Úgy is hívják: La Pista Magica – a varázslatos versenypálya –, és mihelyst megérkezik az ember a régi, monzai királyi parkba megérti, hogy miért. A hely szelleme a fák között rejtőzik. Az épületek legendás alakokról és hősökrők regélnek, nagy versenyekről és rémísztő balesetekről. A ember hátán pedig a hideg futkos az izgatottságtól, amely a tifosikból, a Monzába sereglő Ferrari szurkolók ezreiből árad, akik minden évben eljönnek, hogy láthassák a maranellói vörös autókat. Számukra nincs lehetetlen; valami kis varázslat mindig segíti őket. A világ versenypályái közül ezt az egyet mindenképpen érdemes meglátogatni, hogy találkozzunk a versenyzőket körüllengő megtestesült szórakozással és izgalommal.

A rossz pontokat el kell felejtened – bár sok van belőlük. A közlekedés rémes, a zsebtolvajok szorgosak, a rendőrök lusták, vagy őrültek, vagy nagyon ritkán valahol e két véglet között. A rajongók már a kapuknál megőrülnek, gúnyolódnak a rivális szurkolókkal – még kődobálás is előfordul.

De menj csak ki az erdőbe, hogy láthasd a fatörzseket, amelyekbe a rajongók szögeket vertek, hogy a legjobb nézőhelyekre mászhassanak; maradj fenn velük éjszaka, nézd, hogyan táncolnak a pályán a versenyt megelőző éjjel, és akkor kezded megérteni őket. Ha láttad John Frankenheimer 'Grand Prix' című mozifilmjét, akkor ismered Monzát – nem sokat változott azóta. Ez az a hely, ahol Jean-Pierre Sarti Ferrarija irányíthatatlanná vált az ovál pálya döntött kanyarjában, és a fák között az alsó pályarészre zuhant. Ez az a hely, ahol James Garner a célegyenesben állt a versenyt követő nap reggelén, a győzelméről merengve. A kamera fokozatosan és fenségesen az ég felé fordul....

A pálya építési munkálatai 1922 februárjában kezdődtek, miután Vincenzo Lancia és Felice Nazzaro versenyzőcsillagok letették az első alapköveket. Két nappal később azonban a helyi konzervatív erők leállították az építkezést, amit a 3500 munkás csak májusban tudott folytatni. A 10 km hosszú pálya július végére készült el. Csodálatos lett. Akkoriban – Brooklands és Indianapolis mögött – ez még csak a harmadik állandó versenypálya volt. A szeptemberben rendezett első futamot Pietro Bordino nyerte egy Fiattal. Egy héttel később már az első Olasz Nagydíjat rendezték, amire 150 ezer ember látogatott ki. Ismét Bordino nyert. Ekkortól kezdve szeptember második hétvégéje Monza hétvégéje.

Az eredeti pálya később különboző okok miatt többször is át lett építve, de az alapvető tulajdonságai megmaradtak. Az eredeti Fiat teknőt 1955-ben cserélték le a félelmetes magasított változatra (ez látható ma is), amit viszont csak néhány évig használtak, mert a versenyzők a veszélyességére hivatkozva bojkottálni kezdték. Állj csak fel a teknő tetejére, és rögtön tudni fogod, hogy miért vesztették el hidegvérüket még a bátrak legbátrabbjai is! És ahol ilyen nagy a sebesség, ott mindig történnek balesetek is.

Monza sötét kanyarjai...

Az Olasz Nagydíjat már az 1950-es esztendő óta mindig nagy várakozás előzi meg, mivel többször ezen a helyszínen dőlt el a világbajnoki cím sorsa. A Formula-1 történetében egy-egy verseny gyakran szomorú véget ért, és mivel monzai a leggyorsabb és legveszélyesebb helyszínek egyike, ezért itt is többször történt tragikus szerencsétlenség.

A legendás Alberto Ascari, Wolfgang Berghe von Trips, Jochen Rindt és Ronnie Peterson is ezen a versenypályán szenvedtek halálos kimenetelű balesetet.

Ascari a Monte Carlóban rendezett futamon a tengerbe zuhant, azonban a gyors segítségnek köszönhetően csupán néhány karcolással megúszta az esetet. Néhány nappal később Eugenio Castellotti Monzába rendelte, a Ferrari új sportautójának tesztelésére. Ascari a tesztet megelőzően egy rövid időt töltött Castellotti és barátja, Luigi Villoresi társaságában egy közeli vendéglőben. Ekkor Ascari arra kérte barátját, hogy tehessen néhány próbakört az autóval. Ascari sok más versenyzőtársához hasonlóan babonás volt, ezért minden versenyen saját sisakját viselte. Ezúttal Villoresi sisakját öltötte magára, majd elindult a Monzai pályán. Összesen három kört teljesített, a negyediket nem tudta befejezni. Az olasz versenyző 240 kilométeres óránkénti sebességgel haladt, amikor az egyik kanyarban autója felborult, ő pedig kizuhant az aszfaltra. Alberto Ascari barátja, Luigi Villoresi karjaiban hunyt le örökre szemeit. Ascari híres édesapja, Antonio szintén egy tesztelés közben vesztette életét 1925. július 26-án, Franciaországban.

Az 1961-es esztendőben is szoros küzdelem folyt a világbajnoki cím megszerzéséért, ezért az Olasz Nagydíjnak sorsdöntő szerepe volt. A futam azonban tragédiába torkollott, a bajnokság is másodlagossá vált. Az első rajtkockából induló von Trips a rajtnál több pozíciót veszített, ezért kockázatot vállalva megpróbálta visszaszerezni a vezetést. A Parabolica kanyarban balra kormányozta autóját, aminek következtében kerekei hozzáértek Jim Clark Lotusához. A Ferrari felborult, majd a biztonsági korlátnak csapódva állt meg. Von Trips kizuhant az autóból, egyenesen a nézőtérre, ahol tizenegy néző azonnal életét veszette, ketten nem sokkal a szerencsétlenséget követően haltak bele sérüléseikbe. Wolfgang Berghe von Trips halála megrázta a versenyzőtársakat.

Kilenc év elteltével Jochen Rindt nagy reményekkel érkezett meg Olaszországba, és mint mindig, ezúttal is először bal lábbal szállt be autójába. A megmérettetés hamar véget ért a mainzi származású pilóta számára. Az ötödik körben a Parabolica bejáratánál a Lotus-Ford féltengelye eltört, aminek következtében a bal oldali szalagkorlátnak csapódott. Denis Hulme szemtanúja volt az esetnek, aki azt hitte, hogy Rindt jól van. Az 1970-es esztendő világbajnoka azonban ekkor már a halállal vívott csatát, és nem sokkal a kórházba szállítását követően belehalt sérüléseibe. 1970 őszén posztumusz avatták világbajnokká. Özvegye boldog volt, hogy valóra vált férje legnagyobb álma.

Bár a folyamatos tragédiák következtében a biztonság egyre nagyobb szerepet kapott, és a pilóták érdekeit képviselő szervezet, Grand Prix Drivers Association is sikerrel vette fel a küzdelmet a versenyek szervezői ellen (többek között elérték, hogy 1969-ben ne rendezzék meg a Belga Nagydíjat, mivel a pálya túl veszélyes), a tragédiák mégsem kímélték a száguldó cirkusz világát. Száz százalékos biztonságot a mai napig nem lehet garantálni.

Az 1978-as Olasz Nagydíj szintén rémálommá vált. Gianni Restelli már a megmérettetés elején egy hatalmas hibát követett el, aki annak ellenére indította útjára a futamot, hogy egyesek még nem sorakoztak fel a rajtrácson. A nagy zűrzavarban James Hunt és Ronnie Peterson összeütköztek, aminek következtében a Lotus a szalagkorlátnak ütközött, majd a szivárgó üzemanyag lángra lobbant. A svéd pilóta lábtörést és égési sérüléseket szenvedett, majd az éjszaka folyamán embóliát kapott, és már nem tudták megmenteni az életét.Ronnie Peterson óta az Olasz Nagydíjon egyetlen Formula-1-es pilóta sem vesztette életét, de a pálya még mindig sok veszélyt rejt.

A pálya hivatalos weboldala: www.monzanet.it