Segítség

- Csináld csak, mindjárt vihetlek elmegyógyintézetbe is... nagyszerű lesz... Nem vicces amit művelsz...
Közben megálltak a ház előtt. Jada fogta magát, egyetlen szó nélkül kiszállt, és bement a házba, ott hagyva Akit a kocsiban.
Aki is kiszállt, majd bement a házba, de meg sem próbálta Jadát szóra bírni. Megkereste az altatóját, és felvitte neki egy pohár vízzel.
- Feküdj le aludni, reggel korán keltél... Biztos lefárasztottad magad... Kérlek...
Jada befeküdt az ágyba, de az altatót otthagyta ahol volt.
- Légyszíves vedd be... - ült mellé. - Így nem tudsz majd elaludni... Ideges vagy, megint...
Jada beletemette az arcát a párnába, és nem mozdult Aki akárhogy is próbálta rávenni, hogy vegye be a gyógyszert. Végül Aki feladta, és magára hagyta a lányt.
Lement, hogy adjon Paminak enni, és csöngettek, amire Jada is felébredt, meghallotta Lauri hangját.
- Hééé, haver... - rázott kezet Akival. - Mi ez az otthon ülő életmód? És Jada?
- Éppen alszik... És te? Hogyhogy itt? Nem otthon kéne lenned a fiúkkal?
- Néha meg kell látogatni a haverokat... Amúgy nincs kedved ma este eljönni iszogatni a Loose-ba? Holnap mehetnénk a stúdióba másnaposan... Már hiányoznak Eero szólamai...
- Nem szeretném, most itt hagyni Jadát egyedül... Úgyhogy most nem hiszem, hogy megyek... Vagy ha nem beszéltél meg már mással találkozót ott, akkor iszogathatunk itt is...
- Hát nem beszéltem meg senkivel... Akkor iszogassunk most... És meséld el mi a baj... Miért nem lehet itt hagyni? Jöhetne ő is...
- Hát... Gondolom hallottál arról, hogy a múltkor voltunk nálatok, és Jada elrohant... - mondta Aki, és bementek a konyhába, hogy sörözzenek. Jada így nem hallotta őket. Csöndben kimászott az ágyból, és olyan helyre ment, ahol hallotta, hogy mi zajlik a konyhában. - Hát hogy őszinte legyek... Már akkor láttuk, hogy nagy baj van vele... De a helyzet súlyosabb mint hinnéd...
- Úristen... még ennél is? Mesélj...
- Hát már kezdtem reménykedni hogy talán sikerül rendbe jönnie... De aztán egyik reggel megint megtalálta a gyerekszoba kulcsát... Gondolhatod, hogy ott bent ücsörgött... De ami a legrosszabb, hogy... meg se szólalt... hiába beszéltem hozzá... csak bámult ki a fejéből... nem tudtam mit kéne csinálni...
- Miért nem viszed el végre szakemberhez? Ez már nagyon súlyos... kezdem megérteni, miért nem hagyhatod itthon...
- Ez a másik... elvittem... Kikészítette a pszichológust... Még ő javasolta, hogy vigyem másik orvoshoz, mert ő nem bírja...
- Istenem... és te? Téged is kikészít?
- Nem... Velem legtöbbször olyan mintha jól lenne... Az ember azt hinné, hogy semmi baja... De... most is... mikor jöttünk vissza az orvostól... meg se szólalt... úgy feküdt le aludni, hogy vagy egy órát beszéltem hozzá, ő meg meg se mukkant... Én ezt már nem bírom... az aggodalomba fogok belehalni...
- Csodállak, hogy hogy bírod ki... Ez így hosszú távon nem fog meni, ugye tudod?
- Igen tudom... De mit tegyek? Segíteni akarok, de nem hagyja... Rohadtul fáj nekem így látni őt...
- Tudom, hogy fáj... De nem tudsz mit tenni... De a végtelenségig nem is élhetsz így mellette... nem tudom mi lesz veletek, ha nem lesz rövid időn belül jobban...
- Én mindent megteszek, hogy jobban legyen... De ha nem ellenkezne folyton, akkor nekem is könnyebb lenne... De ugyanolyan makacs mint volt...
- Hát tudom, ismerem... De gondolkoztál már azon, hogy mi lesz ha nem sikerül?
- Nem is akarok rágondolni... Sikerülni fog... Muszáj sikerülnie... Mert Jada megérdemli, hogy boldog legyen mindazok után amiken keresztül ment...
- De ha ő nem tesz érte semmit... Csak direkt a sírba visz téged... és még Lilit is...
- Majd én ráveszem, hogy tegyen érte... Nem fogom hagyni, hogy boldogtalan legyen egész életében...
- Remélem menni fog... rossz rádnézni... Nagyon megviselt téged ez az időszak...
- Tudom... De most mit tegyek? Nem pihenhetek... Muszáj erősnek lennem, még helyette is...
- Tudom, próbálj meg kitartani... segíthetek esetleg valamiben?
- Nem hiszem... De ez a sörözés most jól esett... Köszi...
- Bármikor máskor... Feltéve, hogy nem zavarok...
- Persze, hogy nem... De menj csak vissza Lilához most nyugodtan... És légyszíves ne beszélj erről senkinek... Lilának elmondhatod ha akarod, de rajta kívül másnak ne...
- Nem fogok, ígérem... Te meg menj vissza Jadához, nehogy nekem kiugorjon az ablakon...
Jada ezt hallva rohant, hogy nehogy meglássák, hogy hallgatózott, még épp időben felért a lépcsőn.
Aki csöndben lépett be a szobába, miközben Jada azt tettette, hogy alszik. Aki gyorsan levetkőzött, és befeküdt Jada mellé az ágyba, odabújt hozzá, átkarolta, és adott neki egy puszit, majd becsukta a szemét, és nem sokára elaludt.
Jada nem bírt aludni, felzaklatta amit hallott, de úgy döntött, hogy nem ébreszti fel Akit azzal, hogy felkel mellőle.
Aki reggel későn ébredt. Jada ott feküdt mellette, és csak bámult ki az ablakon.
- Nem is aludtál? - simogatta meg Jada haját.
Jada nem válaszolt neki.
- Szóval még mindig nem válaszolsz... Értem... nem akarlak gyerekként kezelni... de ha így viselkedsz arra fog sor kerülni... Felhívom Reiját... - vette a kezébe a telefonját.
- Nem várhatna még? - szólalt meg.
- Lenne rá okod?
- Nem akarom...
- Ez nem ok...
- De én akkor se akarom... Úgyis tök fölösleges...
- Ha mondasz olyat amiről úgy gondolom, hogy megérdemled, hogy ne menj akkor várok!
Jada nem válaszolt, így Aki tárcsázni kezdett.
- Aki... szia... Minek köszönhetem, hogy hívsz korán reggel?
- Szia... Remélem nem ébresztettelek fel titeket, mert akkor Pauli leszedi a fejem... - nevetett. - Egyébként csak megszeretném kérdezni, hogy van-e ma egy kis szabadidőd? Gondoltuk Jadával, hogy átnézünk hozzád...
- Jaaaj, nagyon örülnék, ha jönnétek... de ma dolgozom... Amúgy te ma nem dolgozol? Pauli megy... Vagy te kiváltáságos vagy?
- Dehogy... Csak most... kkhhmm... Van egy kisebb gondunk amiben szeretnénk a segítségedet kérni... Nem baj, ha benézünk hozzád a munkahelyedre? Valamikor délután...
- Ohh, szóval, mint páciens? Csak nem... Jada? - kérdezte halkan.
- Cccsss... Remélem nem nagy gond, de már csak te segíthetsz...
- Dehogy gond... gyertek fél 12-re, akkor ráérek...
- Jó köszi... Egy életre leköteleztél minket... És légyszíves Paulinak ha lehet, akkor egy szót se...
- Persze, ez csak természetes... Akkor várlak benneteket... Szia...
- Szia... - tette le a telefont. - Na meg is beszéltem vele... Ma már mehetünk is...
Jada csak megrántotta a vállát.
- Csinálok neked valami reggelit... Tegnap semmit se ettél... Nem lesz ez így jó...
Jada megint megrántotta a vállát, és elfordult.
Aki sóhajtott egyet, és kiment a konyhába. Megcsinálta Jada kedvencét remélve, hogy ebből csak eszik a lány egy keveset.
Felvitte Jadának, elétette a rálcát, de a lány hozzá sem nyúlt.
- Ne csináld ezt... Ne legyen az, ami Lilivel volt... Nem akarom, hogy kórházba kerülj...
Jada egy egyszerű kézmozdulattal lelökte a tálcát.
- FELADOM! - nyögött fel Aki. - Direkt csinálod ezt? Direkt akarsz kínozni? Csak hogy szenvedni láss?
Nem érkezett válasz, Jada rá sem nézett, mert tudta, hogy megsajnálná.
- Remélem Reija tud majd segíteni, mert ez egyszerűen nem maradhat így... Tönkreteszel lassan engem is...
- Nem me-gyek... Hazudtál!
- Dehogynem jössz... És mikor hazudtam?
- Mindenkinek elmondod...
- Dehogy mondom el mindenkinek... Reijának muszáj tudnia róla... Máshogy nem tudna tenni semmit...
- Nem is csak ő tudja...
Aki furán nézett Jadára, majd leesett neki.
- Hallgatóztál?
- Nem. - vágta rá.
- Pedig úgy tűnik... Hidd el sajnálom... De valakinek már muszáj volt elmondanom... És Lauri pont jókor hívott...
- Becsaptál...
- Dehogyis... Nem fogja más megtudni...
- És Pamit is bántani akartad...
- Nem... Csak valahogy rá kellett vennem téged, hogy megszólalj... És sikeres volt...
- Akkor is bántottad volna... őt, aki a legjobban szeret engem!
- Én is szeretlek... Jobban mint hinnéd... De ha már az én kedvemért nem szólaltál meg, akkor muszáj volt, hogy valahogy rávegyelek...
- Akkor legközelebb ne Pami életére játsz!
- Nem bántottam volna Pamit... Csak üres szavak voltak...
- Mindig is utáltad!
- Hogy mondhatsz ilyet? Tudod nagyon jól, hogy nem igaz...
- Utáltad... csak nyalizol neki, miattam!
- Hidd el Pamit is szeretem... De téged a legeslegjobban...
- Akkor nem vinnél el Reijához, hogy kiröhögtess!
- Nem azért viszlek... Hanem vele, hátha jobban szót értesz mint a tegnapi orvossal...
- Majd megkérdezem, hogy hányszor, hogyan csinálják Paulival... És hogy nem próbálná-e ki veled is?
- Őt nem fogod tudni olyan könnyen lerázni, hogy szexmániás nimfonak állítod be magad... Pont azért jó választás Reija... Ismer, úgyhogy vissza fog szólni, ha bunkó módon viselkedsz...
- Majd meglátjuk ki nevet a végén... Összeszedem, amit szétdöntöttem... - kezdte el összeszedni a "reggelijét".
- Hagyjad csak majd én... Inkább kezdj el készülődni...
- Majd én... Teljesen normális vagyok, meg tudom csinálni... És ráérünk... időnk, mint a tenger...
- Hát ahogy készülsz nem éppen... fél 12-re ott kell lennünk...
- Megvár minket...
- Azért jobb lenne nem elkésni...
- Engem nem izgat...
- Pedig izgasson... Na irány készülődni... - mondta miután felszedték a reggelit a földről.
Jada szép lassan, semmit sem elsietve kezdett el készülődni. Aki már a fürdőszoba ajtajában állt, és ott várt rá, mert Jada nagyjából 20 perce a jobb szemét festette.
- Nem sietnél egy kicsit? - kérdezte.
- A jobbal kész vagyok... még hátra van a bal... nyugodtan leülhetsz... sokáig tart...
- Inkább te siessél, mert mindjárt indulunk, és milyen lenne ha félig kifestett szemmel jönnél...
- Akkor joggal néznének bolondnak... úgyis az a célod...
- Nem az a célom... Csak így el fogunk késni...
- Nem baj... fél óra és kész vagyok...
- Van 5 perced...
- 25...
- 5... Úgyhogy húzz bele...
- Akkor is 25...
- Jó legyen 10, de nem több...
- 30...
- Elég legyen...
- Festetted te már valaha a szemeidet?
- Nem... De láttalak már téged párszor...
- Látod, ha még soha sem festetted, akkor nem is tudhatod, hogy milyen időigényes... Úgyhogy ne vitatkozz velem!
- Te ne vitatkozz velem... 5 perced van... vagyis már csak 4... Aztán közbe kell lépnem...
- Neeeeeem... megcsinálom, hogy szép legyek!
- Lent a kocsiban is befejezheted...
- Nem, mert a tushoz nagy nyugalom és precizitás kell... Ha megugrik a kezem...
- Márcsak 3 perc...
- Nee szórakozz velem... az előb 10 volt... akkor még 7...
- Jó legyen... Csak készülj már el... - fakadt ki.
- Keresnél nekem egy másik felsőt? Ez nem megy a szememhez... Légyszíves... - húzta az időt.
- Nem... Örülj, hogy hagyom, hogy a szemedet befejezd...
- De nem megy a szememhez... Végülis átfesthetem...
Aki nem bírta tovább, és bement a fürdőszobába.
- Elég volt... Indulunk... - vette ki a kezéből a tust.
- Nem, nem megyünk...
- De igen... Hajlandó vagy lejönni a kocsihoz?
- Nem, nem vagyok hajlandó... Ki nem imádsz innen... hozd fel Pamit, had zárkózzunk be!
- Hát jó... Te akartad... - mondta Aki, majd fölkapta a lányt az ölébe, és elindult vele a kocsi felé.
- Neee, neee, neee... tegyél leeeee... most... tegyél mááááár leeeeeeeeeeeee... - kapaszkodott bele a nappali ajtajába.
- Nem teszlek... Megyünk a kocsihoz... Engedd el az ajtót... - erőlködött Aki.
- Neeeeem, neeeeeeeee... Paaaaamii... Segíííííííííts! - kiabált.
- Már nincs menekvés... - keményített kicsit be, és így a lánynak kicsúszott a kezéből az ajtó.
- Paaaami, kiskutyám... harapd meg...
- Jó kutya... - röhögött Aki, mikor Pami ásított egyet, és úgy figyelte a jelenetet.
- Utállak... - kiabálta mindkettejüknek. - Te meg ne röhögj... olyankor valami ocsmány az orrod!
- Te meg már megint úgy viselkedsz, mint egy gyerek... - értek már majdnem a kocsihoz.
- Nem igaz... tegyél már le... van két lábam...
- Jah... Egyből elszaladnál... Még csak az kéne...
- Utálok futni... - jegyezte meg. - Hülye aki rohan...
Aki csak akkor tette le a lányt amikor az autóhoz értek, és csakhogy kinyithassa neki az ajtót.
Jada kelletlenül, de beszálllt magától.
Aki fellélegezve ült be a volán mögé, és elindultak Reija felé. Az út alatt Jada két perc alatt befejezte a sminkjét.
- Vegyél nekem fagyit...
- Majd hazaúton...
- Most...
- Nem most... Ne viselkedj úgy, mint egy kétéves...
- Nem vagyok két éves... akkor bármit... csak had ne kelljen elmennem oda... Ígérem megjavulok, jó leszek, azt teszem amit csak akarsz!
- Muszáj menned... Ez nem választási lehetőség...
- Nem, nem lenne muszáj... Mond le, kérlek... - kezdte el simogatni Aki lábát.
- Ez most nem fog bejönni...
- Naaa... légyszí... - nyúlt jóval feljebb.
- Neeee... Jada, hagyd abba... Vezetek...
- Nem baj... akkor állj meg valahol... - folytatta kissé erősebben.
Aki ugrott egy kicsit mikor megérezte Jada kezének szorítását. Muszáj volt félreállnia.
- Ezt most azonnal fejezd be... - parancsolt rá.
- Ne mond, hogy nem élvezed... - bújt oda, és húzta le a sliccét.
- Hagyd abba... fejezd be... aljas amit csinálsz... - vette el a kezét.
- Most miért? Kocsiban még úgyse csináltuk...
- Hát hogy most nem is fogjuk... Undorító, hogy képes lennél azért, hogy elérd a célod... Igaza van a pszichológusnak...
- Ez fájt... - sötétült el a pillantása, és ült vissza.
- Akkor mehetünk végre? - húzta fel a sliccét.
Jada megrántotta a vállát.
- Az eszem megáll, hogy megint kezded... - indult el újra, majd hamarosan Reijához értek, aki már várta őket. - Ne haragudj a késésért, kisebb problémám volt a feleségemmel...
- Semmi baj... - mosolygott Reija. - Szia Jada... - fordult a lányhoz.
- Szia... - nyögte.
- Jada nem kérsz kávét? Amíg iszol egyet, addig beszélek Akival...
- Nem köszi...
- Öööhh... Akkor mi iszunk Akival... Te csak maradj itt... - mondta, és magára hagyták a lányt.
- Miről szeretnél velem beszélni? - zárta be maga után az ajtót.
- Aki mi ez az egész? A telefonbeszélgetésünkből nem sok mindenre tudtam rájönni...
- A balesetről gondolom tudsz... Hát Jadát most érte utol az egésznek a hatása... Napok óta nem alszik, nem eszik... Az egész amúgy tegnap előtt kezdődött... Reggel nincs mellettem... Keresem... és a babaszobában volt... Ott ült, egy macival a kezében, dúdolta a dalt, amit a játék adott... Nem válaszolt, rezzenéstelen szemekkel ült ott... Nagyon megrémísztett... Aztán tegnap elvittem pszichológushoz...
- Úristen... Ez komolyan hangzik... De ha már van pszichológusa, akkor rám miért van szükség?
- Hát az a helyzet, hogy nincs pszichológusa... A sírba vitte szegény embert... Antero Jussilainen... Nem tudom ismered-e... És azt tanácsolta, hogy vigyem haza és dugjam meg, vagy keressek másik pszichológust...
- Antero? Igen ismerem... Pont ma reggel mesélte nekem, hogy volt tegnap egy hülye betege... Hoppá... Akkor Jadára érthette...
- Hát sejtem... Miket mesélt? Mert az az igazság, hogy nekem sem mondta el...
- Á csak azt, hogy kifogott egy olyan nőt, aki direkt arra utazott, hogy kiborítsa... És sikerült neki... Az pedig nagy szó, mert Anteronak kötélből vannak az idegei... De akkor se hiszem, hogy jó ötlet, hogy pont hozzám hoztad...
- Mit tehettem volna? Nem tudok jobbat... Elsőre úgy látszott, hogy örül is neked, mert hogy ismer... Aztán a hiszti amit rendezett... Ja, remélem nem tud meglépni innen... mert képes rá...
- De pont ez az... Nem jó, hogy ismer... Jó a titoktartás kötelez engem, de akkor is kényelmetlenül fogja érezni magát, hogy olyannak tárja ki az életét akivel gyakran találkozik...
- Kérlek... vállald el... Ez már vészhelyzet, nekem elhiheted... A sírba visz... Ha kedve van nem szól, máskor túl közvetlen... De inkább nem szól hozzám... Ma reggel leborította a tálcát a reggelijével, mert meg mertem kérni, hogy egyen...
- Hidd el szívesen megtenném... De... - bizonytalanodott el.
- Kérlek... Hidd el, tudom, hogy kellemetlen helyzet... Hallgasd meg... rád bízom, hogy hogyan... csak legalább valami kis halvány reményt ébressz bennem, hogy újra olyan lesz, mint régen...
- Nem is tudom Aki... Najó... Egy próbát megér... Mindent meg fogok tenni, ígérem... - mosolygott.
- Köszönöm, örök hálám... beküldöm... - felállt, és kiment. - Jada... gyere drágám...
- Nem... - ült egy széken karba tett kézzel, és keresztbe tett lábakkal.
- Légyszí... Kérlek, ne rabold Reija idejét... Kérsz egy kávét?
- Nem...
- Jada, kérlek fáradj be... - jött ki Reija.
Jada Reija kérésére felállt, és besétált a szobába.
- Kérlek ülj le... Gondolom fura egy "dilidokihoz" jönni... Az emberek csak így hívnak bennünket, pszichológusokat...
- Nekem az a fura, hogy te vagy az... Nem értem Aki miért ragaszkodik hozzá...
- Hidd el, csak jót akar... Egyébként meglepődnél mennyire különféle emberek járnak ide... Járnak ide üzletemberek, akik sokat stresszelnek, nincs kivel beszélgetniük, nincs családjuk, senkijük... Jól esik nekik, hogy elmesélhetnek mindent... Járnak ide kisgyerekek, akiknek viselkedészavaruk van... De legtöbbször nincs, csak a szülő és az iskola beképzelik... Jól érzik magukat.. sokat játszunk... És járnak fiatal nők, akik nem tudják mit csinálnak jó módjukban, és depressziósnak hiszik magukat...
- De nekem tényleg semmi bajom... Csak Aki képzeli azt...
- Persze, hogy nincs bajod... De ha már elhozott ide beszélgethetünk... Az nem tartozik rá, hogy mi mindenről... Csajos dolgokról... és örömet szerzel neki...
- Hát... Talán ez igaz... - gondolkodott el.
- Na ugye... Mesélj te hogy vagy mostanában...
- Rohadt szarul... Nincs kedvem semmihez, és senkihez...
- Húúú, az nagyon nem jó... akkor most biztos nem boldogít, hogy én kicsattanok a boldogságtól... éppen szervezzük az esküvőnket... Remélem addigra jobban leszel... De mond csak... mi is a baj?
- Húúú már nagyon várom az esküvőtöket... Majd kaptok tőlünk szép nászajándékot... Egyébként nem tudom pontosan... Nem rég megkért Lil, hogy segítsek neki a kicsikre vigyázni, amíg a fiúk turnéznak... Tényleg voltál náluk mostanság? Timo és Mikko napról napra aranyosabbak... De amikor Akiék végre hazajöttek, utána ott kellett hagynom őket... Szörnyű volt... Már úgy megszerettem őket...
- Hát ezzel mi a baj? Bármikor átmehetsz, hiszen szomszédok vagytok... Amúgy láttam őket, ennivaló kis tündérek... Remélem a mi gyerekeink is legalább ilyen aranyosak lesznek Paulival... Ti szoktatok ezen gondolkodni?
- Nem... Aki szokásához híven, mindig azzal nyúz, hogy milyen csodás lenne egy kisbaba... De nem... Nekem nem kell... Épp elég volt egyet elveszteni...
- Autóbaleset volt, igazam van?
- Igen... Nem mintha, nem tudnád... De elég volt egyszer átélni, azt ami utána volt, nem akarom mégegyszer...
- Nekem igazán nincs jogom beleszólni abba a döntésedbe, hogy nem szeretnél gyereket... De előtte két dolgot vegyél figyelembe... Az első, hogy autóbaleset volt... ez nem rajtad múlott, te teljesen egészséges vagy, ki tudsz hordani egy magzatot... A másik, hogy ott van Aki, a férjed, összekötötted vele az életedet... Ő osztozik veled most minden rosszban... Nem lehetne mindkettőtöknek egy picivel jobb?
- Miért lenne jobb? Ha gyerekem születne, akkor egész életemben a balesetre emlékeztetne engem... Hogy elvesztettem a testvérét... Ezt nem akarom...
- Na akkor mit akarsz? Meghalni úgy hogy nem volt kiért élned?
- Nekem itt van Aki... Majd érte...
- És Aki érted?
- Remélem...
- Szerintem sokkal boldogabb lenne, ha azt mondhatná értetek...
- Tudom, hogy úgy jobb lenne neki... Pont ez fáj nekem a legjobban...
- De erre van megoldás... Egyszerűen tedd boldoggá... Nem szeretnéd, hogy az legyen? Hogy mindketten azok legyetek? Hiszel te a túlvilágban?
- Ezen még nem gondolkoztam...
- Akkor én segítek... volt egy babád... akit elvesztettél... Te lettél volna az anyja... mindennél jobban szeretett volna téged... Ha van túlvilág ő most a mennyből figyel téged... És végtelenül szomorú, hogy az a személy, aki számára a legkedvesebb ilyen állapotban van... Boldog lenne, ha valaki betöltené az ő helyét, az ő kis babaszobájában, ha az anyukája egy élőlénynek dúdolna dalt, nem a macinak...
- De én nem egy új gyereket akarok... Én őt akarom visszakapni... - kezdett könnyezni.
- Tudod a buddhista vallásokban jelen van a lélekvándorlás... Ezzel ha nem is teljes mértékben őt kapod vissza, de valamit a lelkéből... Tudom, most kissé zavaros, hogy keverem a különböző vallási kultúrákat... De szerintem mindenben találhatóak jó és igaz állítások...
- De most azzal, hogy újra teherbe esnék, még nem lenne minden megoldva... még ugyanúgy fájna, hogy elvesztettem...
- Boldog voltál te amikor a babát vártad?
- Igen... Nagyon...
- Azt mondod nagyon... Gondolj bele, hogy ez a nagyon boldog éned, ami előlépne egy esetleges terhesség esetén mennyit elnyomna a mérhetetlen fájdalomból... Persze tudom, hogy az soha nem múlik el, mindig benned él... De elviselhetőbbé teszi a boldogság a belső sebek fájdalmát, elfedi őket...
- De lenne vele másik... Minden percben azon aggódnék, hogy nem történik-e valami... És ő is meghal-e...
- Tudod erre nagyon kicsi az esély... ha gondolod kiszámolhatom genetika segítségével, hogy mekkora... De ha nincs újabb autóbaleset, akkor valószínűsítem, hogy kisebb mint egy százalék...
- És ha lesz még egy autóbaleset? Mert esély mindig van rá...
- Drágám... el lehet kerülni azt az autót, de szerintem szükségtelen... Nem lesz baleset... Olyan nincs, hogy még egyszer...
- Velem már kettő is volt... Laurival is volt egy... Az már három, két éven belül...
- Kettő?
- Igen... Egyszer mikor Lilával mentünk hazafelé a Looseból, nekünk jöttek... Pauli nem mesélte? Pedig mekkorát röhögtek mikor kiderült, hogy összetörtük Aki Ferrariját... Egyébként az illető már Sanni barátja... Olivér... Hiszen találkoztál már vele...
- Ohh, igen... De a történetet nem ismertem... De ez nem bizonyít semmit... statisztikát csak nagy számok esetében lehet kimutatni... Csak azokra érvényes... Kis számok esetében ez az arány semmit sem ér... Nehogy emiatt eldobd magadtól az anyaságot, amire annyira vágysz... Mert vágysz rá, te magad mondtad, burkoltan...
- Vágyok, de mégsem... Ez nagyon bonyolult...
- Pedig nagyon erősen vágysz rá... De tudod itt is, mint mindenhol az életben kockáztatni kell... Ha nem vállalod a kockázatot tönkre teszed magadat...
- De akkor is, ha vállalom és valami történik...
- Ha vállalod és történik utána joggal lesz okod aggódni... Addig nincs jogod tönkre tenni Aki életét... De ami még fontosabb a sajátodat... Nézz rá a férjedre... össze van törve, aggódik miattad...
- De én nem kértem, hogy aggódjon... túlzásba viszi...
- Nem viszi túlzásba... Csak kimutatja, hogy te vagy neki a  legfontosabb... Nos mire jutottál eddig? Sokat beszélgettünk... volt értelme, vagy csak eltöltöttünk... te jó ég... két és fél órát.. - pillantott az órájára.
- Jól esett, hogy beszélgettünk... De tényleg... Nagyon köszönöm...
- Nagyon  szívesen... igzaán nincs mit, örülök, hogy így érzel... De mond, hogy volt értelme...
- Volt... A gyerektémával még mindig teljesen bizonytalan vagyok, de arra rájöttem, hogy eddig gonosz voltam Akival... Sokkal kedvesebbnek kéne lennem vele, mert hát ő csak nekem akar jót...
- Hát ennek nagyon örülök... - állt fel. - Gyere ide... - majd megölelték egymást. - Nekem elhiheted nem lesz semmi baj... Ha úgy érzed, hogy babát szeretnél vállald be nyugodtan... mind vigyázni fogunk rád... Akkor majd azért leszel gonosz Akival, mert túlzásba viszi a vigyázást...
- Az megeshet... - mosolyodott el egy pillanatra.
- Látod... na eredj... szerintem már nem csak a körmei hiányoznak, hanem az ujjai is...
- Rendben... - mondta majd kiment a szobából. Aki azonnal felpattant amikor meglátta a lányt. Jada odafutott hozzá, és a nyakába vetette magát.
Aki csak elképedt és Reijára mosolygott.
- Még mindig kell az a fagyi? - kérdezte Jadától.
- Persze, hogy kell... tőled akármi...
- Akkor indulhatunk... köszönünk mindent Reija, majd találkozunk... Üdvözlöm Paulit...
- Átadom... Na menjetek csak... Sziasztok! És Jada gondold át azokat amiket mondtam...
- Rendben, meglesz... nagyon köszönöm... Szia!
Jada és Aki egymást átkarolva indultak el egy fagyizó felé.
- És túlélhető volt? - kérdezte Aki.
- Persze... Sőt még jó is volt beszélni erről valakivel... Remélem hamar jöhetek majd megint...
- Megint? Nocsak... - nevetett Aki. - Ezért kellett hisztizni?
- Hiszti? Ki hisztizett? - mosolygott.
- Te... De még hogy... Istenem ha tudnád milyen jól esik, hogy mosolyogni látlak... - szorította magához, és adott neki egy hatalmas puszit.
- Örülök, hogy jól esik...
- Na és mi változott?
- Még nem sok minden... De remélem majd fog...
- Pedig szerintem máris sokkal jobb... Mosolygosz... fagyit kérsz... Mond, hogy pár nap után megint éhes is vagy...
- Talán már most is... Pizza?
- Már most... na ha azt mondom két pizza?
- Azért tömni még nem kell...
- Jó, jó... akkor egy neked, meg egy nekem... És ha még utána is éhes vagy kapsz még valamit...
- Rendben... De előbb fagyi...
- Nagy fagyit kapsz... - bementek a fagyizóba.
Fagyi után az első útjuk egy pizzériába vezetett, ahol megkajáltak. Igaz Jad nem evett túl sokat, de Aki már ennek is örült. Miután befejezték, visszasétáltak a kocsiért, majd elindultak hazafelé.
- Tudod gonosz voltam Lilivel szemben is... önző... ez talán jobb szó... - mondta Jada.
- Nem... Lila biztos megérti, hogy most nehéz időszakon mész át...
- Bemegyünk hozzájuk, megnézni hogy vannak a leendő keresztfiaink?
- Most? Miért is ne... Már olyan rég láttam a kicsiket... Biztos sokat nőttek azóta...
- Hát igen... már kész elefántbébik lehetnek... És az én hibám, hogy nem láttuk őket... ne haragudj rám emiatt...
- Egyáltalán nem a te hibád...
- De Reija ráébresztett, hogy igenis sok mindent másképp kellett volna csinálnom... De még nincs késő, hogy úgy tegyek... Szeretném, ha boldog lennél velem!
- Hidd el én boldog vagyok veled... Néha vannak rossz időszakaink, de tudom, hogy érdemes kitartani, mert utána boldogok leszünk... Mint mindig...
- Én mostantól nagyon igyekezni fogok...
- Jó ezt hallani... - mosolygott a lányra.
- Tényleg jó... nekem is, sokkal jobb lett a közérzetem... Nem is volt rossz dolog Reijához vinned... Képzeld, egy csomó normális ember is jár hozzá, nem csak bolondok... És át akart verni... Próbált úgy csinálni, mintha csak beszélgetnénk... De jó volt, nem volt olyan tudományos, mint az a faszfej...
- Vettem észre, hogy Reijával nem volt gondod... - nevetett Aki. - Mert akkor szegény Reija sírva jött volna ki... Én meg védhetnélek meg Paulitól...
- Jaaaj, most örültél volna neki, ha őt is kiakasztom... Azt mondta, hogy a te kedvedért beszélgessünk... Azt úgysem tudod meg soha, hogy miről...
- Miért annyira titkos dolgok voltak? Tudod, hogy nekem is mindent elmondhatsz...
- Jaj, nem gondolod hogy elmesélem, hogy miket beszéltünk rólad? Kibeszéltük az egoizmusodat, meg hasonlókat...
- Húúú... Akkor nem csodálom, hogy jól elvoltatok... - röhögött. - Rólam sokat lehet beszélni... A tökéletességemről...
- Ohhh, neeee... Jaaaj, de rég mondtál ilyet... - nevetett.
- De megérte... Nevetsz... Talán a világ legboldogabb embere vagyok... - mosolygott.
- Ennyitől? - szálltak ki az autóból, és elindultak, hogy becsöngessenek.
- Már ennyitől... Nem is tudom, mikor láttalak utoljára nevetni... - ölelte meg, és megcsókolta a bejárat előtt. Majd becsöngettek.
- Jaaaj, Lilaaaa... Ráfekszem a csengőre és fel fognak ébredni a gyerekek... Nyisd ki inkább... Ja, visszatérve, valóban... rég nem nevetettem...
- Na mégegyszer? A kedvemért?
- Parancsra soha sem ment...
- Tudom én, hogy mitől kezdenél el nevetni, de azt ne itt... - röhögött.
- Na mitől kezdenék el nevetni? Nem kell itt...
- Egy alapos csikizéstől... - vigyorgott.
- Neeee, neeee... légyszííí... azt tényleg neeeee...
- Majd otthon... - csókolta meg újra. - Na mi az? Nincsenek itthon? - csöngetett be megint.
- Hát szerintem nincsenek itthon... Megvárjuk őket csövezve? Jaaa, és nincs csikizés...
- Rendben várjuk meg őket... Megígérem, hogy egyelőre még nincs...
- Otthon sem... Akkor üljünk le ide... - telepedett le a lépcsőre. - Na te is!
Aki azonnal odatelepedett a lány mellé.
Jada egyből a vállára hajtotta a fejét.
- Hát nem gyönyörű? - kérdezte Jada egy idő után a naplementét figyelve.
- Hát annyira biztos nem mint te... - csókolta meg.
- Már megint hízelegsz... - pirult el.
- Ez nem hízelgés... gyönyörű vagy... Ma különösen...
- Köszönöm... Te mindig tudod mit kell mondani... - simogatta meg az arcát.
- Nekem elhiheted... ezt nagyon komolyan mondom! Olyan fülledt az idő...
- Csak nehogy essen... - nézett a felhőkre.
- Csak nem... ilyen gyönyörű naplemente után... - de ahogy kimondta elkezdett esni hatalmas cseppekben, és egy pillanat alatt zuhogni kezdett.
Jada csak elnevette magát.
- Szerintem menjünk... Meg fogunk fázni... - mondta Aki, de azért vigyorgott.
- Jaj, már olyan mindegy... nem is olyan rossz itt...
- Zuhogó esőben is itt akarsz maradni?
- Hát tök jó... de annyira vizesek leszünk, hogy a kicsik közelébe se tudunk majd menni... szóval mindenképp haza kell mennünk...
- Jó akkor irány haza... - állt fel, és felsegítette a lányt. Nem akarták összecsöpögni az autót belülről, ezért gyalog indultak haza.
A háztól száz méterre lévő utat már futva tették meg, és Aki még egyszer megcsókolta Jadát, mielőtt kinyitotta volna az ajtót.
- Fáradj be... - engedte előre.
- Húúú csurom víz lettem... - nevetett Jada.
- Mert én meg annyira száraz vagyok... - kapta le a pólóját, majd gyorsan a nadrágját is.
- Látom nem akarsz megfázni a vizes ruhákban... - vigyorgott.
- Jobban tennéd, ha követnéd a példámat...
- Kihasználnád a helyzetet mi?
- Jaj, dehogy... ne haragudj... nem úgy gondoltam, hogy itt és most... menj fel átöltözni... Ha gondolod addig engedek neked vizet...
- Ha te így akarod... - vigyorgott, majd elindult. De amint meglátta, hogy Aki elfordul visszaszaladt mögé, és megcsikizte.
- Játszani akarsz? - kérdezte röhögve Aki, és megfordulva ellentámadásba kezdett.
- Neee, neee, ne... légyszí... te ne... Csak én... - vihogott.
- Az úgy nem ér... Ha te, akkor én is... - vigyorgott.
- Neeem... te ne... Ér az így is... ne feledd... én találtam ki...
- Késő... Már elkezdtem és nem hagyom abba... - folytatta.
- Neee... nee... be fogok pisilni... - karolta át a nyakánál.
- Az nem lenne jó... - szorította magához, és szenvedélyesen megcsókolta.
- De te biztos élvezettel kiröhögnél...
- Dehogy... Én azt élvezem, hogy ilyen vagy... Már piszkosul hiányzott...
- Hát nekem is... emlékszel mit mondott a pszichológus?
- Valami rémlik... - röhögött föl.
- Na és mi??
- Talán az... hogy... jaaaj már elfelejtettem... akkor asszem elmarad... - húzta a lány agyát, de közben benyúlt a lány vizes pólója alá.
- Naaa... nem felejtetted... emlékeztess csak...
- Ahogy akarod... - csókolta meg hevesen, és belemarkolt a fenekébe.
- Igen... kezdetnek... Csinálj fel, piszkosul, de nagyon... Sokáig... hosszú előjátékkal, meg mindennel ami kell... - súgta Aki fülébe, miközben összetúrta a haját.
- Imádom, hogy újra a régi vagy... - kapta fel, és elindult vele a hálószoba felé.
- Én meg imádom a nózidat...
- Imádjad... De most ne csak azt a testrészem... - fektette el vigyorogva az ágyon.
- Én most egy kicsivel lejjebb fogok ahhoz keresgélni... - húzta le az alsógatyáját. - De rég találkoztam vele...
- Akkor ismerkedj meg vele újra... - nevetett, miközben levette a lány pólóját.
- Azért soha nem felejtettem... érzed? - fogta meg.
- Igen... - nyögte.
- Jaaj, ez még semmi... hidd el, sokkal jobb lesz...
- Mutasd milyen jó vagy... Már majdnem elfelejtettem...
- Akkor most ne velem foglalkozz... - került Aki fölé, ráült, szép lassan simogatta a mellkasát, majd lejjebb csúszott, lehajolt és végighúzta a nyelvét Aki férfiasságán, majd fújt egyet, amibe Aki beleremegett. - Csak nem hideg?
- De igen... Tudod, hogyan kell kínozni engem még az élvezet előtt... - nevetett.
- Próbálkozom... - majd folytatta a nyalogatást, és egyszercsak bekapta az egészet, és igyekezett minél nagyobb örömet szerezni Akinak. A fiú eközben Jadát simogatta, már amikor volt hozzá elég energiája, mert volt, hogy egészen önkívületi állapotba került, és csak nyögni volt képes. Jada még az előtt abbahagyta, mielőtt Aki elmehetett volna. - Remélem jó volt... - vigyorgott, és tudta, hogy Akinak ezt most meg kell emésztenie. - Tudod mit szeretnék... - fogta meg a kezét, és kezdte el simogatni egyesével az ujjait.
- Pont én ne tudnám? - fordította át a lányt, majd mielőtt levette volna róla a nadrágot, a melltartójának esett neki. Miután lekerült, sokáig elidőzött a lány domborulatainál, és kényeztette azokat. Majd szép lassan elindult lefelé, és levette a lány nadrágját, majd a bugyiját is utána küldte. - Nem is tudom... Nem voltál ám olyan jó kislány... Talán büntetésül, nem kéne semmit se csinálnom...
- Ha ezt megteszed... többet nem szólok hozzád... - fenyegette vigyorogva. - Csináld mááááárrrr!
- Valaki nagyon türelmetlen... - vigyorgott, majd csak azért is megváratta még egy kicsit a lányt, majd mikor Jada már ráparancsolt volna, akkor esett neki a lánynak. Először csak a nyelvével izgatta, majd három ujját is használatba vette. Szép lassan csinálta a dolgát, de Jada ezt is nagyon élvezte, mert nagyokat nyögött közben.
- Tudod még mélyebbre??? - kérdezte közben.
- Ahhoz már más kéne... - röhögött. - De te előjátékból akartál hosszút...
- Perverz vagy... ohhh... tudod mit szeretnék még? Gyere följebb, harapj, úgy hogy fájjon...
- Úgy hogy fájjon? Ejnye... - vigyorgott, de azért följebb ment, és elkezdte harapdálni először a lány melleit, majd a fülét.
- Nem is fáj... csak csiklandozol vele... De azért kurva jó...
- Nem is akarom, hogy fájjon... Csak élvezd... - csókolta meg hevesen.
- És nagyon élvezem... hát látod... igaza volt tegnap a pasasnak...
- De még ennél is jobban élvezheted... - vigyorgott, majd már hatolt is volna be a lányba.
- Neee... neee... várj... ne csináld... - állította le azonnal.
- Mi a baj? Miért ne? - kérdezte Aki összezavarodva.
- Jaaaj, csak támadt egy ötletem... meg ha már itt tartunk húzhatnál óvszert is... De egy kicsit meg fogom nehezíteni a dolgodat... van egy érdekes pózom a számodra...
- Óvszert? Jaaaj had ne kelljen... Én egy kis Hakalát akarok... - csókolta a lányt. - De bármilyen új pózban benne vagyok...
- Még nem tudom... ma még... kérlek...
- Hát jó... Ha akarod... - sóhajtott, és az éjjeliszekrény egyik fiókjából elővett egyet.
- Akkor mondhatom? - kérdezte Jad, miután Aki felhúzta a gumit. - Jaj, ne légy szomorű... majd beszélünk róla...
- Rendben... Na mondjad... - csókolta a lány nyakát.
- Térdelj elém... szétteszem a lábaimat, térdelj közé...
Aki tette azt amit a lány kért.
Majd Jada egyől a nyakába pakolta mindkét lábát, úgy hogy a csípője elemelkedett az ágytól.
- Most csinálhatod...
- Érzem, hogy ebbe alaposan bele fogok izzadni... - röhögött, miközben Jada lábait csókolgatta és simogatta.
- Kissé... de nagyon jó lesz... remélem... nekem is ez az első...
- Ne aggódj jó lesz... - vigyorgott, majd behatolt a lányba, igaz elég nehézkesen.
Csak nehézségek árán sikerült mélyebbre jutnia, ám tény, hogy nagyon élvezte, hogy meg kell dolgoznia. Néha a pénisze Jada csiklójához ért, és ilyenkor látszott, hogy Jada még inkább élvezi az aktust.
- Tudtam, hogy jó lesz... De hogy ennyire... - nyögte Jada.
- Én is... nagyon... élvezem... awww... hogy honnan szedsz te ilyeneket... - nyomta erősebben.
- Ne aggódj lesz még pár ilyen... - markolta a párnát élvezetében.
- Nagyon remélem... - mondta miközben a térde megrogyott.
- Nem vagy jó erőben... - röhögött Jada. - Nehogy most abbahagyd...
- Eszembe sincs... - igyekezett még jobban, és sokkal erőseben folytatta. - Ha akarod olyan izomlázat okozok neked holnapra...
- Na rajta... Habár izomlázad inkább neked lesz... - vigyorgott.
- Bírom én... - folytatta, és Jada pillanatokon belül eljutott a csúcsra, és Aki világosan érezte ezt abból, ahogy a lány lábai megremegtek.
Másodpercek kérdése volt, hogy ő is elélvezzem, majd utána Jada levette a lábait a nyakából, és elterültek egymás mellett.
- Fáj a nyakad?
- Nem csak a nyakam... Mindenem... Fárasztó póz... - röhögött.
- Hozzád póz sem kell... Nagyon élveztem... már hónapok óta nem... ez hiányzott...
- Most örülök, hogy igen... Reméltem, hogy nem okozok megint csalódást...
- Csalódást? Te? Soha nem okoztál... az az én hibám volt...
- Most hagyjuk... Már nem lényeg... - húzta magához közelebb.
- Emlegettél egy kis Hakalát...
- Igen... De ha te nem szeretnéd, akkor hagyjuk... Nem kényszerítelek...
- De szeretném... csak nagyon félek, hogy újra elveszítem... Reija azt mondta te vigyáznál rám...
- Persze, hogy vigyáznék... Nem engedném, hogy bajotok legyen...
- De múltkor is vigyáztál...
- Az baleset volt... Semmit nem tehettünk ellene...
- Tudom... de ugye nem történik megint baleset?
- Nem... Ha akarod, soha többet nem ülünk autóba...
- Én szeretnék egy babát... Reija szerint kissé feledtetheti az előző csalódást...
- Akkor tényleg szeretnél? - kérdezte mosolyogva.
- Persze... csak nem tudom mikor... mi lenne ha az első félévet befejezném a suliban? Azt már nem bánom, ha közben gyereket várok...
- Rendben... Megegyeztünk... Köszönöm... - csókolta meg.
- Én is nagyon köszönöm, és a megértésedet, a türelmedet, a szeretetedet, azt hogy egyáltalán itt vagy velem...
- Mindig itt leszek veled... És rám mindig számíthatsz...
- Tudom... - ölelte szorosabban.
- Szeretlek... - súgta neki halkan.
- Én is téged... Örülök, hogy Reija ráébresztett az eddigi butaságomra... ha hülye leszek ígérd meg, hogy bedugsz néha hozzá... Ha meg teherbe esek akkor állandóan...
- Megígérem... - nevetett fel. - Habár már most olyan vagy mint régen...
- Én még nem egészen érzem, de tény, hogy látványos a javulás...
- De még mennyire... Csak nehogy visszaesés legyen utána... Azt nagyon nem szeretném...
- Nem, nem lesz... Tényleg... azt te nem érdemled meg...
- Remélem tényleg nem lesz... Na de aludjunk... Mert hiszed vagy sem, ki vagyok purcanva... - nevetett.
- Képzelem, amit átéltél velem az utolsó pár napban... no meg az utolsó egy órában... - vigyorgott. - De holnap babát látogatunk... és te leszel a nyuszi... - adott egy puszit az arcára.
- Rendben... - nevetett, majd egymás karjaiban aludtak el.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK...