszifélével próbálkozott, pont amikor Lau megnyomta a fényképezőgépet.
- Jaaaj, láttátok? De aranyos volt... - olvadozott Jada.
- Igen... nagyon odavan Emmáért... - vigyorgott Lau.
- Akkor már tudjuk, hogyan fognak reagálni a kishúgukra... - simogatta meg Lil a fejebúbjukat.
- Lesmárolják őket? - nevetett Jada.
- Lehet... De örülni fognak neki...
- Az tuti...
Közben Timo példájára már Mikko is Emmát puszilgatta, és mindkét fiú nevetett közben.
- Hát ez jó... Emmának egy hónaposan van két hódolója... - vigyorgott Jad. - Jobb, mint én...
- Ejnye... Már most rágyorsulnak a lányomra... Na de fiúk... Az apától illik előbb megkérdezni... - röhögött Aki.
- Aki... az 50 éve volt... - szólt rá Lau.
- Majd ha lesz lányod, te is megérted ezt... - nevetett.
- Az tuti, hogy akárki hozzá se szólhat majd...
- Na látod... Úgyhogy fiúk... Meg kell küzdenetek az én Emmámért...
- És hogy fognak? Ki győzi le a plüss dinoszauruszt??
- Azért ilyen kicsin még talán nem akarnak tőle semmit...
- Nagyon remélem...
- Én is... és amelyikőtök homokot szór a hajába... az vigyázzon utána magára... - mondta Jad.
- Nem fognak olyat tenni... Jó fiúk...
- Tudom... a keresztbabáim...
Emma hangosan elkezdett nyafogni, amíg Aki fel nem vette.
- Tutira álmos... Haza kéne indulni... - mondta Jadnak.
- Okkéé... sok volt ez ma neki... ennyi Don Juan... - kezdtek el csomagolni.
- Majd átmegyünk valamikor hozzátok... - kísérte ki őket Lil.
- Bármikor... sziasztok... - mentek haza.
Mire hazaértek addigra Emma már elaludt Jada karjaiban.
- Ne zaklassuk... - tette le Jada a kiságyba.
- Nagyon elfáradt... - mondta halkan Aki.
- Ahha... de szerintem te is...
- Ááá, dehogy... Eszünk valami rendes kaját? Ne csak tortát, meg sütit...
- Majd persze, muszáj lesz... de mit szólnál, ha megmasszíroználak egy kicsit...
- Hmmm... Nem kell... De gyorsan menjünk ki... Kicsit hangosak vagyunk...
- Mi az, hogy nem kell? Megérdemled... - mentek ki.
- Nem fontos... Mit kérsz enni?
- Naaa, olyan feszült voltál mostanában miattam...
- Ez tény és való...
- Akkor had tegyem ici-picit jóvá...
- Na mégis hogyan? Akkor nem vagy éhes? Akkor pihenjünk... - ült le a kanapéra.
- Most nem vagyok éhes... - állt Aki mögé, és elkezdte masszírozni.
- Hmmm... Ez jóóóó...
- Tudom... Mond hogyan...
- Ez most így nagyon jó...
- Okkéé... akkor vedd le a pólód és feküdj hasra...
- Jól hangzik... - terült el a kanapén.
- Azért mondom... - ült a derekára, és elkezdte masszírozni az egész hátát.
- Arany kezeid vannak... - mondta elégedetten. - Mint egy igazi masszőr...
- Ugye? És egy igazi masszőrnél az ember meztelen... szóval vetkőzz...
- Jó ez így... Folytasd csak...
- Komolyan mondtam... most meg kell, hogy nyugtassalak... csináld csak, amit kérek...
- De így is nagyon nyugtató... A vállamnál lehet kicsit erősebben is...
- Erősebb leszek, ha vetkőzöl...
- Had ne kelljen most megmozdulnom... Tisztára ellazultam...
- Tudtam én, hogy azt akarod, hogy én vegyem le... - szállt le róla, megfordította, és kigombolta férje nadrágját.
Mielőtt Aki megszólalhatott volna, már le is került róla a nadrág, és az alsó.
- Najó... Most már folytathatod... - fordult vissza a hasára.
- Ahogy óhajtod... - folytatta fenn erősebben, majd egyre inkább nagyobb hangsúlyt fektetett Aki fenekére és a combjaira.
- Szerintem ezt te jobban élvezed mint én... - röhögött.
- Én nagyon... - hagyta néha egy-egy percre abba.
- Na folytasd... Itt, mert nagyon jó... - mutatta a vállát.
- Lenn nem jó?
- De ott is... De ide gyűlik a feszültség... Na ne kímélj...
- Hoppááá... fordulj csak meg... baj van... - húzta csőbe.
- Mi történt? - fordult meg, és leesett az álla. - Jada? Ezt hogy csináltad? - nézett végig a teljesen meztelen lányon.
- Varázsoltam... - csókolta szájon.
- De hogyan? Amikor elkezdtél masszírozni még fel voltál öltözve...
- Közben lekerült a ruha... így természetesebb...
- Dehogy hogyan... Észre se vettem...
- Pedig sohasem voltam sztriptíztáncosnő... esküszöm... - simogatta a mellkasát.
- Egyszer azt is megpróbálhatnád... Előadhatnál egy rövid sztriptízt nekem... - vigyorgott.
- Ohhh, a rejtett vágyaid... benne vagyok... majd ha lefogytam...
- Jaaaaaaaj, pedig most is állati szexi vagy...
- Nem is... úgyhogy ne nagyon nézz...
- Már miért ne nézzelek?
- Mert ne láss így...
- Akkor minek vetkőztél le? De ha nem akarod, hogy így lássalak öltözz fel... Készítek kaját... - ült fel.
- Neeee... ne menj el... Feküdj vissza... most jön a kényeztetés java...
- Már kellően ellazultam... Eszünk fagyit?
- Nem... itt nyalogatni csak más fogunk ma...
- Mire gondolsz? - csodálkozott. - Csak masszírozásról volt szó...
- Az lehet... azóta meggondoltam magam...
- Maradjunk a masszírozásnál... Rajta... - feküdt vissza.
- De neeeeee... nem akarod?
- Csak masszírozz...
- Okkéé... ülj fel... ülj fel...
Aki engedelmesen felült.
Jada letérdelt a lábai elé, marokra fogta a farkát, és elkezdte masszírozni.
- Héééééééé.... Nem erről volt szó... - nyögte Aki a meglepettségtől.
- Masszírozásról... ez az... - vigyorgott.
- Én nem ilyenre gondoltam... Neee... - próbálta elvenni Jada kezét, mielőtt túlságosan felizgulna, de az nem hagyta.
- Miért nem akarod? - folytatta közben is.
- Okké, okké... Már nem veszekszünk, de akkor is, két órája még téptük egymást...
- És? Az két órája volt... most meg vágyunk egymásra...
- Nem vagyok benne biztos, hogy kéne... Neked még biztos nem lehet...
- Az első dolgom volt megkérdezni tegnap a nőgyógyásztól... és lehet...
- És Emma? Ha felébred közben... Aaaaawwwww... - nyögött. - Legalább addig hagyd abba, amíg beszélek...
- Akkor ne beszélj... Emma a te lányod... nem fog felkelni...
- De ha mégis, akkor hagyhatjuk abba... Amit gyűlölök...
- Nem fog felkelni... még legalább másfél órát alszik fürdésig...
- De ha mégis felsír, te fogsz felrohanni hozzá...
- Én... rendben van... folytathatom??
- Folytasd... - adta meg magát, és elkezdte piszkosul élvezni Jada kezének a mozgását.
Jada ördögien nézett rá, és tövig a szájába mélyesztette a méretes szerszámot, amit Aki hátradőlve élvezett.
- Ha tudnám, hogy mitől jönnek rád ilyenek... - röhögött. - Akkor gyakrabban csinálnám...
- Nem tudom... - szállt ki. - De imádom, ha a számban van...
- Ne hagyd abba... Húúú... eszméletlen...
- Tudom, hogy az... - folytatta egy kicsit, majd a férje ölébe ült, és megcsókolta.
- Na látom most jön a lényeg... - vigyorgott, és a lány testét markolászta.
- Micsoda? - tettette az értetlent.
- Áááá, tudod te... - fogdosta és csókolta a lány melleit.
- Tudod, hogy buta vagyok... - adta át magát Aki érintéseinek.
- Imádom a butaságaid...
- Tudom... ohhh... ha harapsz is az a kedvencem...
- De most csak kicsit... - tette meg. - Imádom, hogy most sokkal több mindent lehet rajtad fogni...
- Én kevésbé... de ma elnézem neked...
- De kedves vagy... Na ne várass tovább... Huppanj csak a farkamra...
- Szóval ezt akartad...
- Nagyon nagyon nagyon akarom...
- Hát legyen... - ült rá lassan, és a csípője lassú mozgásba kezdett.
- Annyira imádlak... - nyögte és átkarolta közben a lányt.
- Tudom... - csókolgatta közben.
- Ez már rohadtul hiányzott... De még most is ugyanolyan jó vagy...
- Már nem is lehetek ugyanolyan jóó??! Az adja meg az egész varázsát, hogy nincs gumi...
- Akkor várj... húzok... - fogta le a lány csípőjét.
- Neeee... ne hülyülj... - folytatta.
- Deeeeee... Csak fél perc...
- Nem kell...
- Szívesen megteszem... Állj le egy pilla... aawwww... natra...
- Felesleges... én így szeretem... - csinálta erősebben.
- Végülis igaz... Még nem lehetsz terhes... - adta át magát megint az élvezetnek.
- Van rá egy százaléknyi esély...
- Nem érdekel... - nyögte önkívületi állapotban, és többet nem tudtak megszólalni a csúcsig.
- Ez... ez egyszerűen eszméletlen volt... - nyögte.
- Nem csodálom... velem voltál...
- De még hogy... húúúúúú... Ezt tanítani kéne...
- Annak nem örülnél... nyitnék egy szexedzőtermet...
- Isten ments... Akkor csak nekem tartasz ilyen eszméletlen szexórákat...
- Már rád fért ez...
- De még hogy... Nem is tudom hány hónapja nem voltunk együtt...
- Hát így már legalább két és fél... de azért az utolsó hónapban is segítettem rajtad... akkor sem akartad...
- Mert akkor tényleg nem lehetett... De most lehetett, bele is egyeztem...
- Peeersze... fél óra könyörgés után... - bújt hozzá.
- De belementem...
- Bele, na bele... mókusmackó...
- Mókusmackó? - nevetett. - Na nyuszkóm... Még egy menet?
- Nem vagyok nyuszkó... viszont Emmának még adok negyed órát... és tuti felkel... inkább csak had bújjak hozzád...
- Na gyere... - húzta magához.
- Hmmm... tényleg jöttök velem?
- Ha szeretnéd, akkor persze... Hátha még a repülőút alatt le tudlak beszélni...
- Nem fog menni... fogadd el...
- Nem adom fel, hogy lebeszéljelek...
- Pedig jobban járnál...
- Pedig én próbálkozni fogok... - simogatta a hátát.
- Nem kell próbálkoznod... tök jó lesz, ha meggyógyulok... az anyatejem is jobbminőségű lesz...
- Minden vágyam, hogy meggyógyulj...
- És meg is fogok... és akkor utána meghívsz pizzára... amit előtte már úúúgy utáltam...
- Ha életben maradsz nekem, akkor akármit megkapsz... Az első lesz, hogy beszabadulunk egy pizzériába, vagy cukrászdába...
- És feleszem az étlapot... miindeeeeent... - nevetett.
- És még te akarsz fogyni... - röhögöt.
- Azt utána... akkor majd megajándékozol egy kondibérlettel is mindkettőnket...
- Úgy érted csak téged? Ezer örömmel...
- Magadat is...
- Próbálkozhatsz édes... Nem fog sikerülni... - csókolta meg.
- Deeee, mert szeretsz... és nem akarod hogy a csinos edzőbácsi elcsábítson...
- Ugyan már... Nem lesz olyan... Hoppá, ez a lányod... - sírt fel a pici.
- Akkor felöltözöm... bááár a te lányod is...
- Tudom... De lefárasztottál... - nevetett.
- Peeeeersze... - öltözött fel, és ment Emmát megnyugtatni.
Aki pár nap múlva dühösen jött haza a nagykövetségről.
- Nem kaptatok?
- Nem... Vagyis nem ilyen gyorsan... Eltartana jó ideig...
- És úgy, mint sürgős?
- Úgy se... Várjuk meg amíg kapunk, addig maradunk...
- A műtétet nem lehet elhalasztani...
- De igen... Max egy-két hét...
- Te majd gyere akkor... és az amcsi reptéren talizunk...
- Nem, nem... Nem mész nélkülem...
- Deeeeeeeee...
- Úgy volt, hogy együtt megyünk... Akkor várj meg...
- Csak mert neked egyik nap ez bekattant...
- Örültél, hogy el akarlak kísérni...
- Igen... de nélküled is elmegyek...
- De veled megyek, úgyhogy várj meg... Megpróbálom hamar elintézni... ígérem...
- Nem...
- Most miért nem?
- Nem várok... ez trükk...
- Már miért lenne az? Nem én tehetek róla, hogy csupa barom dolgozik a nagykövetségen...
- Akkor beszélj Olivérrel... az apja lehet, hogy tud segíteni...
- Rendben, megpróbálom... Nyugi... Hmmm... Mit szólnál egy sétához? Egész jó idő van kint... Emma biztos élvezné...
- Mehetünk... de ha jönni akarsz próbálkozz... mert én nélkületek is elmegyek...
- Veled megyünk... - bizonygatta.
- Ha szerzel akkora vízumot...
- Fogok szerezni... Na készülődjünk...
- Okkéé... - csomagolták össze Emit.
Aki a következő héten se jutott előbbre vízum ügyben.
- Beszéltél Olival?
- Igen... Nem tud segíteni... Még pár napba beletelhet...
- Akkor sajnálom... pedig Oli nővére Amerikában tanult, és azt hiszem ott dolgozik is a nagykövetségen...
- Áááá, de jó lenne, de sajna nem... De nyugi... Nemsokára...
- Jaaa, szóval odamész nyaralni... éértem...
- Mit nyaralni? Nem értem...
- Hát mert nélkülem mész akkor...
- Dehogyis... Veled megyek...
- Jaaa, te vízum nélkül is jöhetsz... ahhhaaa...
- Jada, hagyd már ezt abba... Már mióta ezt csinálod... együtt fogunk menni, legfeljebb néhány nappal később...
- De a műtétnek pontos ideje van! Te is tudod, hogyha akkor nem, akkor legfeljebb jó pár hónap múlva...
- De én nem engedlek el egyedül...
- Én meg elmegyek, már 25 éves vagyok ám...
- Nagyon jól tudom... És én meg a férjed vagyok... téma vége...
- Akkor életkori, és házastársi kapcsolatainkat megbeszéltük... megyek pakolni... légyszí pakold be a mosogatógépet...
- Nem mész sehova...
- Akkor is elmegyek...
- Itt akarsz most hagyni engem egyedül? - váltott taktikát. - Marha szexi vagy...
- Itt hagylak egyedül... azt az egy hetet kibírod...
- Nem bírom nélküled már a következő pár órát se... bújj ide...
- Most mi ez?
- Na gyere... - húzta magához, és a nyakát csókolgatta.
- Mit akarsz?
- Nem egyértelmű?
- Nem, nekem nem...
- Hmmmm... És ha azt mondom, hogy te és én... egy ágy... és egy hatalmas szexcsata?
- És ezzel mit akarsz??
- Téged megkapni...
- Ez nem igaz...
- Dehogynem... Már duzzad a nadrágom... A farkam csak téged akar...
- Nem, dehogy... hagyjál...
- Dehogy... Érzed mennyire kívánlak? - tette oda Jada kezét.
- Hát nem tudom ezt hogy csináltad... de nem Aki...
- Úgy csináltam, hogy dögös vagy, és meg akarlak döngetni úgy istenigazából... Ne kéresd magad...
- De kértem... te ezt nem ingyen akarod...
- Hmmm... Ha akarsz adhatsz valamit... Imádom a szádat, főleg ha a farkammal van tele...
- Ne szédíts...
- Jaaaj, gyerünk... Segítek felizgulni... - kapta le egy szempillantás alatt Jada pólóját.
- Neeeem akarok... megyek pakolni...
- Dehogy mész... Legfeljebb olyan hatalmas orgazmussal mész el, hogy órákig csak nyögni tudsz utána...
- Olyat te nem is tudsz... na engedj el...
- Akkor bebizonyítom, hogy tudok... - teperte le a kanapéra.
- De én nem akarom, úgyhogy szállj le, de azonnal!
- Na majd mindjárt megjön a kedved... - csókolgatta, és masszírozta.
- Nem fog...
- Deeeeeeee... - került le a melltartó.
- Nem fog... - fordította el a fejét. - Szemét vagy...
- Naaaa, ne csináld... kívánlak... kívánj te is engem...
- Nem...
- De miért nem?
- Nem, ma nem...
- De igen, pont ma...
- Én nem, szal hagyjál...
- Nem értelek Jada... - szállt le róla.
- Én viszont igen téged...
- Nem nehéz most megérteni engem... Dugni akarok, de te nem, hát rosszkedvem van...
- Dugni akarsz... azt hiszed, ha gyorsan teherbe tudnál ejteni, akkor elmaradna a műtét...
- Te komolyan azt hiszed, hogy ez a célom?
- Ahha...
- Ez egyáltalán nem igaz...
- Akkor is... veszekedtünk és egyszer csak jaaaj, kívánlak bébi...
- Most már nem is kívánhatlak meg csak úgy?
- Csak úgy igen... de te nem szoktál ilyen lenni...
- Pedig most szeretkezni akarok veled... Olyan nagy baj ez?
- Az nem baj... csak had csomagoljak össze...
- Majd utána... - mászott vissza Jadára.
- Most hagynom kell?
- Igen... Nagyon jó lesz... - csókolgatta vadul.
- Talán...
- Jaaaaaaaj, ne csak talán...
- Csináld... - sóhajtott.
Aki felpillantott.
- Mi volt ez a... csináld... - utánozta a lány nemtörődöm hangját.
- Hát hogy csináld, figyelek...
- Nem volt túl meggyőző... Na gyerünk... - próbálta jobban izgatni.
- Jó...
- Naaaaaa, próbáld meg élvezni... - kérlelte, és nagyon igyekezett.
- Próbálom... csak hááát... csináld akkor rendesen...
- Én rendesen csinálom...
- Jaaa, hát akkor ne csodálkozz...
- Kezdem érezni, hogy veled ma nem sokra fogok menni... - hagyta abba.
- Hát ha ennyire gyenge vagy...
- Gyenge? Ezt hogy érted?
- Feladod... Habár úgyse sikerülne...
- Na látod...
- Pont azt akarom, hogy add fel... Ne akarj kihasználni...
- Nem akartalak kihasználni... nem jobban, mint te engem... csak a tested akartam...
- Hát sajnálom... Majd legközelebb... - állt fel a kanapéról.
- Kössz... pláne, ha nem lesz legközelebb...
- Ezt fejezd be... - öltözött fel, és felment a hálószobába.
- Nem engedlek el... - ment utána.
- Akár akarod akár nem, én holnapután elutazom...
- Nem fogsz... mert nem... - vette fel a borítékot, amiben a repjegy volt, és széttépte.
- Nem sokra mész vele...
- Így nem tudsz elmenni..
- Veszek másik jegyet...
- Letiltatom a kártyádat...
- Gyerünk próbálkozz csak... Nem tudsz visszatartani...
- Akkor nem tudsz elmenni...
Jada csak megrántotta a vállát.
- Hát te akartad... - tárcsázta a bankot, és egy pillanat alatt elintézte, hogy ne tudja használni a kártyáját. - Most próbálj meg elmenni...
Jada megint csak megrántotta a vállát.
- Csináld csak... még ha jegyet szereznél is... pénz nélkül be sem engednek Amerikába...
- Ha nem jutok ki, attól még elhúzok ebből a házból...
- Dehogy mész innen... most nyugodj meg... csak a legjobbat akarom neked...
- Hagyod had szenvedjek... Na gyerünk húzd fel a pólót, lássuk hogy viselsz egy inzulint...
- Nekem arra nincs szükségem... de picim... értsd meg... más is így él...
- Én nem fogok...
- Inkább meghalnál??
- Inkább a műtét, mint az élet így...
- Amíg nem tudtál a műtétről tökéletesen megfelelt...
- Csak hiszed...
- Mindennap beadtad és beadod magadnak többször... már meg kellett szoknod...
- Ezt egyszerűen nem lehet megszokni...
- Akkor pár év és megfogod...
- Na kössz... - zárta be a bőröndjét.
- Feleslegesen csomagolsz... a műtétért majd kárpótollak amivel szeretnéd...
- Már megint a szokásos dumád: kapsz ezt, kapsz azt, megduglak párszor, csak hogy befogd a pofád, és az legyen amit én akarok...
- Ne mond, hogy így nem jó...
- NEM...
- És ebbe most mi nem tetszik? Kapsz valami szép ajándékot, és ha szeretnéd le is feküdhetünk...
- Hát kössz... Figyelj, ha olyan feleség kellett volna, aki nem akar semmit se, és nem szól vissza, akkor miért nem vettél feleségül egy guminőt? Azon is van hova dugni a farkad...
- Nagyon vicces vagy...
- Tudom... Na hagyj békén...
- Nem hagylak... nyugodj meg szépen...
- Teljesen nyugodt vagyok...
- Akkor had látom, hogy leülsz, és nem remegsz a dühtől...
- Parancsolj... - ült le.
- Okkéé... és mond, mit szeretnél ma csinálni?
- Semmit...
- Ne menjünk át a szüleimhez?
- Nem...
- Sannához?
- Nem... - nézett még mindig tüntetőleg ki az ablakon.
- Akkor játszunk Emivel?
- Játsszál...
- Most miért csinálod ezt?! Várom a magyarázatot!
- Miért mit csinálok?
- Szarsz a fejünkre... hagyján, hogy az enyémre... de a lányodéra! Akit el sem akartál engedni!
- Igaz... Emma... - állt fel, és odasétált hozzá. - Gyere babucim... Mit szólnál hozzá, ha ma előbb fürödnénk? - vette kézbe.
- Előbb?
- Miaz... Zavar?
- Miért kell előbb?
- Értem... Már Emmát se fürdethetem meg akkor amikor akarom... Rendben... Szerintem írj egy listát, hogy mit szabad, és mit nem...
- Nem azt mondtam, hogy nem... de miért kell ma előbb?
- Mert ahhoz van kedvem...
- Hát jó, csak nyugodtan, segítek, ha akarod...
- Segíts... Mert ha most azt mondanám, hogy nem, akkor prédikálnál még egy órát, és már rohadtul unom...
- Hát ez nagyszerű... szóval ne segítsek... értem én...
- Döntsd el te... - vonult be e fürdőszobába a picivel.
Aki már kegyetlenül mérges volt, hamarosan lefeküdt aludni.
Jada megfürdette a picit, visszajött vele a szobába, halkan megetette egy fotelben, majd miután Emma elaludt, befeküdt Aki mellé.
Jada nem bírt aludni, majd hamarosan felhívta a reptért.
- Jó estét... érdeklődni szeretnék, hogy mi a teendő akkor, ha ellopták a táskámat és benne volt a repülőjegyem? Holnapután indul a gépem...
Megkapta a felvilágosítást, hogy aznap csak menjen egy kicsivel előbb, mint amúgy, és természetesen a számítógépes rendszer jegyzi a jegyvásárlását, és nem lesz gond.
Megnyugodva feküdt vissza Aki mellé az ágyba.
Elkezdett gondolkodni, hogy honnan szerezzen pénzt, hogy el tudjon menni. Liláéktól nem kérhet, műtétre nem adnának, Sannáék megkérdeznék Akitól, hogy minek. Aki bankkártyája az egyetlen esélye, ha arról vesz ki pénzt automatából.
Másnap próbált teljesen nyugodtan viselkedni, hogy Aki ne sejtsen semmit se.
- Már nem haragszol rám? - kérdezte Aki a reggelinél.
- Beletörődtem... Tehetek akármit is?
- Hát tényleg nem... köszönöm, hogy hallgatsz rám...
- Ahha... - sóhajtott.
- Ne sajnáld azt a műtétet, gondolj bele, hogy az életeddel játszottál volna... és a miénkkel is...
- Ühhhüm...
- Még mindig haragszol... hidd el, sajnálom, hogy beteg vagy... de... ez így lesz a legjobb...
- Megtennél valamit a kedvemért?
- Akármit...
- Hagyjuk már végre ezt a rohadt témát...
- Okké, de akkor ne légy morcos...
- Vidíts fel...
- Mit szeretnél?
- Semmit... Hagyjuk... - nézett maga elé.
- Szeretnél valamit? Bátran megmondhatod!
- Nem, tényleg semmit... Mit terveztél mára?
- Azt amit te... na mond csak... miért hallgatsz el, amikor szeretnél valamit...
- Csináljunk valamit kettesben... Olyan rég volt olyan...
- És mi lesz Emmával?
- Vigyük át Lauékhoz..
- Rendben... és mi jót csinálunk kettesben??
- Akármit... Csak veled kettesben...
- Itthon maradjunk, vagy elmenjünk valahova?
- Itthon...
- Hát jó, akkor miután megetetted Emmát átviszem Liliékez... de szerintem nem lehet ott egész nap... mert a déli etetés... akkor talán csak azután viszem...
- Neeee... Inkább most... Kérlek...
- És akkor mit fog enni?
- Vigyél vele tejet... Ott van a hűtőben...
- Mármint anyatejet?
- Igen...
- Már megijedtem, hogy rendes tejet... akkor elkészülünk, és átviszem...
- Köszike...
Aki felöltöztette Emmát, összecsomagolt, és átvitte Lauékhoz.
- Szia Aki... Áááá, Emma... - örült nekik Lil. - Hogyhogy itt?
- Jada szerette volna, hogy áthozzam, hogy kettesben lehessünk... nem gond?
- Jaaj, persze, hogy nem... Meddig?
- Ma... olyan fura ma Jada...
- Hogyhogy? Holnap utaztok nem?
- Az az igazság... hogy nem... én nem is akartam vízumot kapni... gondoltam talán nélkülünk nem megy el... de úgy is el akart menni... tehét széttéptem a jegyeit...
- Jaaaj, szegény... Akkor ne csodáld, hogy rossz kedve van...
- Azt mondta belenyugodott...
- Ne hidd... Irány vissza, és nyugtasd meg...
- Okké, igyekszem... és köszi... majd meghálálom...
- Nincs mit... - ment be a picivel.
Hazament, és Jada mellé ült a kanapéra.
- Na most már csak a tiéd vagyok... - mosolygott.
- Ahha... - dőlt Jada a vállára.
- Mi a baj? Sajnálom, hogy eltéptem a jegyeket, de már nem volt más választás...
- Túlélem...
- Na akkor legyen jó kedved... - ölelte át.
- Próbálkozom...
- Segítek... - csókolta meg.
- Köszi...
- Mosolyt akarok látni... Már nem mész el, nem halsz meg, és boldogunk leszünk...
- Talán egyszer megint... ígérem...
- Talán egyszer? Mostantól mindig...
- Igen, teszek érte, hogy majd megint...
- Ezt hogy érted?
- Semmi, semmi... - simogatta Aki haját.
- Nekem elmondhatod... Ezt tudod...
- Persze, persze tudom... Kéne majd ruhákat vennem... csak hát tudod... nincs miből...
- Majd elmegyünk valamikor vásárolni hármasban...
- Jaaa, azt hittem adsz, hogy valamelyik nap elmehessek... Emma megunná...
- Szerintem örülne, hogy megnézheti a várost... Meg majd veszünk neki is valami szép játékot...
- Ahha.. - " a francba, nem jött be.." - gondolta.
- Na gyere... ülj ide az ölembe... Nem tudom miért van ilyen rossz kedved...
- Ááá, nincs rossz kedvem... - ült oda és átölelve a fülébe súgta. - Nagyon szeretlek...
- Én is nagyon szeretlek... - mosolygott. - És már nem kell aggódnom miattad...
- Azt soha sem tudhatod, hisz ismersz... egy kis öngyilkosság mindig belefér...
- MI? - rémült meg.
- Na, csak vicceltem...
- Ajánlom... - ölelte magához.
- Látnod kellett volna, hogy megijedtél...
- Még szép, hogy megijedtem... Ilyennel kérlek ne viccelj...
- Pedig vicces... meg igazából nekem már mindegy... terhes már nem vagyok... Emma itt van neked... nagyon szereted... ha nem lennék sem lenne nagy baj...
- Dehogynem... Nélküled semmit se érne az életem...
- De tudnátok élni nélkülem, és ez a fő... ez megnyugtat...
- Úgy ismersz, mint aki tud élni nélküled?
- Azért lehet... csak majd akkor vigyázz Emmára, hogy ne legyen olyan, mint én...
- Jada, ne csináld ezt... Nem fogsz meghalni, és ez a lényeg... Fölösleges erről beszélni...
- De lehet, hogy megfogok... mindig tudtam, hogy fiatalon fogok... de ne sírj majd miattam, jó?!
- Ugyan már mikor halnál meg? - nevetett.
- Bármelyik nap van rá esély...
- Ez nevetséges... Dehogy fogsz meghalni... Majd figyeld meg, még az unokáid esküvőjén is ott leszel, aztán világosíthatod fel szegény férj vagy feleségjelölteket... - nevetett.
- Olyat nem tennék...
- Dehogynem... Ahogy ismerlek, szívatásból csak azért is megtennéd...
- Ááá, nem, dehogy...
- Igaz... Mert én nem hagynám...
- Ahha... - mosolygott.
- Na ez már haladás... Most egy nagyobb mosolyt...
- Nem megy ma...
- Eeeeejnyyeeeee... Csináljunk valamit? Akármit, csak mond...
- Semmit...
- Valamit csak... Naaaaaaa... - mosolygott rá.
- Vásárolunk?
- Vásároljunk... - egyezett bele.
- Okkééé... de adsz rá pénzt...
- Adok... - mentek be a városba.
- Na akkor vegyünk le pénzt... - mondta Jada megtorpanva egy automatánál.
- Kártyával is fizethetünk...
- De az nem jó, akkor te fizetsz... nem szeretem...
- Hjjaaaaj... - sóhajtott. – Na jó... Csakhogy örülj...
- Köszi... szerintem... háromezer euró elég...
- Minek annyi pénz? Mit akarsz venni? - meresztett rá hatalmas szemeket.
- Sok?
- Nagyon sok... Azért csődbe nem kell vinni... - vett le egy kevés pénzt, és Jada közben kileste a kódját.
- És ennyiből mit veszünk? - kérdezte amikor Aki a kezébe adta.
- Ha kevés, akkor majd veszünk még fel... Na induljunk...
- Hát jó... - indultak el, de Jada sehova sem akart bemenni.
- Jaaaj, ne csináld már... Te akartál vásárolni... - mondta Aki. - Vegyünk még fel pénzt, ha kevesled... Bár ne hidd, hogy most dúskálunk mint eddig... A legtöbb pénzem elment a műtétre, ahova nem fogsz elmenni...
- Hát akkor ne vegyünk semmit, ha ennyire rosszul állunk...
- Azért éhezni nem fogunk... Szóval vásárolhatsz, csak ne vidd túlzásba...
- Vásároljunk akkor Emmának, meg neked... nekem nem kell semmi...
- Hát jó... Nekem se kell... Akkor Emma...
- Neked miért nem kell??
- Nekem mindenem megvan... Mi kellene még? - mosolygott, majd megálltak egy játékbolt előtt. - Na gyerünk befelé...
- Nadrágok... túl szűk nadrágjaid vannak... koncerten minden lány a fenekedet bámulná...
- Hiába teszik... Szóval ne aggódj... Egyébként is inkább Laun lóg a szemük...
- Ez nem igaz, én tudom, hogy rajtad...
- Nekem meg gondolatban rajtad...
- Okké, de Emmának új ruhák kellenek... kinőtte a legkisebbeket...
- Igen... Nő a kis cukorfalat... Helyes, nagyon helyes...
- Ahha... ma még én altatom el...
- Mi az? Csak nem meg fogod engedni néha nekem is? - nevetett.
- De, sokkal sűrűbben... nap, mint nap...
- Ááááá... Nem hiszek a fülemnek...
- Pedig elhiheted... készülj rá...
- Már várom... - lelkesült. - Na irány haza a mi drágánkhoz... - mondta miután fizettek.
- Neee... még legyünk kettesben... vannak ötleteim...
- Hmmm... Mire gondolsz? - vigyorgott.
- Hmm... még mindig duzzad a nadrágod?
- Most épp nem... De majd mindjárt teszel róla... érzem... - röhögött. - Ááá, add csak nyugodtan a pénzt, elrakom a tárcámba... Nehogy ellopják...
- Nem fogják... az enyémben van...
- Inkább majd én elrakom... Naaaaaa...
- Minek az neked? - adta vissza kelletlenül.
- Jobb helyen van itt... - rakta el, és nemsokára hazaértek.
- Ahogy akarod... - csapta be az ajtót.
- Jada? Most mi rosszat tettem? - csodálkozott.
- Ja, semmit... csak a huzat volt...
- Ahha... biztos...
- Tényleg... na akarod, hogy a pici Aki felálljon??
- Nem is tudom... - vigyorgott. - Próbálkozz édes, próbálkozz...
- És hogy szeretnéd? - ölelte át, úgy hogy a kezeit Aki formás pici fenekére tette.
- Hmmmmmmmm... Teljes mértékben rád bízom magam...
- Na persze... inkább irányíts te, mint tegnap... - markolta meg a fenekét.
- Ahogy akarod... - kapta fel, és fél percen belül már a franciágyon voltak.
Aki hevesen tette a dolgát, és élvezték az egymással töltött minden percet.
Miután elterültek egymás mellett, Jada olyan közel bújt hozzá, ahogy csak képes volt.
- Ez mindig hiányozni fo... azaz hiányzik... - helyesbített gyorsan.
- Nekem is... Én szexéhes nyuszim... - csókolta vadul.
- Hééé, nincs becézés... - nevetett.
- Pedig úgy imádlak becézni... Szexmániás kisördög... - vigyorgott.
- Naaa, nem becézel... mókusmackóm... kezdesz elhízni...
- Nekem nem szabad, neked igen?
- Pontosan... és tudod mit imádok? - vigyorodott el gonoszul.
- Na mit?
- Ezt... - tépete ki Aki egy szőrszálát ágyéktájról.
- Áááááááááááááááááááááááááááááááá... - ugrott egy nagyot. - Hééééééééé, megnyúzni még nem kell...
- Nem is akarlak megnyúzni... akkor gyantával jönnék...
- Isten ments... - kerekedett el a szeme.
- Na nyugi... nem fogok... akkor nem lenne mit tépni...
- Dejó... - nyugodott meg. - Húúú, de késő van már... El kéne hozni Emmát...
- Hát akkor öltözz...
- Igenis... - készült el gyorsan.
Átment a szomszédba, és elhozta az éppen vigyorgó Emmát.
- De jókedved van édes... - vette kézbe Jad.
- Mint a szüleinek... DVD-zünk miután elaludt?
- Ahha... - egyezett bele. - Csak megfürdetjük, és elaltatom...
- Rendben... segítek megpancsoltatni ezt a csöpp kis angyalt...
- Köszike... - mentek a fürdőszobába.
Megfürdették, majd Emma fél órán belül el is aludt.
- Na akkor dögöljünk le a tv elé...
- Hozzak valamit inni, enni? - kérdezte Jada.
- Most nem kérek, köszi... Mit nézzünk? Vagyis jobban mondva, mit ne nézzünk? - vigyorgott.
- Nem akarsz nézni?
- A film az mehet közben, úgyis csak veled fogok foglalkozni... - húzta magához.
- Azért hozok neked is valamit inni, mert én teljesen kiszáradtam... mit kérsz??
- Sört... Addig választok filmet...
- Ne alkoholizálj... üdítőt hozok...
- De Emma már alszik, most már ihatok sört is... És nekem most az esne jól...
- Most ne igyál sört... - erősködött, mert nem akarta megmérgezni.
- Deeeee... A te egyetlen drága férjecskéd sört szeretne... Ne okozz neki csalódást... - csókolta meg és röhögött.
- Akkor kapsz alkoholmenteset...
- Ne nevetess... Olyat még kézbe se vennék, nemhogy meginni...
- De nem szeretem, ha alkoholszagú vagy...
- De ne máááá... Csak egy üveggel.. Te kérdezted, hogy mit kérek...
- Kár volt... szolidarizálj velem... nagyjából 11 hónapja nem ittam alkoholt...
Aki sóhajtott.
- Najó... De akkor valami normális piát hozz...
- Narancslé megfelel?
- Meg...
Jada kiment a konyhába, töltött két pohár almalét, és az egyikbe beleőrölt egy szem altatót.
- Ne haragudj Aki... - mondta, majd visszament, és a kezébe adta.
- Na gyere, csüccsenj ide... - tette félre a poharat.
- Rendben... - ült le mellé pohárral a kezébe.
Aki elindította a filmet.
Jada ekkor nekiállt hosszan csókolózni vele, hogy Aki szája minél hamarabb kiszáradjon.
- Nagyon heves vagy... - nevetett Aki, mikor egy pillanatra szétváltak.
- Tudom... folytassuk...
- Jó... várj egy pillanatot... - nyúlt a rossz pohár felé.
- Jaj, nem... folytassuk... - fordította vissza Akit, majd megint megcsókolta, majd utána a kezébe adta az Akinak szánt italt. - Most parancsolj...
- Hát ez mi volt? - csodálkozott.
- Az, hogy nem bírom a nyelved nélkül... most gyorsan ihatsz... és megint...
Aki gyorsan lehajtotta a piát.
- Juuuuj, de fura íze van ennek... - fintorgott.
- 100 százalékos, cukor nélkül, nekem való, biztos azért...
- Nem... Eddig is ittam a piáidból, de ennek van valami szokatlan íze... Fúúúj... Inkább ne idd meg a sajátodat... - tette arrébb Jada poharát is.
- Nem, most új fajtát vettem azért ilyen, idd csak meg, majd hozzászoksz... én szeretem... vagyis... hát nem, de ez van... - itta a sajátját.
- Hát jó... Ha te mondod, de csak mert szomjan halok... - itta meg az egész pohárral.
- Nagyon helyes... akkor most csókolj ameddig bírsz...
- Ahogy parancsolod... - fektette el Jadát a kanapén.
- Csak csókot mondtam...
- Csókolózni fekve is lehet... De ki tudja, hogy hova fogunk eljutni...
- Na látod ez az...
- Nem szeretnéd most?
- Majd meglátjuk, hogy hova fogunk eljutni...
- Rendben... - folytatta vadul.
- De azért közben a filmre is koncentráljunk... remélem nem pornó... bár tudom, hogy olyat nem tartunk...
- Nyugi nem... Valami vígjáték asszem...
- Okkééé... akkor nem fogok sikolyokat hallani...
- Dehogyis... De tényleg nézzük egy keveset... - ült fel.
- Okkéé... egy picit... és közben fogdoslak...
- Nyugodtan... - dőlt hátra, és egy pillanatra becsukta a szemét.
- El ne aludj nekem... - mondta Jada.
- Jaaaj, dehogy fogok... - rázta meg a fejét.
- Ne is... - feküdt az ölébe, és közben a pólója alatt a mellkasát simogatta.
- Úgy ismersz? - vigyorgott.
- Áááá, nem is szeretsz aludni...
- Én? Dehogy... - röhögött, de egy hatalmasat ásított. - Egek, mi van velem?
- Nem kapsz kellő inspirációt... - ült fel az ölébe.
- Mi? - ragadt le majdnem a szeme.
- Azt hiszem ma nem fogunk semeddig sem eljutni... fáradtnak látszol...
- Nem vagyok fáradt... - bizonygatta.
- Reméltem is... - nyúlt a nadrágjába.
Aki becsukta a szemét egy pillanatra, de már nem tudta kinyitni. A feje oldalra bukott, és azonnal elaludt.
- Sajnálom drágám... - simogatta meg az arcát, majd papírt és tollat hozott, és írni kezdett:

˝Drága Akim!

Most reggel van, és dühöngesz, hogy nem találsz. Talán reméled, hogy a boltba mentem, vagy idegbajomban sétálni. De nincs igazad. A ma reggeli Amerikába induló géppel elutaztam megműttetni magamat.
Most kérdezed, hogy miért nem vetted észre mindezt?! Sajnálom, elaltattalak, azért volt fura íze az üdítőnek. Remélem egyszer megbocsátod.
Emmának hagytam tejet a hűtőben, talán két-három napig kitart, utána kénytelen leszel tápszert adni neki, hívd fel a védőnőt, majd segít. Azt hiszem el tudod altatni nélkülem, és minden más is menni fog, ha nem Lili biztos szívesen segít.
Ne haragudj semmiért. Nagyon szeretlek, most is, örökké, amíg élek. Lehet, hogy már csak kis ideig. Ha ez valóban így van, akkor kérlek ne sírj, ne légy szomorú, gondolj arra, hogy gyönyör volt ez a három és fél év. És ott van Emma. Emma, akit mindketten imádunk. Miatta tartsd ki, akkor is, ha nem jönnék vissza. Jó apja leszel, tudom, hogy az anya személye miatt sem kell aggódnom.
Szeretnélek titeket újra látni, remélem lesz lehetőségem visszajönni, és remélem, visszafogadsz.
Mindig szerettelek, örökké szeretni foglak, köszönök neked minden szépet.
Szeretlek!

Jada.

ui.: Emmától elbúcsúztam már.˝

Letette a levelet Aki mellé a kanapéra, egy takaróval betakarta, majd adott neki egy búcsú puszit. Ezután felment a szobába alvó lányához.
- Szia picim... - vette kézbe, és beszélt hozzá halkan. - Ne sírj kérlek... Jöttem elbúcsúzni, mert sajnos most nem fogsz látni engem jó ideig... Vagy talán soha többet, de majd apu vigyáz rád... Ne aggódj, hamar elfelejtesz, nem fogsz rám emlékezni, ez vígasztal, mert így neked nem fog fájni... Mint apunak... de majd tartsd benne a lelket, és legyél jó kislány, legalább te ne okozz neki sok gondot... lesz hamar új anyukád, akit nagyon fogsz szeretni, és ő is imádni fog téged... és apu is szeretni fogja, úgy mint most engem... így fog történni... biztosan... Na legyél jó drágám... nagyon szeretlek...

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK...