Nem hiszem már..
Nem merek már
hinni- miért reméljem,
hogy a csillagokra nézek
s egyszer elérem
kezembe zárva ragyogását.
Nem vagyok már
önmagam-régen
elfeledtem,
elengedtem végleg
tündöklő álmaim.
Nem érzem már
a melegséget belül,
Jeges kéz szorít
s elkerül,
el a törékeny boldogság.
Nem látom már
a csodát- a valóság
börtönébe zár,
keserű a rabság,
ha nincs menekvés.
Nem hallom már
a nevetést- miért
Könnyfolyamként árad
a fájdalom.. Kiért?
Magam sem tudom.
|