| "Nem tudta már kordában tartani a remegését.Végül is mégsem volt olyan egyszerő meghalni.Minden egyes lélegzetvétel,a fű illata,a hűvös levegő óly drága volt számára;furcsa volt,hogy az emberek hosszú éveket veszítenek azzal,hogy végigrohannak az életükön,ő pedig minden egyes pillanat örömébe kapaszkodik,amíg még lehet.Úgy érezte,hogy nem tud tovább menni,és közben tudta,hogy muszáj. "
| |