Alonso Räikkönen balszerencsés sorozata után megérdemelten gyűjtötte be a világbajnoki trófeát 2005-ben. A Renault a siker ellenére továbbra is harapott, és Alonsóval az élen újabb és újabb diadalról álmodozott.

Mint eddig minden évben, most is számos helyen változást eszközöltek a szabálykönyvben. A legfontosabb újítás a mintegy kétszáz lóerővel gyengébb V8-as motor megjelenése volt, amely kisebb teljesítménye ellenére kedvező fogadtatásban részesült. A FIA látván a verseny közbeni kerékcserék tiltásának hátulütőit, 2006-ban ismét engedélyezte az abroncsváltást.

Ennek természetesen a Ferrarinál, no meg a Bridgestone-nál örültek jobban, hiszen 2005-ben bebizonyosodott, hogy a japán gumigyár portékái nem bírnak ki egy futamot.

Az olaszok a 2005-ös fiaskó után mindent megtettek, hogy visszatérhessenek a trónra. Többek között visszaigazolták Nicholas Tombazist, aki annak idején tőlük pártolt át McLarenhez.

Ahogy azt várni lehetett még be sem indult igazán a szezon, de senki sem a tesztek eredményeire koncentrált, hanem tátott szájjal várta a hétszeres világbajnok bejelentését. Marad, avagy távozik a Forma-1-ből? Ezzel párhuzamosan egyesek már azt is tudni vélték, hogy Räikkönen 2007-re már alá is írt a maranellóiakhoz, nyilván Schumacher helyére.

Azért a mérnökök és a csapatok kellő figyelmet fordítottak a fejlesztésre is, és az első közös tesztek alkalmával megállapíthatta mindenki, hogy a Renault tovább erősödött. A Honda és a McLaren sem tűnt rossznak, és a Ferrari is képes volt új lendületet csempészni az újévbe, de a Renault min közül kimagaslott.

A 2006-os szezon ezúttal Bahriben nyitotta meg kapuit. Már az időmérőn feltűnt a Ferrarik versenyképessége. Schumacher megszerezte a pole-t, míg a második helyről a frissen igazolt csapattárs, Felipe Massa rajtolhatott. Az időmérő krónikájához az is hozzátartozik, hogy ezzel az elsőséggel érte be a német Ayrton Sennát a pole pozíciók örökrangsorában.

Az olaszok azonban nem élvezhették ki a siker édes ízét, ugyanis az FIA-hoz panaszt nyújtottak be ismeretlenek, miszerint a Ferrari megszegte a szabályokat. A történet arról szólt, hogy a tűzpiros istálló gépein a hátsó szárny környezeti hatásra meghajlott, ami tiltott a sorozatban.

Miközben a háttérben folytatódott a sportpolitika, a versenyen Alonso és Schumacher kőkemény harcot vívott egymással. A két sportember hajszálra egyező köröket futott, és csak a második kerékcsere döntött a pozíciók sorsáról. Illetve egy szombati döntés, amelynek révén Schumacher autójába a helyosztó végén egy körrel kevesebbre elegendő benzint tölthettek. Ez a parányi különbség billentette valószínűleg a mérleg nyelvét a spanyol felé, aki köszönte a lehetőséget és megnyerte a szezon első futamát.

A verseny után Pat Symonds emberi hangot ütött meg amikor beismerte, hogy szinte biztosan az az egy kör plusz, illetve mínusz (kinek-kinek a szemszögéből) döntött a javukra.

A Ferrarinál azonban nyoma sem volt az elkeseredettségnek, hiszen a 2005-ös vesszőfutás után azonnal egy második hellyel tértek vissza. Az örömük azonban nem tartott sokáig. Malajziában újfent bebizonyosodott, hogy a Ferrari még idén is karcsú a Renault-okhoz képest.

Bahreinben Massa erőforrása megadta magát, ami intő jel volt Schumacher számára is, hiszen ugyanazt az aggregátot használta, és már a tesztelés időszakában is felmerültek megbízhatósági problémák. Már a szabadedzés szürkébb teljesítménye után is sejteni lehetett, hogy a Ferrari Malajziában nem tudja megfékezni majd a franciákat, és ezt az érzést erősítette bennünk Fisichella pole pozíciója, igaz Alonso mindössze a nyolcadik helyre kvalifikálta magát. Ám mégis jobban járt, mint Schumacher, akinek a már rettegett motorcserét végre kellett hajtania, így csak a 13. rajtkockából vághatott neki a futamnak.

Ennek megfelelően a verseny unalomba fulladt. Fisichella a pole után a győzelmet is bezsebelte a nyolcadik helyről rajtoló, és második helyen végző Alonso előtt. A dobogó legalsó fokára Button állhatott fel a Hondával. Schumacher a hatodik helyen futott be.

A szárny-kérdés néhány bejelentés nyomán ismét középpontba került, amit az FIA úgy rendezett le, hogy változtatásra kérték a Ferrarit.

A sorozat harmadik állomásán, Ausztráliában mindenki a választ kereste, hogy vajh melyik a Ferrari igazi arca? A rossz gumiválasztás a csapatot leírókat erősítette.

Már az időmérőn jelentkeztek a gondok, hiszen Schumacher a tizenegyedik helyen kvalifikálta magát, míg a riválisok az első sorokban foglaltak helyet, Button bérelte ki magénak az első rajtkockát a két Renault előtt.

Vasárnap jó szokásához híven a Bridgestone ismét adta önmagát, és a Ferrarinak esélye sem volt beleszólnia a nagyok küzdelmébe. Legalábbis úgy tűnt, amikor is Schumacher varázsütésre elkezdett gyorsulni, és pillanatok alatt beérte az élen állókat. Mielőtt komolyabb tervek szövögetésébe kezdhetett volna a stáb, Schumacher a célegyenesre fordító kanyarban rontott, és a bukkanónak köszönhetően a falnak csapta a versenyautóját. A tíz pontot Alonso zsebelte be Räikkönen és a toyotás Ralf Schumacher előtt.

Az ausztrál kitérő után a mezőny Európába költözött, a San Marinói Nagydíjon a Ferrari azonnal törlesztett a Renault-val szemben.

Az Ausztráliában mutatott teljesítményt látva mindenki megdöbbent, amikor az olaszok Schumacher révén pole pozícióval tértek vissza. Még jobban fokozta a szurkolók örömét, hogy Alonso a Hondák, és Massa mögött mindössze az ötödik helyen találta magát.

A spanyol lomhasága mögött azonban mint az később kiderült, más húzódott meg. A franciák jobban megtöltötték védencük autóját, mint a riválisok sajátjaikat, ezért Alonso a verseny első szakaszában 5-10 körrel többet tudott kinn tölteni a pályán, és ezzel a húzással közvetlenül az éllovas Schumacher mögé ért vissza.

Na jó, azért maradt 12 másodperc előnye Schumachernek, viszont ez néhány kör alatt semmivé lett, amikor a Ferrari érthetetlen módon belassult. Alonso ripsz-ropsz utolérte a németet, de minden igyekezete ellenére megelőzni nem tudta, és az utolsó bokszkiállás után sem változott a sorrend. Bár a spanyol mindent bevetett Schumacher megingathatatlan volt, és ő ünnepelhetett a dobogó legfelső fokán.

Azt már az évad ezen szakaszában is kimerték jelenteni a szakemberek, hogy túlságosan hullámzó a Ferrarik teljesítménye, azaz még pontosabban fogalmazva pályafüggő.

Ezt igazolta az Európai Nagydíj is. Alonso gyűjtötte be a pole-t, de Schumacher szorosan ott loholt a nyomában. A versenyen nem történt sok minden, de ismét bebizonyosodott, hogy a Ferrari pályafüggőségben szenved, mert a Nürburgringen Schumacher ismét nem adott esélyt spanyol ellenfelének, és Massával egyetemben állt fel a dobogóra.

A sorban a Spanyol Nagydíj következett, és senki nem remélte a Ferrari remeklését. Ennek ellenére az olaszok nagyon jól tartották magukat, igaz, a hazai matadoré, Alonsóé lett az első rajtkocka, de Schumacher szorosan tapadt rá.

A versenyen azonban már kijött a hazai pálya előnye, és egy aránylag eseménytelen vasárnapon Alonso több mint tizennyolc másodpercet verve a németre és az egész mezőnyre, megszerezte a hazai győzelmet. Sokig úgy tűnt, hogy Schumachernek a második helye sem lesz meg, ám Fisichellát a bokszkiállás során megelőzte.

A Monacói Nagydíjat nagyon sokáig nem felejti el az emberfia. Az időmérő során miután Schumacher bebiztosította a pole pozíciót, az utolsó gyors körén amatőr hibát követett el, megcsúszott, és keresztbe állt a pálya legszűkebb pontján, emiatt leintették a még szintén gyors körön lévőket. Természetesen azonnal mindenki szándékosságot feltételezett, és ha most itt összegeznénk azt, amit ezután a Ferrari és a német kapott, tíz oldalba sem férnénk bele. Ezért maradjunk annyiban, hogy az eset után minden valamire való versenyző, és szakember elítélte a történteket, és jó ha volt 2 százalék, aki önmérsékletre intett. Az is szóba került, hogy Schumachert a manővere miatt eltávolítják a GPDA éléről, ám ez végül nem történt meg. A versenybíróság mérlegelve az összes körülményt, az utolsó rajtkockába parancsolta az ártatlanságát bizonygató németet.

A vasárnapi futam érthető módon puskaporos hangulatban kezdődött, és miután Kimi Räikkönennek elszállt a motorja, Alonso simán nyerte a nagydíjat. Schumacher a bokszutcából rajtolva az ötödik helyre hozta be a Ferrarit ott, ahol az előzés majdhogynem lehetetlen. Alonso mögött Montoya, illetve a Red Bull Racing addigi legnagyobb sikerét elkönyvelő David Coulthard integethetett még a dobogón.

Még a soron következő Brit Nagydíjon sem csitultak a kedélyek, de szerencsére hamar a verseny került előtérbe. Szombaton Alonso ismét pole pozíciónak örülhetett ám Räikkönen és Schumacher indultak közvetlen mögüle, ezért izgalmas rajtra számíthattunk. A reményeink az első méterek után szertefoszlottak ugyanis Alonso könnyedén leszakított magáról mindenkit, és rajt-cél győzelmet aratott. Räikkönen a kötelező szervizelése után még egy hellyel hátrébb csúszott, és végül Schumacher mögött bronzérmes lett.

Az európai kitérő után a száguldó cirkusz ismét a tengerentúlon találta magát. A többhetes pihenő után Kanadában dübörögtek fel ismét a motorok, és az időmérőn Alonso és Fisichella pörgette legjobban az erőforrást. Mögöttük a McLaren-Mercedesek, majd Schumacher következett.

A rajt után és a verseny első felében felgyorsultak az események. Fisichella a lehető leghamarabb összeszedett egy áthajtásos büntetést, miután a startnál kiugrott.

Az élen a mezőnytől távol Räikkönen és Alonso hatalmas csatát vívott, ám a finn szerelői elbénázták a kiállást, így Alonso megnyerhette a versenyt. A sorrend nem is változott volna, ha nincs a Forma-1-ben a BMW Saubernél megragadni kívánó Jacques Villeneuve, aki miatt behívták a biztonsági autót és Schumacher fel tudott zárkózni Kimire. A finn nem is bírta sokáig a nyomást, és a 69. körben a Ferrari elszáguldott mellette.

Az USA-ba úgy érkezett a Ferrari, hogy most vagy soha alapon csökkenteni kell a hátrányt a Renault-val szemben. Ennek megfelelően is kezdtek. Schumacher megszerezte a pole pozíciót, és vezetőség örömére Massa indulhatott mellőle. Alonso az ötödik helyről várta a rajtot.

A vasárnapi rajtnál Massa eszmélt a leggyorsabban, hiszen már az első métereken megelőzte Schumachert. A német azonban az első kerékcserénél átvette a vezetést, és nem is engedte ki a kezéből a stafétabotot többet. Fisichella még behozta harmadik helyre a Renault-t, de Alonso erejéből nem futotta jó eredményre. Pat Symonds szerint nem történt ördöngösség, az Indianapolis-i pálya egész egyszerűen nem a Renault-ra lett tervezve.Remek második félidő következett

A franciák nem tehettek mást, fogadkoztak, hogy majd otthon megmutatják, ki viseli azt a bizonyos nadrágot. 2005-ben sikerült a művelet, hiszen Alonso futamgyőzelmet ünnepelhetett Franciaországban. Az időmérő ezúttal viszont idén más képet vetített előre. Schumacher ugyanis megszerezte a pole pozíciót Massa és Alonso előtt.

Persze ekkor még fogadkozott a Renault, hogy a versenyen visszaveszik az őket megillető helyet, de vasárnap Schumacher senkinek nem adott esélyt, és rajt-cél győzelemmel tovább gyarapította diadalainak számát. Azért a franciák sem voltak végtelenül szomorúak, hiszen Alonso megelőzte Massát, ezzel csak két pontot vesztett a zárkózóval szemben.

A Renault kezdett nehéz helyzetbe kerülni, mert a korábban még ledolgozhatatlan hátránynak tűnő különbség tizenhét pontra apadt, és a Ferrari pályái következtek.

A franciák gondjait tetézte az is, hogy kirobbant az un. lengéscsillapító körüli botrány, amely kellemetlen percekkel "örvendeztette" meg az istállót. Történ ugyanis, hogy a Francia Nagydíj után előbb illegálisnak, majd később mégis legálisnak találták az általuk használt elemet a vizsgálók.

Az FIA a sorozatos panaszok miatt megvizsgálta az ügyet és választás elé állította a csapatot. Vagy használják tovább a kérdéses rendszert, vagy kiépítik az autóból, és ezzel nem kockáztatnak egy utólagos diszkvalifikációt. Mondani sem kell, hogy melyiket választotta a Renault.

A Német Nagydíj időmérőjén Räikkönen bizonyult a leggyorsabbnak, de Schumacher a második helyével tökéletesen elégedett volt, miután Alonso a hatodik helyről figyelte őket madártávlatból. A versenyen minden kikristályosodott, hiszen sejteni mindenki sejtette, hogy Räikkönen könnyebb autóval szerezte meg az első rajtkockát, de biztossá ez csak akkor vált, amikor a finn idő előtt kiállásra szánta el magát. Innentől kezdve senki nem tudta feltartani Schumachert, aki Hockenheimben Massával kéz a kézben kettős Ferrari-sikert ünnepelhetett. A harmadik helyre Räikkönen fért oda, Alonso a verseny alatt csak szenvedett. Nem egyszer elhagyta a pályát, és csak a csapatnak köszönhette, hogy a jóval gyorsabb Fisichella előtt zárhatott.

Hazánkba ismét esélyesként érkezett Schumacher, ám az eső megtréfálta a kerpenit, és hatalmas esélyt szalasztott el a felzárkózásra. A pénteki nap Alonsóról szólt, aki láthatóan kezdett kétségbeesni. A második szabadedzésen miután utolérte Robert Doornbost, a célegyenesben ráhúzott a holland tesztpilótára, és bizony egy ilyen manőver nagyon csúnyán végződhetett volna. A versenybíróság ezért egy másodpercet adott időmérős eredményéhez, plusz mivel a spanyol egy sárga zászlót is figyelmen kívül hagyott, kapott még egy szekundumot ráadásként.

Szombaton azonban Schumachernek is kijutott a jóból. Főlényesen nyerte a szombati szabadedzést, ám a végén Button balesete miatt előkerült a piros zászló. Még ez a jelzés volt érvényben, amikor a német ennek ellenére megelőzte a bokszutca bejárata előtt Kubicát és Alonsót. A jutalma, Alonsóhoz hasonlóan 2 másodperces büntetés volt.

Az időmérőn ezért nem is volt fontos az eredményük, Alonso végül a 15., Schumacher a 11. helyről vágott neki a vasárnapi futamnak.

A másnapi versenyen szokatlan dolog történt. Leszakadt az ég! Ez új helyzet elé állította a Mogyoródon a kánikulához szokott csapatokat. A rajtnál Schumacher és Alonso is nagyon jól eljött, néhány kanyar után már a negyedik, illetve hatodik helyen zakatoltak. Azonban a Bridgestone gyengesége a Hungaroringen is kijött, és Alonso Fisichella után Schumachert is megette reggelire.

A 17. körben Fisichella is elment a Ferrari mellett, igaz úgy hogy a vörös autóról letört a vezetőszárny, ezért a kényszerű kiállás után Schumacher a kilencedik helyre jött vissza.

Olyannyira súlyossá vált a helyzet, hogy Alonso a táv felénél kört adott Schumachernek és magabiztos előnnyel loholt a nagydíj-győzelem felé. Button és De la Rosa hajtott mögötte, és Schumi is nyert két pozíciót. Időközben az esőcseppek kezdtek felszáradni, és a Ferrari felgyorsult. A német sorra előzte a pilótákat, és Butonnál, valamint Alonsonál is másodpercekkel gyorsabb köröket futott.

Az 52. körben az egyre lassuló Alonso versenye csúnya véget ért. A szerelők nem rögzítették megfelelően az egyik kerekét, és ez lett a spanyol veszte. Hatalmas lehetőség adatott meg így a Ferrari számára, ám Schumacher rátartisága most nem fizetődött ki. A 69. körben Heidfeld utolérte a németet, aki nagyon keményen fogta a pozícióját, aminek a vége egy kettétört kerékfelfüggesztés lett. Igaz, Kubica kizárásával egy pontot hozott Alonsón, de talán az év elpuskázott helyzeteként írhatjuk fel a Magyar Nagydíjat az olaszok szempontjából.

A futamot Button nyerte, aki jóval túl a 100. F1-es nagydíja után iratkozott fel a győztesek táborába, az újabb sikerre azonban azóta is vár. A Honda versenyzője azonban innentől kezdve megtáltosodott, és a szezon hátralévő részében remek sorozatot produkált, az 5. helynél nem végzett rosszabb helyen.

Augusztus 22-én, a Török Nagydíj előtt az FIA végérvényesen szabálytalannak ítélte a Renault lengéscsillapítóját, és betiltatta.

A Török Nagydíjon az olaszok is kipróbáltak egy újítást. A hátsó kerekek felnijén megjelent egy kütyü, amely a fékek hűtését szolgálta. Persze azonnal felmerült, hogy szabályos-e, de az FIA nem támasztott aggályt.

Nem tudni, hogy az új elemnek köszönhetően-e, de a Ferrari remekelt az időmérőn, és a rajtnál is ők jöttek el a legjobban. A nagy előny azonban nem ért sokat, miután az újonc Toro Rosso pilótája, Vitantonio Liuzzi a 13. körben megpördült, és behívták a biztonsági autót. Ez a Renault-nak jött kapóra, ugyanis a Ferrarinál mindkét versenyző a bokszba viharzott, és előbb Massa került sorra, Schumachernek várakoznia kellet, így Alonso könnyedén előzte meg a németet a bokszban, és ezután a jóval nehezebb versenyautóval szenvedő németnek esélye sem volt küzdeni az első helyért, végül Alonso mögött a harmadik lett. Massa futamgyőzelmet ünnepelhetett.

Az Olasz Nagydíj előtt ismét szóba került Schumacher esetleges visszavonulása, és a német ezúttal nem kertelt. A futam után bejelentette döntését.

Addig azonban még hátravolt egy időmérő meg egy futam, és a német méltóképp szeretett volna búcsúzni az olasz közönségtől. Ennek megfelelően Räikkönen mögött másodikként startolhatott vasárnap, míg a defekttel küszködő Alonso az ötödik helyről várta a folytatást.

Az időmérőn ismét Alonso borzolta a kedélyeket, igaz most talán igaza volt a spanyolnak. Massa az időmérőt követően sérelmezte, hogy Alonso feltartotta a gyorskörén, ezért kéri a versenybírák állásfoglalását. A bírák döntöttek és nem teljesen fedhetetlen indokkal a tizedik helyre sorolták vissza a spanyolt.

A verseny a már ismert forgatókönyv szerint alakult. Kimi sokáig tartotta első helyét, de a kiállás után Schumacher megelőzte és többet ki sem engedte a kezéből a győzelmet. Alonso, hogy teljes legyen a Renault tragédiája, a 44. körben motorhiba miatt feladta a versenyt.

A dobogóra végül Michael Schumacher mellett Räikkönen és Robert Kubica állhatott fel. A sajtótájékoztatón Schumacher nem altatta tovább az embereket, hanem bejelentette, hogy 2007-ben már nélküle rajtol el a Forma-1 mezőnye.

A vallomást követően még fontosabbá vált a Ferrari számára, hogy Schumacher egy legendához híven fejezze be karrierjét.

Kínában az esőáztatta időmérőn mindegyik bridgestone-os elbukott, egyedül Schumacher hozta a legjobb tízbe a Ferrarit. Végül a hatodik rajtkockából indult. Természetesen a pole-t a Michelinnel remeklő Alonso szerezte meg Fisico előtt.

A rajt álomszerűen sikerült a renault-sok számára, ám a vizes talaj szépen lassan felszáradt és a hatodik helyről kapaszkodó Schumacher előbb Barrichellót, majd Buttont is megelőzte. A 9 másodperccel vezető Alonso hirtelen belassult, és néhány kör múlva már Fisichella és Schumacher is ott loholt a nyakában. A Renault elsőszámú pilótája nem tudott mit tenni elengedte őket. Fisichella a végén még a futamgyőzelemre is esélyes volt, ám az olasz megcsúszott a kijáratnál, és odaajándékozta az első helyet Schumachernek, sőt, csapatutasításra a másodikat Alonsónak.

A Japán Nagydíjra 116-116 ponttal fordult a két rivális, de több győzelmének köszönhetően már Schumacher vezetett. A szombati időmérőn komoly bajba került a Renault, hiszen Schumacher megszerezte a pole-t, Alonso pedig csak az ötödik legjobb idővel kvalifikálta magát.

A vasárnapi megmérettetésen viszont tovatűnt a japán gumigyár előnye, és Alonso hamar feljött a második helyre. Schumacher kényelmes tempóval őrizgette előnyét, ám 17 körrel a futam vége előtt olyan történt vele, ami egy Ferrarival a legritkább esetben, elfüstölt a motorja. Alonso győzött, és ezzel Schumacher minden álma szertefoszlott a nyolcadik világbajnoki címmel kapcsolatban.

A Brazil Nagydíj roppant megható pillanattal kezdődött. A visszavonuló német egy fotót kapott a csapattól, mindenkinek az aláírásával. Ám az igazán szívbe markoló a fotóba vésett mondat volt: "Közülünk való vagy."

A szezon utolsó nagydíja nem is okozott meglepetést már. Most hadd engedtessék meg, hogy kizárólag Schumacher szemszögéből elevenítsük fel a történteket. Az időmérőn a klasszis tizedik lett, és a versenyen Fisichella hátsó szárnya defektesre amortizálta a hátsó abroncsát előzés közben. Az igazi Schumacher-show azonban csak ekkor kezdődött.

Körhátrányban volt lelkiereje nem véglegesen begurulni a bokszba, hanem végigversenyezte a nagydíjat, és nem is akárhogyan. Folyamatosan gyorsult, és a 37. körben már több mint egy másodperccel volt gyorsabb mindenkinél. A 42. körben már Kubicát is megelőzte, majd sorban jött Barrichello, és Fisichella, ami azt jelentette, hogy már az ötödik helyen autózott, közvetlenül Räikkönen mögött, akit egy szenzációs manőver után meg is előzött.

Schumi az utolsó körben még megfutotta a leggyorsabb kört, így ennek a nagydíjnak egyértelműen ő lett az erkölcsi győztese. Természetesen a trófeát Alonso kapta meg, aki Massa mögött másodikként ért célba, de a leintés után mindenki a pályafutása utolsó versenyén a dobogóról éppen csak egy hajszállal lemaradó hétszeres világbajnokot ünnepelte. No meg Felipe Massát, aki hazájában nyert.

2006 olyan volt, amilyennek egy szezonnak lennie kell. Tele izgalmakkal és fordulatokkal. A végelszámolásnál talán a szerencsésebb nyert, hiszen Japánban a motorhiba híján senki nem fogta volna meg Schumachert, és ezzel jó esélye lett volna arra, hogy megszerezze nyolcadik vb-címét is. Ám így sincs semmi ok a szégyenkezésre. A németek büszkesége emberi szavakban megfogalmazhatatlan sorozatot produkált, amit feltehetően nagyon sokáig senki nem fog megismételni.

Mindenképpen a szezon eseményeihez tartozik, hogy az Amerikai Nagydíj után Juan-Pablo Montoya viharos hirtelenséggel távozott a szériából, és a NASCAR felé vette az irányt. A száguldó cirkuszban megcsömörlő kolumbiai helyét a tesztpilóta Pedro de la Rosa vette át a McLarennél az idény hátralévő részében.

A Forma-1 másik korszakos alakja is ebben az évben búcsúzott, és ő is méltánytalanul korábbi pályafutásához. Jacques Villeneuve a 12. futamig húzta a BMW-nél, a Magyar Nagydíjon már a fiatal Robert Kubica vezette a müncheniek autóját.

A Red Bull is szezon közben cserélt, Christian Klient az utolsó 3 futamon Robert Doornbos váltotta.

Ha már a pilótarotációnál tartunk, ebben a műfajban egyértelműen a Super Aguri járt az élen, a japánok Szato mellett 3 sofőrt is elhasználtak. Judzsi Ide alkalmatlansága hamar kiderült, helyét négy futam után Franck Montagny vette át, de a szezont már Szakon Jamamoto fejezte be.