A Song-dinasztia uralma

Az időszámítás szerinti 960-ban Zhao Kuazin Chenqiaoban szervezett katonai felkelés nyomán jutott az ország vezetéséhez, és Song néven alapított dinasztiát. Ezzel véget vetett a Tang-kor után újra részekre szakadt országban 10 egymást váltó uralom egyenként egy évtizednél alig hosszabb Öt-dinasztia korának. A 319 évig uralkodott Song-dinasztiát 1279-ben döntötte meg a Yuan-uralom. 
A Song-dinasztiát két : Északi-, és Déli részre szokták a történészek osztani. Az Északi Songgal egy időben északon fejedelemségeket hoztak létre a kitajok Liao (947-1125), a tangutok Nyugati Xia (1038-1227), és a dzsürcsik Jin (1115-1234) néven. A Jinek 1125-ben megdöntötték a Liao-fejedelemséget, majd 1127-ben lerohanták a Song-fővárost, Kaifenget, és fogolyként északra vitték a Song-dinasztia két császárát, Hui Dit és Qin Dit. A Song-dinasztia kénytelen volt székhelyét abban az évben Linanba, a mostani Zhejiang tartománybeli Hangzhouba áttenni. Ezzel vette kezdetét a Déli Song-dinasztia. 
Az Északi Song-dinasztia idején erős szembenállás volt a Song, valamint a Liao, Xia és Jin között. A Déli Song-dinasztia viszonylag kis helyre visszahúzódva gyakorolta az uralmat a Jangcétől délre eső területen.
Az egyre fenyegetőbb északi támadások ellenére a Song-dinasztiában nagyot fejlődött a társadalmi élet, a gazdaság és a kultúra, ezzel egy időben a külkereskedelem is. Az Északi Song-korban több ízben vezettek be gazdasági reformot "Új politika" néven, ilyen volt például a Fan Zhongyan nevéhez kötött "qingli reform", a Wang Anshi által kezdeményezett gazdasági reform. Nem teljes mértékben ugyan, de bizonyos fokig fellendítették az ország komplex erejét és enyhítették a társadalmi konfliktusokat. Az egyre tehetetlenebbé vált legfelső vezetéssel szemben a Fang La és Song Jiang féle parasztfelkelések súlyos csapásokat mértek a dinasztia uralkodására.
Miközben a Jin hadsereg megsemmisítette az Északi Song-dinasztiát a kitajok Észak-Kína területén létrehozták a Liao-fejedelemséget (947-1125), a tangutok a Song-területtől északnyugatra fekvő területen a Nyugati Xiat (1038-1227). Így három pólusó hatalmi erőviszony alakult ki Kína területén. 1115-ben a dzsürcsik megalapították a Jin-fejedelemséget. A Jinek legyőzték a Liao-uralmat, később pedig az Északi Songot is. A délre menekülő Déli Song-dinasztia hadvezérei közül kiemelkedő Yue Fei hiába indított több hadjáratot a Jin ellen, eredményt nem ért el. A kapzsi, és hatáskörével visszaélő Jia Shidao kancellár felgyorsította a Déli Song megsemmisülését.
A Song-dinasztia korában gyorsan fejlődtek a tudományok és a technika is. Olyan új találmányok sorolhatók ide, mint az iránytű, a betűszedési módszert a nyomtatásban, továbbá a lőszer használatainak elterjedését. A Bi Sheng által feltalált, részekből összeállított írásjegyekkel való nyomatás, az újfajta betűszedés 400 évvel előzte meg az európai nyomdaipart. Su Song a világtörténelemben elsőként találta fel a csillagászati órát. Shen Kuo "Meng Xi megjegyzések" című írása sok új, sőt élenjáró műszaki és technikai vívmányt jegyzett fel, és előkelő helyet foglal a természettudományok történetében. Kulturális téren nagy teret hódított a neokonfucianizmus, nagy mesterei voltak Zhu Xi, és Lu Jiuyuan. Új fejtegetéseket és értelmezéseket jelentettek meg taoista és buddhista tudósok, bölcselők is. Emellett teret hódítottak külföldről érkező más vallások is. Az Ouyang Xiu által szerkesztett "Új Tang-dinasztia Története" című írást az utókor a történetírás egyik alapművének tartja. A Sima Guan által szerkesztett "Történeti Krónikák" című történeti mű párját ritkítja a krónikaírás terén. A kultúra és irodalom területén kiemelkedtek Ouyang Xiu, Su Shi prózaírók, Yan Shu, Liu Yong, Zhou Bangzan, Li Qingzhao, Xin Qixi költők. Népszerű lett a drámaírás és színpadi játék is. Festészetben főleg a tájképfestés volt a jellemző. Külön meg kell említeni a Zhang Zerui által festett "A nagy folyó mentén qingming ünnepkor" nevet viselő festmény, amely kiváló művészi színvonala mellett híven mutatja be a kor fővárosi lakosságának életét.