Forrás: Lovas honlapom :)

Törzsfejlődés

A ma ismert ló (Equus Caballus) hosszú törzsfejlődés során vált olyanná, amilyennek ma ismerjük. Ez a törzsfejlődés több mint 60 millió évre nyúlik vissza. Az első "ősló", az Eohippus a 75 millió évvel ezelőtt élt Cpndylarthrus fajok egyikéből fejlődött ki, melyek kutyánál nem voltak nagyobbak, lábaikon öt-öt ujj volt, és minden ujjukon pataszerő elszarusodott képződményt viseltek. Később a ló evolúciójában a legjelentősebb változás a láb átalakulása (Az ujjak folyamatos visszafejlődésével) volt.

A lófélék törfejlődésének lépései:

• Eohippus – kb. 60 millió éve, az eocén korban jelent meg.
  

Elülső lábain négy-négy, míg a hátsókon már csak három-három ujja volt. Ujjaikon a kutyákéhoz hasonló ujjpárnák voltak (Ezek maradéka a ló lábán látható ú.n. szarugesztenye vagy szarusarkantyú.). Átlagos magassága 36 cm lehetett (több különböző méretű változat is létezett. A legkisebb 25cm, míg a legnagyobb 50cm magas lehetett.). Élőhelyei feltételezhetően laza talajú őserdők, vízpartok és iszapos területek voltak. Fogazata alapján lombevő volt, az alacsonyabb cserjék és az aljnövényzet leveleit ehette, de már megjelentek a fűevésre való áttérés kezdeti jelei. Szőrzetének színe nem ismert, de életmódja alapján a tudósok leginkább a szarvashoz hasonló, barna, pettyes bundával képzelik el.

• Mesohippus és Miohippus – kb. 25-40 milló éve az oligocén korban jelentek meg.
  

A Mesohippus és a valamivel fejlettebb Miohippus két hasonló, és részben egymást követő időben élt ősló volt. Mind a négy lábukon három ujjuk volt, közülük a valamivel vastagabb középsőre nehezedett a legnagyobb súly. Táplálékuk kezdetben leginkább puha lombú fák és cserjék hajtásai voltak.
10-25 millió évvel ezelőtt, a miocén korban az őserdőket szavannák, sztyeppék váltották fel, amihez az állatok úgy alkalmazkodtak, hogy fogazatuk egyre inkább alkalmassá vált a fűfélék fogyasztására, valamint nyakuk megnyúlt hogy kényelmesen elérjék a füvet. Szemük is megváltozott, a fej oldalára tolódott el, így látóterük megnőtt (bár a binokuláris látómező csökkent.), így könnyebben észrevették a közeledő ragadozókat.

• Mercyhippus
  

A Miohippus-ból alakult ki. Még mindig több ujja volt, de már a testsúly nagyrésze a középső ujjon volt. Lábain már pata volt.

• Pliohippus – kb. 6 millió éve jelent meg.
  

Az első ősló melynek minden lábán egy ujj volt. Ujjain a mai lovakéhoz teljesen hasonló pata volt.

• Equus caballus – kb. 1 millió évvel ezelőtt jelent meg.
  

Nem más mint a ma élő ló. Később több változat is kialakult.

A ló háziasítása

A ló háziasítása a korai civilizációk idején, nagyjából 5000 évvel ezelőtt, Közép-Ázsiában kezdődött (botaji kultúra), majd a mai Dél-Oroszország, illetve Mezopotámia területén folytatódott. A nomád lótartók hamarosan rájöttek, hogy a lovon szállíthatják felszerelésüket, elkezdték tehát málhás lovakként használni őket.

Szaporodás

A fedeztetést gondosan meg kell terveznünk. Ugyanis, ahogy a mondás is tartja: „az áprilisi csikók a legjobbak”. Télre sem szabad csikóra számítani, és a késő nyáriak sem jól időzítettek. A ló 11 hónapig, 48 hétig, illetve 336 napig vemhes. Az ellések legtöbbje a 326-350. nap között következik be. 100 ellésből 99 éjjel történik.

A ló hasznosítása:

Ma már a lovakat földművelési munkára, igahúzásra általában nem használják. Főként a hobbi és a sport szerelmesei tartják őket. Másrészt a húsát és tejét hasznosítják. A lovasnomád népek – ahogyan a régi magyarok is – a ló tejéből a magas cukortartalomnak köszönhetően a mai napig alkoholos erjesztett italt, kumiszt készítenek.