A boszorkányüldözések:
A boszorkányüldözések - melyek során többnyire nőket állítottak ítélőbírák elé és végeztek ki a boszorkányság vádjával – közép Európán a 16 században kezdődtek. A bírósági vizsgálat és büntetés az egyház feladata volt, s a vád többnyire a halálokozás, szerelmi varász, vagy az időjárás varázslás és „ méregkeverés” volt.
Boszorkánypróbák:
Annak bizonyítására, hogy a vádlott személy boszorkány az úgynevezett boszorkánypróbát végezték el. A bíró meggyőződése szerint a boszorkány testileg különbözött az embertársaitól. Vértelennek és vérszegénynek számított. Ha a hóhérlegény beleszúrt egy anyajegybe, vagy szemölcsbe, és az nem vérzett az a boszorkányság bizonyítéka volt.
Emellett úgy gondolták, hogy a boszorkányok könnyű súlyúak, mivel a sátánra bízták a lelküket. A németalföldi Oudewater városban ezért az állítólagos boszorkányokat lemérték egy boszorkánymérlegen. Elterjedt gyakorlat volt a vízpróba is: ehhez a vádlottat összekötözött karra és lábban vízbe dobták, ha a víz felszínén maradt, akkor boszorkány volt, ha lesüllyedt, akkor bebizonyosodott az ártatlansága-ma úgy mondanánk: a huszonkettes csapdája volt, hiszen így is úgyis a gyanúsított halálával végződött. De kevésbé látványos próbákat is alkalmaztak, ha a vádlott dadogott a hitvallás vagy a miatyánk felmondásakor akkor bebizonyította boszorkányságát.
|