1.

Sötét éjszaka volt. A hold elrejtette arcát a felhők mögé, s a csillagokra bízta az éjjeli világítást.

Egy erdő mélyén, egy tisztáson kis fényt vont maga köré egy kupac parázs. Másfél órával ezelőtt még élénken ropogó tűz volt, de miután a táplálása abbamaradt, lassan kialudt. A parázskupactól két lépésre, egy fának dőlve pihent egy hosszú, fehér hajú, kutyafülű fiú. Az eget bámulta, ám a tekintete újra és újra visszatért egyetlen pontra: vele szemben, a parázs másik oldalán, egy pokrócon feküdt egy fekete hajú lány. Aludni próbált, bár nagyon fázott. A fiú felállt és odasétált a vacogó lányhoz.

-Kagome?- leguggolt a lányhoz és gyengéden megrázta vállát-, Fázol?

-Hogy én? Ja, nem.- Kagome próbált magabiztosságot tükrözni, de didergése nem ezt mutatta.

-Felélesztem a tüzet.

-Ne, nem kell. -Kagome elkapta a fiú karját, aki már visszament volna az egyre halványuló parázshoz.

- Hát? Kagome, a vak is látja, hogy majd’ megfagysz. Tessék- levette piros köpenyét- én nem fázom.

Betakarta vele Kagomét, majd így szólt:

- Nem kéne megfáznod, most nem érünk rá betegeskedni.

- InuYasha, nem maradnál itt?

- Miért, félsz?

- Nem, dehogy, csak te is meg tudsz fázni.- Kagome félrehúzta a köpenyt, hogy InuYasha le tudjon feküdni mellé.

Miután elhelyezkedtek, Kagome így szólt:

- Szerinted fog változni azok után az életünk, hogy Naraku nincs többé?

InuYasha nem válaszolt rögtön. A csillagokat bámulta, és úgy hallgatta a lány szavait.

- Nem tudom. Már csak három ékkőszilánkot kell megszereznünk, kettőt Kougatól, egyet pedig Kohaku hátából. Nem tudom, hogy Sango engedni fogja-e, hogy megöljem az öcsét. Egyébként hol van Sango? Elment Mirokuval?

- Igen, Shippoval mentek a közeli faluba. Miroku megálld egy fogadót, vagy valami ilyesmi.- InuYasha megfogta Kagome kezét, amit a lány eddig maga mellet nyugtatott a földön.

- Kagome, jéghideg a kezed! Jól vagy?- InuYasha óvatosan dörzsölgetni kezdte a lány kezét, nehogy megsértse a karmaival, majd amikor látta, hogy ez nem használ, így szólt:

-Gyere ide! Az én testem meleg.- azzal megemelte és magához húzta az elkerekedett szemű Kagomét. Gondosan betakarta, és magához ölelte az elképedt lányt.

- Köszönöm…- suttogta Kagome InuYasha fülébe és a fiú mellkasára hajtotta a fejét. InuYasha arcán egy mosoly árnyéka suhant át, majd a mellkasán fekvő lányra nézett. Kisimította a lány szeméből az odalógó tincseket. Kagome felnézett rá. Amikor tekintetük összefonódott, mindketten tudták azt, amit szavakkal nem voltak képesek elmondani egymásnak. Pár másodperccel később InuYasha ajka már Kagoméére tapadt, és úgy érezte, soha többé nem engedi el a lányt.




2.
A nap már lebukott a hegyek mögé, rózsaszín derengésbe vonva az eget. Egyre sötétebb lett a környéken, és a levegő is lehűlt.

-Mirokuékkal kellett volna mennünk!- kiáltotta Kagome, miközben kitért egy hatalmas szellem csapása elől.

-Akkor miért nem mentél velük!?- Inuyasha hátradobta fekete haját, majd a karjánál fogva elrántotta Kagomét a szellem útjából.

Újhold volt. Sango, Miroku és Shippo a közeli faluba mentek kiirtani egy csapat féregszellemet. Semelyikük sem számított arra, hogy ilyen hamar eljön az újhold.

Inuyasha és Kagome lélekszakadva futott a szellem elől. Kagome nem tudta használni a nyilait, mert ellenségük túl gyorsan mozgott. Inuyashanak roppant megalázó volt, hogy el kellett futnia egy szellem elől. Nekiugrott volna az ereje nélkül is, ha Kagome el nem kiáltja magát: „Fekszik!”

-Ott egy hasadék!- Inuyasha az előttük húzódó sziklafal tövébe mutatott, ahol egy meglehetősen szűk rés tátongott.

Amikor elérték, betuszkolta rajta Kagomét, majd maga is bemászott.

-Innen már le tudom lőni.- Kagome a réshez mászott és kilőtt rajta egy nyilat. Telibe találta a szellemet, ami először felizzott, majd porrá lett.

Kagome a földre rogyott, majd Inuyashara nézett. A fiú mellkasa szaporán mozgott fel és le.

-Jól vagy?- Kérdezte Kagome, és közelebb hajolt a fiúhoz- Elég rosszul nézel ki.

-Köszönöm.- Kagome szeme elkerekedett- Ha nem vagy itt, nem éltem volna túl.-Inuyasha a lányra nézett. Kagome nem tudott mit mondani.

-Itt maradunk éjszakára?- Kagome elfordította a tekintetét, és nem nézett Inuyashara. Olyan furcsán nézett rá a fiú, és furcsán is beszélt. Biztos beütötte valahová a fejét. Kagome leült Inuyashaval szemben a földre. Még mindig kerülte a fiú tekintetét.

-Kagome?

-Igen?

-Ha majd összegyűjtöttük az összes ékkődarabot, te engedni fogod, hogy teljesen szellemmé váljak?- Kagome most ránézett. Nem tudta, hogy miért kérdez tőle ilyet Inuyasha.

-Ez csak rajtad múlik. Azon, hogy te mit akarsz. Nekem ebbe nincsen beleszólásom.

-Te vagy az ékkő őrzője, úgyhogy igenis van. Nem tudom, hogy akkor hogyan fogok viselkedi veled és a többiekkel. Mindig azt mondjátok, hogy ijesztő vagyok, amikor átváltozom.

-Ijesztő… Talán nem ez a megfelelő szó arra, aminek látszol… Nem a külsőd ijesztő, hanem az, ahogyan viselkedsz. Olyan…-Kagome kereste a szavakat- megközelíthetetlennek tűnsz. Olyan távolinak.

Inuyasha figyelmesen hallgatta a lány szavait, bár nagyon zavarta, hogy a Kagome nem néz rá.

- Nem akarod, hogy szellemé váljak?- Kagome kibámult a résen- Nézz rám!

Inuyasha elkapta a lány karját, és magához rántotta Kagomét.

- Azt akarom, hogy maradj olyan, amilyen vagy!- Kagome fájdalmas arccal mondta ki ezeket a szavakat, majd szótlanul tűrte, hogy Inuyasha magához ölelje és megcsókolja. Kagome eltolta magától Inuyashat, majd letörölt néhány könnycseppet az arcáról.

Inuyasha értetlenül nézett rá.

- Most meg miért sírsz?- Inuyasha megfogta a lány kezét.

- Nem tudom. Ez olyan hihetetlen. Ez az egész.- odabújt Inuyashahoz, és szorosan átölelte.

- Kagome, engem újholdkor elöntenek az emberi érzések. Lehet, hogy holnap már nem fogok veled így viselkedni.- Inuyasha a lány haját cirógatta.

- Akkor várok a következő újholdig.- Kagome felemelte a fejét és megcsókolta Inuyashat. Átölelték egymást, a hasadékon bevilágító holdfény aranyként ragyogott arcukon...

Reggel Kagome Inuyasha mellkasán ébredt, a fiú már visszaváltozott. Kagome megsimogatta a fiú arcát, és Inuyasha pár másodperc múlva felébredt. Rámosolygott a lányra, majd megcsókolta.

Kagome biztos volt abban, hogy nem kell még egy hónapot várnia arra, hogy Inuyasha úgy viselkedjen vele, mint azon az éjszakán.