A szeretet feltétel nélküli. Ha már fenntartások vannak, csak hamis ígéret minden, ez

pedig bűnt és rontást szül.

Barátok, család, szerelem ez az élet.
Csalódás, fájdalom s megannyi vétek.
Őszinte barátok s hazug emberek,
Megértés, elfogadás és mély sebek.
Mosoly mikor legszívesebben kiáltanál,
Magány mikor csak egy társra vágynál.

Lelkem összetörted, könny csillog a szememben.
Mindenhol téged kereslek csak téged szerelmem.
Hiányzik nevetésed, érintésed, az egész létezésed.
Itt hagytál, s el kell fogadnom ítéleted.
Ítélet velem szemben, s velünk…
Hiszen ezek után együtt már sosem lehetünk.

Olykor észre sem vesszük, hogy életünk mily tökéletes, még el nem vesztünk valamit, vagy valakit. Megtörtént, elvesztettelek, s életem összeomlott…

Miért szenvedünk ha szeretünk? S miért szeretünk, ha szenvedünk?

A szerelem egy csodás élmény, ami gazdagítja az ember tudományát. Ám, valamiről megfeledkeztek a tudósok. Arról a bizonyos Bajos szerelemről, ami nagyobb élmény mint a szerelem. Izgalmasabb mint bármi más.

Felmerül egy újabb megválaszolatlan kérdés,
úgy érzem itt vagyok a végén.
Szívemben újra itt egy kérés,
arra kér felejtselek én.

Érzem nem lesz egyszerű,
de muszály, hisz tudom, ez már túl meseszerű.
Szívem menten megszakad,
s félek minden régi seb újra felszakad.

Ráébredtem te soha nem leszel a párom,
s ez egy nagyon nagy károm.
A teljes felejtést epekedve várom,
se ez az egész nem lesz más,
csak egy valóra válatlan álom.

Üresség... ez az amit érzek
Üres a szív és üres a lélek
Egyedül vagyok egymagam élek
Nincs, nekem senkim nincs, mitől féljek...

Csak egy csók volt...
De soha ne feledd: Neked adtam benne a lelkemet.

Én rádöbbentem hibámra, és megesküszöm javítom!
Te is gondold át még egyszer! Én kivárom, ha bírom...
Könyörgöm utoljára, hisz tudod Te is mennyire
Ragaszkodom, szeretlek, nem gondolok senkire!
Így, mint Rád, hiszen az egyetlen, ki ismer Te vagy!
Így ez nem élet, ha nem tudok veled lenni.
Ez nem ennyi! Nem lehet itt vége, ez lehetetlen,
Sírok, igen, lelkem része, egy gyermek bennem.
De Te láttad milyen, mikor arcom kezembe temetem!
Kérlek, csak azt ne kérd, hogy kezed elengedjem!
Te a töredékét nem élted át annak, amit én!
Míg én szenvedtem, sírtam, Te nevettél.
Tudod, hogy kell ezt, hát akkor taníts még!
Felesleges játék voltam, Te a polcról levettél,
Lesöpörted a port, értelmet adtál létemnek.
És most félreraksz újból, csak ezt, kérlek ne!
Dehát nem tehetek semmit, csak kapálózom...
Olykor imádkozom az Úrhoz, hogy halált hozzon!
Vagy adjon vissza Téged, hogy ölelni tudjalak,
Úgy, mint régen, vagy az emlékek tőrjei szúrjanak
Agyon! Én esküszöm hagyom, de ez így nem mehet!
Ne keress kérlek, csak ha úgy érzed szeretsz,
És megérdemlünk még egy esélyt, újra nevetsz rám,
Nem gyűlölet mit érzel, száz sebből vérzel!
Látom, próbálok segíteni, de Te bántasz,
Mert Te úgy érzed támadok, tovább váratsz...
De ha ezt akarod várhatok! Bármeddig várhatok!
Kérlek ne kelljen, de bármeddig várhatok!!!

Szerintem félelmetes... Mármint ez a bizonytalanság mikor nem tudod, hogy mi van...És mikor már a szemedet szúrja ki... Félelmetes.

Elkezdtek beszélgetni, és minden remek; szereted és tetszel neki. Sokat vagytok együtt, az érzés egyre mélyebb. S egy napon, anélkül, hogy észre vennétek, rájössz, hogy szereted. Az idő megáll; és azt hiszed, hogy az egész világ csakis a tiétek, egyedül a tiétek... Egészen addig, míg egyikőtök lelép, és kitépi a másik szívét, amíg még dobog; és otthagyja a leggyalázatosabb állapotban szegényt.

Minden történet véget ér valahol, de az életben minden vég valami újnak a kezdete!

"Aki számít, azt Te sosem látod, aki valamit is akar, az a jó barátod, aki megesküszik, hogy jó barát vagy, pedig többnek tart, mint egy jó barátnak.
Az a sumák fajta, az sosem mondja, csak nevetgél, hogy neki nincsen gondja, pedig elevenen eszi meg a penész érted. Sokra képes, aki szeret Téged!"

"...értsd meg, kérlek, szeret valóban téged, pedig furcsa vagy néha igazán. Színjátékot ne tervezz, nem kell semmilyen jelmez, csak menj már, mert vár rád az a lány..."

Talán egy álom vagy tévedés
Amikor reggel nem jön az édes ébredés
A könny felszárad, de megmarad a kétkedés
Amit az élettől kapunk, vajon miért kevés

Talán egy pillanat, ami szebb a többinél
Egy érzés, ami szavakban már mit sem ér
Talán egy angyalra vagy csak egy látomásra várva
Kerülöd a szépet a tudatodba zárva

Tudom hogy a halál után is van élet, hisz szívem már rég meghalt érted, de én mégis élek.

"A szerelembe - mondják - belehal, aki él, mégis úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér."

Mikor a hold feljön, a nap lemegy, az nagyon fáj, hogy nem vagy velem. Nem tudlak feledni, nem is akarlak, te vagy az éj legfényesebb csillaga. Szíved másnak adtad, tudom jól, de legbelül érzem, hogy így a jó. Nem tehetek róla, ne lázadj fel, szívem csak érted gyúl lángra fel. Később majd rájössz hogy szeretlek, s te engem viszont szerethetsz. Hiszem hogy így lesz, s remélem, hogy egyszer majd te is megérted, miért véstem e sorokat vérző szívvel, s könnybe lábadt szemekkel néked! Tudnod kell, hogy csak téged szeretlek s hogy élni nehéz így nélküled! Amikor a fellegekben járok. mindenütt rád találok, elfog egy érzés tagadnom kár, az én szívem csak rád vár.

"... a szerelem makrancos betegség, gyógymódja benne magában rejlik, az aki betege, nem akar kigyógyulni belőle, s akit levett a lábáról, az nem óhajt talpra állni."

"Nincs kéznél kit úgy szeretnél, azt szeresd hát ki kéznél van épp!"

"A szerelem tele van csapdákkal. Eleinte, amikor ki akar bontakozni, elvakít a fénye és nem engedi, hogy észrevegyük az árnyékokat, amelyeket pedig éppen ez a fény idéz elő."

„A Nyolcadik Felismerés tartalmaz egy figyelmeztetést - kiáltotta Pablo. - Óva int attól, hogy megtorpanjon a fejlődésünk... Ez akkor következhet be, ha az ember elvakultan kötődik egy másik emberhez.”

"Volt egy lány, aki megtanulta, nem baj, hogyha fáj S hitte, hogy egy napon majd ő is rátalál Aki jóban-rosszban majd mellette áll És többé nincs határ... "

"Emberi törvény: kibírni mindent, És menni mindig tovább, Még akkor is, Ha nem élnek már benned remények és csodák!"

"...a nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad. És az utóbbi sokkal tovább tart..."

"Tudod, hogy szeretnék neked megadni mindent, de nem lehet...mert üres vagyok"

"Hidd el, hogy annyira félek én! Nem tudom, van e még remény, hogy egyszer majd engem úgy szeretsz, ahogyan kit sosem feledsz..."

„De nem várhatok rád, mert rád várni olyan, mint esőre várni aszályban, hasztalan és időlopó.”

„Mikor mosolyt hoztál, ékszerekre vágyott, Mikor reményt adtál folyton csak bántott, Mikor naiv voltál, ő mindig kegyetlen, Nem való hozzád, hidd el nekem.”

„Reményből él a vágy, s meghal, ha nincs remény.”

„Akkor érzed igazán, hogy valakit elvesztettél, ha tudod, hogy már sosem kapod vissza.”

„Beszívom illatod, megérintenélek... De jaj, emlékeim szétrebbennének! Forróság önt el, és kívánlak pedig... De jaj, már nem lehet, széttörnél megint!”

„Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.”

„A szerelem egy természetellenes érzés, amely arra ítél két ismeretlen embert, hogy szánalmas és egészségtelen módon függjenek egymástól, úgy, hogy minél erősebb a kötelék, annál hamarabb szakad szét.”

Tegnap éjjel nem tudtam aludni, Mert tudom mindennek vége köztünk. Már nem vagyok szomorú, Mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt! És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, Boldogan fogok rád mosolyogni, És majd eszembe jut, Hogyan hevertünk a fák alatt, Miközben megtanultunk szeretni! Az igazi szerelem felemel, És mindig többre sarkall, Lángra lobbantja szívünket, És békét teremt az elménkben! Te ezt tetted velem, És remélem én is ezt tettem veled! Szeretlek! Isten veled!

„Úgy érzem elvesztem a messzeségben, s szívemet ott hagytam a sötétségben. Keresem ki rabolta el tőlem, de arca csak homály a ködben.”

„Nem mondom, hogy nem tudok nélküled élni, mert tudok. Csak nem akarok.”

„Már tudom milyen éjjel-nappalnak lenni, milyen örökké együtt és mégis külön.”

„Százszor, ezerszer inkább a halál, Minthogy soha többé ne érhessek hozzád! Inkább törjék minden csontomat, Minthogy ne érinthessem arcodat! Inkább acsarkodó kutyák közé vessenek, Mintsem ne érezhessem ölelő testedet! Inkább legyek a föld örökös eleme, Ha nem lehetek szíved szerelme…”

„A szívem az súgta írjak neked, az eszem mélyen tiltakozott. A szívem keres, de az eszem tudja az igazságot. A szívem nem hallgatott az eszemre, s így a kelleténél is nagyobb fájdalom sújtja. Hibázott mikor azt kérte, hogy írjak neked!”

„Elfeledni a szépet oly nehéz, Kerestem kutattam mást de még bennem élsz. Az én szívem nem nyílik másnak már, Talán kell még egy tél és kell még egy hosszú nyár!”

„Aki szeret, annak varrd fel kabátja gombját, Mert meglehet, hogy felvarrja más; Aki szeret, annak hallgasd meg baját-gondját, Mert könnyen meglehet, hogy meghallgatja más; Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba, mert Könnyen meglehet, hogy rámosolyog más; Aki szeret, szeresd! Öleld meg naponta, mert Könnyen meglehet, hogy megöleli más, És akkor hidd el, nem ő a hibás!”

„Szeress úgy, ahogy senki mást Ha ez nem megy a síromat ásd Arany középút a döntésed Eltemetve nagyon szeretsz.”

„A szenvedély, melyen nem tudunk uralkodni, olyan, mint a lepke, mely a tűz fénye körül repked mindaddig, amíg halálra nem perzselődik.”

„Barátságot ajánlani, ha szerelmet kérünk: a legkegyetlenebb. Kő, melyet adnak, ha éhen kenyeret kérünk.”

"A legnehezebb dolog szeretni valaki, hagyni, hogy hibázzon és ennek ellenére tovább szeretni őt!"

"Az Istenek kockáznak, és kiszabadítják ketrecéből a szerelmet, ezt az óriási erőt, amely éppúgy képes építeni, mint romba dönteni - minden attól függ, hogy éppen merről fúj a szél, amikor kiszabadul börtönéből."

„Ha keresed a szerelmet, nem találod, ha keresed a párod egyedül maradsz- a magány ellen mit tehetsz? Igaz tanácsot senki sem adhat neked, de ha őszintén megéled a szívedet, a szerelem rád nevet, ha bátran megéled az életed, a társad megfogja kezed.”

„A lányok hamarabb megtanulják, mi az az érzés, mint a férfiak, mi a gondolkodás....”

„Van idő, csak közben megöregszünk...”

”A külső az csak a lelkivilág köntöse, ha lerántod róla a leplet akkor meglátod benne a jót és a rosszat.”

"Volt valami a mellkasomban, amit szívnek hívnak, de ez itt inkább egy hideg kődarabhoz hasonlíthatott."

„Szívem kulcsa a kezedben van. Vigyázz rá ha kell, S dob el ha már nem. Oly sokszor tör össze e szív... Már nem is számít.”

„Kicsi még a szív, vigyázz, hogy épen nőjön fel, Nem mindegy, hogy hány sebet kap, s melyiktől vérzik el...”

„Ha szenvedélyesen szeretünk valakit, mindig több fájdalomban lesz részünk, mint örömben. De az ember azért mégsem mondana le erről az élményről. Aki sose szeretett igazán, nem is tudja, mi az élet.”

"Azt mondják, a házasságok a Mennyben köttetnek. De onnan jön a mennydörgés és a villámlás is."

"Hiába töröd össze a vázát, a rózsák illata megmarad!"

"Nem az az igazi fájdalom, mitől könnyes lesz a szem, hanem amit magunkban hordozunk, titokban, csendesen..."

"Az ember sok mindenre vágyik, amit nem kaphat meg. De nem vágyhat semmire a tudattal, hogy semmit nem kaphat meg..."

"Aki nem szeret, az gyűlölni fogja a mosolyodat is!"

"A kísértéstől csak egy módon szabadulhatunk, ha engedünk neki."

"Most nem érti miért, elüldözni őt hogy lehet. Fájó sebek, szomorú szemek pedig ő még mindig szeret nem felejti az éveket."

"A bocsánatkérés az élet ragasztója. Képes bármit megjavítani."

"Láttam már sok mindent én is ott voltam Bókoltam, vallottam, bókoltam, harcoltam, forrongtam Magam mert aggódtam Tettem és vettem kezeltem hitettem magam a tettre..."

"Egyetlen férfit sem sért, ha egy másik férfi is csodálja a nőt, akit szeret; csak a nő maga teheti ezt gyötrelemmé."

"Ha az ember szerelmes, többnyire azzal kezdi, hogy megcsalja önmagát, és többnyire azzal végzi, hogy a másikat csalja meg."

"A beteljesülés a férfi számára a vég, a nő számára a kezdet."

"A két nap alatt beteljesedett szerelem a rákövetkező két nap alatt el is múlik, míg a hónapokon keresztül kiharcolt szerelem évekig tart."

Aki jobban szeret, az alul marad és szenvedni kényszerül.

Hosszú volt a bánat és a szenvedés, de életemben ő volt a legszebb tévedés!

„Az emberi lény ugyanis el tud viselni egy hét szomjazást, két hét éhezést, és akár évekig elviseli, ha nincs fedél a feje fölött, de a magányt nem viseli el. Minden kín és szenvedés közül a magány a legrosszabb.”

"Szerelmem hajnalán fényeket láttam Reményteli szívemmel magasba száltam De vissza estem a kemény földre Mert a szerelem nem tarthat örökre."

„Mondd el, mivel hat a férfi a lányra? A szerető s a kérő ugyanazzal: ezer hazug szóval s egy fél igazzal.”

„A szerelem olyan betegség, ami akkor fáj nekem, ha elmúlik neki.”

Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz.

"Vannak a léleknek olyan sebei, amelyek sosem hegednek be..."

A legdrágább kő mindent karcol, de maga nem tűr karcolást. A legdrágább szív inkább vérzik, de nem sebez meg soha mást.

Amikor szerelmes vagy, nem vagy eszednél, mert ha eszednél vagy, nem vagy szerelmes.

Sohase értjük meg a másikat, sohase ismerhetjük meg akaratának, vágyainak minden hullámzását. Sohasem sejthetjük a másik lelkének misztériumát, bármily közel érezzük is hozzánk.

Lehetünk szerelemesek boldogság nélkül és boldogok szerelem nélkül. Az volna az igazi csoda, ha úgy lennénk szerelmesek, hogy egyúttal boldognak is éreznénk magunkat.

Kezdetben sok örömet hoz a szerelem, a vége mégis pusztulás. Ahogy az első korty bor is jólesik a belsőnknek, a második már tűzbe hozza májunk, s a harmadik ködbe borítja fejünk - úgy az első belekóstolás a szerelembe igen kellemes, a második már veszélyes, s a harmadik mint a pestis.

Mi a szerelem? Egy hosszú alkalom a szenvedésre, melynek ezer könnycsepp sem elég, és mindig újabbakat kér.

Akik méltatlanul bánnak a nőkkel, azok kapják tőlük a legtöbb gyöngédséget- a nők azokkal a legkomiszabbak, akik a legalázatosabban viselkednek velük.

A szerelem szenvedélyét csak úgy győzhetjük le, ha futunk előle...

Egy nőt feledni éppen azért nehéz, mert jólesik a ráemlékezés!

Ó, mit ér a szerető hűsége, ha szívünket összetöri annak a másiknak hidegsége, akit jobban szeretünk!

Senki sem táplálhat magában egyszerre két szerelmet.

A mostani nagy gyűlölet gyakran egyedüli jele az elmúlt nagy szerelemnek.

A szerelem gyönyörűség – virág, csak az a baj, hogy szakadék szélén terem.

A nő a világ legerőszakosabb férfiával is azt csinálhatja, amit akar, ha nagyon okos, elég szép, és kevéssé szerelmes.

A szerelem szerelemmel kezdődik, s a legerősebb barátságból is csak gyenge szerelem fejlődhet.

Az igaz szerelemmel is úgy áll a dolog, mint a szellem jelenségekkel: mindenki beszél róla, de kevesen látták.

Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom.

A nőt ha könnyen ad, arcátlannak tartják a férfiak.

Ne fájjon, amire nincs orvosság. Aminek vége, vége.

A barátság szilárd minden egyébben, kivéve a szerelem dolgait...